„Az Iskola Alapítvány évek óta több, az erdélyi magyar közösséget szolgáló programot bonyolít, munkatársai száma 240 fő. Ebből közel 20 személy Kolozsváron dolgozik és a rendelkezésre álló Sólyom utcai irodát rég kinőttük. Itt dolgoztunk az elmúlt 15 évben, annak idején egy lakás átalakításával hoztuk létre az irodát. A sokrétű feladatot ellátó adminisztratív munka valamint az utóbbi években megnövekedett alkalmazotti létszám indokolta egy korszerű, munkavégzésre alkalmas ingatlan vásárlását. Az Ön által említett Fürdő utcai ingatlan az Alapítvány új székhelye, amelyet az idén birtokba is vettünk, egy hónapja itt működik az Iskola Alapítvány központi irodája. A XX. század elején épült ház a mai kor követelményeinek megfelelően van kialakítva, teljes körű felújításon és bővítésen esett át, irodaház funkcióval. Az ingatlant az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének egy része is fogja használni. A tranzakció nem titokban ment végbe, az összes ezzel kapcsolatos információ publikus, a cégbírósági közlönyben megtekinthető.”

Nem mindennapi tranzakcióra került sor bő két hónapja, 2025. január 29-én: az az alapítvány, amelyet alapító okirata szerint az RMDSZ oktatási, tudományos, kulturális és szociális tevékenységek lebonyolítására hozott létre, megvásárolt egy ingatlanfejlesztéssel foglalkozó céget, az Adalgo Mirus Kft.-t.

Egyelőre sok a homály ezzel a céggel, valamint az üzlettel kapcsolatban. Két dolog biztos: ez a vállalkozás a tulajdonosa egy, a kolozsvári Sétatér mellett, a Cardinal Iuliu Hossu (volt Pavlov/Fürdő) utca 41 szám alatt található villának, valamint hogy a cégért 9,1 millió eurót fizet az Iskola Alapítvány.

Ennél exkluzívabb – és drágább – környéket ingatlanvásárlásra nehezen talált volna az Iskola Alapítvány Kolozsváron. A villa a Malom-árok partján található, teraszáról a Sétatérre nyílik kilátás. A tó, a reprezentatív épületek a Sétatéri tó körül, de akár a polgármesteri hivatal is kőhajításnyira van.

A telekkönyvi leírás szerint a villában emeletenként több iroda, az udvaron pedig 23 parkolóhely áll rendelkezésre

Nemcsak az elhelyezkedése kiváló, maga az irodaház sem tűnik hétköznapinak. Amennyire ki tudtuk deríteni, az ingatlan a ‘30-as években épült, jelenlegi tulajdonosa, az Adalgo Mirus Kft. pedig 2017 januárjában vásárolta meg, állítólag 1,3 millió euróért. 

A cégkivonat, amelyből kiderül a cég 9,1 millió eurós vételára

A villa 2015 és 2018 között alapos felújításon esett át, így jelenleg egy négyszintes, összesen 1280 négyzetméter hasznos felülettel rendelkező irodaház. Macskakővel burkolt 1767 négyzetméteres udvar tartozik hozzá, mely parkolóként használatos.

Mi lesz az ingatlan rendeltetése? 

Úgy tudjuk, ide költözik majd az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége és / vagy a Szövetségi Elnöki Hivatal. Ezt azonban nem tudjuk megerősíteni, ugyanis e-mailben elküldött kérdéseinkre az Iskola Alapítvány képviselője, Nagy Zoltán Levente még nem válaszolt. Update: Nagy Zoltán Levente válasza anyagunk elején olvasható.

Szintén nem tudott érdemi információkkal szolgálni Csoma Botond, az RMDSZ szóvivője: megkeresésünkre annyit válaszolt, hogy ő erről semmilyen információval nem rendelkezik. 

Kérdés, hogy miért lenne szüksége az Iskola Alapítványnak vagy akár az RMDSZ-nek egy ilyen drága és reprezentatív villára. Hiszen mind az alapítvány, mind az RMDSZ számos ingatlannal rendelkezik Kolozsváron, nem tűnik úgy, mintha helyszűkében lennének.

A szövetségi elnökség ideköltöztetése logikus továbblépés lenne az RMDSZ vezetősége részéről. Ehhez a villához képest az országos RMDSZ jelenlegi irodaépülete a kolozsvári Majális utcában – és bármelyik másik székháza – szerény kis kunyhó.

Nem mellékes, hogy ez az ingatlan akár külföldi, magas rangú látogatók fogadására is alkalmas. Nemrég még a kazahsztáni tiszteletbeli konzulátus működött itt néhány ingatlanos cég társaságában, az avatáson maga Emil Boc polgármester is tiszteletét tette.

Régóta gyűjti az ingatlanokat az Iskola Alapítvány

Ez a villa egyébként nem az egyedüli nagy értékű ingatlan az Iskola Alapítvány tulajdonában. Az alapítvány még a baloldali kormányok idején kapott pénzt Magyarországról arra, hogy Kolozsváron felépítsen egy fiatal tanároknak szánt komplexumot.

Később, az Orbán-kormányok idején az Iskola Alapítvány több, milliárdos nagyságrendű támogatásban részesült a Bethlen Gábor Alaptól, amelynek egy részét aztán ingatlanokba fektette (erről néhány éve írtunk utoljára). 

Mivel az Iskola Alapítvány alapítója az RMDSZ, a támogatásokról feltételezhető, hogy a Fidesz-RMDSZ közötti jó kapcsolat megalapozását is elősegítették. Ennek a kapcsolatnak az alakulásáról szóló összefoglalónk itt olvasható.

A botrányok sem kerülték el az Iskola Alapítvány ingatlanos ügyeit. Az Átlátszó Erdély tárta fel a L’Alchimiste sztorit, vagyis azt, hogy az alapítvány kibérelt és felújított egy 200 négyzetméteres üzlethelyiséget a Kolozsvár főterén álló Jósika-palotában, majd bérbe adta az alapítvány elnöke, egyben Kelemen Hunor kabinetvezetője, Nagy Zoltán Levente feleségének. Itt a feleség, Debreczeni Hajnalka – akkoriban Kelemen Hunor sajtósa – egy kávézót nyitott. A kávézónak előnyös konstrukcióból az Alapítvány akkori elmondása szerint kiszállt, Debreczeni Hajnalka egy évvel később, 2018 májusában adta el a részesedését a L’Alchimiste cégéből.

Miért hallgatnak róla, miért van rá szükség, és honnan volt rá pénz?

De vissza az új szerzeményhez. Mint fentebb jeleztük, a tranzakció rengeteg kérdést vet fel. Például: mi az oka annak, hogy a tranzakció tényét nem jelentették be nyilvánosan?

A hallgatás azért szembeszökő, mert az Iskola Alapítvány más ingatlanprojektjeiről mostanában gyakran oszt meg anyagokat a Facebookon. Az alábbi képernyőfotón épp a Minerva Központról osztottak meg információkat, és a nagyváradi Sonnenfeld Palota felújításáról is találtunk közleményt.

Továbbá nem tudni, hogy honnan volt az Iskola Alapítványnak erre pénze. Magyar kormánytámogatásokat használt fel erre a célra, vagy valamilyen más forrást?

Kérdéses még, hogy miért volt szükség arra, hogy az Adalgo Mirus Kft.-ben 100 százalékos tulajdonrészt szerezzen az Iskola Alapítvány. Miért nem lehetett csak az ingatlant megvásárolni? Ez azért fontos, mert a rendelkezésünkre álló információk alapján a 2013-ban alapított Adalgo Mirus Kft. korántsem az a virágzó, tőkeerős vállalkozás, amire a birtokában lévő ingatlan utal.

A cég 2024-es mérlege még nem publikus. Az azonban már ismert, hogy a 2023-as évet 335 ezer eurós üzlet forgalommal és 305 ezer eurós veszteséggel zárta, miközben 3 millió eurós adóssága volt.

Nagy kérdés még, hogy mennyibe került ez a villa?

A rendelkezésre álló mérlegadatok alapján nehéz a villa értékéről bármit mondani. Az látszik, hogy a vállalkozás mérlegének befektetett eszközök (active imobilizate) rubrikája – itt vannak feltüntetve az ingatlanok – az évek során 1 millió és 9 millió euró között fluktuált, 2023-ban pedig 9,4 millió euró volt. Azonban nem tudjuk, hogy a cégnek van-e még ezen az ingatlanon kívül más, nagyobb értékű vagyontárgya. 

Érdekes az Adalgo Mirus Kft. múltja is. A cég a kolozsvári nagyvállalkozók közt jól ismert Gadola család érdekeltsége volt. A családi vagyont az apa, Ștefan Gadola ingatlanfejlesztő alapozta meg. Idősebb Gadola az Energobit vállalat egyik alapítója, a CFR focicsapat egyik tulajdonosa, akinek a vagyona 50-60 millió euróra rúg a Capital szerint, és aki magyar gyökerekkel is rendelkezik (egy portré itt olvasható róla román nyelven).

Na de hogy jön ide az Untold fesztivál?

Az Adalgo Mirus Kft. jog szerinti tulajdonosa azonban Ștefan Gadola két fia, Sorin és Raul Gadola volt. Utóbbi a tulajdonosa a részvények 99 százalékát birtokló Neocrest Business Kft.-nek. 

Ebben a körben nem tudunk igazán alaposan elmélyülni a Gadola család, illetve a két fiú üzleti múltjában. Tény azonban, hogy ha apjukat bohém, nagyvonalú, kalandos életű üzletemberként írja le a kolozsvári helyi sajtó, a két fiú megítélése már inkább negatív.

