Akkoriban még a Transindexnél dolgoztam, a szerkesztőségünk pedig ennek az ingatlannak a tetőterében bérelt irodát. Már nem emlékszem, pontosan miért, valamilyen adminisztratív ügyben kellett bemenjek Nagy Zoltánhoz, aki már abban az időben is az Iskola Alapítvány igazgatója volt. 

Az igazgató irodája szűk, spártai felszerelésű szobácska volt a földszinten: az asztalon újság, a tévében hírek mentek. Nagy Zoltán megfáradt szemekkel, összeroskadva ült az olcsó irodai székén. Beszélgettünk pár percet. Kétségbe volt esve.

Nagy akkor még nem tudta, hogy csak szűk négy évet kell valahogy átvészelni, és 2026 végére az általa vezetett alapítványok alig tudják majd számon tartani a projekteket, több száz alkalmazottjuk lesz és futószalagon vásárolják a patinás ingatlanokat Erdély nagyvárosaiban.

Nagyot fordult a világ a Fidesz győzelmével

Az alapítvány 2400 négyzetméteres épülete 21 tanári lakásnak, valamint irodáknak és közösségi tereknek ad otthont. A beruházás 2009 júniusában készült el, akkori árfolyamon nagyjából 1,35 millió euróba került. 

A pénzt a baloldali kormányokhoz köthető támogatásokból (Apáczai Közalapítvány, Határon Túli Magyarok Hivatala, Szülőföld Alap és Miniszterelnöki Hivatal) sikerült összekalapozni. Az avatón a magyar kormány részéről Kiss Péter, az MSZP társadalompolitikai minisztere, a szocialista párt egyik alapítója és doyenje volt jelen.

Nem sokáig tartott a nyugodt élet az új ingatlanban. Kevesebb mint egy évvel az avató ünnepség után, 2010 áprilisában a Fidesz kétharmados győzelmet aratott. Ez azért volt kínos az Iskola Alapítvány számára, mert ezt az alapítványt az RMDSZ alapította, az RMDSZ pedig akkoriban inkább a baloldali magyarországi pártokkal ápolt jó kapcsolatot. Orbán Viktor személyes rossz viszonya Markó Béla akkori RMDSZ-elnökkel köztudomású volt. Mindenki tudta, hogy az RMDSZ sok jót nem várhat az új magyar kormánytól.

Ráadásul a Fidesz akkoriban még az RMDSZ ellenzékét támogatta, mivel az volt a terv, hogy így, a politikai alternatíva felépítésével kezdik ki az RMDSZ erdélyi egyeduralmát.

Amint az várható volt, az új kormány minden, RMDSZ-hez köthető projektet azonnal karanténba tett. 

A Fidesz a mindenkori magyar kormányok támogatáspolitikájának egyik meghatározó elemét, a nemzeti jelentőségű intézmények listáját is átírta: ide nem került fel az Eurotrans Alapítvány, sem egyéb, RMDSZ-es kötődésű szervezet.

És ez még mindig csak a kezdet volt. 2011 tavaszán a magyar kormány elszámoltatási kormánybiztosa, Budai Gyula kilátásba helyezte, hogy a határon túli magyar szervezeteknek és egyéb intézményeknek nyújtott állami támogatások ügyében is vizsgálódik majd; Ulicsák Szilárd, a határon túli támogatások összeállításáért és beindításáért felelős miniszteri biztos pedig azt a gyanút lebegtette meg nyilvánosan, hogy nem magyar oktatásban részesülők vagy nem magyar nemzetiségűek is kaptak pénzt oktatási-nevelési támogatás címén.

Se pénz, se paripa

Erre az akkoriban ügyvezető elnök Kelemen Hunor azt válaszolta, hogy „az RMDSZ-nél nincs mit kivizsgálnia a magyar kormánynak”. Továbbá hogy az Iskola Alapítvány, illetve az Eurotrans Alapítvány ugyan kaptak magyarországi támogatást, azonban ezekkel a közpénzekkel minden évben elszámoltak, eddig ezekben senki nem talált kivetnivalót.

A fenyegetőző kijelentéseknél sokkal fájóbb volt, hogy a Fidesz-kormány se szó, se beszéd elvette az Iskola Alapítványtól az oktatási-nevelési támogatás, a Szülőföldön magyarul program lebonyolítását. A döntés végrehajtása sem volt túl barátságos: 2011 májusában Nagy Zoltán egyoldalúan felbontott kormányközi egyezményre és hírzárlatra panaszkodott. 

A Medgyessy-kormány 2003-tól az Iskola Alapítványnak adta ezt a feladatot. 2011-től a Fidesz a Romániai Magyar Pedagógusszövetséget (RMPSZ) bízta meg a lebonyolítással annak ellenére, hogy az Iskola Alapítvány nevesítve volt a magyar-román kormányközi egyezményben. 

Nem csak projekt: választói adatbázis 

A Szülőföldön magyarul program azért volt fontos, mert infrastruktúrát, munkahelyeket és egy politikai célokra is jól felhasználható PR-lehetőséget jelentett: ki ne kedvelné azt az alapítványt, amely hozzásegíti az erdélyi magyar családokat, hogy pénzt kapjanak? 

A program emellett – az RMDSZ ellenzéke szerint – a magyar állam pénzéből naprakészen tartott választói adatbázist jelentett az alapítvánnyal szorosan összefonódott RMDSZ számára. Ne feledjük, még bőven a GDPR előtti időkben járunk.

A Szülőföldön magyarul programmal, vagyis az oktatási-nevelési támogatások adminisztrációjával foglalkoztak az Iskola Alapítvány Șoimului utcai központjának földszintjén. A program befagyasztása volt a magyarázata annak, hogy a munkatársak körében akkora volt a bizonytalanság abban az időszakban. 

Az RMDSZ másik alapítványánál, az Eurotrans-nál sem volt jobb a helyzet. Ez az alapítvány 2010-ig a Bethlen Gábor Alap korábbi megfelelőjének, a Szülőföld Alapnak bonyolította az erdélyi pályázatait. Ezek a kisösszegű pályázatok együtt Semjén Zsolt beszámolója szerint 2010-ben a 41 millió forintot sem érték el. A szocialista kormányok által alapított Szülőföld Alap megszűnésével az Eurotrans értelemszerűen feladat nélkül maradt.

Fekete bárányból lett az egyik kedvenc

Bár 2010-ben igencsak bal lábbal indult az együttműködés, 2026-ra ott tartunk, hogy az RMDSZ a magyar kormány legfontosabb erdélyi szövetségese. Az RMDSZ-hez köthető alapítványokat kiemelten támogatja a Bethlen Gábor Alap. 2025 végéig ez a két alapítvány összesen legalább 18 milliárd forintot (2026 áprilisi árfolyamon 47 millió EUR) kapott egyetlen forrásból – ez csak a Bethlen Gábor Alapítvány által jóváhagyott pályázatokat jelenti.

Az RMDSZ és a Fidesz kiegyezésének hosszas folyamatáról itt írtunk. Most ideje összesíteni az Iskola és az Eurotrans alapítványok Bethlen Gábor Alaptól kapott támogatásait. A pályázatokat, támogatási szerződéseket, továbbá a pályázatok elszámolásait közérdekű adatigényléssel kértük ki a BGA-tól.

Szándékosan nem szentelünk külön anyagot a két alapítványnak. Jogilag ugyan külön entitások, azonban számos más alapítvánnyal együtt az RMDSZ civil szervezetekből álló holdudvarának részei. Számtalan formális és informális szálon függenek össze:

• Mindkét alapítványt az RMDSZ alapította: az Iskola Alapítványt 1996-ban, az Eurotrans Alapítványt 2004-ben;
• Mindkét alapítvány jogi képviselője hosszú ideje Nagy Zoltán-Levente, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kabinetfőnöke (korábban, a 2000-es évek elején az Iskola Alapítvány elnöke Kelemen Hunor volt);
• Az Eurotrans Alapítvány igazgatója, Balázs-Lészai Orsolya, az RMDSZ ügyvezető elnökének, Balázs Attilának a felesége;
• Az RMDSZ területi szervezetei és az Eurotrans Alapítvány vidéki irodái közül sok ugyanarra a címre van bejegyezve. A két szervezet munkatársai több városban egy légtérben dolgoznak. Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége és a Szövetségi Elnöki Hivatal is az Iskola Alapítvány ingatlanában székel. 

Miért kell háttérlapítványokkal trükközni?

De miért van szükség ezekre az RMDSZ-hez közelálló alapítványokra? Miért nem támogathatja a magyar kormány közvetlenül az RMDSZ-t? Ennek a magyarázata az lehet, hogy a romániai pártfinanszírozási törvény 15. cikkelye explicite tiltja, hogy a romániai pártok más államok vagy más államokban bejegyzett szervezetek által folyósított támogatásokat kapjanak. 

