A kisvárosok sajátja, hogy aki hazaköltözik, az a családot, barátokat és a nyugodtabb életet jelöli meg hazahívó tényezőnek. Nagykároly esetében sincs ez másképp. De sokan vannak olyanok, akik nem térnek haza a 18 ezer lakosú városba. Például azok, akik Magyarországra mennek tanulni. Ami elég gyakori, hisz Debrecen egy órára van, Budapestre meg csak kevéssel több idő eljutni, mint Kolozsvárra.
Nagykárolyra nem érdemes önmagában tekinteni, hisz a környező falvakkal szerves kapcsolatban áll. Sokan a városba járnak dolgozni, tanulni, egyéb szolgáltatásokat igénybe venni. Van, aki a városból költözik ki falura, van, aki fordítva. A kulturális élet jelentős, bár nem minden igényt szolgál ki, például régebben a rap szcéna is meghatározóbb volt – hozza fel egyik megkérdezettünk. Szinte mindig történik valami, de nem mindig az ízlésemnek megfelelő – kontrázik a másik.
De mit kezd magával egy fiatal Nagykárolyban?
A munkalehetőségek nem a legváltozatosabbak. Folyamatosak a gyárakban a leépítések, a szellemi munkásoknak is szűkösek a lehetőségek. Az pedig már generációs jelenségnek látszik, hogy sokan küzdenek szorongással, és a szerhasználat is egyre komolyabb problémát jelent már egészen fiatal korban, nemcsak Nagykárolyban.
Hogyan látják Nagykárolyt azok a fiatalok, akik otthon élnek? Válaszol Tátrai Henrietta pszichológus, pedagógus, Weisz Erik fotós, Mocan Romulus gyógyszerész-asszisztens, Zima Anna édesanya, magyar tanár és Varga Máté diák.
Az Átlátszó Erdély videósorozatában hat kisvárosba látogatunk el
Azt járjuk körbe, hogy a helyi fiatalok mit szeretnek és mit hiányolnak a lakóhelyükön. Ha lemaradtál volna, nézd meg a baróti, máramarosszigeti és gyergyószentmiklósi fiatalokról szóló riportjainkat:






