Az átlagember még mindig úgy gondol a vállalkozóra, hogy az gazdasági szakember vagy mérnök, és férfi. Jobban ad a férfi vezetők szavára, holott a nők kimutathatóan képzettebbek. Hogy ez miért van így egy annyira meritokratikusnak hitt terepen is, mint a vállalkozói szféra, arra a szoptatás világhete és a fiatalok világnapja között induló cikksorozatunkkal keressük a válaszokat.

Sorozatunk első részében szociológusokkal beszélgetünk a nők irányította vállalkozásokról. Kiderül, miért több a munka és kevesebb a tőke az ilyen cégekben, és miért a családjáért túlórázó férfi az ideális munkavállaló. A sorozat következő részeiben interjúkat közlünk női vállalkozókkal, és azt feszegetjük, miért kisebb a nők jövedelme, mint a férfiaké.

Se a vállalkozó, se az alkalmazott nők nem tudják újraosztani a gondoskodói feladatokat a családban, és a gyengeség jelének veszik, ha panaszkodnának, derült ki, amikor a romániai vállalkozónők helyzetéről beszélgettünk Geambașu Réka szociológussal, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatójával, valamint Gergely Orsolya szociológussal, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatójával.

Gergely Orsolya fő kutatási terepe Székelyföld, ahol 2010-ben kezdte felmérni a magyar anyanyelvű vállalkozónők helyzetét. 2018-ban Geambașu Rékával együtt újabb kutatást végeztek, a mintát ezúttal kiterjesztették Erdélyre és a román anyanyelvű lakosságra is. A 2018-as kutatás egyik online felmérése kifejezetten a vállalkozó anyákra koncentrált. 

A koronavírus világjárvány az iskolák bezárásával és a gondoskodási feladatok gyarapodásával a női vállalkozókat terhelte jobban, derült ki a 2020-ban több európai országban végzett felmérésből, amelyben Geambașu Réka is részt vett. Ebben 2019-es európai uniós statisztikákat (Labour Force Survey) is felhasználtak arról, hogy a vállalkozói ágazatok szerint hogyan oszlanak el a nők és a férfiak.

Milyen területeken magas a női vállalkozók aránya, és melyeken a férfi vállalkozóké?

Gergely Orsolya: Nem akarok ilyen nagyon banális dolgokat mondani, hogy a kézművesek körében nyilván sokkal magasabb a női vállalkozók aránya, és a mezőgazdaság vagy építőipar területén magasabb a férfi vállalkozóké. Vannak ilyen nemzetközi trendek, amikbe illeszkednek azok a számok, amiket Romániára vonatkozóan tudunk. A 2019-es európai uniós statisztikák alapján például a szolgáltatások, a tanácsadás és a turizmus területein magasabb a női vállalkozók aránya, mint a férfiaké. Az ingatlanpiacon és az építőiparban a férfi vállalkozók aránya nyolcszoros a nőkéhez képest. Lehet, hogy van frissebb felmérés is a női és férfi vállalkozókról.

Léteznek a hagyományosan női tevékenységekhez kapcsolódó vállalkozások, de erre vonatkozóan látok egyfajta változást a startupoknál. Ezek két-három évig finanszírozott projektek, amire pályázni lehet. A vállalkozók 28-35 ezer eurós támogatásokat kapnak, és a cégüket minimum három évig kell működtessék. A pályázat elbírálásakor plusz pontot kapnak a női vállalkozók, vagy akik idősebbeket alkalmaznak, vagy akik vidéken működtetik a cégüket. Tudnék sorolni a térségben kézműveseket, akik olyan gépeket tudtak ebből a pénzből beszerezni, amit egyénileg nem tudtak volna, vagy iskola utáni oktatásban dolgozókat és táboroztatókat, akik így indították a vállalkozásukat.

Geambașu Réka: Alapvetően két dolog képez kötött pályát a nők számára a tevékenységi területük kialakításában, amikor vállalkozást indítanak. Az egyik az, ami általában a nők pályaválasztásakor is látunk, hogy nagyobb valószínűséggel választanak maguknak olyan szakirányt, amit a társadalom nőiesnek gondol, ami valamiféle összhangot mutat a gondoskodással, az emberekkel való együttműködéssel, vagy ami könnyebben összeegyeztethető a magánélettel. A második, amit minden kutatás megerősít, hogy a női vállalkozók tőkeszegényebben indulnak, emiatt vállalkozásuk munkaintenzívebb is. Olyan területeken vállalkoznak, ahol nincs nagy szükségük arra, hogy tőkét mozgassanak, vagy beruházást eszközöljenek az elején, inkább a munkaerejükkel tudnak számolni.

Mitől függ, hogy a nők milyen területen kezdenek el vállalkozni?

Gergely Orsolya: Nagyon mélyen beágyazódott a társadalmunkba, hogy a nőknek mi a dolga, és a férfiaknak mi a dolga. A pályaválasztást is a közeg határozza meg, ahol élünk, ahol a pedagógus azt mondja a nyolcadikos lánynak, hogy hát nem hiszem, hogy matek-infó osztályba szeretnél menni, az nem olyan lányos dolog.

Egy Erasmus projektekben dolgoztunk Rékával, ahol hét európai országban készítettünk interjúkat női vállalkozókkal. Az interjús tapasztalatom az, hogy amikor megkérjük a női vállalkozókat, hogy meséljék el annak a történetét, hogy ők hogyan indították a vállalkozásukat, akkor ezek a történetek nem úgy kezdődnek, hogy én már nyolcadikos koromban tudtam azt, hogy vállalkozó leszek, vagy már az egyetemet úgy választottam, hogy tanuljak menedzsmentet, marketinget. Nem azt mondom, hogy a férfiaknál másképp kezdődnek, csak azt mondom, hogy a nőknél ezt nem hallani. Nagyon sok nő úgy kezdi a vállalkozását, hogy volt egy szakmai tapasztalata azon a téren, amiben dolgozott, egyszer csak kilép, és önállóan kezd vállalkozni. 

Geambașu Réka: Úgy vagyok vele, hogy nagyon szimpatikus a nyolcadikos lány, aki informatikára fog menni, de a társadalom mindent meg fog tenni, hogy az informatikán belül egy nőies trekken maradjon. A nőies trekk alatt azt értem: a munkahelyemen annyira vágyom, amennyi mellett gondoskodni tudok a gyerekekről. Ilyen szempontból valójában azt látjuk, hogy nincsen nagy különbség a vállalkozónő és az alkalmazott nők között. A társadalom sugall egy ilyen képet, hogy vállalkozónőnek lenni megnyitja a perspektívákat, azonban azt látjuk, hogy nem nyitja meg.

Miért indítják átlagosan a nők tőkeszegényebb háttérből a vállalkozásukat, mint a férfiak?

Geambașu Réka: Biztos, hogy nem amiatt, amit a társadalom előszeretettel gondol, és nagyon sok tanulmány is, hogy valamiféle pszichés jellemzői vannak a nőknek, amelyek miatt nem mernek nagyban gondolkodni, nem mernek bekopogni a bank ajtaján, és nem mernek kockáztatni. Ezt egy szociológus kevésbé tudja igazolni. Nem állítom, hogy nem lehetne valamilyen személyiségjegyeket vizsgáló kutatásban ezt kimutatni, de egy társadalomkutató azért elsődlegesen inkább a társadalmi kontextusban keresi a válaszokat.

Gergely Orsolya: Gyakori, hogy a nők a gyermeknevelési szabadság (GYES) után úgy látják, nem tudnak visszalépni abba a típusú munkaütembe, iramba, amit korábban végeztek, és akkor indítanak egy saját vállalkozást. Sokan azt is elmondják az interjúkban, hogy nagyon komoly családi döntés volt, azt mondták: megbeszéltük a férjemmel, hogy úgy lesz, hogy ez a család kárára ne menjen, a családi költségvetésben ne okozzon deficitet. Készítettem egy interjút egy startupper vállalkozóval Brassó megyéből. Elmondta, hogy most négy éves a vállalkozása, és fele annyit keres vele, mint amennyit nyolc éve, a gyereknevelési szabadságok előtt keresett a munkahelyén. Ezeket le kell menedzselni otthon a családban, például neki az volt az ütőkártyája a férjével szemben, hogy így nem kell bébiszittert fizetni.

Tehát a kérdésedre a válasz, hogy a nők nagyon aprólékosan megtervezik azt, hogy a munkaerejüket mennyire tudják beletenni, de ennyi minden mellett nincs lehetőségük nagy beruházásokra és tőkevisszaforgatásra.