Sorin Gadola, az Untold fesztivál egyik alapítója, súlyos betegség után az ezotéria és az alternatív gyógymódok felé fordult. Életvezetési tanácsokat ad a TikTok-on, ahol 217 ezer követője van. Az üzleti életben is a spirituális vonalat követi: egyebek mellett alternatív gyógyászatot kínáló magánklinikája van Kolozsváron és Bukarestben.

Raul Gadola jelenleg is ingatlanfejlesztő. Összesen 9 cég ügyvezetője, és azzal került be a hírekbe, hogy autójával áttört egy kerítést a szászfenesi Terra negyedben. Továbbá azzal, hogy 100 millió eurót készül egy újabb, 38 ezer négyzetméteres kolozsvári bevásárlóközpont, az Oxygene Mall fejlesztésére elkölteni.

Jelenleg nem rendelkezünk információkkal arról, hogy az Adalgo Mirus Kft.-nek milyen egyéb ingatlanvagyona van, ahogy arra is várni kell, hogy a 2024-es mérlegüket közzétegyék. Erről, valamint a Cardinal Iuliu Hossu utcai ingatlan körüli fejleményekről újabb anyagban készülünk beszámolni.

The post Impozáns villát vásárolt Kolozsvár szívében az RMDSZ alapítványa appeared first on Átlátszó Erdély.

„Kedves Csaba!

Sajnos választási kampányra készülve, a kiadói szempontoknak nem felel meg az egyidejűleg enyhén RMDSZ ellenes, enyhén Dan Barna USR-párti jegyzet. Ezért nem tudjuk közölni. Remélem, megérted. Ez nem cenzúra, ez a kiadói politika szempontjainak érvényesítése.

Üdv.

Attila”

Ezekkel a sorokkal utasította el a maszol.ro vezető publicistája és rovatvezetője, Ambrus Attila a lap állandó szerzőjének anyagát.

A régész végzettségű, jelenleg egyetemi tanársegédként dolgozó T. Szabó Csaba történelmi téma helyett igazán veszélyes vizekre merészkedett: a román-magyar viszonyok normalizálásáról mert anyagot írni annak kapcsán, hogy Dan Barna, a Mentsük meg Romániát (USR) elnöke és az USR-Plus pártszövetség államelnök-jelöltje szombaton Marosvásárhelyen azt nyilatkozta, hogy Romániának túl kell lépnie az etnikai megosztottságon, azon, hogy minden nemzetiség a sajátjaira szavaz.

A nyilatkozatra még aznap válaszolt Hegedüs Csilla, az RMDSZ nemrég kinevezett szóvivője, aki szerint az etnikai törésvonalakon nem túllépni kell, hanem azokat meg kell oldani.

Kisebbségi paradigmák

Dan Barna, a Mentsük meg Romániát (USR) pártszövetség elnöke Marosvásárhelyen azt nyilatkozta, hogy Romániának ki kell lépnie az etnikai kategóriák és diskurzusok bűvkörből és Románia lakóinak elsődleges, közös állampolgári igényeire kellene fókuszálni magyaroknak és románoknak egyaránt. Az RMDSZ természetesen nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy az etnikai kérdésen nem túllépni, hanem azt megoldani kell.

Az elutasított anyag egyébként ilyen és ehhez hasonló megállapításokat tartalmaz:

„A gond az, hogy míg jelenleg a román politikai elit és a román pártok körében nincs egyetlen olyan személy vagy párt sem, amelynek részletes és jól kidolgozott terve lenne Románia kisebbségei számára (kisebbségi kerettörvény), addig a magyar képviselet – az 1990 óta több százra rugó törvényjavaslaton és vitán, patetikus szoborállításokon és épület-felavatásokon kívül – semmit nem tudott tenni azért, hogy Kós Károly Kiáltó szava, az erdélyi önálló identitás, a Budapesttől független politikai, kulturális tér valóban létrejöjjön. Budapest-függők lettünk, onnan jön pénz, ideológia, politikai szerepvállalás – gyakorlatilag minden, ami az erdélyi magyarok életét meghatározza.”

A szerkesztői döntés azért sokatmondó, mert tegnap egy másik szerző, Farkas István hasonló témájú publicisztikáját a portál nemcsak hozta, de azt az RMDSZ saját Facebook-oldalán is megosztotta. Ez az anyag így indul:

„Szólásra emelkedett a hétvégén Dan Barna, frissen felkent USR-elnök, ezúttal azonban államfőjelöltként próbálta bebizonyítani azt, hogy ő a vadimi kondicionálás későn érő gyümölcse. Eddig úgy tűnt, hogy alaposan átrágta magát Cioloș barátjával együtt az üdvösségtanon, és megértette a lényeget: a minden maszlagra vevő erdélyi magyaroknak is kell ígérni valamit – sikerült is meggyőznie többeket.”

Mi indokolta az elutasítást, és kivel egyeztetett a döntés meghozatala előtt Ambrus Attila? A szerkesztő e-mailben elküldött kérdéseinkre így válaszolt:

„Kedves Zoltán!

Senkivel sem egyezetettem a T. Szabó Csaba jegyzetbe öltöztetett propaganda anyagával kapcsolatban. Rovatvezetői minőségemben döntöttem úgy, hogy nem publikálom. Erre a világ minden demokratikus országában joga van a rovatvezetőnek, főszerkesztőnek. T. Szabó Csabának megírtam, hogy én nem publikálom a jegyzetét. Ő fordulhatott volna a főszerkesztőhöz, azonban azt az utat választotta, hogy cenzúrát kiált. A jegyzetében van néhány mondat, amely azt sugallja, hogy a román-magyar viszony jelenlegi állapotáért az etnopolitizálást választó erdélyi magyarság és annak képviselete a hibás, ellentétben Dan Barnával, aki az állampolgárságot fontosabbnak tartva, mint a nemzeti hovatartozást, az eredményes együttélést szolgálja. Ezt az egyoldalú beállítást nem tartottam elfogadhatónak. Az lett volna az igazi cenzúra, ha a jegyzetből kihúzok néhány szót és üzenetét megváltoztatva közlöm. Ha a kiadó úgy ítéli meg, hogy cenzúráztam, felajánlottam lemondásomat.”

Forrásaink azt mondják, a maszol.ro főszerkesztője, Cseke Péter semmit nem tudott a döntésről, a rovatvezető közvetlenül a kiadóval, Debreczeni Hajnalkával egyeztetett.

A maszol.ro kiadója az RMDSZ által alapított Progress Alapítvány, a portál éves költségvetésének nagy részét is az RMDSZ biztosítja abból a pénzösszegből, amelyet évente az erdélyi magyar közösség számára folyósít a román kormány.

A kiadó igazgatóját, az RMDSZ-elnök volt sajtófelelősét és a TVR igazgatótanácsának RMDSZ-es tagját, Debreczeni Hajnalkát is megkerestük arra kérve, fejtse ki a szerkesztő által emlegetett „kiadói szempontokat”. A válasz:

„Tisztelt Uram,

A kiadó belső ügyeiről nem áll módomban tájékoztatni Önt.

Üdvözlettel,
Nagy Debreczeni Hajnal”

[irp posts=”1757″ name=”„Fenyegetés az, amikor az ember fél, a kollégái félnek.” Így cenzúráz a Progress”]

Nem ez az első cenzúrabotrány a Progress Alapítványnál: 2017 januárjában váratlanul bezárták az Erdélyi Riport hetilapot, a maszol.ro-tól pedig elbocsátották a véleményrovat vezetőjét, Ágoston Hugót és több más publicistát.

A kontextushoz hozzátartozik, hogy választási kampány van, az RMDSZ pedig ilyenkor a szokásosnál is irritáltabban figyeli az USR-Plus szövetség magyar közösség irányába megfogalmazott üzeneteit.

Nyitókép: a kampányoló Dan Barna USR-elnök szelfizik. Fotó: Dan Barna Facebook-oldala

UPDATE 15:33, 11.09.2019: az anyagban tévesen állítottuk hogy Ambrus Attila a MÚRE Becsületbíróságának elnöke, ugyanis erről a funkciójáról a tavasszal lemondott. A hibát javítottuk.

The post Nem fér bele az RMDSZ lapjába az „USR-párti” jegyzet appeared first on Átlátszó Erdély.

Tegnap 3 év 6 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték Liviu Dragneát: a PSD elnökét hivatali visszaélésre való felbujtás bűncselekményében találta bűnösnek a Legfelső Bíróság. A pártelnöknek még aznap börtönbe kellett vonulnia.

Az ország legerősebb politikusa egy viszonylag apró ügybe bukott bele: még Teleorman megyei tanácselnökként rávette a megyei gyermekjogvédelmi igazgatóságot, ahol akkori felesége is dolgozott, hogy a párt két titkárnőjét alkalmazza a hivatalban 2006 és 2013 között. A két titkárnő a PSD-székházban dolgozott, őket a hatóságnál sosem látták, a munkavégzésüket igazoló dokumentumokat az igazgatóság vezetése hamisította.

Nulla munkával, közpénzből egészíti ki jövedelmét az RMDSZ-elnök sajtósa – Átlátszó Erdély

Bár a szerkesztőségben még soha nem látták, évi 44 ezer lejt vesz fel a Kolozsvári Rádiótól Kelemen Hunor sajtósa. Azt beszélik, Debreczeni Hajnalka nem az egyedüli párthivatalnok, aki a közszolgálati médiában „parkol”. Kamu állásért vesz fel szép fizetést a Kolozsvári Rádiótól Debreczeni Hajnalka, az RMDSZ-elnök sajtótanácsosa.

Ehhez az ügyhöz kísértetiesen hasonlító történet bukott ki 2015 márciusában, amikor a Ziarul de Cluj megírta: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök akkori sajtótanácsosa, Debreczeni Hajnalka papíron a Kolozsvári Rádió alkalmazottja volt. Bár a szerkesztőségben soha senki nem látta, Debreczeni évente 44 ezer lejt (akkori árfolyamon: 9900 euró, kis híján 3 millió forint) keresett.