Bár az RMDSZ jogi formáját tekintve nem párt, hanem egyesület, az RMDSZ vezetése vélhetően jobbnak látta így, háttéralapítványok segítségével megkerülni ezt a törvényi tiltást. További érv lehet az, hogy az RMDSZ kezeli az erdélyi magyar kisebbségi közösségnek járó, a román kormány által folyósított éves támogatást. A román mellett a magyarországi támogatások könyvelése és elszámolása vélhetően így egyszerűbb.

A fenti grafikon az RMDSZ, az Iskola valamint az Eurotrans Alapítványok éves bevételeit hasonlítja össze, a nyilvános mérlegeik alapján. Ezen jól látható, ahogy az RMDSZ által kezelt romániai közpénzek mellett megjelennek és egyre növekednek a magyarországi támogatások, 2024-re pedig meg is haladják a Bukarestből kapott közpénzeket.

Amúgy több hazai párt is él ezzel a szürke zónában mozgó megoldással, és bonyolítja a külföldi támogatásait alapítványon keresztül. A legismertebb ilyen alapítvány a PSD-közeli Fundația Europeană Titulescu. Elvileg az Országos Választási Hatóság dolga lenne ellenőrizni, hogy a pártokhoz közeli alapítványoknak nyújtott külföldi támogatásokból ne a pártok működését vagy kampánytevékenységeket finanszírozzák. 

„Testvériesen” osztozik a Demokrácia Központokkal

Az RMDSZ és a Fidesz vezette magyar kormány között 2015-re oldódott annyira a hangulat, hogy az Eurotrans Alapítvány  februárban megállapodást köthetett a Miniszterelnökséggel, és a könnyített honosítással kapcsolatos tevékenységre kaphatott 250 millió forintot.

Ez konkrétan azt jelenti, hogy a magyar állampolgárságért folyamodó személyeknek ingyenesen segítenek az Eurotrans munkatársai az űrlapok kitöltésétől, fénymásolásától kezdve a fényképkészítésen, fordításon keresztül a konzuli napok megszervezéséig. 

2015-re a könnyített honosítás első nagy hulláma már lejárt. Akiknek nagyon fontos volt a magyar állampolgárság, addigra megszerezték, így a külképviseleteken már nem kígyóztak sorok. A honosításban segédkező szervezetek feladata lett rendszeresen járni a kisebb-nagyobb településeket, és ott egyenként felkeresni azokat, akik valamilyen ok miatt még nem készítették el az iratcsomót, és nem adták be az igénylésüket.

Fontos megjegyezni, hogy abban az időben az RMDSZ ellenzéke által működtetett Demokrácia Központ-irodahálózat ugyanezt a tevékenységet végezte egy sor erdélyi településen. Ezeket az irodákat 2023 februárjában zárták be, miután a magyar kormány megvonta a támogatását az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácstól. Erről a folyamatról itt írtunk részletesen.

Azonban 2015-ben még szó sincsen arról, hogy a magyar kormány ne támogatná az RMDSZ ellenzékét. Ez a Nagy Zoltánnal készült interjú is azt emeli ki sikerként, hogy az Eurotrans Alapítvány „testvériesen osztozik” ugyanakkora támogatáson a Demokrácia Központokkal.

Ugyanitt az Eurotrans kuratóriumi elnöke maga hoz egy jó példát arra, hogy mennyire nehéz szétszálazni az RMDSZ és az Eurotrans honosítási tevékenységét: 

„[…] az RMDSZ több területi szervezete évek óta ingyen és bérmentve végzi ezt a munkát a saját hálózatában. Ezért a kolozsvári központi székhely bérlésén kívül semmilyen más ingatlannal kapcsolatos kiadásunk nincs […]. Az utóbbi években ebben a munkában az RMDSZ területi szervezetei, gondolok itt elsősorban Bihar megyére, Háromszékre és a Csíki Területi Szervezetre, az élen jártak azokkal szemben, akik éveken keresztül ezért a feladatért támogatást kaptak.”

Burkolt pártfinanszírozás?

Vagyis az RMDSZ a 2015 februárjában aláírt megállapodás előtt is végezte ezt a tevékenységet, ingyen, saját erőforrások felhasználásával. Az Eurotrans területi irodák gyanánt az RMDSZ területi szervezeteinek az ingatlanjait fogja használni. A burkolt pártfinanszírozás gyanújára így válaszol Nagy Zoltán:

„A (megállapodás) létrejötte után az egyszerűsített honosítással kapcsolatos ügyintézés, az, amit eddig az RMDSZ önként végzett, átkerült az Alapítvány hatáskörébe. (…) Semmilyen finanszírozási átfedés nincs az Alapítvány tevékenysége és az RMDSZ között, mint már említettem, egyetlen saját központi irodát tartunk fent, saját alkalmazottainkkal dolgozunk, és van egy szigorú elszámolási szabályzatunk is. Kifejezetten figyeltünk arra, hogy sem a tevékenységünkben, sem a személyi kérdésekben ne legyenek pénzügyi átfedések, így sem a kuratóriumi tagok, sem jómagam, mint a kuratórium elnöke, nem részesülünk javadalmazásban.”

Az Eurotrans Alapítvány számára 2015-2016-ban a Miniszterelnökség utalt évente 250 millió forintot a honosítási tevékenység költségeinek a fedezésére. A 2017-2021-es időszakra nincsen információnk a támogatásokról, bár nincsen okunk feltételezni hogy az évi 250 millió forintnyi támogatás elmaradt volna ebben az időszakban. Ezt az alapítvány éves mérlege is tanúsítja – például a 2020-as mérlege szerint az alapítványnak nagyjából 300 millió forintnyi bevétele volt.

Az RMDSZ számára megszervezik a FUEN kongresszusát

A Bethlen Gábor Alap 2017-ben ítélte meg az Eurotrans Alapítvány számára az első támogatást. Újabb összefonódás: nem a honosítás, hanem az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) kolozsvári kongresszusának a megszervezésére kapja ezt a pénzt. A FUEN-nek az RMDSZ, nem pedig az Eurotrans Alapítvány a tagja.

Néhány kisebb pályázat után, 2021 decemberétől kezdi a BGA utalni a könnyített honosítás költségeit: ez akkor évi 400 millió forintot (akkori árfolyamon: kb. 1,1 millió EUR) jelent az Eurotrans számára. Ebben az időben az alapítványnál már mintegy 70 munkatárs végzi a könnyített honosítással kapcsolatos feladatokat.

2022-ben a BGA-tól nem kaptak támogatást, ennek ellenére az Eurotrans Alapítvány éves mérlege szerint nem volt fennakadás a bevételekben: 6,1 millió lejből, vagyis 1,3 millió euróból gazdálkodtak, munkatársaik száma pedig 103-ra duzzadt.

A Demokrácia Központoknak vége, beindul a nagyüzem

A 2023-2025-ös periódusban aztán számottevően bővültek a BGA-tól kapott támogatások: évente 700 millió forintot (kb. 1,7 millió EUR) ítélt meg az Eurotrans számára. 2023 elejétől a „konkurrencia”, vagyis az EMNT kegyvesztett lett, így az általa működtetett Demokrácia Központ-hálózat finanszírozás hiányában be kellett zárjon. 

Ezekben az években a feladatok is gyarapodtak, az Eurotrans gyakorlatilag magyar állami hivatalok kisegítőjeként működik. A különféle kedvezményekre feljogosító Magyar Igazolvány vagy a magyar útlevélhez szükséges iratcsomó összeállítása mellett adatfrissítést végez, anyakönyvi feladatokat (születés, házasság, elhalálozás bejelentése) lát el, és a Köldökzsinór-program új támogatásait bonyolítja le. Természetesen a 2026-os választásokra is készült az alapítvány – a 2025-ös pályázatukban a választási regisztrációval kapcsolatos ügyintézés kiemelt helyen szerepel.

Egy honosítási kérelem átlagosan 25 ezer forint

Az Eurotrans pályázati beszámolóiban egy sor számadat is szerepel az alapítvány által elvégzett munkáról: 2025-re összesen 125 ezer honosítási kérelmet segítettek összeállítani, továbbá 15 ezer iratcsomót a Köldökzsinór programban, 38 ezer anyakönyvezési kérelmet, valamint 25 ezer útlevélkérelmet „hozott” ez az alapítvány.

Az Eurotrans Alapítvány az általunk összegyűjtött, valószínűleg hiányos pályázati adatok alapján 2015-től mintegy 3,16 milliárd forintnyi támogatást kapott részben a Miniszterelnökségtől, részben pedig a Bethlen Gábor Alaptól. 

Ha ezt az összeget elosztjuk az Eurotrans saját bevallásával az összeállított honosítási kérelmek számáról (125 ezer), akkor durván számolva mintegy 25 ezer forintba (kb. 65 EUR) került a magyarországi adófizetőknek minden egyes, Eurotrans segítségével összeállított  iratcsomó. És ez csak a külképviseleten leadandó dosszié, tehát magának a honosításnak a költsége ebben nincsen benne.