Az a nő, akinek például még nincs gyereke, nincs sok gondoskodói feladata, hátrányból indul a vállalkozói szektorban a neme miatt?

Gergely Orsolya: Az az érdekes, hogy amikor konkrétan megkérdeztük, akkor a nők azt mondják, hogy nem hátrány az, hogy valaki nőként tevékenykedik vállalkozói területen. Sőt van, aki hangsúlyozza, hogy inkább az előnyeit élvezi, hogy nőként a konfliktusokat jobban tudja kerülni vagy oldani, és jól kommunikál. Viszont ha nagyon-nagyon piszkáljuk a dolgot, akkor azért előjönnek azok a történetek, ahol az üzleti tárgyaláson titkárnőnek nézték a cégtulajdonost, és a másik cég vezetője kiküldte kávét főzni. Mire magyarázkodnia kellett, hogy mégiscsak ő a cégtulajdonos, úgyhogy nem kéne kimenjen a megbeszélésről. 

Geambașu Réka: A korunkat domináló liberális feminizmus szerint nincsenek különbségek, az esélyek kiegyenlítettek. Egyrészt ez azért is van, mert egy nagyon erős individualista értékrend szerint éljük az életünket, amelyben a kudarcainkért is mi vagyunk felelősek, és az emberek nem szívesen helyezik magukat vesztes csoportokba. Másrészt meg nagyon társadalmi keretezése sincsen ennek, hogy a nők hátrányban lennének. Az emberek inkább self-made woman, self-made man-ként szeretik magukat bemutatni, akiknél a gyengeség jele, hogyha a hátrányokra panaszkodnak.

A nagyon férfias ágazatokban vállalkozni próbáló nők mégis hozzák ezeket a történeteket. Például ha egy mérnökkel készítünk interjút, akinek ki kell mennie az építőtelepre, olyankor nagyon kérdezni se kell, és jönnek a hátrányos tapasztalatok. Nekem van egy ilyen munkahipotézisem, hogy a másik ok, ami miatt szívesebben mennek a nők nőies pályára, az az, hogy ezektől a feszültségektől megkíméljék magukat. Nem feltétlenül tudatos döntés ez, de olyan stressztörténetek jönnek erről, amit minden áldott nap megvívnak: minden áldott nap nem jutni szóhoz a megbeszélésen, mert meg sem kérdezik őket. Az is tény, hogy a társadalom felhúzott szemöldökkel hallgatja ezeket a történeteket, és azt sugallja, hogy aki strukturális korlátokra panaszkodik, az valójában csak a saját szakmai inkompetenciáját próbálja másra fogni.

Milyen történeti háttere van annak, hogy a vállalkozói szakmát férfias foglalkozásnak tartjuk, alapvetően maszkulin szerephez kötjük?

Geambașu Réka: Romániában a történet a kilencvenes években úgy indult, hogy a vállalkozó egy simlis, „descurcăreț”, inkább az informalitás, a csalás határán billegő, nem rokonszenves figura. Ez eléggé jelentősen átalakult az elmúlt évtizedekben. Az angolszász szakirodalomból inspirálódva én azt feltételezném, hogy mivel a román állam fokozatosan vonta vissza a szociális kiadásait, emiatt sokkal közkedveltebb lett vállalkozni. Egyfajta követendő példaként mutatták fel a vállalkozót, aki nem függ az államtól.

Van két jellemzője a vállalkozónak, ami biztosan férfias. Egyrészt a vállalkozó valamilyen szinten vezető, lehet, hogy csak magát vagy kis csoportot vezet.

Továbbá egy jó vállalkozó rengeteget dolgozik, messze a napi nyolc órán felül. Ha egy nő csinálja ezt, a társadalom gyanakvóvá válik, hiszen működése azon alapszik, hogy a nők ellátják-e a gondoskodói munkát.

Gergely Orsolya: Még a 2010-es években kérdezték le Romániában a vállalkozók megítélését, és abból az derült ki, hogy az átlag lakosság szemében a vállalkozói szerep férfias szerep. Tehát az átlagember úgy tekint egy jó vállalkozóra, hogy az vagy gazdasági szakember vagy mérnök, és férfi.

Történetileg nézve nem olyan régi terület, hogy a nők kezdhetnek önállóan anyagi döntést hozni, befektetni és kockáztatni. Például a női vállalkozók az interjúkban elmondják, hogy tanulni akarnak, mert hiányosnak érzik a tudásukat, és emiatt kevesebbnek érzik magukat. Nagyon sokan azt mondják, hogy nem értenek a pénzügyekhez, bátortalanok ezeken a területeken: menedzsment, kalkuláció, kockázatmérlegelés. 

Ellenben a férfi vállalkozói fókuszcsoportos interjún soha nem hozta fel senki, hogy nem értene a pénzügyekhez. Ha megkérdeztük, hogy mit tanultak, kiderült, hogy szinte senki sem tanult pénzügyet vagy menedzsmentet. Mégsem gondolják azt, hogy ők ebben kevesebbet tudnának, hanem hogy időközben meg fogják tanulni.

A vállalkozó szakmában a nők találnak maguknak követhető mintát, aki jó példa lehet számukra? 

Gergely Orsolya: Sok helyen leírtam 2010 óta, hogy a női vállalkozóknak Erdélyben nincs sok mintája, akiket követni, utánozni tudnának. Ezt most már árnyalnám, mert 2023-ban ez már nem releváns. Számszerűen lehet, hogy nincs sokkal több női vállalkozó, de kicsit nagyobb reflektorfényt kapnak a tevékenykedők.

A rendezvényeken, amit férfi vállalkozók vagy vállalkozói szövetségek kezdeményeznek, a nők is részt vesznek. Elég sok van már térségünkben is: Bizniszvitamin, vállalkozói reggelik, vállalkozói beszélgetések. Ezeken a részvételi arány körülbelül 80 százalék férfi, 20 százalék nő. Mondhatni nem nagyobb a férfi vállalkozói körökből az odafigyelés, de kicsit a téma generálta azt, hogy a minták láthatóbbá váltak. Például a Romániai Magyar Közgazdász Társaság az éves konferenciájára biztos, hogy legalább egy női vállalkozót meghív a panelbeszélgetésre.

Az sokkal kevésbé jellemző, hogy a női vállalkozók által kezdeményezett eseményeken megjelennének a férfiak is. Például nemrég Szentgyörgyön tartottam előadást női vállalkozók témában a Sepsiszentgyörgyi Közgazdász Társaság meghívására. A közönségben volt harminc nő és két férfi, az egyik a fotós, és a másik elment az előadás első negyedórájában.

Miért ad a közvélemény a férfi vállalkozónak nagyobb presztízsértéket?

Gergely Orsolya: Ha megnézzük, akkor alapvetően nagyon sok szakma története hasonlít. Székelyföldön mai napig tapasztalom azt például, hogy a férfi orvos szakértelmét sokkal jelentősebbnek tartják, mint a női orvosét. Ezt hallom akár a velem egykorú, hozzám hasonló helyzetben és iskolázottsággal rendelkező nők körében is. Nőként már mondják is az indokokat, hogy a férfi orvosnak több ideje van a kutatásokra, konferenciákra, mert nem volt gyereknevelési szabadságon. Annak ellenére, hogy ezzel foglalkozom, ténylegesen megütődöm ezen, hogy a szakértelem még mindig szervesen kapcsolódik a férfiassághoz. Nem azt mondom, hogy minden területen, nagyon sok olyan női terület van, ahol ez már nem vetődik fel.

Geambașu Réka: A nők minden interjúban, akár kérdezzük, akár nem, szükségét látják annak, hogy valahogy reflektáljanak rá vagy „magyarázkodjanak”, hogy ők miért vállalkozók. Ebből ilyen közvetett módon azt sejteném, hogy nem annyira komfortos nekik ez a szerep. Azt, hogy anyák vagyunk, nem szoktuk magyarázni, mert ez a társadalom által is elvárt szerep. De ha nőként gyermektelenek vagyunk, azt mindig magyarázzuk valahogyan. Tehát mindig azokat a szerepeinket próbáljuk meg jobban megindokolni, amelyek a társadalom szemében is egy picit vitatottabbak, én ezt sejteném mögé. Viszont nem készítettem férfiakkal ilyen interjút.

Miért szerveződnek szívesebben külön vállalkozói csoportokba a nők? Miért nem csatlakoznak a férfiak által létrehozott csoportokhoz?