Debreczeni pár napra rá lemondott

Az ügy akkor pattant ki, amikor egy rádiós szerkesztő, Vasile Luca birtokába jutott az a dokumentum, melyben az Országos Rádiótársaság (SRR) igazgatója három hónappal meghosszabbítja Debreczeni Hajnalka áthelyezését a közszolgálati televíziótól a rádióhoz.

Néhány nappal az ügy kirobbanása után Debreczeni Hajnalka a Facebookon jelentette be, hogy 2015. április 3-án azonnali hatállyal lemondott a Román Közszolgálati Televízió kolozsvári területi stúdiójában betöltött állásáról, ezzel megszűnt az áthelyezése is a Román Rádiótársasághoz.

Egy hosszú, Transindexen publikált interjúban tagadta, hogy törvénytelenséget követett volna el, és elmagyarázta, a rádiónál kapcsolattartás volt a feladata a területi stúdiókkal és egyéb kisebbségi csoportokkal, illetve stratégiák elkészítése és sajtómonitoring, amit folyamatosan végzett. Hiába kértük ki azonban ezeket a munkavégzést bizonyító dokumentumokat a rádiótól.

Jelenléti naplót is hamisítottak

Az ügy eltussolása során egészen primitív módszerektől sem riadtak vissza: a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségének jelenléti naplójába ismeretlen személyek lapokat ragasztottak, így került fel Debreczeni Hajnalka neve a listára. Szerkesztők elmondták, korábban ezeken az íveken biztosan nem szerepelt Debreczeni neve.

Lemondott jól fizető közrádiós állásáról az RMDSZ-elnök sajtósa – Átlátszó Erdély

Debreczeni Hajnalka gesztusa mindenképpen értékelendő. De ha minden teljesen törvényes volt, akkor miért van ennyire megijedve mindenki, és miért próbálták hamisítani a jelenléti naplót? Facebook-on jelentette be péntek délben Debreczeni Hajnalka, hogy 2015. április 3-án azonnali hatállyal lemondott a Román Közszolgálati Televízió kolozsvári területi stúdiójában betöltött állásáról, ezáltal pedig megszűnt a Román Rádiótársasághoz való áthelyezése is.

Egy, az Átlátszó Erdély birtokába került hangfelvétel alátámasztja azt a korábbi értesülésünket, miszerint Debreczeni Hajnalka áthelyezése a kolozsvári szerkesztőség feje fölött, egy bukaresti politikai alku eredményeképpen történhetett.

„(…) Ez (mármint a Nagy Debreczeni Hajnalka-ügy – szerk. megj.) egy olyan felállás, ami nem feltétlenül a mi döntésünk, viszont része egy olyan média- és nem csak médiakörnyezeti állapotnak, ami jó vagy rossz, így működik, és megvannak az előnyei, megvannak a hátrányai. Ezúttal most a hátrányból kaptunk egy zsákkal” – mondja Rostás Péter István, a Kolozsvári Rádió akkori főszerkesztő-helyettese március 31-én egy szerkesztőségi értekezleten.

Az RMDSZ „védi” a szerkesztőséget

Rostás a fenti kijelentésével arra a gyakorlatra utalhatott, hogy a közszolgáltai médiában politikai pártok „parkoltatják” az embereiket: ellenzékben így biztosítanak jól fizető, biztos állást azoknak a személyeknek, akiknek a munkájára igényt tartanak. Ezek az alkalmazások a szerkesztőségek feje fölött történnek, és rendszerint nem helyi szinten, hanem Bukarestben dőlnek el.

Miért hunynak szemet a szerkesztők a „potyautasok” felett? Úgy tudjuk, a választ a magyar és a román szerkesztőség folyamatos, állásokért, frekvenciáért, adásidőért és különféle erőforrásokért való versengésében kell keresni. Az RMDSZ így „védi” a magyar szerkesztőséget, ha nem lenne jelen az érdekképviselet, akkor a magyar adást már rég kisebb hallgatottságú idősávba helyezték volna át.

Debreczeni-ügy: itt a hangfelvétel a kolozsvári rádió szerkesztőségi üléséről – Átlátszó Erdély

Egyre több jel mutat arra, hogy egy Bukarestben kötött alku része volt Kelemen Hunor sajtósának a közszolgálati rádióhoz való áthelyezése. Frissítve: Demeter András, a közszolgálati rádió volt igazgatója válaszolt. Mint arról korábban írtunk, az RMDSZ-elnök sajtótanácsosa úgy vett fel szép fizetést a közszolgálati rádiótól évekig, hogy a kolozsvári szerksztőségben soha, senki nem látta, ráaadásul az RMDSZ-es munkája miatt az összeférhetetlenség gyanúja is fennáll.

Nem emeltek vádat

Debreczeni lemondása után az ügy nem járt további következményekkel: ugyan született egy bűnvádi feljelentés, vádemelés nem történt.

Debreczeni Hajnalka azóta lemondott az RMDSZ-ben betöltött sajtótanácsosi állásáról, jelenleg a Román Televíziótársaság (SRTv) igazgatótanácsának a tagja, illetve a maszol.ro-t kiadó Progress Alapítványt irányítja.

Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) szerint Debreczeni Román Televíziótársaság (SRTv) igazgatótanácsi tagsága és üzleti tevékenysége nem fér össze egymással. Minden bizonnyal a L’Alchimiste kolozsvári éttermet üzemeltető Videbor Kft.-ben betöltött ügyvezetői tiszsége volt az egyik oka az összeférhetetlenségnek. Debreczeni bejelentette, fellebbez a határozat ellen.

Címlapfotón Debreczeni Hajnalka. Fotó: transindex.ro

The post Fiktív alkalmazások: Dragnea belebukott, az RMDSZ megúszta appeared first on Átlátszó Erdély.

Minden bizonnyal a L’Alchimiste kolozsvári éttermet üzemeltető Videbor Kft.-ben betöltött ügyvezetői tiszsége volt az egyik oka annak, hogy az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) összeférhetetlenséget állapított meg Nagy Debreczeni Hajnalka esetében.

Az ANI szerint 2016. március 22-e és 2017. szeptember 27-e, valamint 2018. március 28-a és szeptember 25-e között Nagy Debreczeni Hajnalka egyidejűleg volt a SRTv igazgatótanácsi tagja és két gazdasági társaság ügyvezetője, megsértve ezzel az összeférhetetlenségi törvényt.

Ugyan az ANI közleménye nem nevesíti a cégeket, azonban Debreczeni, miközben a Román Televíziótársaság (SRTv) igazgatótanácsi tagja volt, két vállalkozásban: a Videbor Kft.-ben és a Samubor Kft.-ben rendelkezett tulajdonrésszel, illetve töltött be ügyvezetői pozíciót.

Visszaüt a L’Alchimiste

A Samubor Kft. épületek adminisztrációjával foglalkozik, azonban nem folytatott tevékenységet 2015-ös bejegyzése óta. A másik vállalkozás, a Videbor Kft., valamint a cég által üzemeletetett L’Alchimiste vendéglő ismerős lehet az Átlátszó Erdély olvasói számára.

Mint azt korábban feltártuk, Nagy-Debreczeni Hajnalka cége számára a férje, Nagy Zoltán, az Iskola Alapítvány kuratóriumi elnöke alapítványi forrásokból kibérelte, majd fel is újította a rossz állapotú üzlethelyiséget a Kolozsvár Főterén álló Jósika-palotában. A Videbor Kft. bérleti díjakból 10 év alatt készült törleszteni az Iskola Alapítvány több tízezer euróra rúgó befektetését.

Debreczeni 2018 áprilisában eladta a Videbor Kft.-beli részesedését, ugyanezen év októberében pedig a Samubor Kft.-ből is kiszállt.

Bérleti szerződések alkímiája. Az Iskola Alapítványnak vagy Debreczeni Hajnalkának éri meg?

Átlátszó Erdély Kövess minket vagy írj nekünk! Felesége vállalkozását támogatta Nagy Zoltán kuratóriumi elnök akkor, amikor az Iskola Alapítvány bérbe vett, majd minimális nyereséggel továbbadott egy 200 négyzetméteres üzlethelyiséget a Kolozsvár főterén álló Jósika-palotában.

Debreczeni tagadja az összeférhetetlenséget

Úgy Debreczeni Hajnalka, mint Nagy Zoltán közeli munkatársai Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek. Nagy Zoltán az elnök kabinetigazgatója, Debreczeni pedig sokáig Kelemen sajtófelelőse volt, és jelenleg is az RMDSZ-közeli maszol.ro internetes portált kiadó Progress Alapítvány igazgatótanácsának elnöke.

Debreczeni a Krónikának úgy nyilatkozott, fellebbezni készül az ANI határozata ellen, az ő szempontjából összeférhetetlenség nincsen. „A vezetőtanács tagjaira mind a közszolgálati televíziónál, mind a közszolgálati rádiónál a 41-es számú törvény előírásai vonatkoznak, és én azokat folyamatosan és maradéktalanul betartottam” – fogalmazott a TVR igazgatótanácsának magyar tagja.

A 41-es törvény értelmében a vezetőtanács tagjai nem lehetnek ügyvezetők olyan cégekben, amelyeknek a fő tevékenysége a médiához kapcsolható. A másik feltétel, hogy a cégek, ahol a vezetőtanácsi tagok az ügyvezetők, nem állhatnak szerződéses viszonyban sem a román rádiótársasággal, sem a román televíziótársasággal. Debreczeni szerint ő egyik előírást sem sértette meg.