2017-es cikkünkben is elvégeztük ugyanezt a számítást – akkor még az EMNT által összeállított iratcsomó átlagosan 5700 forintba került (18 euró). A különbség egyszerre több okra is visszavezethető: egyre kevesebb a honosítás iránt érdeklődő személy, megugrottak a költségek és az infláció is.

Trianon megemlékezés, de nem keseregve

Az Iskola Alapítvány régóta fontos szerepet játszik az erdélyi magyar kultúra és oktatás szervezésében. Amióta az RMDSZ kiegyezett a Fidesszel, korábban sosem látott erőforrások fölött rendelkezik. A magyarországi pályázati pénzek immár nemcsak kulturális és oktatási programokra, hanem milliárdos nagyságrendű ingatlanfejlesztésekre is érkeznek.

Az első nagyszabású, a BGA által támogatott projekt az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában: egy, a jelenlegi Románia megalakulásának 100 éves évfordulójára elkészített, nagyszabású program-, videó-, és kiadványsorozat kutatással és adatbázissal azokról a dolgokról, melyekkel az erdélyi magyar közösség az elmúlt száz évben Romániát gazdagította.

Bár a projektet a Bethlen Gábor Alap támogatta 2018 májusától összesen 960 millió forinttal, és a lebonyolítását az Iskola Alapítvány végezte, mint azt már megszokhattuk, a PR-nyereséget az RMDSZ kapitalizálja. A projekt honlapján, a különféle kreatív anyagokon mindenhol az RMDSZ logói tűnnek szembe. 

A projektbe egyébként szinte a teljes erdélyi magyar intézményrendszer és értelmiségi elit be volt vonva. Az Iskola Alapítvány 70 személlyel kötött szerzői jogi szerződést, és további 50 jogi személyiséggel szerződött a programban.

Érdekesség, hogy ez a programsorozat a román közösség fele is nyitott. A román nyelven is elérhető weboldal mellett például a román-magyar feszültségeket humoros videókkal és román sztárokkal tematizáló weboldal és YouTube-csatorna is elkészült.

Afterschool és buszprogram

A 2019-ben indul afterschool program szintén valós problémára kínál megoldást: a délutáni gyermekfelügyelet, foglalkozások és az ebéd hiánya a szórványoktatás elemi osztályaiban. A délutáni foglalkozás megléte vagy hiánya fontos érv akkor, amikor egy szülő eldönti, hogy magyar vagy román iskolába íratja a gyermekét. 

Bár ezt elvben az önkormányzatok kellene finanszírozzák, a gyakorlatban erre sok helyen nincsen forrás vagy odafigyelés. Így vagy a szülők finanszírozzák a délutáni tevékenységeket, vagy pedig az elmarad. Az Iskola Alapítvány 23 helyszínen biztosított délutáni foglalkozást, felügyeletet, illetve ebédet mintegy 1800 gyermeknek. Ez a program a 2025-2026-os tanévben is működik, jelenleg mintegy 3000 gyermek vesz benne részt 63 helyszínen (helyszínek listája itt). Ezt a programot a BGA összesen 4,5 milliárd forinttal támogatta.

Ehhez kapcsolódik az alapítvány buszprogramja, melyet a Rákóczi Szövetséggel közösen bonyolít 2023-tól. Ebben az iskolakezdő és elemista gyerekeket szállítják iskolába Erdély 11 megyéjében olyan településekről, ahonnan egyébként nem lenne lehetőségük nagyobb településeken található iskolákba bejárni.

Az irodalom bástyája

Emellett az Iskola Alapítvány irodalomszervezői és kiadói tevékenységbe is belevágott – szintén a magyar kormány támogatásaiból. Egy ideje ő szervezi a Kolozsvári Ünnepi Könyvhetet, emellett van 40 év feletti alkotóknak szóló irodalmi ösztöndíjprogramja. 

Azt pedig kevesen tudják, hogy 2024 szeptemberétől az Iskola Alapítvány hat erdélyi magyar folyóirat kiadási költségeihez is hozzájárul a nyomdaköltségek és tiszteletdíjak átvállalásával. Olyan folyóiratokról van szó, mint a Látó, a Székelyföld, a Helikon vagy az Újvárad. 

Nagy kérdés azonban, hogy irodalomszervezőként, kiadóként hogyan értelmezi a sajtó- és véleményszabadság kérdését az Iskola Alapítvány. Azt tudjuk, hogy a kényelmetlen sajtókérdéseket, és úgy általában a kritikus hangokat nem szereti az alapítvány képviselője, Nagy Zoltán. 

Ne feledjük, hogy 2017-ben az Iskola Alapítvány ingatlanában irodát bérelő Transindex szerkesztőségének hirtelen megemelték a lakbérét akkor, amikor elkezdték feszegetni az Átlászó Erdély által feltárt L’Alchimiste ügyet. Vagyis azt, hogy Nagy Zoltán az Iskola Alapítvány pénzéből gyakorlatilag kedvezményes, hosszú lejáratú hitelt nyújtott feleségének, Debreczeni Hajnalkának, hogy vendéglőt nyisson Kolozsvár főterén. 

Adatra nincs pénz

Ahogy azt is tudjuk, hogy az Iskola Alapítvány pénzhiányra hivatkozva 2023 februárjában leállította az Erdélystat projektet. Ez az egyedi kiadvány rendszerezte, megjelenítette és értelmezte a romániai magyar közösség helyzetére vonatkozó statisztikai adatokat (és mely adatsorok sokszor az RMDSZ számára kellemetlen trendekre világítottak rá). 

Információink szerint ennek a 2019-ben indult projektnek a költségvetése mintegy 40 ezer euró lehetett éves szinten, 4 éves időszakra ez körülbelül 186 ezer eurót jelentett. (Hibaigazítás, 14:50, 12.04.2026. A projekt költségvetésére vonatkozó mondatot Barna Gergő volt vezető munkatárs közlése alapján módosítottuk.) Annak ellenére nem volt erre a projektre pénz, hogy az Iskola Alapítvány csak az irodalomszervezési, kiadási tevékenységére mintegy 280 millió forint támogatást kapott a BGA-tól az utóbbi néhány évben.

A bérlakás-ingatlan, ami csak viszi a pénzt

Az Iskola Alapítvány számottevő ingatlan-portfólióval is rendelkezik. Az első ingatlanuk Kolozsváron – a cikkünk elején említett, Șoimului utcai épület – 2009 nyarán készült el baloldali kormányok támogatásaiból.

Ebben az ingatlanban összesen 21 lakás található, amelyet a kolozsvári lakbéreknél jóval olcsóbban (egyszobás: 100 EUR, kétszobás lakás: 145 EUR havonta) adnak ki meghatározott időre fiatal egyetemi oktatóknak és családjuknak.

Bár a bérlők a lakbér mellett maguk fizetik a rezsiköltségeket, illetve az ingatlan maga is relatíve új építésű, a Bethlen Gábor Alap 2017 óta évente mintegy 10 millió forinttal (kb. 25 ezer EUR) támogatja az “Egyetemi oktatók kedvezményes bérlakás programját”. Mostanra ez az összeg mintegy 100 millió forintra rúg.

Ez a pénz az épületgondnok fizetése mellett különféle javításokra ment el. A biztonsági kameráktól légkondicionálón keresztül a központi kazán cseréjéig, az ingatlan teljes külső-belső felújításáig, a távirányítós kapu vagy akár a kerítés megjavításáig és lefestéséig lényegében minden költséget a magyar adófizetők fedeztek.

Adja magát a kérdés: miért nem lehet ez a program önfenntartó? Miért nem lehet ezeket a költségeket a lakbérekből fedezni? Ezzel és sok más kérdéssel megkerestük Nagy Zoltánt: először egy interjút kértünk, majd elküldtük a kérdéseinket. Választ nem kaptunk.

Épül a 3100 négyzetméteres Minerva Kulturális Központ

Az Iskola Alapítvány következő ingatlanvásárlása szintén Kolozsvárhoz kötődik: 2018-ban a történelmi belvárosban, a Dávid Ferenc és a Brassai utca sarkán megvásárolták az egykori Minerva Nyomda összesen 1320 négyzetméteres, lepusztult épületegyüttesét a Minerva Egyesülettől. 

Évekig pereskedett az Iskola Alapítvány, míg a szomszédok beleegyezésüket adták az építkezéshez. Végül 2025 májusában sajtótájékoztatón jelentették be, hogy megvan az építkezési engedély, és elindul az új Minerva Kulturális Központ építése. 

A központ egy 3100 négyzetméteres összterületű, három tömbből álló ingatlanegyüttes, mely részben irodákat, részben alternatív oktatási tereket, konferenciatermet és kortárs kiállítóteret tartalmaz majd, és a tervek szerint 2027-re készül el.