Geambașu Réka: Ezt nem kutattuk, de én azt feltételezném, hogy ez azzal függhet össze, amit az előzőekben mondtam, hogy nem érzik társadalmilag elfogadottnak ezt a pozíciót: a társadalmi elvárásokkal szemben vagyok én vállalkozónő. Nagyon sokszor felmerül a női vállalkozós beszélgetésekben a safe space-nek a fogalma. Ebből én azt gondolnám, hogy egy ilyen csoport egyfajta otthonosságot ad annak a folyamatnak a során, amelyben a vállalkozónőséget kell „kitalálniuk”, megtölteniük tartalommal és megélniük. Jó olyanok között kitalálni és közben belakni ezt a szerepet, akik hasonló cipőben járnak. Lehet, hogy vannak ennek sokkal prózaibb magyarázatai, hogy például kézműveseket, akikkel együtt akarnak dolgozni, sokkal nehezebben találnak férfiak között.

Gergely Orsolya: Tavaly egy hallgató erről írt államvizsga dolgozatot, hogy megkérdezte a Női vállalkozók Erdélyben nevű Facebook-csoportban a tagok motivációit. Engem meglepett, hogy első helyen a gazdasági szempont volt, hogy partnereket és kollaborációs lehetőségeket keresnek. Nem a safe space az elsődleges motiváció. Ha például anyavállalkozóról beszélünk, aki több olyan típusú terméket értékesít, amelyet a gyermekes anyáknak akar eladni, akkor ilyen szempontból is jó egy ilyen közeg, mert sok a kollaboráció. A kézművesek körében látom, hogy az árazás, a COVID utáni időszak, a válságok mind téma.

Milyen okai vannak Romániában annak, hogy a nők átlagosan alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek, mint a férfiak?

Geambașu Réka: A bérkülönbség vagy jövedelmi különbség egyértelműen kimutatható férfi és női vállalkozók között az eddigiekben felsorolt okok miatt. Egyrészt a nők nagyobb valószínűséggel építenek maguknak karriert nőies ágazatokban, ahol általában alacsonyabb az átlagbér is: az oktatásban, kulturális, szociális területen, stb. Másrészt, a nők alkalmazottként is általában a másodlagos keresőnek a pozíciójába helyezkednek családon belül, pontosan amiatt, mert belekalkulálják azt, hogy nekik gondoskodniuk is kell a családról. Ezt hívják a karrier alultervezésének. Sokszor vállalkozóként sem kívánnak elsődleges keresőjévé válni a családnak. 

Ez annak ellenére eredményez bérkülönbségeket a nők kárára, hogy a nők összességében képzettebbek, mint a férfiak, tehát kimutatottan magasabb arányban végeznek egyetemet. A diplomás vállalkozónők körében látjuk, hogy nagyon nagy bennük a képzések iránti igény. Folyamatosan törekednek arra, hogy a humán erőforrásaikat gyarapítsák, mert azt észlelik, hogy ők nem elegek. Valójában csak arról van szó, hogy kevesebb idővel gazdálkodnak.

„Ki marad otthon, ha beteg a gyerek?” Miért ezt a kérdést tettétek fel az interjúalanyaitoknak, amikor a családi feladataik megosztására kérdeztetek rá?

Gergely Orsolya: Azért ezt kérdeztük, mert az egy olyan szorított helyzet, amiből nincs kiút. A gyerek beteg, óvodába, iskolába nem lehet vinni, valamit kell vele kezdeni. Szerda reggel hét óra van, egész éjjel lázas volt. Mit kezdek vele? Ha üzleti megbeszélésem van, indulok és kész? Azt látjuk, hogy a nők nem indulnak és kész. Fel tudok idézni interjút, ahol mikrovállalkozást működtet a feleség, és középvállalkozást működtet a férj. A nő elmondja, hogy mind a ketten vállalkozók vagyunk, de amikor a gyerekek betegek, akkor mégis én maradok otthon, mert nekem kisebb a vállalkozásom, és kevesebbet keresek. Tehát meg van érvelve a döntés, hogy a férj nem maradhat otthon, mert nála hatvan embernek a fizetése múlik ezen. A feleség vállalkozásán meg négy embernek a fizetése múlik.

Geambașu Réka: A központi állításunk az, hogy nincs nagy különbség a nők által belakott vállalkozói szerep és alkalmazotti szerep között abból a szempontból, hogy nem nagyon kapnak lehetőséget arra, hogy újratárgyalják a családon belüli munkamegosztást, és újratárgyalják az elsődleges gondoskodói szerepüket. Ahogy mondta Orsi, a nőnek azért kell otthon maradnia a lázas gyerekkel, mert kicsi a cége, de azért kicsi a cége, mert ő tudja pontosan már gyermektelenül is, hogy neki olyan céget kell majd építeni, ami mellé belefér a lázas gyerek ápolása is. 

Nagyon sok kórházban az apa nem maradhat benn a gyerekkel, ha be kell fektetni. Gondoljunk bele, van egy darab kórterem, a kicsik mellett ott vannak az anyák, akik levetkőznek, szoptatnak. Meg lehetne oldani, de nem nagyon van rá szándék, hogy apás kórtermet is kialakítsanak.

Még mindig nem látunk olyan tendenciát, hogy a gondoskodói feladatok jobban megoszlanak a férfiak és nők között?

Geambașu Réka: Kétféle adatforrásból táplálkozhatunk. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az ollónak a bezáródása nagyon-nagyon lassú. Ez összefügghet azzal, hogy valójában egyre több időt gondoskodunk. Mi tanítjuk a gyerekeinket románra, angolra, egy csomó olyan feladatot elvégzünk, amelyből a közösség is kivehetné a részét. Ez a társadalmi elvárás. Lehet, hogy úgy érezzük, hogy ez belülről fakad, nyilván én ezt nem vitatom, de a társadalom azt várja el, hogy egyre több időt fordítsunk a gyerekeinkre. Ez különösen igaz a középosztályra. A szakirodalomban ezt hívjuk gondoskodási válságnak vagy a gondoskodás refamiliarizációjának, hogy egyre több reproduktív munka hárul a családokra, és ezek nagyrészét a nők végzik el.

Ennek ellentmondhatnak a kvalitatív adatok, hogy például Facebookon látunk involved dadeket, akik mindenhova cipelik a családjukat, és nagyon sok posztjuk van gyereknevelésről. Tehát van egyfajta új társadalmi apaság, de ez társadalmi léptékkel mérve nem túl gyakori jelenség.

Mi akadályozza meg az apákat, hogy belépjenek a gondoskodásba?

Gergely Orsolya: Trendi gondoskodó apának lenni, de ez nem az üzletemberek világa, nem a vállalkozói szférának a jellemzője. A nők tekintetében nem látunk ilyen szektorális elkülönülést, hogy a vállalkozónő másképp anya, mint a tanítónő. Azt látjuk, hogy abban van a különbség az anyák között, hogy ki mennyit keres: aki többet keres, az több fizetett segítséget tud igénybe venni. Továbbá másfajta segítséget tud igénybe venni, aki jó családi hálóval rendelkezik. Ugyanakkor azt is halljuk, ahogyan az anyáknak mondják: nem hiszem, hogy a gyerekedet bölcsődébe akarod adni, azt az anyák nem úgy szokták.

Geambașu Réka: Semmi szín alatt nem akarom azt kijelenteni, hogy ez egyéni karakterhiba lenne. Itt nem a férfiaknak felróható mulasztásról van szó, hogy karba tett kézzel néznék, amíg a nők dolgoznak. Komoly társadalmi akadályai vannak annak, hogy a férfiak be tudjanak lépni ezekbe a munkákba.

Nemcsak a szocializáció és az értékrendünk a baj, hanem az intézményeink. Például a kétéves GYES, ami Romániában van, összeurópai és nyugati összehasonlításban nagyon hosszúnak számít. Ez megágyaz annak, hogy a nők válnak a szakértőivé a gyereknevelésnek. Ugye mindannyian ismerjük a sztereotip képeket, hogy a férj kérdi: Drágám, hol a lázcsillapító? Drágám, hogy hívják a gyerekorvost? Viccen kívül, ezt a szociológia ezt kényelmes inkompetenciának nevezi. Másrészt tényleg egyre rosszabbak a reálbéreink, tehát egyre többet kell dolgoznunk egy bizonyos életszínvonal fenntartásához. Ezek mind megakadályozzák a férfiakat abban, hogy belépjenek a gondoskodásba.

Orsinak igaza van, hogy a bölcsőde stigmatizált, de közben nincs is bölcsőde. Most néztem meg egy statisztikát: Romániában a bölcsődei férőhelyek az adott életkorú gyerekpopuláció két százalékát fedik le. Ha lenne bölcsődei férőhely, akkor a stigmatizációja is kezdene feloldódni, mert látnám, hogy a szomszéd gyerek is járt, és attól még nem lett gond a gyerekkel.