A 161/2003-as, a közméltósági, köztisztviselői tisztség gyakorlása során átláthatóságot biztosító törvény értelmében az összeférhetetlenségi szabályok megszegése fegyelmi vétségnek minősül. Az összeférhetetlennek nyilvánított személyeket három évig eltiltják bárminemű köztisztség viselésétől.

A címlapképen Debreczeni Hajnalka. Fotó: Transindex.ro

The post L’Alchimiste bosszúja: az ANI szerint Nagy Debreczeni Hajnalka összeférhetetlen appeared first on Átlátszó Erdély.

„nem történt törvénytelenség, az Iskola Alapítvány vagyonát nem rövidítette meg senki. Volt egy olyan döntés, amire az Iskola Alapítvány utólag visszatért, ha most konkrétan Nagy Zoltán kocsmájáról beszélünk, visszafizették ezt a kölcsönt. (…) Az Iskola Alapítvánnyal kapcsolatban ezt a kérdést rendeztük megnyugtatóan (…) én nem szoktam minden hónapban megnézni a cégbírósági adatokat, de hétfőn utánanézek.”

Miről szól a L’Alchimiste-sztori?

A történet lényege, hogy Debreczeni Hajnalka, az RMDSZ-elnök volt sajtósa, a Román Televíziótársaság igazgatótanácsának jelenlegi tagja különös konstrukcióban nyitotta meg elegáns vendéglőjét a Jósika-palota földszintjén 2016 decemberében.
A üzlethelyiséget eredetileg az RMDSZ által alapított Iskola Alapítvány vette bérbe a magánszemély tulajdonosoktól, a Videbor Kft. pedig albérlőként jelent meg. A szerződést az Iskola Alapítvány részéről a kuratórium elnöke, Nagy-Debreczeni Hajnalka férje, Nagy Zoltán Levente írta alá – ő egyébként az RMDSZ-elnök kabinetfőnöke. Mindketten Kelemen Hunor legbelsőbb bizalmi köréhez tartoznak, családi barátok.

Kedvezményes vállalkozásfejlesztési hitel

Az Iskola Alapítvány közbeékelésére, úgy tűnik, azért volt szükség, mert a 202 négyzetméteres üzlethelyiség beköltözés előtt komoly felújításra szorult, erre azonban a Videbor Kft.-nek nem volt pénze.
Az Iskola Alapítvány átvállalta az ingatlan veszélyesnek ítélt boltozatainak a megerősítését (a munkálatok összértéke 31 ezer euróra rúgott) és egy sor azonnali kiadást, például a szerződés megkötésekor fizetendő, 30 ezer eurót kitevő, első hat hónapnyi lakbért, illetve a 15 ezer eurós garanciát.
A busás jövedelemmel kecsegtető üzlet azonban nem indult be, a bisztrót működtető cég 50 százalékos részvénycsomagját 2018 áprilisában Debreczeni Hajnalka eladta egy ismert kolozsvári vendéglátósnak, Mircea Buteanunak.

Az ügyvezető látta a bankszámlakivonatokat, és szavát adja

Porcsalmi arról tájékoztatta még Ladó Andreát, hogy a bérleti szerződés aláírásakor letétbe helyezett 15 ezer eurót az ingatlan tulajdonosa fizeti vissza 2018. december 1-ig.
„Pénteken (szeptember 14-én) kaptam meg az Alapítvány számlakivonatait, beleértve az augusztusiakat is. Ezek alapján a Videbor eddig a 31.000 eurós beruházás 60 százalékát fizette vissza az Alapítványnak. A maradék összeget 2018 végéig törleszti. Ezt az információt a kolozsvári Szájkaratén tévesen mondtam, nem voltam minden adat birtokában.
Az Alapítvány által kifizetett bért (6 havi bér, 30 000 euró értékben) a Videbor volt adminisztrátora fogja visszatéríteni 2019 első felében.
Az Ön által kért szerződés mellékletét, valamint az utalásokat bizonyító számlakivonatokat nem áll módomban elküldeni. Én láttam, és ellenőriztem azokat, be kell érnie a szavammal. Porcsalmi Bálint”

The post L’Alchimiste: szerződést bontott, és részben visszakapta pénzét az Iskola Alapítvány appeared first on Átlátszó Erdély.

Eladta a vendéglőt üzemeltető cégbeli részesedését az RMDSZ-elnök volt sajtósa. Nem tudni, hogy az Iskola Alapítvány pénzével, amit a helyiség felújításába fektetett, mi lett.

Eladta 50 százalékos részesedését a Kolozsvár főterén található vendéglőben Nagy-Debreczeni Hajnalka: 2018 áprilisától a Videbor Kft. teljes egészében Inesa Butean tulajdona lett. Inesa Butean 83 éves, a valódi tulajdonos a fia, az egykori Diesel klub tulajdonosa, Mircea Buteanu.

A L’Alchimiste-ről az Átlátszó Erdély kezdett el cikkezni tavaly, miután kiderítettük, hogy az RMDSZ-elnök volt sajtósa, a Román Televíziótársaság igazgatótanácsának jelenlegi tagja különös konstrukcióban nyitotta meg elegáns vendéglőjét a Jósika-palota földszintjén, amelyhez nyáron jókora terasz csatlakozik a Főtéren.

Igazi családi vállalkozás közpénzből

A üzlethelyiséget eredetileg az RMDSZ által alapított Iskola Alapítvány vette bérbe a magánszemély tulajdonosoktól, a Videbor Kft. pedig albérlőként jelent meg. A szerződést az Iskola Alapítvány részéről a kuratórium elnöke, Nagy-Debreczeni Hajnalka férje, Nagy Zoltán Levente írta alá – ő egyébként az RMDSZ-elnök kabinetfőnöke. Úgy tudjuk, mindketten Kelemen Hunor legbelsőbb bizalmi köréhez tartoznak, családi barátok.

Az Iskola Alapítvány közbeékelésére, úgy tűnik, azért volt szükség, mert a 202 négyzetméteres üzlethelyiség beköltözés előtt komoly felújításra szorult, erre azonban a Videbor Kft.-nek nem volt pénze.

Az Iskola Alapítvány átvállalta az ingatlan veszélyesnek ítélt boltozatainak a megerősítését (a munkálatok összértéke 31 ezer euróra rúgott) és egy sor azonnali kiadást, például a szerződés megkötésekor fizetendő, 30 ezer eurót kitevő első hat hónapnyi lakbért, illetve a 15 ezer eurós garanciát.

Korábbi anyagaink:

L’Alchimiste – dörzsölt vendéglátós szállt be az Iskola Alapítvány által kistafírozott étterembe

L´Alchimiste-ügy: valóban szerződést bontott az Iskola Alapítvány?

L´Alchimiste: nehezen megy az aranycsinálás Debreczeni Hajnalkáéknak

L´Alchimiste, Iskola Alapítvány és Transindex: egy hirtelen lakbéremelés rövid története

Bérleti szerződések alkímiája. Az Iskola Alapítványnak vagy Debreczeni Hajnalkának éri meg?

“Felesége jelenléte a garancia”

Mint azt Nagy Zoltán Leventétől megtudtuk, az Iskola Alapítvány befektetése fokozatosan térül meg, miután a Videbor Kft. által fizetett lakbér valamivel magasabb az Iskola Alapítvány által kifizetett bérleti díjnál. A tervek szerint ebben a konstrukcióban az erdélyi magyar oktatást támogató alapítvány tíz év alatt 16 569 euró tiszta nyereségre tesz szert.

„Ez több, mintha azt az összeget, amit befektetett az Alapítvány, a bankban tartotta volna 0,5 százalék körüli kamattal” – indokolta az Átlátszó Erdélynek a befektetés mögött húzódó gazdasági rációt tavaly a kuratóriumi elnök, aki szerint „felesége jelenléte garantálja a cég működését és a szerződésben vállaltak teljesítését.”

A Transindexnek a szerkesztőségébe került egy cikk

Az étterem megnyitásáról szóló cikkeket az erdélyi magyar közélet síri csönddel fogadta. Az, hogy mennyire kényes a téma, az is mutatja, hogy a Transindex szerkesztőségének például mennie kellett az Iskola Alapítvány ingatlanából, miután megírták, hogy az Iskola Alapítvány kuratóriumi tagjai közül többen is ragaszkodnak ahhoz, hogy a kialakult helyzetet a jövőben a kuratóriumi üléseken kielemezzék, tisztázzák, és levonják a következtetéseket.

2017 nyarán már látszott, hogy a vendéglő nem olyan tuti üzlet, mint amire Debreczeni Hajnalka és férje, Nagy Zoltán Levente számított. A vendéglő főszakácsa felmondott, és miután a tulajdonosok nem fizették ki az utolsó havi fizetését, sőt megfenyegették, úgy döntött, kipakol.

A séf káoszról, hozzá nem értésről, spórlásról és az alkalmazottak értelmetlen szekálásáról számolt be az Átlátszó Erdélynek. A L´Alchimiste-ben nagy a fluktuáció: a 2016 őszén verbuvált, 15 fős, tapasztalt csapatból 2017 júniusában már csak ketten dolgoztak, a többiek újoncok voltak.

„Nem értenek abszolút semmihez”

A főszakács szerint már a kezdet kezdetétől látszott, hogy valami nincsen rendben ezzel a vállalkozással. „Van ez a két ember, aki úgy száll be a vendéglátásba, hogy nem értenek abszolút semmihez, és nem is fogadják el a tanácsot. Mindig azt csinálták, ami szerintük jó volt. Úgy képzeld el, amikor az éttermet megnyitottuk, sok bútor hiányzott, üres volt a terem. Merő káosz volt az egész, mindenki szaladgált jobbra-balra, semmi nem volt a helyén. Ezt észreveszed, ha bejössz mint vendég.”