A beruházás összértéke 3,3 milliárd forint. 2018-ban a Bethlen Gábor Alap 932 millió forintot (2018-as árfolyamon közel 3 millió eurót) ítélt meg az ingatlan megvásárlására, valamint a bontási munkálatokra. Anyagunk megjelenése idején a területen alapozási munkálatok folynak.

Bár 5 milliárd forintot kaptak rá, nem készült el a nagyváradi Sonnenfeld palota felújítása

Szintén 2018-ban vásárolta meg az Iskola Alapítvány a Sonnenfeld palotát. A Nagyvárad központjában lévő, ikonikus épület szecessziós stílusban épült a 20. század elején. A 2283 négyzetméteres telken az épület több szinten közel 5500 négyzetméter bruttó összfelülettel rendelkezik.

A tervek szerint az ingatlan Magyar Ház és a nagyváradi magyarok kulturális központja lesz. Könyvtár, előadótermek, kiállítótér, pedagógusi és kulturális egyesületi irodák működnek majd itt, ha a felújítás véget ér. 

2019-ben a program költségvetése 2,47 milliárd forint volt. Ebből az épület és a telek megvásárlására nagyjából egymilliárd forintot költöttek. Az eredeti keretet azonban mára bőven túllépték: összesítésünk szerint a BGA az évek során mintegy 5 milliárd forintot ítélt meg erre a célra. 2022 januárjában sajtótájékoztatón jelentették be a munkálatok kezdetét, azonban az épület 4 év elteltével sem készült el. 

Az Iskola Alapítvány által 2025-ben leadott pályázati dokumentáció szerint az épületegyüttes hátsó épületei nagyrészt elkészültek. A pályázat szerint az utcáról látható főépület tetőszerkezetét is felújították, és hátra van az épület szerkezeti megerősítése, valamint a belső munkálatok.

Mindezt nem tudjuk sem megerősíteni, sem cáfolni: néhány hete jártunk a Moscovei utca 8 szám alatt, és egy elhagyatott építkezést találtunk. A bejáraton vaskos lakat volt, a szeméttel megtelt kapubejárót szemlátomást rég nem használta senki. A főépület homlokzatán nem tudtunk felfedezni látványos beavatkozást, a kapura kifüggesztett tájékoztató szerint az építkezési engedély 2026 március végén lejárt.

Diszkréten hallgat további szerzeményeiről az Iskola Alapítvány

Az Iskola Alapítvány Csíkszereda központjában 2020 októberében megvásárolta a színe miatt Kék házként ismert szecessziós épületet. A Petőfi utca sarkán álló épület három szintes, és 400 négyzetméteren terül el. Az épület teljes körű felújítása 2022-ben fejeződött be, és áfa nélkül 5,6 millió lejbe (1,1 millió euróba) került. 

Jelenleg ebben a Magyar ügyek háza feliratú ingatlanban található többek között a Pro Economica Alapítvány, az Eurotrans Alapítvány, valamint Kelemen Hunor RMDSZ-elnök csíkszeredai irodája.

Háromszintes, századfordulós villa Tusnádfürdőn

Ha a fenti ingatlanprojektek kaptak némi sajtónyilvánosságot, az alább következő ingatlanok megvásárlása után nem szervezett sajtótájékoztatót, nem tett nyilvános bejelentést az Iskola Alapítvány. Csak azért tudunk róluk, mert azokat említi a BGA-nak leadott pályázati dokumentáció.

Ez a hallgatás azért különös, mert egyébként az alapítvány Facebook-oldalán bőségesen találunk profin fotózott, kifogástalanul megírt anyagokat az alapítvány különféle tevékenységeiről. Feltűnő, hogy miközben egy irodalmi ösztöndíjassal készült rádióinterjú vagy egy vidéki könyvbemutató megér egy posztot, addig milliárd forintos nagyságrendű ingatlanberuházások valahogy elsikkadnak.

Emiatt nem ért el a szélesebb nyilvánossághoz, hogy 2020-ban Tusnádfürdőn is megvásárolt egy ingatlant az Iskola Alapítvány. A Brazilor utca 3 szám alatt található, három szintes villa érdekessége, hogy az egyetlen megmaradt gerendavázas, századfordulós épület az üdülőtelepülésen.

Az Iskola Alapítvány ezt a 232 négyzetméter alapterületű villát teljesen újjáépítette, és mellé felépült egy 200 négyzetméteres konferenciaterem is. Az ingatlan rendeltetése tanulmányi és alkotóház, a felújítása mostanra nagyrészt elkészült.

Erre a két ingatlanra összesen közel 2 milliárd forint, vagyis mintegy 4,8 millió euró támogatást ítélt meg a BGA. (A két ingatlan megvásárlását egyetlen támogatási döntés tartalmazza, így nem tudjuk, hogy a két épület külön-külön mennyibe került.) 

Közel 2 millió eurós ingatlan Marosvásárhely belvárosában

2021 októberében Marosvásárhely központjában is vásárolt egy ingatlant az Iskola Alapítvány: a Călărașilor (Kossuth Lajos) utca 18 szám alatt található szecessziós Potoczky-ház és a telek ára illetékekkel együtt 7,9 millió lej (560 millió HUF, akkori árfolyamon kb. 1,5 millió EUR) volt. 

Ezt az 1070 négyzetméter belső felülettel rendelkező ingatlant fel is újították. A tervezés, az udvar és a belső terek kialakítása, ezután pedig az előadóterek, irodák, konyhák felszerelése további 150 millió forintba (420 ezer EUR) került. Ezt is a Bethlen Gábor Alap állta.

A pályázat indoklása szerint az ingatlanban „a helyi közösségért tenni akaró civil szervezeteknek biztosítanának tevékenységükhöz megfelelő tereket”. De az alapítvány oktatási és tehetséggondozó programjainak is ez lenne a helyszíne.

Azt nem tudjuk, hogy milyen civil szervezetek kaptak itt irodát, mivel az ingatlant nem sikerült meglátogatunk. A Google Street View fotóján két cégért sikerült felfedeznünk az ingatlan kapuján: az egyik az Eurotrans Alapítványé, a másik pedig az RMDSZ jól ismert tulipánja – ez lett ugyanis a székhelye az RMDSZ Maros megyei szervezetének. 

Az erdélyi magyar írók is kaptak székházat

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája számára is sikerült megteremteni a „kiszámítható munkavégzéshez szükséges feltételeket”. Az Iskola Alapítvány a kolozsvári Nagypiac közvetlen közelében megvásárolt egy 85 négyzetméteres, kétszobás lakást egy 20. század elején épült bérházban. Ezt hosszú távra, ingyenes haszonbérleti szerződéssel az E-MIL rendelkezésére bocsátotta. Erre a célra 113 millió forintot (280 ezer EUR) kapott a Bethlen Gábor Alaptól.

A legrejtélyesebb villa egyben a legdrágább

A lista végére hagytuk az Iskola Alapítvány leglátványosabb, egyben legrejtélyesebb szerzeményét. A Kolozsvár szívében, a Sétatér mellett található Cardinal Iuliu Hossu (volt Pavlov/Fürdő) utca 41 szám alatt található villát birtokló cégért, az Adalgo Mirus Kft.-ért 9,1 millió eurót fizettek ki 2025 januárjában.

Annyira titkos volt ez a szerzemény, hogy az RMDSZ területi szervezeteinél is az Átlátszó Erdély tavaly áprilisban publikált anyagából értesültek arról, hogy hova költözik az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, valamint a Szövetségi Elnöki Hivatal, vagyis Kelemen Hunor RMDSZ-elnök.

Nem sikerült kiderítenünk, hogy milyen pénzből vásárolta meg az Iskola Alapítvány ezt a villát. Annyit tudunk, hogy a Bethlen Gábor Alap 2024 áprilisában jóváhagyott 3,66 milliárd forintot „az alapítvány kolozsvári ingatlanfejlesztésének támogatása” címmel. 

Ez az összeg akkori árfolyamon nagyon közel állt a cég részvényeinek 9,1 millió eurós árához, amit az Iskola Alapítvány 2025 januárjában kifizetett.

„Mérlegelési jogkör” miatt „hatályát veszti”

Csakhogy két hónappal a tranzakció előtt, 2024 novemberében a BGA visszavonta ezt a döntést. Az oldalra feltöltött dokumentumban az a lakonikus magyarázat áll, hogy a 2024 április 29-én meghozott döntés „hatályát veszti”.

Magyarázatért fordultunk a BGA-hoz – az Alap válaszából annyi derült ki, hogy a bizottsági határozatot a „mérlegelési döntési jogkörében eljárva” vonta vissza a Bizottság, így támogatói okiratot nem adtak ki.