Miért van az, hogy egy kisgyerekes anyát nem szívesen alkalmaznak a munkáltatók, míg egy kisgyerekes apát sokkal inkább?

Geambașu Réka: Van ez a fogalom: az ideális munkavállaló neoliberális normája. Ez ugye a korunknak az egyik meghatározó alapképe, ez uralja a nyugati, mai kapitalista társadalmunkat, hogy az számít jó munkavállalónak, aki rugalmas, de nem az ő érdekei szerint rugalmas, hanem a cég elvárásai szerint, akár önkizsákmányolástól sem riad vissza, és valójában nincsenek gondoskodási feladatai. Ez is egyfajta ilyen kötött pálya a férfiak számára, hogyha jövedelmet szeretnének, ha helyt szeretnének állni, hogyha sikeresek szeretnének lenni a karrier, az anyagiak, vagy bármilyen szempontból, akkor kénytelenek ennek a normának megfelelni. Egy kisgyerekes apa valószínűleg emiatt nagyon terhelhető, merthogy rá hárul az a felelősség, hogy a családot eltartsa. 

A cégnek is a versenyképessége múlik azon, hogy hány ilyen nagyon odaadó, nagyon elkötelezett munkavállalója van. Lehet ez buszsofőr, lehet ez informatikus, bárki, aki hajlandó túlórázni, aki mozgósítható erőforrást jelent. A férfiaknak általában nő a fizetésük statisztikailag, ha gyerekük születik, megbecsültebbé válnak, ők a megbízható munkavállalók és az anyák a megbízhatatlan munkavállalók, de ez nem értékítélet, hanem olyan szociológiai fogalom, amely az eltérő mértékű rendelkezésre állást írja le.

Miért jelenthető ki a kisgyerekes nők vállalkozásainak zöméről, hogy kényszervállalkozás?

Geambașu Réka: Nagyon sok vállalkozónő a vállalkozására egyfajta egérútként gondol. A 2018-as anyavállalkozós kutatás ezt teljes mértékben igazolta. Miután lejár a GYES, a nők annyira nem látnak lehetőséget a munkaerőpiaci pályájuk folytatásában, és egyfajta kényszermegoldásként tekintenek a vállalkozásra.

Czirjék Katalin, a Női vállalkozók Erdélyben mozgalom vezetője a konferenciájukon elmondta, hogy ő is azt látja, hogy a női vállalkozások jelentős zöme ilyen értelemben kényszervállalkozás. Egy kisgyerekes anya azt a fajta ritmust nem tudja már hozni, amit megkövetel a munkaerőpiac, és amit a férje tud csinálni, mert a társadalom az intézményei révén sem segít.

Családi vagy olyan vállalkozás esetén, amelyben nő és férfi is tulajdonos, az alkalmazottak és az ügyfelek ugyanakkora súlyt adnak a női és a férfi vezető szavának?

Gergely Orsolya: A családi vállalkozásban a munkamegosztás érdekes. Például amikor interjúban rákérdezek, akkor nagyon gyakran kiderült, hogy a nő maximálisan része a munkának, de amikor a vállalkozást kell reprezentálni, akkor a férj az arc. Ha vállalkozói fórum, klub vagy bármilyen résztvétel van, akkor oda általában a férfi megy.

Egy fókuszcsoportos interjúban beszélt egy Kovászna megyei vállalkozónő, aki gyakorlatilag belenőtt és beletanult a szülei mezőgazdasági vállalkozásába, majd vezetni kezdte. Férjhez ment közben, és a férj is belépett a vállalkozásba. A nőt az alkalmazottak, az üzlettársak húsz éve ismerték, a tulajdonosoknak a lánya, de amikor belépett a férje a képletbe, akkor ő kezdett el járni üzleti megbeszélésekre, és az alkalmazottaik is rá hallgattak jobban. A nő elmondta, hogy az elején nagyon sokat aggódott. Végül az lett az egyéni stratégiája, hogy minden reggel elmondja a férjének, hogy mi lesz a napirend, mit kell elmondani az alkalmazottaknak. A férj pedig megy, és kommunikál az alkalmazottakkal.

Geambașu Réka: Idén egy diákom inaktív kutatási alanyokat keresett, akik nem munkanélküliek, hanem nincsenek jelen a munkaerőpiacon. Került a mintába olyan, akiről az interjúk során kiderült, hogy a könyvelést végzi a férjének a cégénél, de mégis inaktívnak tekintette magát.

Kimutatható, hogy a női tulajdonosok több nőt alkalmaznak a céghez, és nem rettennek vissza kisgyermekes anyákat alkalmazni? Látható egy ilyen szolidaritás a nők között?

Gergely Orsolya: Pont ebből a munkahipotézisből kifolyólag kérdeztük, hogy vajon működik-e ez a női empátia: ha én vagyok az alkalmazó, akkor lejtem-e a pályát más nők fele, mondjuk kisgyerekes nők fele. Megkérdeztük a férfi vállalkozókat és a női vállalkozókat is, és abszolút számokban azt találtuk, hogy a női vállalkozók egy picit gyakrabban alkalmaznak nőket. Viszont ezt mi úgy írtuk le, hogy ez a szektoriális hatásnak betudható. Mondok két példát, velük az elmúlt hetekben interjúztam. Az afterschool programot működtető vállalkozónőnek van három, részmunkaidős alkalmazottja pedagógiai képzettséggel, mind a három nő. A cukrászatot működtető gyergyószéki vállalkozónőnek mind a négy alkalmazottja nő. A nők főleg olyan szektorokban vállalkoznak, ahol a munkavégzésre jelentkezők is nagy százaléka nő. Valószínű, hogy erősebb a szektoriális hatás, mint ez a női empátia hatás.

A férfiaknál nem merült fel, ami a nőknél viszont felmerült, hogy az alkalmazottairól is kell gondoskodjon. Ha nehéz helyzetben van a cég, nem akarja elengedni, vagy nem akarja munkanélküli segélyre küldeni, mert az alkalmazott egy kicsit családtag is. Látom ezeket a jó gyakorlatokat szinte mindenhol, ahol női vállalkozó vagy női társvállalkozó van. Például, ha az egyik alkalmazottnak esküvője van, bezárják a céget, hogy mindenki elmenjen a kollégájuk esküvőjére.

Geambașu Réka: Az a feltételezésem, hogy nem épül be, mert nekik is a gazdasági versenyben kell helytállniuk. A gazdasági verseny olyan cégek között zajlik, amelyek mind-mind a terhelhető munkavállalókat részesítik előnyben. Vannak szigetszerű kezdeményezések, hogy az emberek altruistábbak legyenek, szociálisan érzékenyebbek legyenek, hogy eszükbe jusson a saját korábbi helyzetük, de az biztos, hogy ennek ára van. És én azt gyanítom, hogy ezt az árat kevesen hajlandóak megfizetni.

Volt egy hozzászólás a Női vállalkozók Erdélyben találkozóján, hogy időnként egymás figyelmét fel kell hívják arra, hogy hétvégén ne dolgoztassanak. Vagy a háromgyerekes vállalkozónő szót kapott, és elmondta, képzeljük el, hogy az állásinterjún egy nő azt kérte, hogy hat órában dolgozhasson. Mire a vállalkozó azt reagálta, hogy köszöni, de ebből nem kér.

A fejlettebb nyugati országokban másfajta akadályokkal kell megküzdjenek a női vállalkozók?

Gergely Orsolya: Nálunk a vállalkozói szféra csak a ’90-es évektől indult, és csomó minden nem úgy működik, mint nyugaton. Ettől függetlenül engem mindig meglep, hogy a nyugat-európai vállalkozónők is hasonló problémákról számolnak be. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez csak Kelet-Közép-Európában van így. Követem az osztrák vállalkozónők egyik Facebook-csoportját. Érdekes, hogy ott is ugyanazok a témák elő-előjönnek, mint az erdélyi vállalkozónők csoportjában. Valószínű, hogy azzal a különbséggel, hogy a magán intézményhálózat talán máshol másképp működik, nálunk még az sincs.

Hogyan befolyásolja a nőket a vállalkozásindításban a kormányzatok kommunikációja? Például a magyar kormány a korai gyermekvállalás felé tolja a fiatal nőket a kedvező hitelkeretekkel. Mi a helyzet Romániában?