A tulajdonos személyzeti politikája is meglehetősen különös volt: „mindig mondtam nekik, hogy fel kell venni embereket, ők erre azt mondták, hogy nincsen jelentkező. Szerintem az történt, hogy nem akarták megfizetni a tapasztalt munkaerőt, mindig kezdőket vettek fel.

Mindenkit mindennel basztattak. Velem, miután napi 15-16 órákat dolgoztam, kifizettették a kávémat. Az elején ki akarták fizettetni a személyzeti kaját. Vendéglátásban dolgozol, és ki kell fizesd a kajádat? Mondtam nekik, hogy ezt így nem lehet. Az utolsó garast is a fogukhoz verték.”

Ezzel párhuzamosan más jelek is mutatnak arra, hogy a vállalkozás nem megy jól: Facebookon hónapok óta folyamatosan keresik a személyzetet, ezen kívül egy kifizetetlen, 16 ezer lejre (3400 euró) rúgó villanyszámla, valamint egy 1725 lejes köztisztasági számla miatt is beperelték a céget.

De mi lesz az Iskola Alapítvány befektetésével?

És bár Nagy Zoltán Levente még 2017 márciusában nyilvánosan megígérte, hogy az általa vezetett alapítvány szerződést bont a bérlővel és a tulajdonossal egyaránt, 2017 szeptemberében a cégbíróságon még nem volt nyoma a szerződésbontásnak.

Nem tudjuk, hogy a cikk megjelenése idején érvényben van-e még ez a szerződés. Ha már szerződést bontottak, kérdés, hogy mi lesz az Iskola Alapítvány befektetésével.

Kérdéseinkkel megkerestük Nagy Zoltán Leventét. Amint az Iskola Alapítvány kuratóriumi elnöke válaszol, a témára visszatérünk.

Sipos Zoltán

Adományozd a jövedelemadód 2%-át az Átlátszó Erdély Egyesületnek!

The post Debreczeni Hajnalka kiszállt a L’Alchimiste-ből appeared first on Átlátszó Erdély.

Az egykori kolozsvári Diesel tulajdonosának az érdekeltségi körébe került az Iskola Alapítvány által felújított ingatlanban működő vendéglő. Nagy-Debreczeni Hajnalka a L’Alchimiste ügyvezetői pozícióját is átadta.

A L’Alchimiste részévé vált annak a szövevényes céghálónak, amely a kolozsvári éjszakai élet egyik meghatározó alakjához, Mircea Buteanuhoz kapcsolódik. A vendéglőt működtető Videbor Kft.-ben tavaly decemberben 47,5 százalékos részesedést szerzett Inesa Butean. Az idén 83 éves Inesa Butean nem más, mint Mircea Buteanu édesanyja.
Buteanu (aki egy sor cégben Mircea Schmidt Buteanu, vagy Mircea Schmidt néven szerepel), a legendás, tavaly bezárt Diesel klub tulajdonosaként kezdte, és mára akár saját, akár anyja révén tucatnyi olyan cégnek a tulajdonosa, amely kolozsvári kocsmákat, klubokat és vendéglőket működtet – az övé a Che Guevara, a Napoca 15 vendéglő, és nemrég egy négy csillagos hotel építésébe is belevágott.
A L’Alchimiste-tel kapcsolatos tranzakcióra 2017 decemberében került sor. Alaptőke-emeléssel Inesa Butean 47,5 százalékos részesedést szerzett a Videbor Kft.-ben, a cég 2,5 százalékát Catinean Edith birtokolja. Ő egyébként a cég ügyvezetését is átvette Nagy-Debreczeni Hajnalkától.
A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy Nagy-Debreczeni Hajnalka mellett a Videbor Kft. 50 százalékát Vincze László, a Klausen tulajdonosa birtokolta 2016 márciusáig. A Videbor Kft. csak az ő kilépése után került teljes egészében Nagy-Debreczeni Hajnalka kezébe.

L’Alchimiste: egy igazi erdélyi magyar vircsaft

A L’Alchimiste akkor került a figyelem középpontjába, amikor az Átlátszó Erdély kiderítette: a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök egykori sajtótanácsosa által birtokolt cég különös konstrukcióban nyitotta meg a vendéglőt Kolozsvár főterén.
Nagy-Debreczeni Hajnalka cége számára a férje, Nagy Zoltán, az Iskola Alapítvány kuratóriumi elnöke alapítványi forrásokból kibérelte, majd fel is újította a rossz állapotú üzlethelyiséget a Jósika-palotában. A Videbor Kft. bérleti díjakból 10 év alatt készült törleszteni az Iskola Alapítvány több tízezer euróra rúgó befektetését.

Korábbi anyagaink:

L´Alchimiste-ügy: valóban szerződést bontott az Iskola Alapítvány?

L´Alchimiste: nehezen megy az aranycsinálás Debreczeni Hajnalkáéknak

L´Alchimiste, Iskola Alapítvány és Transindex: egy hirtelen lakbéremelés rövid története

Bérleti szerződések alkímiája. Az Iskola Alapítványnak vagy Debreczeni Hajnalkának éri meg?

„Úgy érzem, hogy a feleségem jelenléte garantálja a cég működését és a szerződésben vállaltak teljesítését” – nyilatkozott akkor az Átlátszó Erdély összeférhetetlenséget firtató kérdésére Nagy Zoltán.
A 2016 decemberében nyílt vendéglő azonban, úgy tűnik, nem igazán váltotta be a tulajdonosok reményeit. 2017 nyarán a távozó séf így nyilatkozott a hivatalosan Nagy-Debreczeni Hajnalka által vezetett vállalkozásról, melybe úgy tűnik, férje, Nagy Zoltán is besegített:
„Azt gondolták, a semmiből csinálnak majd pénzt. Hogy miután kinyitnak, dől majd a pénz. Aztán rájöttek, hogy ez kurvára nem így működik.”

Kezdő vállalkozó villanyt sem fizet?

A séf káoszról, hozzá nem értésről, spórlásról és az alkalmazottak értelmetlen szekálásáról számolt be: „Van ez a két ember, aki úgy száll be a vendéglátásba, hogy nem értenek abszolút semmihez, és nem is fogadják el a tanácsot. Mindig azt csinálták, ami szerintük jó volt. Úgy képzeld el, amikor az éttermet megnyitottuk, sok bútor hiányzott, üres volt a terem.
Merő káosz volt az egész, mindenki szaladgált jobbra-balra, semmi nem volt a helyén. Ezt észreveszed, ha bejössz mint vendég. (…) Mindig mondtam nekik, hogy fel kell venni embereket, ők erre azt mondták, hogy nincsen jelentkező. Szerintem az történt, hogy nem akarták megfizetni a tapasztalt munkaerőt, mindig kezdőket vettek fel.

Mindenkit mindennel basztattak. Velem, miután napi 15-16 órákat dolgoztam, kifizettették a kávémat. Az elején ki akarták fizettetni a személyzeti kaját. Vendéglátásban dolgozol, és ki kell fizesd a kajádat? Mondtam nekik, hogy ezt így nem lehet. Az utolsó garast is a fogukhoz verték.”

A céget az áramszolgáltató is beperelte, miután elmulasztották a villanyszámla kifizetését, és 16 ezer lejre (3400 euró) rúgó adósságot halmoztak el. A Kolozsvári Bíróság novemberben arra kötelezte őket, hogy törlesszék az adósságukat.
Úgy Nagy Debreczeni Hajnalkát, mint Nagy Zoltánt megkerestük az alábbi kérdésekkel január 12-én – választ azóta sem kaptunk.
Nagy Zoltán tavaly tavasszal úgy indokolta az Iskola Alapítvány kuratóriumi elnökeként hozott döntését, hogy felesége részvétele a garancia arra, hogy a teljesíti a szerződésben vállalt feltételeket. Az, hogy a cégbe időközben más tulajdonosok léptek be, számomra azt jelenti, valami nem működött úgy, ahogy azt elképzelték. Igazam van? Ki tudnák fejteni, hogy miért volt szükség erre a lépésre?
Szintén Nagy Zoltán még márciusban megígérte, hogy az Iskola Alapítvány szerződést bont úgy a tulajdonossal, mint a vendéglőt működtető céggel. Szeptemberben azonban ennek nyomát nem találtam a cégbíróságon – ez ügyben történt előrelépés?
Ha megtörtént a szerződésbontás: miként téríti meg a Videbor Kft. az Iskola Alapítványnak a befektetést?
Tavaly decemberben az áramszolgáltató beperelte a Videbor Kft.-t, mert nem fizette ki a 16 ezer lejes villanyszámláját, és ezt a pert meg is nyerte. Mi volt az oka annak, hogy nem egyenlítették ki a közüzemi tartozásukat?
Sipos Zoltán

Fizess be az átláthatóságra, fizess elő az Átlátszó Erdélyre!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

PayPal azonosítónk: erdely@atlatszo.ro (erre akkor lehet szükség, ha nem az Átlátszó Erdély oldalon keresztül utalnál).

Ide kattintva tetszőleges, egyszeri összeggel is támogathatsz PayPalen keresztül.

Mégsem szeretnék PayPallel bajlódni. Más megoldás nincs?

Választhatod a banki átutalást is, ehhez az alábbi adatokra lesz szükséged. Fontos, hogy az internet banking felületen állítsd be a visszatérő (rekurrens) fizetési opciót, ha a bankod lehetővé teszi.

Lejes (RON) számla:
Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU

The post L'Alchimiste – dörzsölt vendéglátós szállt be az Iskola Alapítvány által kistafírozott étterembe appeared first on Átlátszó Erdély.

A cégbíróságon nem találtuk nyomát az új bérleti szerződésnek, annak ellenére, hogy Nagy Zoltán az Átlátszó Erdélynek megerősítette: az általa vezetett alapítvány szerződést bontott a felesége cégével.