A Fürdő utcai villával, valamint az Iskola és az Eurotrans Alapítványok magyarországi támogatásaival kapcsolatban március elején kértünk interjút a két alapítvány jogi képviselőjétől, Nagy Zoltántól. 

Az e-mailt arra a címre küldtük el, melyről Nagy Zoltán az idők folyamán többször válaszolt kérdéseinkre, ezúttal azonban nem kaptunk választ. Április 1-én egy sor kérdést küldtünk el az előbbi címre, illetve az Iskola Alapítvány és az Eurotrans Alapítvány hivatalos e-mail címére. Választ anyagunk publikálásáig nem kaptunk, de amennyiben ez befut, akkor annak természetesen teret fogunk adni.

The post Hallgatni arany. Így hízlalta a NER az RMDSZ alapítványait appeared first on Átlátszó Erdély.

Három on-line újság újságírói hónapokon keresztül nyomoztak a Böjte Csaba által vezetett Szent Ferenc Alapítványnál elkövetett pedofil bűncselekmény, és számos egyéb rendellenesség ügyében.

A munka során a kezdeti homályos sejtetések, egymásnak ellentmondó információk, szóbeszédek fokozatosan álltak össze egy többé-kevésbé világos képpé.

Továbbra is rengeteg kérdés maradt megválaszolatlanul, így az ügyön továbbra is dolgozni fogunk. Azonban most az olvasóinkon volt a sor, hogy kérdezzenek.

A beszélgetés résztvevői: Szabó Tünde (Átlátszó Erdély), Cseke Péter (Transtelex) valamint Kulcsár Árpád (Azonnali). Jelen volt még dr. László Éva, aki egy áldozatvédelemmel több mint 20 éve foglalkozó pszichológus, a kolozsvári BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézetének vezetője.

Anyagunk alább olvasható. A Transtelex riportja itt, az Azonnali cikke pedig itt érhető el.

The post Gyermekabúzus a gyermekmentő Szent Ferenc Alapítványnál. Így göngyölítettük fel az ügyet appeared first on Átlátszó Erdély.

Frissítés, 2023. május 13.: 2023. május 12-én a Maros megyei táblabíróság jogerősen 28 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte K. Sz.-t, a Szent Ferenc Alapítvány volt nevelőjét, aki az alább részletezett abúzusokat elkövette.

Frissítés, 2022. július 1., 12:25: Belső vizsgálatot indított az Erdélyi Ferences Rendtartomány az alábbi cikkben feltárt súlyos gyermekabúzus kapcsán, erősítette meg Urbán Erik rendfőnök az értesülést a Transtelexnek. A belső vizsgálat várhatóan ősszel zárul le. A rendtartomány addig arra kérte a gyermekmentő Szent Ferenc Alapítvány elnökét, Böjte Csaba ferences szerzetest, hogy ő se nyilatkozzon a sajtónak. A Transtelexszel közös megkeresésünket Böjte Csaba tegnap este emailen elutasította, de ősszel szívesen beszélget velünk, írta válaszában. Mint az alábbi cikkből is kiderül, az alapítvány egyes otthonainak munkaszervezése, a személyzet hiánya és elégtelen képzettsége is szerepet játszhatott abban, hogy a tíz évig zajló bántalmazások és szexuális visszaélések rejtve maradhattak. Egyelőre a Magyar Hang érte el Böjte Csabát, aki egy fél mondatban elismerte, nekik is van felelősségük az ügyben. Saját közleményében a szerzetes azt írja, egy gólyamama szeretetével kell továbbra is védeni a gyerekeket, és abban bízik, „a vihar elmúlik és újból kisüt az áldott nap!”

Frissítés, 2022. július 1., 12:35: Június 30-án fellebbezést nyújtottak be az alábbi cikkben feltárt visszaélések ügyében meghozott, kiemelkedően súlyos büntetés ellen. A bíróságok portálján található bejegyzésben nem szerepel, hogy az elítélt vagy az ügyészség fellebbezett-e. Kerestük a bírósági szóvivőt, egyelőre nem értük el. Meg nem erősített értesülésünk szerint az ügyészség fellebbezett.

Frissítés, 2022. július 6., 21:40: Válaszolt az ügyészség, valóban az ügyészség fellebbezett, de az indoklást még nem írták meg hozzá. K. Sz. elítélt továbbra is szabadlábon van. Arra a kérdésre nem válaszolt az ügyészség, hogy K. Sz. az egész fellebbviteli szakaszban szabadlábon maradhat-e.

K. Sz.-t idén június 29-én, többszöri halasztás után 30 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a Csíkszeredai Bíróság gyermekek ellen elkövetett nemi erőszak, szexuális agresszió, megrontás, verés, fizikai bántalmazás miatt. Az egyelőre nem jogerős ítélet egy évnyi tárgyalás után született, öt és fél évvel azután, hogy a Böjte Csaba alapította dévai Szent Ferenc Alapítvány felbontotta K. Sz. nevelői munkaszerződését.

Mindegyik bűncselekmény többrendbeli, a vádirat tucatnyi gyermek nevét sorolja fel. A bíró két esetben találta bizonyítottnak a szexuális erőszakot, több gyermek esetében a szexuális agressziót. A legtöbb gyermek fizikai bántalmazást és megrontást szenvedett el az évek során. Mindkét otthonban, ahol K. Sz. dolgozott, legalább egy-egy gyermeket kipécézett, és brutálisan vert. Mindegyik gyermeket veréssel vagy a családja halálával fenyegette meg, hogy ne merjen más felnőttnek szólni.

K. Sz. áldozatainak többsége a bűncselekmények elkövetésének idején még fiatalkorúnak sem számított, gyermek volt. Közülük mindössze négyen váltak nagykorúvá a bírósági tárgyalás kezdetéig, 2021 áprilisáig. Többen ma is még általános iskolába járnak.

A bíró tízezer és 80 ezer lej közötti összegeket ítélt meg kártérítésként azoknak az áldozatoknak, akik ezt igényelték. Összesen 600 ezer lej értékben rendelt el teljes vagyonelkobzást az elkövetővel szemben, hogy biztosítsa a kártérítés valamikori kifizetését. Ezenkívül eltiltotta bármilyen olyan munkakörtől, ahol kiskorúakkal kerülhet kapcsolatba, kitiltotta az elkövetőt Tusnádfürdőről és Kászonimpérből. Megtiltotta számára, hogy részt vegyen a Dévai Szent Ferenc Alapítvány bármilyen nyilvános, kulturális rendezvényén, hogy öt méternél közelebb menjen az áldozatokhoz öt éven belül, hogy személyesen, közvetítőn keresztül vagy bármilyen online csatornán kommunikáljon velük. Kötelezi biológiai minta benyújtására, hogy hatóság rögzítse a genetikai profilját.

Mi 2021 végétől követjük nyomon az ügyet, akkor került birtokunkba a több mint hétszáz oldalnyi vádirat 33 oldalas kivonata. Azóta beszéltünk a Hargita megyei gyermekvédelem igazgatójával, mindkét gyermekotthon akkori vagy mostani vezetőjével, munkatársaival, az alapítvány dévai központjának munkatársaival. Az ítélethirdetés előtt és után is kerestük Böjte Csabát személyesen. Ahogy válaszol a kérdéseinkre, közzétesszük.

Az évekig tartó gyermekbántalmazás néhány, azóta felnőtté vált túlélőjével is sikerült röviden beszélnünk. Tőlük kevés, de nagyon fontos, megvilágító erejű információt kaptunk.

K. Sz. tavaly télen még azt mondta, hajlandó beszélgetni velünk, majd hirtelen elutasította ismételt megkereséseinket, vélhetőleg ügyvédje tanácsára.

Az ügyet a Transindex két akkori munkatársával közösen kezdtük felderíteni, egyikük sem dolgozik már a transidexesek indította Transtelexnél. Kulcsár Árpád az Azonnalinál folytatja, a Transtelexnél Cseke Péter vette át a témát. Ezt a cikket az Azonnalival és a Transtelexszel egyszerre jelentetjük meg.

Tavaly áprilistól beszélgetünk a dévai Szent Ferenc Alapítvány volt önkénteseivel, munkatársaival. Az általuk elmondottak olyan gazdálkodási hiányosságokra, toxikus szervezeti kultúrára, folyamatos indulatkezelési és menedzsmentválságra mutatnak rá, amelyek elsősorban a gyermekeken és a nevelőkön csattannak. Ezekről itt két dolgot fontos megemlíteni: egyáltalán nem kerültek nyilvánosságra az alapítvány harminc éves fennállása során, és hozzájárulhattak ahhoz, hogy a súlyos gyermekbántalmazások csak évekkel az elkövetésük után kerültek bíróság elé.

Ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a közvetlenül és közvetetten megismert nevelők és önkéntesek túlnyomó többsége elhivatott, jóindulatú és alulfizetett ember. Meggyőződésünk, hogy ők és a Szent Ferenc Alapítvány jelentősen javítottak a gondozásukra bízott, 1990 óta mintegy ötezer gyermek életkörülményein. Eddigi munkájuk értékét nem csökkenti az itt nyilvánosságra kerülő, súlyos, de ismereteink szerint az alapítvány köreiben is ritka gyermekabúzus. Az is tény viszont, hogy az alapítvány vezetése explicite és implicite is szemet húnyt néhány nevelő durva agresszivitása felett.

Nem állítjuk, hogy az ügy minden részletére sikerült fényt deríteni.

Kvázi kideríthetetlen például, hogy az ügyészség honnan szerzett tudomást az ügyről. Az az ügyész, akinek felügyeletével elindult a nyomozás, már nem dolgozik a csíkszeredai ügyészségen. Az ügyet befejező ügyész azt válaszolta nekünk, hogy a kezdeti nyomozati anyagokban az szerepel, hivatalból indult eljárás 2016 novemberében, de azt az információt nem tartalmazza, hogy az akkori ügyésznek ki szólt a tusnádfürdői gyermekotthonban történt súlyos visszaélésről.

Jogilag magyarázható, erkölcsileg nem teljesen érthető, hogyan maradhatott végig szabadlábon a gyanúsított a büntetőeljárás bő öt éve alatt. Úgy, hogy a sértettek zöme kiskorú, a cselekedetek pedig nagyon súlyosak. Az eljáró ügyész két indokot említett telefonban: a vizsgálati fogságot nem lehet büntető jelleggel elrendelni, másrészt a bűncselekményeket évekkel a vizsgálat előtt hajtotta végre. De, mint lejjebb kiderül, amikor az ügyről még csak a gyermekvédelem és az alapítvány munkatársai tudtak, K. Sz. megpróbálta befolyásolni az egyik sértett vallomását.

Arra a kérdésre sincs teljes és egyértelmű válasz, amit mindenki feltesz magában: hogyan maradhatott rejtve tíz évig ennyi gyermek súlyos, szexuális és fizikai bántalmazása egy olyan szakmai közösségben, amelynek elhagyott vagy nehéz sorsú gyermekek felnevelése a hivatása már több mint harminc éve.

Az intézményi felelősség kérdése mellett a büntetőjog korlátai is kitűnnek a vádiratból. Az ügyész megjegyzi, hogy bár a sértettek vallomásaiból egyértelmű, hogy K. Sz. ismételten is kitette szexuális és fizikai agressziónak a rábízott gyerekeket, akár ugyanazt a kiskorút többször is, az elkövetés folyamatosságát (ami súlyosbítja a bűncselekmény besorolását) nem lehet bizonyítani, mivel a gyermekek vallomásai alapján nem számszerűsíthető egyértelműen, hogy K. Sz. melyik bűntettet hányszor követte el.

Eddig bizonyára feltűnt olvasóinknak, hogy miért nem írjuk ki K. Sz. teljes nevét. A fő szempontunk az áldozatvédelem, az agresszor teljes neve alapján viszont az áldozatai is beazonosíthatók a bíróságok portálján. Az illető bíróság adatkezelése meggondolatlan és káros. Bár a kiskorú sértetteket anonim módon sorolja fel, a nagykorú jogi képviselők neve mellett feltüntette azoknak a kiskorúaknak is a teljes nevét, akit képviselnek. Ezt az eljárást teljes mértékben elfogadhatatlannak tartjuk.

Frissítés, 2022. június 29., 14:00: Sikerült meggyőznünk a bíróságot, hogy tüntessék el a kiskorúak nevét az ügyirat adatlapjáról. Ezzel együtt K. Sz. nevét továbbra sem írjuk ki, a már nagykorú áldozatait is megilleti ennyi védelem.

Húszéves srác nevelőnek jelentkezik

Az 1987-ben született K. Sz. 2007-től dolgozott a Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdői, Szent Lászlóról elnevezett gyermekotthonában, 2009-től munkaszerződéssel. Ő maga is tusnádfürdői, családja most is ott él. Egyik rokona szintén a gyermekotthonban dolgozott.

„Akkor nagyon fiatal volt. Nem volt nekünk amiért gyanakodni, helybéli, tusnádfürdői, soha rosszat nem tudtunk róla” – mondta az alapítványnál több mint húsz éve dolgozó Kolozsvári Tibor, aki a 2006-os indulástól vezeti a tusnádfürdői gyermekotthont. Előtte, 2003-tól Déván dolgozott pszichológusként. Az otthonvezetői munkakört nem döntéshozóiként, hanem adminisztratív, gondnoki szerepként írta le: aki tartja a kapcsolatot az otthon támogatóival, vagy épp gondoskodik arról, hogy legyen tűzifa.

Tavaly novemberben, amikor felkerestük Tusnádfürdőn, Kolozsvári kitartóan igyekezett kisebbíteni a szerepét abban, hogy 15 éve miért épp K. Sz.-t vették fel nevelőnek az otthonba. Arra a felvetésünkre is, hogy az otthon vezetőjeként ő látta, hogy hány gyermekre hány nevelő jutott, szüksége volt-e munkaerőre, helybéliként jobban ismerte K. Sz.-t, mint Böjte Csaba, Kolozsvári azt ismételte, neki az alkalmazottak szerződtetéséhez semmi köze, minden döntést a dévai központ hoz meg. (Később Palkó Cecília, az alapítvány főkönyvelője is megerősítette, hogy Csaba testvér minden nevelőt személyesen megismer és elbeszélget vele, mielőtt az alapítvány szerződtetné. A Szent Ferenc Alapítványnál minden lényeges döntést Böjte Csaba hoz meg, tudtuk meg a főkönyvelőtől.)

Kolozsvári kiemelte, legfrissebb emlékei is K. Sz.-ről legalább 11 évesek. Nagyjából egy évet dolgozott együtt vele, mondta Kolozsvári, mert ő abban az időszakban egy évet magyarországi kiküldetésen töltött. A vádirat szerint viszont K. Sz. négy évig volt nevelő Tusnádfürdőn, 2007-től 2011-ig. Azaz ha Kolozsvári egy évig nem is tartózkodott Tusnádfürdőn, K. Sz. akkor is három évig volt a közvetlen munkatársa, beosztottja.

Helybéli, ismeri a családját, de nem volt vele napi kapcsolatban, baráti viszonyban, emberileg sem ismeri, mondta Kolozsvári Tibor a volt munkatársáról. „Nem voltunk baráti viszonyban sose. Teljesen más. Én családos ember vagyok, ő sose volt, abszolút másabb” – fogalmazott a tusnádfürdői ház vezetője. Azt sem tudja, mivel vádolják, hangsúlyozta, és még K. Sz. nevét sem volt hajlandó kiejteni, annyira próbálta távolítani.

Csak vissza ne jöjjön

Akkoriban 30-40 gyermek nevelkedett a tusnádfürdői házban öt-hét csoportban, emlékezett vissza Kolozsvári. Most már kevesebb, a gyermekek létszáma évek óta folyamatosan csökken az alapítványnál, mondta, mivel kevesebb gyermek született, kevesebben élnek szegénységben, és szigorodtak a szabályok is: most már nem lehet 7 éves kor alatt befogadni gyereket.

A vádirat szerint 2007-2015 között hetvennégy gyermek nevelkedett a Szent László otthonban. (Valószínűleg nem mindegyikük töltötte ott mind a nyolc évet.) K. Sz. csoportjában több kisgyereket nevelt, egyiküket négyéves kora óta. Nyolcéves koráig többször megverte, megalázta, körmösöket adott neki, ceruzákra térdepeltette, falnak támasztotta az ujjaival, és egy alkalommal orális szexre kényszerítette.

K. Sz. 2011-ben költözött fel az általa nevelt fiúk egy részével Kászonimpérbe, az alapítvány akkor létrehozott, Szent Katalin nevét viselő otthonába. Az említett, érzelmi, fizikai és szexuális abúzusnak kitett kisfiú Tusnádfürdőn maradt. Ezekről négy-öt évvel később a bátyja tett bejelentést a Hargita megyei gyermekvédelmi igazgatóságon, derül ki a vádiratból.

2015 nyarán ugyanis két öccse nála vakációzott Hargita megye egy másik településén. Ekkor lépett kapcsolatba vele Kolozsvári Tibor, a tusnádfürdői otthon vezetője, hogy beszéljen az öccsével K. nevelővel kapcsolatban felmerült problémákról, mert a gyerekek az otthonban arról beszélnek, nem akarják, hogy K. nevelő visszatérjen a tusnádfürdői otthonba. Az öccse akkor annyit tudott elmondani neki, hogy a nevelő a mosdóban egyszer a szájába vizelt.