Geambașu Réka: Egyébként a magyar kormány is kettős szerepben látja a nőket. Korunknak nem a kizárólag gondoskodó anya az ideálképe, és ez a magyar kormányra is igaz. De az, hogy milyen intézkedései vannak a magyar kormánynak, valójában az erdélyi magyar nőknek a helyzetét abszolút nem befolyásolja.

Orsi a legelején említette a pályázati kiírásokat, amelyeknél plusz pont jár azért, ha valaki nőként indít vállalkozást. Ha ezt a román állam üzenetének tekintjük, akkor ebből azt szűröm le, hogy az állam alapvetően ösztönzi a nőket, a fiatalokat, hogy vállalkozzanak. A középiskolában nagyon sok profilú osztály számára kötelező a vállalkozásismeretek nevű tárgy. Az egyetemen választható tantárgy minden szakon a vállalkozási ismeretek. Civil szervezetek egész sora nyújt vállalkozásösztönző szolgáltatásokat, képzéseket. 

Ugyanakkor a fiatalok nem kedvezményezettei a munkaerőpiacnak. Az államnak bizonyos értelemben kényelmes azt az elvárást támasztani a fiatalokkal szemben, hogy gondoskodjatok ti saját magatokról ahelyett, hogy mi gondoskodnánk rólatok. Ezt a retorikát nem biztos, hogy kísérik olyan valóságos intézkedések, amelyek tényleg megkönnyítenék a cégalapítást vagy csökkentenék az adminisztrációt. 

Egy másik indikátora annak, amit kérdezel, a koronavírus járványkor ütötte fel a fejét. Mennyire állt az állam a megnehezedett helyzetben lévő vállalkozók mögé? A vállalkozók önhibájukon kívül kerültek válságos helyzetbe, mert egy járványra senki sem számított. Kaptak-e valós támogatást az államtól?

Gergely Orsolya: Annyit tennék hozzá, hogy a sok startup program uniós modell és kezdeményezés. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a nagy tudatosság a román állam részéről jönne. Valószínű, hogy hatással volt rá az EU-s modell és támogatási kampány is. Úgyhogy teljesen egyetértek azzal, hogy gyakorlatilag 1990-től kevesebb egészségügyi biztosítást kell fizessen az állam, minél több vállalkozó fizeti ezt maga után. Viszont nincsenek olyan kormányprogramok, ahol a női vállalkozók mint entitás megjelennének.

A román állam is egyszerre biztat arra, hogy fiatalként vállalkozz és alapíts családot?

Geambașu Réka: A romániai politikai diskurzusokban egyáltalán nem hangsúlyos a termékenység kérdése. Az utóbbi három évtizedben egyetlen băsescu-i kijelentésre emlékszem, ahol azt mondta: még a végén a cigány asszonyok többet szülnek, mint a románok. Tehát nem szabad a magyarországi politikai retorikából kiindulni, a román társadalomban a kivándorlás témája sokkal jobban dominálja a demográfiai kérdéseket, mint a gyermekvállalásé. 

Van egy nagyon jó tanulmány, ami arról ír, hogy minden olyan korszakban, amikor a társadalomból kivonul az állam, tehát egyre kevesebbet fordít GDP-arányosan különféle reproduktív feladatokra, lásd oktatás, egészségügy stb., olyankor felértékelődik a vállalkozás. Azért, mert a vállalkozás lényegében a társadalmi-gazdasági kockázatoknak az individualizálása. Vagyis ne legyél munkanélküli, ne kelljen szociális transzferekkel segíteni az egyéneket, hanem ahogy a román mondja, „deszkurkálódj”. De ez a deszkurkálódás lényegében azt jelenti, hogy egy vállalkozónak nincsen munkanélküliségi időszaka, nincsen szabadsága, csak ha magának ad, nincsen betegszabadsága. Tehát teljesen magára veszi az összes olyan kockázatot, amelyet éppen szét is lehetne osztani a társadalomban. 

Nagyon felértékelődik az válság idején, hogy ne legyél az állammal szemben bármiféle igényekkel fellépő állampolgár, hanem vállald magadra az összes kockázatot. Ez a nők esetében még egy plusz szempontot is rátesz, a gyermekvállalás és a gondoskodási munkák problémáját, ami legyen a te dolgod, és azt ne kérd számon a társadalmon. A vállalkozás nagyon vonzó alternatívaként jelenik meg a társadalom tagjai számára, de közben valós megoldást nem hoz azokra a problémákra, amelyek miatt a legtöbb ember vállalkozni kezd.

A nyitókép forrása: pexels.com. Fotó: Tatiana Syrikova.

The post A nők képzettebbek, mégis a férfiaknak lejt a vállalkozói pálya appeared first on Átlátszó Erdély.

Különböző nagyságú és profilú szervezetek hogyan birkóznak meg a mostani bizonytalansággal? Mit terveznek a karantén utánra? Statisztikákat böngésztünk, üzleti tanácsadót és vállalkozókat kérdeztünk, mi a cégük karanténstratégiája, és mit terveznek utána.

Arról, milyen állapotban vannak most a cégek, kevés a felmérés, kimutatás, mert éppen minden változik, és a karanténidőszak végén sem pattan hirtelen vissza minden cég oda, ahol március 15-én volt. A hazai kis- és közepes vállalatok április közepén megkérdezett vezetőinek kétharmada mondta, hogy nagyon is érinti a mostani válság. Egyharmaduk forgalma már több mint 70 százalékkal esett vissza, és mindössze 4 százalékuk nem tapasztalt visszaesést. Itthon a kiskereskedelem az az ágazat, amely még nőtt is áprilisban az egy évvel korábbi volumenhez képest 4,1, százalékkal.

Ahhoz képest, hogy az Európai Bizottság 6 százalékos GDP-visszaesést jósol idénre Romániának, és 7,5 százalékos zsugorodást a teljes Európai Unióban, a hazai kisvállalkozók egészen bizakodóak. Bő egyharmaduk arra számít, a forgalmuk hat hónapon belül visszatér a válság előtti szintre, közel egyharmaduk egy év alatt gondolja ledolgozni a válságot, és csak negyedük szerint lesz ehhez szükség akár két évre is.

A szükségállapot végén nem szabadulunk meg a koronavírustól,

ezért minden vállalkozó igyekszik valahogy csökkenteni a fertőzés kockázatát. Körülbelül egymillió munkavállaló dolgozik most otthonról Romániában, és a cégek egyik nagy kívánsága, hogy még rugalmasabbá váljon a távmunka a munkatörvénykönyvben és nyilvántartása a jelenléti naplóban. Annak ellenére, hogy az általunk megkérdezett vállalkozók egyike sem szeret otthonról dolgozni, mert nem hatékony.

Az említett felmérésben a cégvezetők több mint 80 százaléka tartja szükségesnek maszk viselését a munkahelyen, háromnegyedük a munkafelületek rendszeres fertőtlenítését, kétharmaduk az egyszerhasználatos kesztyűket, és a megkérdezettek több mint fele növelné az egyéni munkafelületek közötti távolságot. 

[wp_ad_camp_1]

A fizikai távolságot van, aki időben teremti meg a munkavállalói között: az eddig egyetlen váltásban zajló termelését széthúzza három váltásba, válaszolta Farkas Levente üzleti tanácsadó a kérdésünkre, hogy ügyfelei milyen biztonsági intézkedéseket vezettek be a cégüknél.

Azaz a járvány elleni védekezés is befektetésre kényszeríti a vállalkozókat, akik vállalnának többet is: például fizetnének azért, hogy leteszteljék a munkatársaikat, amennyiben kapcsolatba kerültek fertőzött személlyel, de ezt a jelenlegi tesztelési protokoll nem engedi. Pedig mindenkinek jobban megérné, mint az, hogy az illető így otthonülésre kényszerül. 

A biztonságra fordított összeg elhanyagolható amellett, hogy nem indulhat automatikusan újra minden vállalkozás a szükségállapot lejártával, május 15-én, és az újraindulók sem fognak tudni ugyanúgy működni, mint eddig. 

Ha egyáltalán túlélik az újrakezdést, 

avatott be Farkas Levente abba, mekkora kihívást jelent főleg a kisebb cégeknek alkalmazkodni a megváltozott piaci körülményekhez. Nagyon sok cég nem lesz rá képes. Úgy sejti, a világjárvány kiváltotta gazdasági válságba nagyságrendileg annyi cég fog belebukni, mint a 2008-2009-es pénzügyi válságba. 