„(…) kezdeményeztem az azonnali hatályú szerződésbontást a bérlővel és a tulajdonossal egyaránt, amelyről a mai napon tájékoztattam a kuratóriumot” – fogalmazott Nagy Zoltán, az Iskola Alapítvány kuratóriumi elnöke 2017. március 24-én a Főtérnek.

A tisztségviselő, aki egyben Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kabinetfőnöke, hozzátette, hogy „(…) jelen bérleti ügylet alkalmas arra, hogy olyan látszatot keltsen, mintha a tisztán üzleti szempontok mellett egyéb, személyi szempontok is közrejátszottak volna annak létrejöttében”, neki pedig az RMDSZ vezető tisztségviselőjeként mindent el kell követnie annak érdekében, hogy „ilyen látszat ne alakulhasson ki sem személye, sem az általa vezetett intézményekkel, így az Iskola Alapítvánnyal kapcsolatban”.

Miről szól a L’Alchimiste-ügy?

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök volt sajtósának, Debreczeni Hajnalkának Kolozsvár főterén nyílt vendéglőjéről 2017 márciusában kezdtünk el cikkezni, miután felfedeztük: a férj, Nagy Zoltán alapítványi (köz)pénzből gyakorlatilag egy hosszú lejáratú hitelt nyújtott felesége vállalkozásának.

Ez úgy oldották meg, hogy az éttermet működtető cég, a Videbor SRL és a főtéri ingatlan magánszemély tulajdonosai közé főbérlőként „beékelődött” az Iskola Alapítvány: alapítványi pénzből fizettek ki egy sor azonnali kiadást – például a szerződés megkötésekor fizetendő, 30 ezer eurót kitevő első hat hónapnyi lakbért, illetve a 15 ezer eurós garanciát. Az alapítvány az ingatlan veszélyesnek ítélt boltozatainak a megerősítését is átvállalta, a munkálatok összértéke 31 ezer euróra rúgott.

A vendéglőt üzemeltető Videbor ezt a kezdeti befektetést fokozatosan téríti meg az Iskola Alapítványnak úgy, hogy valamivel (de nem sokkal) magasabb lakbért fizet az alapítványnak, mint a főbérlő Iskola Alapítvány a tulajdonosnak – papíron az Iskola Alapítvány tíz év alatt 16 ezer euró nyereségre tesz szert.

Korábbi anyagaink:

L´Alchimiste: nehezen megy az aranycsinálás Debreczeni Hajnalkáéknak

L´Alchimiste, Iskola Alapítvány és Transindex: egy hirtelen lakbéremelés rövid története

Bérleti szerződések alkímiája. Az Iskola Alapítványnak vagy Debreczeni Hajnalkának éri meg?

Szerződésbontásnak nincsen nyoma

Bő öt hónappal a szerződésbontásról szóló bejelentés után azonban a cégbíróságon nincsen nyoma annak, hogy a Videbor SRL új bérleti szerződést kötött volna az ingatlan tulajdonosaival: kérvényünkre szeptember 6.-án ugyanazt a szerződést adták ki, ami márciusban érvényben volt. Így két lehetőség van:

1. A szerződésbontás, illetve az új szerződés megkötése megtörtént ugyan, de azt a Videbor SRL nem jelentette be – azaz a szerződésbontás cégnyilvántartási szempontból nem hatályosult;

2. Nem bontották fel a szerződést.

Kérdéseinkkel úgy Nagy Zoltánt, mint Debeczeni Hajnalkát megkerestük – múlt héten elküldött e-mailünkre Nagy Zoltán válaszolt röviden:

„csak megerositeni tudom, amit marciusban mondtam, az Iskola Alapitvany felbontotta a szerzodeseket.”

Válaszunkban azt kértük, küldje el a szerződés felbontásáról szóló kiegészítő okiratot. Ezenkívül azt is tudni szerettük volna, hogy mi lett az Iskola Alapítvány által az ingatlanba fektetett pénzösszeg, a szerződés alapján kifizetett banki garancia és az első hat hónapra kifizetett lakbér – összesen mintegy 76 ezer euró – sorsa, ezt hogyan fizeti vissza az éttermet működtető cég.

Kérdéseinkre választ nem kaptunk.

Sipos Zoltán

Neked egy pizza ára, a társadalom számára létfontosságú a szabad sajtó. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

Lejes (RON) számla:

Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU

The post L´Alchimiste-ügy: valóban szerződést bontott az Iskola Alapítvány? appeared first on Átlátszó Erdély.

Felmondása után csak mintegy negyedét utalta a séf utolsó havi fizetésének a L´Alchimiste menedzsmentje. B. Á.-t – miután többször sürgette a kifizetést – megfenyegette Debreczeni Hajnalka és férje, Nagy Zoltán.

„Azt gondolták, a semmiből csinálnak majd pénzt. Hogy miután kinyitnak, dől majd a pénz. Aztán rájöttek, hogy ez kurvára nem így működik” – sommázta tapasztalatát a L´Alchimiste tulajdonosával B. Á., akit tavaly novemberben szerződtettek, hogy a megnyílófélben levő főtéri étterem konyháját vezesse. (Mivel kerülné a feltűnést, a séf teljes neve helyett csak a kezdőbetűket használjuk.)

Azóta fél év telt el, B. Á. pedig túl van rengeteg túlórán – februárban például 319 órát dolgozott – valamint egy kellemetlen meglepetésen: miután felmondott, az L´Alchimiste tulajdonosa hosszas közbenjárás után is csak a negyedét utalta az utolsó havi fizetésének.

Nem fizették ki a ki nem vett szabadnapjait, nem mutatták meg neki a bércéduláját, sőt, egy SMS-váltás során jelezték, hogy csak akkor kapja meg a pénzét „hamarosan”, ha „megnyugszik” – ellenkező esetben „fegyelmi eljárást” indítanak ellene.

A séf káoszról, hozzá nem értésről, spórlásról és az alkalmazottak értelmetlen szekálásáról számolt be az Átlátszó Erdélynek. A L´Alchimiste-ben nagy a fluktuáció: a tavaly ősszel verbuvált, 15 fős, tapasztalt csapatból mára már csak ketten dolgoznak, a többiek újoncok.

RMDSZ, Iskola Alapítvány, közpénzek: igazi családi vállalkozás

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök volt sajtósának, Debreczeni Hajnalkának Kolozsvár főterén nyílt vendéglőjéről 2017 márciusában kezdtünk el cikkezni, miután felfedeztük: Debreczeni Hajnalka férje, Nagy Zoltán, aki az RMDSZ-elnök kabinetvezetője és egyben az Iskola Alapítvány kuratóriumi elnöke, alapítványi (köz)pénzből gyakorlatilag egy hosszú lejáratú hitelt nyújtott felesége vállalkozásának.

Korábbi anyagaink:

Bérleti szerződések alkímiája. Az Iskola Alapítványnak vagy Debreczeni Hajnalkának éri meg?

L´Alchimiste, Iskola Alapítvány és Transindex: egy hirtelen lakbéremelés rövid története

Amikor az összeférhetetlenségre rákérdeztünk, Nagy azzal indokolta a döntést, hogy „felesége jelenléte garantálja a cég működését és a szerződésben vállaltak teljesítését”.

A vendéglő folyó ügyeivel azonban nem csak Debreczeni Hajnalka foglalkozik. Mint a lejjebb publikált SMS-ekből kiderül, kabinetvezetői és alapítványi munkája mellett Nagy Zoltán is aktívan benne van a vállalkozás mindennapjaiban, számon tartja a séf szabadnapjait, kiszámolja a konyhai hiányt, és fenyeget is, ha úgy adódik.

„alkalmas arra, hogy olyan látszatot keltsen”

Azért is gondoljuk hogy az alább publikált interjú, illetve a fenyegetéseket tartalmazó SMS-ek közérdeklődésre tartanak számot, mert ugyan Debreczeni Hajnalka lemondott az RMDSZ-elnök mellett betöltött sajtótanácsosi tisztségéről, és az utóbbi hónapokban kerüli a nyilvánosságot, férje, Nagy Zoltán közszereplő, aki saját elmondása szerint ügyel a látszatra.

Nagy így nyilatkozott a L´Alchimiste-ügyről Főtér.ro-nak: „Az elmúlt hetek fejleményei azt mutatják, hogy jelen bérleti ügylet alkalmas arra, hogy olyan látszatot keltsen, mintha a tisztán üzleti szempontok mellett egyéb, személyi szempontok is közrejátszottak volna annak létrejöttében.”

Hozzátette, az RMDSZ vezető tisztségviselőjeként mindent el kell követnie annak érdekében, hogy „ilyen látszat ne alakulhasson ki sem személyem, sem az általam vezetett intézményekkel, így az Iskola Alapítvánnyal kapcsolatban”.

Hűtő nem volt, túlóra az igen

De vissza a séf beszámolójához. A vele készített rövid interjúból világossá válik az, hogy a L´Alchimiste tulajdonosa nem tud, vagy nem akar a vendéglőbe annyi pénzt fektetni, hogy az megfelelően működjön.

„Az elején úgy beszéltük, hogy nekem váltásonként öt emberre van szükségem (a konyhába), de hát öten voltunk összesen, ezért mindenki nagyon sokat dolgozott” – mesélte az Átlátszó Erdélynek B. Á., aki rendszerint reggeltől estig, a hét minden napján jelen volt a vendéglőben. A konyhai munkát nehezítette az, hogy a felszerelés nem ütötte meg egy 80 férőhelyes vendéglő színvonalát – a 6-7 hűtő nagyjából fele volt annak, amire szükség lett volna a zavartalan működéshez.