A szégyentől alig tudja elmondani

Bátyja jelentette ezt a Hargita megyei gyermekvédelemnek (a vádiratból nem derül ki, hogy pontosan mikor), és magához akarta venni az öccseit. Ehhez 2016 nyarán a Hargita megyei, decemberben a Kovászna megyei gyermekvédelem készített pszichológiai jelentést az öccséről. Ezek erős szorongásról, félelemről, szégyenérzetről, poszt-traumás stressz látható tüneteiről számolnak be a bántalmazott fiú esetében. A szakemberek leírják, a fiú mesék olyan szereplőivel azonosul, akik valami rosszat tettek, de bocsánatot kérnek, tehetetlenek, aggódnak, szégyenkeznek, esetleg idegenek meg akarják ölni. Egyik mesében azért, hogy ne árulja el, mit látott.

Decemberben mondta el a nyomozóknak, hogy három évvel korábban megszökött egy másik gyerekkel a Szent László otthonból. Miután visszatértek oda, elmesélte az évekkel korábbi abúzust K. nevelő szintén ott dolgozó sógornőjének. Ezen a meghallgatásán még azt vallotta, nem volt igaz, és csak azért mondott ilyet K. rokonának, mert nem akart az otthonban maradni.

Ezelőtt a decemberi meghallgatása előtt tíz nappal viszont K. felkereste őt az akkori iskolájában, derül ki az illető iskola igazgatójának jelentéséből. Az igazgató nem hagyta őket kettesben, így hallotta, hogy volt nevelője azt mondja a fiúnak: reméli, úgy fog beszélni, ahogy arról korábban megállapodtak.

A fiú végül nem úgy beszélt. Félt és szégyellte magát, ezért decemberben nem mondta el az igazat, vallotta be 2017. januári meghallgatásán. Ekkor mondta el, hogy még óvodás volt, amikor egyszer a mosdóban K. nevelő a szájába tette a nemi szervét. Halkan, őszintén, erős szégyenérzettel válaszolt a kérdésekre, jegyzi meg a februári szociálpszichológiai jelentés. Elmondta, nem szeretne visszaemlékezni és beszélni a történtekről, mert az számára fájdalmas.

A felnőttek már nyáron tudták

A vádirat idézte tanúvallomásokból kiderül, K. 2016 nyarán többször is találkozott a fiú bátyjával, aki nem pénzt kért tőle, hanem azt, hogy mondjon fel az alapítványnál betöltött állásából. Az egyik ilyen találkozóra a fiú bátyja telefonon elhívta Kolozsvári Tibort is. A vádirat szerint ezeken a találkozókon K. megígérte, hogy felmond, másrészt azzal próbálta rávenni a fiút és családját, hogy vonják vissza a feljelentést, hogy ha nem teszik meg, akkor ismételten be fogják őket idézni vallomást tenni. Azaz K. tudatában volt annak, hogy ez mekkora stresszt jelent az abúzust átélt fiúnak.

K. nemcsak ezzel a fiúval viselkedett agresszíven Tusnádfürdőn. Egy másiknak hol kanállal vert a kezére, hol könyvvel az orrára, mondta el az illető, aki annak is tanúja volt, hogy egy bekakált gyermeket arra kényszerített, nyalja fel a székletét. Időnként seprűnyéllel verte őket. Egy közös filmnézéskor pedig K. simogatta az egyik fiú nemi szervét, idézi a vallomást a vádirat.

Se Kolozsvári Tibornak, se a nevelőknek soha nem jelezték a gyerekek, hogy K. Sz. veri vagy molesztálja őket, válaszolta kérdésünkre a tusnádfürdői ház vezetője. Egyértelmű szabály van érvényben az alapítvány gyermekotthonaiban, mondta Kolozsvári: ha egy gyereknek akár a kisujja eltörik, azt jelezni kell Csaba testvérnek. Ugyanígy a tanulási nehézségeket vagy az évismétlést.

Kérdésünkre, hogy pszichológusi véleménye szerint miért nem szóltak a gyerekek akkor se neki, se a nevelőknek, Kolozsvári azt válaszolta, hogy a gyerekek adott korban a szégyenből fakadó tagadással reagálhatnak a visszaélésekre: nem mindig tudják megkülönböztetni, hogy ők követtek el vagy velük követtek el rossz dolgot. Bár jó személyes kapcsolatot ápol velük, otthonvezetői szerepéből kifolyólag nem tartja magát a gyerekek bizalmi személyének. Noha ő az egyik állandó tényező az életükben, mivel a nevelők személye gyakran változik, mondta Kolozsvári.

A szégyen mellett a gyermekek féltek is K. nevelőtől, aki veréssel fenyegette meg őket arra az esetre, ha szólni mernek róla, hogy mit tett velük, mondta el nekünk az abúzusok egyik, ma már felnőtt túlélője. Azok főként nem mertek szólni, akik a nevelővel együtt költöztek a tusnádfürdői otthonból a kászonimpéribe, ahol még inkább egyedül maradhattak a nevelővel. Közülük páran megerősítették, tanúi és elszenvedői voltak a nevelő fizikai és szexuális agressziójának úgy Tusnádfürdőn, mint később az impéri otthonban.

A Hargita megyei gyermekvédelem viszont még 2016 nyarán szólt Kolozsvári Tibornak és Böjte Csabának, hogy az ő vizsgálatuk arra jutott, hogy a fiú a poszttraumás stressz egyértelmű jeleit mutatja, erősítette meg kérdésünkre Elekes Zoltán igazgató. A fiú érzelmi és fizikai abúzusról, testi fenyítésekről és megalázásról számolt be, idézi a jelentést a vádirat.

Nyomozás viszont csak novemberben indult, és a rendőrséget nem a gyermekvédelem értesítette, tudtuk meg a hivatal igazgatójától. A rendőrség kereste meg őket már azután, hogy elkészítették a jelentést a fiú állapotáról.

A gyermekvédelmi hivatalnak viszont kötelessége értesíteni a rendőrséget, ha abúzus jeleit állapítja meg egy gyermeken. Nem tudni, ki értesítette a nyomozókat, mindenesetre az ügyészség vizsgálatot indított Elekes és két másik személy ellen jelentéstételi kötelezettség elmulasztása miatt. Ezt az ügyet később leválasztották a szexuális visszaélés dossziéjáról, majd megszüntették ellenük az eljárást, mert a rögzíthető tények nem merítették ki ezt a büntetőjogi kategóriát, tudtuk meg az eljáró ügyésztől.

A rendőrség meggyanúsítja, majd megszüntetné az ügyet, majd ismét meggyanúsítja

A vádirat felsorolja, hogy a nyomozó hatóság, illetve a nyomozást vezető ügyész mikor mit lépett a 2016 novemberében indított bűnvádi eljárás során. A nyomozás közel másfél évvel azután indult, hogy Kolozsvári jelezte a fiú rokonainak, hogy valami baj lehet, a fiú pedig a bátyjánál maradt. A szakvélemények 2016-ban megerősítették, hogy K. agressziója egyértelműen traumatizálta a fiút, aki ezt 2017 januárjában tudta el is mondani. Ez volt K. alapítványi munkaszerződésének utolsó hónapja. Egy szeptemberben született tanúvallomás szerint K. több gyermeket is zaklatott Tusnádfürdőn.

K. Sz.-t 2018 januárjában gyanúsítják meg kiskorúval létesített szexuális kapcsolattal és rossz bánásmóddal. Februárban pedig már vádlottként hallgatták ki. 2018 szeptember végén viszont a nyomozó hatóság az ügy lezárására tesz javaslatot. Ennek indoka nem derül ki a vádiratból.

Az ügyészség 2019 januárjában érvénytelenít egy sor korábbi lépést, többek között K. gyanúsítottként, majd vádlottként történt kihallgatását. Februárban viszont kiterjeszti a nyomozást K. Sz. ellen a vallomások befolyásolására is. Ezt a pontot végül az ügyészség ejti a 2021-es vádemeléskor arra hivatkozva, hogy K. Sz. fizikailag nem kényszerítette és nem fenyegette a bántalmazott fiút és családját, hogy vonják vissza a feljelentést.

2019 februárjában ismét gyanúsítottként hallgatták ki, amikor K. elmondta, soha nem volt gondja a fiúval, aki szófogadó gyermek volt, amikor ő nevelte. Csak akkor fegyelmezte meg vagy korlátozta, ha rosszalkodott, de nem élt vissza vele. K. a bűncselekményeket nem ismerte be, azt mondta, a fiú és családja azért vádolta őt meg, hogy pénzt csikarjon ki tőle. Ezt egyetlen másik tanú vallomása sem erősítette meg, sőt.

2019 márciusában a hatóságok nyomozni kezdenek jelentéstétel elmulasztása miatt a gyermekvédelem egyes munkatársai ellen. Úgy tudjuk, ezt előbb leválasztották a szexuális visszaélés ügyéről, majd ejtették a gyanút. Ezeknél a procedurális lépéseknél jóval fontosabb dolog is történt 2019 tavaszán, ami miatt a rendőrség új bűnvádi dossziét nyitott sokkal súlyosabb vádpontokkal:

kiszakadt az elfojtott rettenet az impéri gyerekekből.