Ezt egy bezárt és egy végig működő ágazattal illusztrálta: a virágárusítással és az építkezéssel. Az építkezések nem álltak le, de az, hogy munkahelyi igazolással lehet csak eljutni az építőtelepekre, gyakorlatilag csődbe juttatja a munkásait eddig feketén fizető cégeket. Ha ugyanis eddig nem alkalmazta őket törvényesen, akkor nem tud munkáltatói igazolást adni számukra. Ha pedig hirtelen, a szükségállapot bevezetésével egy időben jelennek meg az alkalmazottak a nyilvántartásában, az felkeltheti a munkaerőt felügyelő hatóságok gyanúját.

A kijárási korlátozások gyakorlatilag bezárták azokat a virágüzleteket, amelyek nem tudtak átállni a házhozszállításra, azaz a kis üzletek többségét. Ezekre egyenként valószínűleg több ezer lejnyi virág hervadt rá, és két hónapnyi zárva tartás már elég ahhoz, hogy a vevők egy része elpártoljon tőlük.

A nyitáshoz be fogják szerezni az eddig megszokott virágmennyiséget, de valószínűleg nem fogják tudni teljesen eladni, és újabb veszteségeket halmoznak heteken, akár hónapokon át, amíg újra kalibrálják a kínálatukat a megváltozott kereslethez.

Sok olyan egyedi termelő és kereskedő megy most tönkre, aki az elmúlt években a magasabb keresetű vásárlók megcélzása miatt bevitte az üzletét a lakónegyedből a plázába, magyarázta Farkas. A plázák nem igazán engedtek a bérleti díjakból a bezártság hónapjaiban, miközben a kis üzletek semmilyen bevételt nem tudtak termelni. A tanácsadó szerint sokat javított volna az ilyen kis üzletek tárgyalási pozícióján, ha az állam határozottan azt üzeni a bérleti díjakból élő vállalkozásoknak, hogy tarifáik csökkentésével segítsék a bevétel nélkül maradó kereskedőket.

Azok a cégek vészelik át sikeresen a válságot,

amelyek nemzetközi, tőkeerős üzletláncok tagjai, vagy amelyek mögött eddig is egy nagyobb cég állt akár teljesen más profillal, mondja a tanácsadó. A kis cégek méretüknél fogva gyorsabban tudnak váltani, alkalmazkodni. 

Tapasztalata szerint ennek most egyik legjobb eszköze az, hogy a vállalkozók bevonják a döntésbe az alkalmazottakat: felvázolják, hogy a visszaesett bevétel milyen forgatókönyveket tesz lehetővé (pár hónapig csökkentett munkaidő, csökkentett fizetés, átállás új termékekre, bezárás, stb.), és együtt döntik el, melyikbe vágnak bele. Nagy cégeknél ez a döntéshozatal nem kivitelezhető.

Az egyetlen valós segítség, amit az állam most nyújt, az az, hogy elhalasztotta az adók, illetékek befizetésének kötelezettségét. Ha egy cég nem most kell áfát fizessen, azaz a bevételének a közel ötödét, azzal meg tud menteni pár állást. Farkas azt hiányolja, hogy a kormányzat nem tisztázta, a most elmaradó adókat milyen ütemezésben kell majd befizetniük a cégeknek. Ő azt tartaná hasznosnak, ha a felhalmozott adóhátralékot legalább egy évre széthúzva lehetne törleszteni.

Jelenleg óránként 70 céget számolnak fel a szükségállapot alatt Romániában, legalábbis a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaságtan Karának magyar oktatói által működtetett honlap szerint, amely a válság legfontosabb mutatóit összesíti. Eszerint 918 ezer munkaszerződést függesztettek fel, és 320 ezret szüntettek meg. 

A külföldi idénymunkások hazaszorulásával együtt ez a cégek munkaerőpiaci helyzetét erősíti, válaszolta kérdésünkre Farkas Levente. Elsősorban azzal, hogy a váratlan konkurencia a munkavállalók mentalitását változtatja meg: azok is felelősebben állnak hozzá ezentúl a munkájukhoz, akiket eddig a cég költségén sem lehetett például továbbképzésre rábírni.

Az általunk megkérdezett vállalkozók inkább az eddigi munkatársaik megtartására összpontosítanak, és ösztönösen is azt teszik, amit a szakértő tanácsol: fertőtlenítenek, új piacokat keresnek, és egyeztetnek a munkatársaikkal a hogyan továbbról. Szinte mindannyian szívesen nyilatkoztak, akiket megkerestünk, csak néhányan kérték, hogy inkább ne tüntessük fel a nevüket.

Gravírozó és promóciós anyagokat gyártó családi vállalkozás

Udvarhely környékén tudott annyit tartalékolni, hogy ne küldje el az egyetlen alkalmazottját, aki nem családtag. Tavalyi, körülbelül 40 ezer eurós árbevételéből tudja fizetni a decemberben felvett hitel 4000 lejes részleteit. A törlesztési moratóriummal nem kíván élni elsősorban az állammal szembeni bizalmatlanság miatt.

A szükségállapot kihirdetése utáni első két hétben egyetlen megrendelésük sem volt, majd egy állami fenntartású intézmény rendelt pár pecsételőt. Azóta újabb ügyfelek jelentkeztek, olyan cégek, amelyek bonyolult gépeket gyártanak, és egy-egy alkatrész előállításához vagy gravírozós feliratozáshoz veszik igénybe a szolgáltatásukat annak köszönhetően, hogy a környéken hasonló szolgáltatást nyújtókkal szemben ők több mindent és magasabb színvonalon tudnak kivitelezni. 

Látnak fantáziát, azaz új piacot az arcpajzsokban is fogorvosok, orvosok számára, akik a járvány lecsengése után is szívesebben dolgoznának ilyenben. Ezt egyelőre az akadályozza, hogy a plexi rövid távon hiánycikké vált.

A turizmusban értékesíthető szuvenírt eddig is keveset gyártottak, mert kerülni igyekeztek a tömegízlést és a giccset, a nyári tömegrendezvények elmaradását viszont meg fogják érezni. Arra számítanak, hogy magánszemélyek családi ünnepekre azért igénybe fogják venni gravírozó, egyediesítő szolgáltatásukat, a cégek év végi rendelései viszont valószínűleg elmaradnak majd. A cégek ugyanis a marketing költségeikből vágnak leghamarabb, saját logójukkal ellátott írószerekről, határidőnaplókról mondanak le leggyorsabban. 

Ezzel együtt a vállalkozó arra számít, cégük a felszínen tud maradni, de a tervezett bővítést egyelőre jegelik. A legnagyobb érvágás az, ha elromlana valamelyik gépük, amelyben egy-egy értékesebb alkatrész több ezer euróba kerül. 

Mivel kis cég, és otthonról működtetik, szinte mindig dolgoztak, ezért ezt a karantén-időszakot használták ki arra, hogy átnézzék a más munkák miatt halogatott ötleteiket, közülük egyeseket meg is valósítottak.

Építészeknek is fáj a fesztiválok elmaradása

Néhány hónapig még biztos a 80-150 ezer eurós árbevételű cégének jövője, mivel épp a szükségállapot előtt adott le egy nagyobb tervet, amelynek 60 százalékát ki is fizette a megrendelő, és sínen van a befejezés, válaszolta a vállalkozókhoz intézett felhívásunkra Sisak Tamás kolozsvári építész. 

A járvány hatását azonban több szinten is megérzi a nyolc főt foglalkoztató cég: 

• egy tervezett idősotthon építése biztosan csúszik, mert a megrendelőnél az ápolás vált elsődlegessé; 
• valószínűleg esik vagy csúszik a TIFF és Electric Castle fesztivál díszleteinek, bárjainak, pavilonjainak és ezek elhelyezésének a megtervezése;
• nagyon körülményes és nem hatékony az otthoni munka: amit korábban csak átkiabáltak a másik szobába, azt most le kell rajzolni, fotózni, írásban magyarázni és átküldeni. Ráadásul legalább három üzenetküldő programban dolgoznak a munkatársak, ahol már-már követhetetlenül keverednek az információk.

Az építkezések szinte alig álltak le, és vannak kisebb megrendeléseik (családi ház, irodabelső), ezért nem pánikol az építész, de hosszabb távra nem lát előre. Korábban is voltak megrendelésekben szegényebb időszakaik, amelyeket sikeresen átvészeltek, abban bízik, hogy ez most is így lesz.

A gyártónak is hiányzik, hogy nem iszunk meg a haverokkal egy sört

Dezső Péter két cég működésére is közelről rálát: társtulajdonos a Bere à la Cluj kézműves sörfőzdében, és a Goodwill Consulting pályázatíró és tanácsadó cég ügyvezetője.