„Mondták hogy veszik, veszik, de hát mind vették (a hűtőt). Én, amikor rájöttem hogy ez így nem fog menni, és ők semmit nem fognak változtatni, mondtam nekik, hogy elmegyek” – így a séf. B. Á. elmondása szerint a tulajdonosnak felajánlotta: amennyiben ragaszkodik a szerződésben levő 21 napos felmondási időhöz, ő ezalatt az időszak alatt napi 8 órát fog dolgozni. Azonban ha reggeltől estig dolgozik, akkor csak 15 napot marad.

Heti egy sör árából te is médiatulajdonos lehetsz. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

Az elmaradt pénz negyedét utalták

„Ki kellett adják a pénzem ötödikén, nem adták ki. Beszéltem a menedzserrel, írtam nekik (Debreczeni Hajnalkának és Nagy Zoltánnak) SMS-t, ők erre egyáltalán nem válaszoltak. Aztán azt mondták, hogy egy munkaügyi ellenőrzés miatt nem tudnak fizetni, aztán az is lejárt, sehol semmi. Kezdtem ilyen fenyegetéseket kapni, hogy ha még írok (SMS-t), akkor nem kapom meg a pénzemet.

Aztán végül átküldték, a negyedét annak, amivel számításom szerint tartoztak. Kértem a bércédulát, de nem adták ki, azt mondták, hallgassak. A szabadnapjaimat sem fizették ki – 6 hónap után 10 nap járt volna, én ebből csak 4 napot vettem ki. Elég sok pénzzel tartoznak” – így a séf.

B. Á. elmondta, azért nem csinálta meg a leltárt, mert egy olyan programmal dolgoznak, amit nem tudnak kezelni, emiatt pedig mindig gondok voltak a készletekkel. „Megcsináltuk párszor, mindig hülyén jött ki. Megmondtam nekik, hogy míg nem rakják rendbe, én nem fogom megcsinálni (a leltárt), semmi értelme fölöslegesen dolgozni.”

A kávét is kifizettették volna

B. Á. szerint már a kezdet kezdetétől látszott, hogy valami nincsen rendben ezzel a vállalkozással. „Van ez a két ember, aki úgy száll be a vendéglátásba, hogy nem értenek abszolút semmihez, és nem is fogadják el a tanácsot. Mindig azt csinálták, ami szerintük jó volt. Úgy képzeld el, amikor az éttermet megnyitottuk, sok bútor hiányzott, üres volt a terem. Merő káosz volt az egész, mindenki szaladgált jobbra-balra, semmi nem volt a helyén. Ezt észreveszed, ha bejössz mint vendég.”

A tulajdonos személyzeti politikája is meglehetősen különös: „mindig mondtam nekik, hogy fel kell venni embereket, ők erre azt mondták, hogy nincsen jelentkező. Szerintem az történt, hogy nem akarták megfizetni a tapasztalt munkaerőt, mindig kezdőket vettek fel. Mindenkit mindennel basztattak. Velem, miután napi 15-16 órákat dolgoztam, kifizettették a kávémat. Az elején ki akarták fizettetni a személyzeti kaját. Vendéglátásban dolgozol és ki kell fizesd a kajádat? Mondtam nekik, hogy ez így nem lehet. Az utolsó garast is a fogukhoz verték.”

A spórlás és hozzá nem értés a szolgáltatás minőségére is rányomja a bélyegét. „Ha a munka nincsen jól megszervezve, akkor nincsen jó kiszolgálás, és nincsen rendes kaja. Nem lehet jó terméket csinálni úgy, hogy nem vagy felkészülve annyi vendégre – ha egy pincér 6 asztal után kell szaladjon, akkor a kiszolgálás nem olyan lesz, mintha 2 asztala lenne.” – mondta az Átlátszó Erdélynek a séf, hozzátéve, hogy ugyan pontos számokat nem tud mondani, de a L´Alchimiste forgalma alacsonyabb, mint a Főtéren lévő többi étteremé.

B. Á. főbb állításaival kapcsolatban e-mailben kerestük meg Debreczeni Hajnalkát. A vendéglő tulajdonosa így válaszolt:

Kedves Zoltan,

A kerdesekre nem kivanok valaszolni, az, amit csinalsz, boven kimeriti a zaklatas fogalmat. Az ugyvedem jelentkezik hamarosan, minden tovabbi kerdeseddel hozza fordulhatsz ez utan.

Sipos Zoltán

Heti egy sör árából te is médiatulajdonos lehetsz. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

Lejes (RON) számla:

Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU

The post L´Alchimiste: nehezen megy az aranycsinálás Debreczeni Hajnalkáéknak appeared first on Átlátszó Erdély.

Egyre nagyobb szerepet játszanak az erdélyi magyar online piacon a magyarországi közpénzek, a legnagyobb portálok bevételeit 2016-ban kisebb-nagyobb mértékben meghatározták ezek a támogatások. Bár eddig az erdélyi médiában nem volt jellemző a magyarországi kormánypropaganda, kérdés, hogy a választások közeledtével ez változik-e.

Szakmai körökben valószínűleg senki nem kapja fel a fejét arra, hogy a krónikus forráshiánnyal küszködő erdélyi magyar sajtó részben magyarországi támogatásokból tartja fenn magát.

2016-ra azonban érezhető egy hangsúlyeltolódás a támogatáspolitikában: míg korábban a Fidesz-kormány az ún. „jobboldali” médiaorgánumokat támogatta, addig mára irányultságtól függetlenül a négy legfontosabb portál – a székelyhon.ro, a maszol.ro, a Transindex és a Főtér – jövedelmeinek számottevő része a Miniszterelnöki Kabinetirodától, a Szerencsejáték Zrt.-től valamint az MVM Zrt.-től származik. Kérdés, hogy ezeknek a támogatásoknak van-e ára, és ha igen, akkor mikor és hogyan kell azt majd megfizetni.

A váltás azért figyelemreméltó, mert ugyan az utóbbi 25 évben az erdélyi magyar médiaorgánumok folyamatosan szerepeltek a határon túli magyarságnak szánt támogatási listákon, a kedvezményezettek köre azonban aszerint változott, hogy éppen a „baloldal” vagy a „jobboldal” volt kormányon.

Nagyberuházások, magyarországi közpénzekből

A különféle médiaorgánumoknak az idők során hébe-hóba megítélt, jellemzően nem túl nagy összegű támogatásai közül kiemelkedik a Medgyessy Péter elhamarkodott ígéretéből kinőtt Erdélyi Magyar Televízió (összefoglaló itt). A kormányváltás után az utóbbi évek leglátványosabb médiabefektetése szintén magyarországi közpénzekből történt: a jelenleg legnagyobb erdélyi magyar médiacég, a 4 helyi újság, regionális napilap és hetilap, valamint az egyik legnézettebb portál, a székelyhon.ro mögött álló Udvarhelyi Híradó Kft. többségi tulajdonosa 2011 óta a „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány, amely magyarországi állami tulajdonú vállalatok adományaiból évente millió eurós nagyságrendben finanszírozza a lapcsoport működését.

Az Udvarhelyi Híradó-lapcsoport mellett szintén a „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány támogatja a kisebb véleményportál, a Főtér kiadását.

Simicskától a propagandaminisztériumhoz

A „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány kezdetben Simicska Lajos érdekeltségébe tartozott. 2015-ben, az Orbán-Simicska konfliktus kezdetén azonban az üzletember „átadta” az alapítványt és vele együtt az alapítvány által finanszírozott erdélyi és felvidéki médiatermékeket (az átadásról és az átmenet okozta pénzügyi zavarokról itt írtunk).

Azóta fejlemény, hogy a „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány a közhasznúsági jelentése szerint 2016-ban a magyarországi független sajtó által egyszerűen csak „propagandaminisztériumként” emlegetett Miniszterelnöki Kabinetirodától kapja az éves támogatása háromnegyedét, 150 millió forintot (488 ezer euró) – a korábbi állami vállalatok közül egyedül a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. adományozott 50 millió forintot (162 ezer euró).

Heti egy sör árából te is médiatulajdonos lehetsz. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

A „baloldal” fele is nyitottak

Szintén újdonság, és valószínűleg az RMDSZ-Fidesz kiegyezésnek köszönhető az, hogy a támogatáspolitika mára meghaladta a korábbi bal-jobb logikát (a „bal” és a „jobb” jelzőket itt az egyszerűség kedvéért használjuk, ezeknek a címkéknak ideológiai alapja nem igazán van): mára a két nagy, hagyományosan „baloldali” portál, az RMDSZ által ellenőrzött maszol.ro és a Transindex is részben magyar közpénzekből működik.

Sokáig a „baloldali” médiatermékek egyáltalán semmilyen támogatást nem kaptak a Fidesz-kormányoktól. A jég 2015-ben tört meg, amikor a maszol.ro-t kiadó Progress Alapítvány 2 millió forintot (6,4 ezer euró) kapott a Szerencsejáték Zrt.-től (Szerencsejáték Zrt. támogatások listája itt). Ugyanebben az évben a Transindex-et kiadó Média Index Egyesületnek a Magyar Nemzeti Bank által alapított, határon túli támogatásokat folyósító Pallas Athéné Domus Concordiae Alapítvány (PADOC) 600 ezer forintot (1,9 ezer euró) ítél meg (PADOC támogatások listája itt).

A kezdeti, csekély összegeket 2016-ban konzisztensebb támogatások követik: a maszol.ro-t (Progress Alapítvány) 20 millió forinttal (64 ezer euró) támogatja a Szerencsejáték Zrt., a Transindex (Média Index Egyesület) 10-10 millió forintot (összesen: 20 millió forint, 64 ezer euró) kap a Magyar Villamos Művek Zrt.-től valamint a Szerencsejáték Zrt.-től (MVM támogatási lista itt).

Miért baj ez?

Főleg azért aggályos mindez, mert ahogy a Miniszterelnöki Kabinetiroda, úgy a PADOC, az MVM Zrt. vagy a Szerencsejáték Zrt. sem szakmai befektető. Ezeknek az adományozóknak a célja nem az egészséges nyilvánosság, a sokszínű és professzionális erdélyi sajtó működtetése, hanem a magyar kormány mindenkori érdekeinek a képviselete, illetve bizonyos, a magyar kormány számára kiemelt fontosságú projektek diszkrét finanszírozása.

Mint a napokban egy véletlen elszólásból kiderült, az MVM Zrt.-nél nem önállóan döntenek a támogatásokról, hanem azokat minden esetben a Nemzeti Kommunikációs Hivatal hagyja jóvá. Valószínűleg a Szerencsejáték Zrt.-nél sincs ez másként.

Egyébként az MVM Zrt.-ről és a Szerencsejáték Zrt.-ről legutóbb Erdélyben akkor hallottunk, amikor a két állami vállalat szponzorizált egy sor, Erdélyi Magyar Néppárthoz köthető civil szervezetet. Már csak ezért is nehéz elhinni, hogy ezeknek a támogatásoknak nincsenek apróbetűs feltételei.

Tényleg számít ez a pár millió?

A magyarországi kormányközeli médiába tolt elképesztő összegekhez képest eltörpülnek az erdélyi médiának megítélt pénzek. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az Udvarhelyi Híradót leszámítva kis, legfeljebb tucatnyi újságírót foglalkoztató szakmai műhelyekről van szó. Itt már néhány tízezer euró is számottevő bevételnek számít, egy-egy ilyen támogatástól újságírók állása függ.

A Főteret kiadó Erdélyi Médiatér Egyesület (Asociatia pentru Spatiul Media Transilvan) 2016-ra például 633 ezer lej (138 ezer euró) jövedelmet jelentett be az éves beszámolójában. Ez gyakorlatilag megegyezik a „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítványtól kapott, 43 millió forintos támogatással – a véleményportál léte tehát teljes mértékben ettől a támogatástól függ.

(A Főtér nincsen jelen a Trafic.ro romániai audit-oldalon, olvasottságáról ezért nem rendelkezünk pontos adatokkal, de sejthető, hogy a látogatottsága nem nagyobb, mint pár helyi híroldal, például az uh.ro, a szatmar.ro vagy az erdon.ro. Összeállításunkban azért szerepel mégis negyedikként, mert a Főtér témaválasztása a helyi híroldalakkal ellentétben inkább regionális, tehát megítélésünk szerint közelebb áll a „nagy” hírportálokhoz.)

Számításaink szerint a Transindexet kiadó Média Index Egyesület 2016-os, 497 ezer lejre (108 ezer euró) rúgó jövedelmének 60 százalékát adta az MVM Zrt.-től és a Szerencsejáték Zrt.-től kapott, összesen 20 millió forintos (64 ezer euró) támogatás – igaz, itt a képet árnyalja az, hogy a portált kiadó egyesület mellett egy cég, a Media Net Kft. is működik, mely tavaly 208 ezer lej (45 ezer euró) jövedelemmel rendelkezett.

Noha a maszol.ro-t kiadó Progress Alapítvány fő jövedelemforrása valószínűleg továbbra is az a magyar kisebbségnek járó bukaresti kormánytámogatás melyet az RMDSZ-nek folyósítanak, az alapítvány 2016-os, 981 ezer lejre (214 ezer euró) rúgó jövedelmeinek negyedét-harmadát adta a Szerencsejáték Zrt.-től kapott 20 millió forint.

Az Udvarhelyi Híradó Kft. 2016-os jövedelmeiről nincsen adatunk, mivel ennek a cégnek a kimutatását még nem töltötték fel a Pénzügyminisztérium honlapjára, azonban 2015-ben a 17,3 millió lejes (3,8 millió euró) jövedelmének nagyjából harmadát adta a „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítványtól kapott, 392 millió forintos (1,3 millió euró) támogatás.

Heti egy sör árából te is médiatulajdonos lehetsz. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

Könnyű pénz, biztos kiszolgáltatottság

Így állt elő az a helyzet, hogy mára az erdélyi magyar online piac három-négy legfontosabb szereplője kisebb vagy nagyobb mértékben ugyan, de magyarországi közpénzekből működik.

Az egy-két oldalas pályázatokkal elnyert „könnyű pénz” azt eredményezi, hogy a marketingre, reklámok értékesítésére, a pályázatírásra, egyáltalán: a médiatermék üzleti alapon való működtetésére kevesebb pénzt és energiát kell fordítsanak.

Ez azonban csak rövid távon jelent előnyt: közép- és hosszútávon az üzleti tudás és kapcsolatrendszer lassan elsorvad, és az adott cég még inkább kiszolgáltatottá válik – ezért amennyiben ezek a támogatások valamilyen okból kifolyólag megszűnnek, a fentiek közül néhány portál nehéz gazdasági helyzetbe kerül.

Egyébként némi iróniát is látunk ebben: a szereplők éles versenyben állnak egymással – a maszol.ro és a transindex.ro között például 2017 januárjában volt egy pengeváltás.

Cenzúra van, propaganda nincsen. Egyelőre

Mára világos, az erdélyi magyar médiában az (ön)cenzúra mindennapos gyakorlatnak számít, és amennyiben egy újságíró/szerkesztő foglalkozik egy politikailag kényesnek számító témával, akkor annak következménye van. Azonban eddig nem volt jellemző a menekült-ellenes propaganda, a folyamatos sorosozás, ahogy a karaktergyilkosság jellegű anyagokra sincsen példa.

Nagy kérdés azonban, hogy a közelgő magyarországi parlamenti választások idején ez változik-e. Azt már tudjuk, hogy a közelmúltban miniszteri biztost neveztek ki, akinek az a dolga, hogy minél többen menjenek el szavazni határon túlról.

„Nem akadályozunk semmit, legfeljebb vitatkozunk”

„(…) nem vezetjük félre sem az olvasóinkat, sem a munkatársainkat: egyértelmű, hogy milyen értékvilágot képviselünk, nincs áthidalhatatlan ellentét a tulajdonos (alapítvány) és a szerkesztőségeink meggyőződése között. Megakadályozni bármit is, de különösen a magyar politikum beszivárgását nekünk nem kell” – nyilatkozott az Átlátszó Erdélynek Szőke László, az Udvarhelyi Híradó Kft.-t tulajdonló alapítvány tartalomért felelős tanácsadója, egyben a cég egyik ügyvezető igazgatója, amikor megkérdeztük: hogyan tervezik megakadályozni azt, hogy a jövőben a magyarországi politikum befolyással legyen a tartalomra?

Szőke szerint „úgy általában politikum beszivárgásáról beszélni túl általános, nem jelent semmit, legfeljebb ügyek, témák, üzenetek lehetnek (így, feltételes módban!), ami a lapcsoport tartalomigazgatója és a főszerkesztők szűrőjén megy át: szakmai vitát követően, konszenzussal jelenhet meg bármi is, de nem a szerkesztők akarata ellenére.

Az öncenzúra is csak annyira működik nálunk, mint működhet például az Átlátszónál vagy az Indexnél: a sajátos kisebbségi lét által meghatározott értékvilág elfogadása egységes a lapcsoportnál, amihez igazodnak a munkatársak (különben nem jöttek volna hozzánk önszántukból!), és igen, ennek része az anyaország viszonyulása hozzánk, erdélyi magyarokhoz. Ami tehát a magyarországi politikából minket érint, az természetesen helyet kaphat nálunk, mert ez így természetes. Nem akadályozunk semmit, legfeljebb vitatkozunk. És nem támogatjuk, hogy egy szerkesztőséget túl szervilis személyiség vezessen.” (A válasz teljes egészében itt olvasható.)

„Támogatóinknak semmilyen ráhatása nincs”

A Főtér.ro főszerkesztője, Papp Attila Zsolt így válaszolt: „Szeretnék egy aprónak tűnő, de fontos különbségtételt tenni rögtön az elején: a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány a Főtért kiadó Erdélyi Médiatér Egyesületnek nem a (kvázi) tulajdonosa, hanem a finanszírozója: vagyis nem az alapítvány hozott létre egy felületet, hanem egy erdélyi médiaprojekt keresett és talált támogatóra az alapítványban. A támogatást sem »automatikusan« kapjuk, hanem évente megújuló pályázat alapján; nem vagyunk részei az alapítványhoz köthető egyetlen médiaportfóliónak sem.

Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy támogatóinknak semmilyen ráhatása nincs a portál szerkesztési elveire: tartalmi kérdésekben kizárólag a szerkesztőség dönt, és ez – elég ehhez »fellapozni« az archívumunkat – remélhetőleg tükröződik is a Főtér tartalmában. Az elmúlt három évben nem érzékeltem politikai befolyásolási kísérletet vagy nyomásgyakorlást (emlékeztetőül: a 2014-es magyarországi parlamenti választások idején már közel négy hónapja működött a Főtér), és egyelőre semmilyen jel nem utal arra, hogy ez a jövőben megváltozna.

Ez egyébként személyes vállalásom is: főszerkesztőként nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy bárki ily módon beleavatkozzon a szerkesztőség munkájába és a tartalomgyártásba – és ez így is marad.”

Megkerestük a maszol.ro-t kiadó Progress Alapítvány igazgatótanácsának elnökét, Nagy-Debreczeni Hajnalkát, azonban ő nem válaszolt érdemben a tartalom befolyásolására vonatkozó kérdésünkre. A Transindex egyáltalán nem reagált megkeresésünkre.

Sipos Zoltán

A szerző 2015 novemberéig a Transindex munkatársa volt.

Heti egy sör árából te is médiatulajdonos lehetsz. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

Lejes (RON) számla:

Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU

The post Magához édesgette a Fidesz az erdélyi magyar online sajtót appeared first on Átlátszó Erdély.