Bár több sört rendelnek házhozszállítással, mint eddig, ez messze nem kompenzálja a kocsmák, éttermek bezárása miatti kiesést: az ilyenkor szokásos forgalom 15-20 százalékával működik most a Bere à la Cluj. Ezt a szűk, de még így is hullámzó keresletet ki tudják elégíteni a téli üzemmódban előállított sörökkel, a sörfőzde nem állt át nyári termelésre. Nagyjából el tudják adni, amit termelnek, de ez nem elég a cég szinten tartásához, csak egyes számlák kiegyenlítéséhez.

A cégben hárman dolgoznak, de csak egy ember alkalmazotti státusban, így nem küldtek senkit kényszerszabadságra. A sörfőzdék köztes állapotban vannak: nem zárták be őket rendeletileg, mint a vendéglátóipari egységeket, de mivel ezek jelentették a legfőbb értékesítési csatornát, ezért a bezárásuk nagyon is érintette a főzdéket, amelyek közül egyesek be is zártak, magyarázta Dezső. 

Tulajdonostársával még vacillálnak, hogy igénybe vegyék-e az államilag garantált hitelt, mert nem igazán látják, miben segítené őket. Inkább azt remélik, azok a kocsmák, éttermek veszik igénybe, amelyeknek ők korábban szállítottak, de még nem fizették ki a sört.

Úgy látják, a kocsmák nagyon nehéz helyzetbe kerültek, mert félhavi bevételből kellene kifizessék a főbérlőjüket, az alkalmazottak bérének felét és a beszállítóikat is. 

A Bere à la Cluj nem elég nagy ahhoz, hogy áruházláncok beszállítója legyen (a tavalyi egész éves forgalmukat nagyjából 700 ezer lejre becsülte Dezső), inkább helyi kisboltokkal szeretnének megállapodni. A bringás házhozszállításon kívül jelenleg Kolozsvár egyetlen klasszikus italboltjában lehet megvenni a söreiket.

Az általa vezetett, mintegy száz fős tanácsadói cégcsoport forgalma nem csökkent jelentősen, csak mindenki otthonról dolgozik. A kommunikáció közvetettebb, körülményesebb és időigényes lett, és így kevésbé hatékony a munkavégzés, mint az irodában, magyarázta Dezső Péter. 

Kellemesen biztató munkazajban 

érte a csíkszeredai Tipographic nyomdát a szükségállapot bevezetése március 16-án, de a hónap végére elfogytak a megrendelések, válaszolta megkeresésünkre Váli Erika, a nyomda társtulajdonosa. 

Mivel korábbi jó éveknek köszönhetően tudtak tartalékolni, és ragaszkodnak az alkalmazottjaikhoz, akiknek a szaktudását nem is lehetne könnyen pótolni, ezért senkit nem bocsátottak el és nem küldtek kényszerszabadságra a nyomda 16 munkatársa közül, mondta a vállalkozó az Átlátszó Erdélynek. Olyan alkalmazottjuk is van, aki a nyomda 1994-es alapításától velük dolgozik.

Általában címkéket, különböző kiadványokat, plakátokat, szórólapokat, határidőnaplókat készítenek. Az ilyen megrendelések hiányában átálltak maszkkészítésre március végétől. Ezt egyrészt az ipari varrógép tette lehetővé, amellyel eddig a határidőnaplók borítását varrták le, másrészt pedig az a zokszó nélküli tenni akarás, amellyel mindenki azt nézte, mivel tudja leginkább segíteni az átállást, magyarázta a vállalkozó. Ő maga rég nem vasalt annyit, mint abban a két hétben, mondta Váli, aki kvázi csapatépítő tréningként élte meg a gyors átállást. Egyszerű, mosható maszkjaik iránt két hétig volt kereslet, utána a piacot ellepték az egyszeri használatos, kínai maszkok.

Áprilisban újból kaptak nyomdai megrendeléseket, és közben igyekeztek olyan munkákat is elvégezni, amire korábban nem volt idő, például a műhely kimeszelése, fertőtlenítése. A tartalékolást megszokták, mert más években is tavasszal, nyár elején kevesebb a munka, mint ősszel és télen. Ezzel együtt Váli úgy becsüli, a szükségállapot hozta leállás mintegy 50 százalékkal vetette vissza a cég forgalmát. A nyomda főként a rendezvények elmaradását érzi meg, rendezvényekre pedig legfeljebb nyár végén van kilátás, ha egyáltalán megtartják őket.

Ahogy a 2008-as válság hatásait is banki hitellel élték túl, úgy most is gondolkodnak abban, hogy ha elfogy a tartalékuk, akkor banki kölcsönhöz folyamodnak. Figyelik ugyan az államilag garantált és kamattámogatott hitelt, amelyet a kormány április közepén hirdetett meg kisvállalkozások számára, de beszélgetésünk idején még az állami program honlapja sem működött. Ha az nem felel meg a vállalkozás számára, akkor a jelenlegi banki szerződésük biztosította hitelvonalat is igénybe tudják venni, mondta Váli Erika.

A nyári tömegrendezvények helyzete a legbizonytalanabb:

nemcsak az anyagi alapjuk, de megrendezésük legális és morális alapja is roppant bizonytalan. Május 15. után is egyelőre tilos összegyűlni három embernél nagyobb csoportokban, de ez bármikor változhat, az államfő pedig április végén azt valószínűsítette, hogy a nyári fesztiválok idén elmaradnak. 

Az államelnök által meglebegtetett forgatókönyvnek elég nagy a valószínűsége, de a kormánynak ennél határozottabb álláspontot kell közzétennie, hogy mikortól engedélyezi a nagyobb rendezvényeket, mert ennél a mostani bizonytalan állapotnál a biztos tiltás is jobb, nyilatkozta az Átlátszó Erdélynek Gergely Balázs, a több tízezer főt megmozgató Kolozsvári Magyar Napok főszervezője.

A KMN évente augusztus második felében zajlik, és anyagilag három fő lábon áll: a magyar és román állami támogatások, valamint magáncégek adományai biztosítják a finanszírozását. Az egyik láb idén teljesen kiesik: a hagyományos céges támogatóikat nem is keresték meg, mert tudják, hogy nehéz helyzetbe kerültek, mondta Gergely Balázs, a Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke.

Egyes pályáztatók is behúzták a kéziféket: a kolozsvári városháza minden kulturális pályázatot felfüggesztett a járványügyi intézkedések miatt. Ugyancsak a járványhelyzetre való tekintettel a budapesti Nemzetpolitikai Államtitkárság sem támogat augusztus 31. előttre tervezett rendezvényeket. Más pályáztatók viszont gyorsan alkalmazkodtak a helyzethez, és jelezték, a már megítélt támogatásokat megadják, és amennyiben nem vagy csak részlegesen lehet a támogatott rendezvényt idén megszervezni, akkor a pénzt a jövő évi rendezvényre lehet fordítani.

Az anyagi kockázaton túl számolni kell a morális vonatkozásokkal is, magyarázta Gergely Balázs, jelenleg ugyanis nagyon ambivalens a viszonyunk az önfeledt bulikhoz. Egyrészt sokan igénylik a közös együttlétet, annak stresszoldó hatását, másoknak viszont visszatetsző felhőtlenül ünnepelni, szórakozni, miközben egyének, családok sokasága kerül egzisztenciális válságba, az anyagi csőd szélére. 

Azt pedig minden szervezőnek felelősen meg kell fontolnia,  hogy mivel jár, ha egy esetleges megengedő helyzetben az általa szervezett rendezvény válik gócponttá, és éppen ott robban be a járvány, vázolta a rendezvényszervezés többismeretlenes egyenletét Gergely Balázs.

Azt is tapasztalja, hogy a társadalom számottevő része végletesen megosztott a járványt illetően: egyesek felelősen állnak a megelőzéshez, és legalább akkora felelősséget várnak el másoktól is, mások viszont a őszinte meggyőződésből meredekebbnél meredekebb összeesküvés-elméleteket terjesztenek arról, hogy az egész világjárvány csak kamu. Így a környezetünk egyik fele minden bizonnyal kárhoztatná, a másik fele ünnepelné a tömegrendezvényeket és szervezőiket.

A Kincses Kolozsvár Egyesület kevés számú alkalmazottal működik, és a Nemzetpolitikai Államtitkárság által biztosított normatív támogatásból a jelen állás szerint biztosítani tudja a béreket, így mindeddig nem kellett senkit elbocsátani. Enélkül a támogatás nélkül viszont olyan értékes és egyedi tudást felhalmozott csapatot kellene szélnek ereszteni, amelyet nagyon nehéz lenne újból összerakni, mondta az egyesület elnöke.

Kolozsvári rendezvény- és reklámfilmkészítő cégnél 

is érdeklődtünk, mennyiben érinti őket a rendezvények, összejövetelek teljes hiánya. Meglepő módon pozitívan, tudtuk meg a cég képviselőitől. Az utóbbi években ráerősítettek a céges reklámfilmek készítésére, így az ő vállalkozásuk most több lábon áll, nem függ annyira a rendezvényektől, amelyek a bevétel harmadát adják. Ráadásul az irodájuk bérleti díját is le tudták alkudni.

Azt viszont nem látják át jelenleg, mikor kezdődnek újra a céges és privát események. Eddig általában novemberre ritkultak meg, ezért a fotós-filmes cégek télen bevétel nélkül maradtak, nekik a reklámfilmezés miatt nem ürült most ki a téli időszak. Arra számítanak, nyárról őszre-télre csúsztatják az események zömét. De olyan milánói tömegrendezvényre is van megbízásuk, amelyről már pontosan tudják, hogy az idei lemondás után jövőre mikor tartják meg. 

Céges megbízásaik általában több hónapot is átíveltek az előkészítéstől a leadásig, nagyobb projektjeik akár egy évig is tartanak. Most inkább az utómunkálatokra koncentrálnak, amelyeket otthonról is el tudnak végezni. Egyelőre nem kellett elbocsássanak senkit az alkalmazottak közül, de a csapatnak nem mindegyik tagja alkalmazott. A videózásban gyakori, hogy cégként szerződnek egymással a munkatársak, mert évente 10-12 akkora rendezvény adódik, amelyet 10-15 fős csapattal tudnak csak lefedni, egyébként az állandó munkákat négy-öt ember végzi.

Mivel korábbi munkáikat épp a leállás utáni első hetekben fizették ki, a pénzügyi forgalmuk sem csökkent úgy, hogy államilag támogatott kényszerszabadságra küldjék a munkatársakat.

A fizikai leállás pedig új piacokat nyitott meg számukra: vannak már olyan online kurzusok, ahol egy webcam nem elég, és profi videósokat bíznak meg a felvétellel és streaminggel. Újabban pedig 360 fokban készített felvételekkel kísérleteznek, amelyekkel interaktív sétákat tehetünk belterekben, ahova most nem juthatunk el, vagy épp virtuális valóságokban.

Nemcsak az új technikákkal történő kísérletezésnek örülnek, hanem annak is, hogy most jut idejük brandépítésre, tervezésre, rendrakásra a fizikai és digitális nyilvántartásukban. Polcot szerelnek, kábeleket rendszereznek, frissítik a cég honlapját, profiljait a különböző közösségi oldalakon, munkafolyamatokat optimizálnak, igyekeznek online kurzusokból tanulni. Most nem annyira a cégben, mint inkább a cégen magán dolgoznak, amit azzal együtt fontosnak tartanak, hogy nem rendelkeznek ilyen irányú szaktudással, és eddig inkább ösztönszerűen építették a vállalkozást.

[wp_ad_camp_2]

A kapcsolattartás náluk is nehézkessé vált, nekik is könnyebb közös irodában dolgozni, mint a különböző online felületeken. De ebből is igyekeznek tanulni: próbálnak olyan platformokra berendezkedni mappákkal, kulcsszavakkal, címkékkel, amelyek nemcsak a jelenlegi igényeiket szolgálják ki, hanem akkor is hasznosak maradnak, ha esetleg bővül a cég. 

Azt tartanák ideálisnak, ha minden évben akadna ilyen lelassuló, reflektáló-tanuló időszak a cég életében, természetesen járvány nélkül. A lustasághoz való jog a korai szocialista Paul Lafargue pamfletjéből már nemcsak a művészetekbe szivárgott át, hanem a kapitalista cégszervezésbe is: kreativitásra építő cég nem tud jól működni, azaz alkotni folyamatos hajtásban, leeresztő és feltöltő időszakok nélkül.

Ennek a cégnek a képviselői konkrétan arra számítanak, hogy az újraindulás a járvány miatt is szakaszos lesz, az oltás kifejlesztésééig és elterjedésééig rendszeresen jönnek majd hasonló visszavonulásra, feltöltődésre alkalmat adó időszakok.

A számok és a vállalkozók véleménye nem azt sugallja, 

hogy elhinnék a kormány töretlen sikerkommunikációját. Ludovic Orban kormányfő és Florin Cîțu pénzügyminiszter is azt állítja, a cégek jobban bírják a válságot, mint remélni lehetett, és ezt a márciusi és áprilisi adóbefizetések tükrözik. Számadatot viszont nem közöltek. Annyit lehet tudni, hogy a 320 ezer kényszerszabadságolt munkavállaló közül 57 ezer személy bérének háromnegyedét állta eddig a kormány.

A hiteltörlesztési moratóriummal is eddig inkább magánszemélyek éltek: 260 ezer magánszemély és nem egészen tízezer vállalkozás kérte eddig a törlesztőrészletek befizetésének halasztását, összesítette május elején a romániai bankszövetség. Ez a hitelt felvett magánszemélyek 17, illetve a cégek tíz százalékát jelenti.

Azt, hogy most új hitelt vegyenek fel, csak azoknak a vállalatoknak ajánlja Farkas Levente tanácsadó, amelyek elég erősek ahhoz, hogy valójában a hitel nélkül is meg tudják lépni azt, amire igényelnék. Túlélésre nem alkalmas, mert bevétel nélkül nem lehet törleszteni. 

A különböző kisvállalkozói szövetségek kifejezetten elégedetlenek a válság elején meghirdetett, államilag garantált hitelkonstrukcióval. A kkv-knak eleve csak az ötöde hitelképes, állítja a Kis- és Középvállalkozások Országos Tanácsa, és azt sürgeti, hogy a kormány a most elérhető uniós gyorssegélyből legalább egymilliárd eurót szánjon a bajba került kis- és közepes vállalkozások megsegítésére. Óva inti a kormányt a túlszabályozástól, arra biztatja, hogy inkább a szükségállapot pozitív hozadékait ‒ kevesebb, gyorsabb, digitalizáltabb kommunikáció az állami intézményekkel ‒ alkalmazza hosszú távon.

Hogy konkrétan mi a baj az újonnan meghirdetett hitellel, és miért nem alkalmas túlélésre, azt a Székelyudvarhelyi Mikrovállalkozók Szövetsége magyarázta el a Facebook-oldalán:

„Általános vélekedés, hogy ha valami így indul (egy nem túl bonyolult hitelkonstrukciót készítenek elő hosszú hetekig, megtöltik szűrő opciókkal, majd amikor elindítják, pár perc után bedöglik az egész az inkompetens irányítás és rendszer miatt), akkor a folytatása ki tudja, milyen lesz ‒ talán jobb nem foglalkozni vele.”

Összesítésük szerint mikrovállalkozásoknak azért sem éri meg felvenni, mert egy részére ugyan a szokásosnál kedvezőbb a garancia, de a maradékra a bankok kemény garanciákat kérnek, amivel a tőkeszegényebb kis cégeknek meg fog gyűlni a bajuk, és a kamatkedvezmény is csak az idei évre vonatkozik. A garanciakeret eleve kevés, így ebből valószínűleg a legrászorultabb cégek esnek ki, a kedvezőbb feltételekért pedig az állami intézmények és a bankok kemény ellenőrzésekkel fenyegetnek. A fokozott érdeklődéssel együtt a vállalkozói szövetség azt ajánlja a cégeknek, hogy ne ugorjanak bele egyedül, a hitelfelvételhez igényeljék szakember segítségét.

A vállalkozások újraindítását segítheti, ha május végén belehallgatunk a Nagy Restart címen meghirdetett online konferencia előadásaiba: egy héten át válogathatunk, hogy az üzleti, jogi és akadémiai szférából érkező, több mint 30 előadó közül kiknek a tanácsait fogadjuk meg.

Frissítés, 2020. 05. 07., 19:00: Eredetileg tévesen, abszolút számként tüntettük fel az óránként megszűnő cégek számát. A tévedésért elnézést kérünk.

Frissítés, 2020. 05. 08., 10:10: A cikk korábbi változatában tévesen tüntettük fel a nyomda egyedüli tulajdonosaként Váli Erikát, aki egyike a Tipographic nyomda három tulajdonosának.

A nyitóképet Gustavo Fring készítette. A fotó forrása: pexels.com.

The post Vészfék és padlógáz között. Vállalkozók a koronaválságban appeared first on Átlátszó Erdély.