Két évvel azután, hogy K. Sz. távozott a kászonimpéri Szent Katalin gyermekotthonból. A vádirat szerint az egyik fiú szólt egy ott önkénteskedő magyarországi nevelőnek, hogy egy másik fiú molesztál egy harmadikat, akik aztán elmondták, hogy ezeket a dolgokat K. nevelőtől tanulták.

Elmondták neki, hogy verte őket kézzel, lábbal, seprűnyéllel, visszaélt velük érzelmileg, fizikailag és szexuálisan. Az egyik fiú még aznap megmutatta neki a levelet is, amit Böjte Csabának írt az őket ért bántalmazásokról. A levél is bekerült a dossziéba a bizonyítékok közé. Az illető önkéntes nem válaszolt a megkeresésünkre. A fiúk 2019 tavaszán aztán fokozatosan megnyíltak annak a pszichológusnak az egyéni foglalkozásain, aki 2016 novemberében került a kászonimpéri otthonba.

Az otthonnak helyet adó, felújított kúria magas földszintjén éltek a lányok, az emeleten laktak a fiúk, abban az időszakban tizenhatan. Egyikük súlyos szellemi fogyatékkal él, állítja a vádirat: nem beszél. A csoportból néhány fiú a nevelővel együtt jött át Tusnádfürdőről 2011-ben. Két nagyobb fiú volt akkor a csoportban, a többiek mind kicsik voltak, tudtuk meg egy azóta felnőtt társuktól. Az egyik nagy, azaz már fiatalkorú srác egyszer összeverekedett K. nevelővel az udvaron, mesélte volt társa, aki akkor nem értette, hogy miért.

A vallomásokból az derül ki, hogy K. nevelő veréssel és fenyegetéssel pornófilm nézésére és orális szexre kényszerített több kisfiút, és ezeket normálisként állította be előttük. Egyes vallomásokból kiderül, hogy az egyik fiatalkorú egyszer kikapcsolta a számítógépét és felpofozta a nevelőt, amikor rajtakapta, hogy pornót nézett az egyik gyerekkel. Igyekezett megvédeni a kicsiket a nevelő büntetéseitől és veréseitől is.

K. Sz. általában egy gyereket vitt a szobájába, míg a többit játszani küldte, vagy vasárnap templomba. Vagy rájuk tört mosdás közben, simogatta őket a nemi szervük tájékán, arra kényszerítette őket, hogy őt is simogassák. Gyakran mutatkozott előttük meztelenül, legtöbbször reggelenként, mielőtt a gyerekek iskolába mentek volna. Időnként tárgyakat vágott hozzájuk vagy őket a falhoz, padlóhoz, fűtőtesthez, majd további erőszakkal fenyegette meg őket, hogy hallgassanak. Volt olyan kisgyerek, akit azzal fenyegetett, hogy megöli a családját, ha beszél a történtekről.

Az egyik gyereket, aki még tíz éves sem volt, amikor K. távozott az impéri otthonból, a szexuális abúzus mellett különösen sokat verte is, derül ki a vádiratból. Fejbeverte gumikalapáccsal úgy, hogy a többi gyerek szerint betört a feje, seprűnyéllel ütötte, mikor ahol érte, egyszer a játszótéren a földre lökte minden indok nélkül. Úgy meghúzta a fülét, hogy a nagyapjának orvoshoz kellett vinnie, vagy bedobta a kádba úgy, hogy az orrából folyt utána a vér.

A Hargita megyei gyermekvédelem szakvéleménye szerint a gyerek súlyosan traumatizálódott, labilissá vált, késsel, írószerrel szúrta magát, hogy ne a belső fájdalmat érezze. Pszichotikus tünetei voltak, minden nap öngyilkos gondolatokkal küzdött, és csak azért nem tette meg, mert a nevelők folyamatos felügyelete alatt állt. Éjszaka félt, hogy jön valaki és megöli, vagy olyanokra kényszeríti, mint a volt nevelője. A szakvélemény nem zárja ki, hogy korábban, az otthonba kerüléssel vagy előtte is traumatizálódhatott, és súlyosbíthatta a volt nevelő cselekedeteinek hatását a gyermek pszichéjére.

Egy másik gyermeket, aki azelőtt ment ki a mosdóba, hogy befejezte volna a zokniválogatást, nyakon ragadott, ledobta a padlóra, ismét nyakon ragadta, majd bedobta a szobába. Volt akihez egy széket vágott hozzá úgy, hogy a szék eltört, másnak a körme esett le, úgy megütötte egy darab fával. A fogyatékkal élő gyermeket legalább kétszer kitette az emeleti ablakba úgy, hogy az ablakot rácsukta a ruhájára. A szerencsétlen gyerek természetesen rettegett, mondták a többiek, és azt ismételgette, hogy „anya”, „apa”. A gyermekek többsége azóta kamasszá érett, a legkisebbek most 11-12 évesek.

K. Sz. meghazudtolva a nevelői hivatást kihasználta a gyermekek sérülékenységét, hogy kiélje a szexuális vágyait, akiket így hosszú időre traumatizált, állapítja meg az ügyészség. A vádirat szerint egy szülőnek feltűntek a zúzódások, amikor meglátogatta a gyerekeit az otthonban, a gyerekei pedig fizikai erőszakról számoltak be, amikor hazamentek vakációra. A családorvos viszont nem látott zúzódásokat az otthonbeli gyerekeken, amikor ellenőrzésre vitték őket hozzá.

A lánycsoportnál megforduló nevelők, más felnőttek azt mondták a nyomozóknak, hogy hallották, hogy K. Sz. néha ráordít a fiúkra, de nem láttak többet. Egyikőjük néha látta, hogy rácsap a gyerekek fenekére. Érzékelték, hogy a fiúk félnek tőle. Volt olyan nő, akit a fiúk kérleltek, hogy legyen inkább az ő nevelőjük. Az ügyész is felteszi a kérdést a vádiratban,

hogyan volt lehetséges, hogy egyik felnőtt sem vett észre semmit

a súlyos visszaélésekből, amelyeket K. Sz. évekig művelt. A gyerekek megfélemlítésén túl az ügyész egyetlen logikus magyarázatot talált rá: hogy ezek elismerése büntetőjogi felelősséget vont volna maga után, és negatív fénybe állította volna a gyermekotthont és az alapítványt, amelynek része. Így érthető szerinte az is, miért egy külső személy, a magyarországi önkéntes jelenléte volt szükséges ahhoz, hogy fény derüljön K. nevelő tetteire.

A vádlott semmit sem ismert el a neki felrótt bűncselekmények közül, áll a vádiratban. Sőt: azt vallotta, normális, civilizált volt a viszonya a gyerekekkel. Legtöbbször párbeszéddel fegyelmezte őket, legfeljebb megvonta tőlük a játékidőt, vagy meglegyintette a fejüket, ha a gyerekek loptak, felgyújtották a házat vagy rongáltak. Csak akkor aludt a gyermekek szobájában, ha az ő szobájában hideg volt, vagy valamelyik gyerek beteg volt és felügyeletre szorult.

A vádirat szerint poligráffal vizsgálták, és két releváns kérdésre is kimutathatóan hazug választ adott. Azt is állította egyik beadványában, hogy a gyerekek összeesküvést szőttek ellene, de az ügyészség szerint egyes gyermekek nagyon fiatal kora, illetve traumatizáltságuk kizárja ezt a feltételezést. Arról nem is beszélve, hogy a sértettek közül többen már évek óta nem éltek az otthonban, amikor a nyomozás elindult.

Mi is megkérdeztük az impéri otthon egyes volt és jelenlegi munkatársait,

hogy nem vettek-e észre semmi gyanúsat K. nevelő viselkedésében.

Név nélkül, hangjukban őszinte döbbenettel és aggodalommal válaszoltak. A visszaemlékezés felkavarta őket annak ellenére, hogy követik az ügyet, illetve a gyermekek hogylétét azóta is, hogy elindult a bírósági tárgyalás. Aggódnak a gyermekek sorsáért és azért is, hogy az ügy milyen fényt vet az alapítványra, amely iránt ők mély hálával és lojalitással viseltetnek.

Amikor kirobbant az ügy Tusnádon, az impéri nevelők nagyon megijedtek, és egyikük sorban kikérdezte a hét-nyolc fiút K. nevelő csoportjában. A fiúk nem mondtak akkor neki semmit, „én pedig úgymond megnyugodtam”, hogy itt nem történt semmi, mesélte tavaly. A gyermekek bizalmi személyeként tekintett magára, úgy gondolta, neki mindenképp elmondták volna, ha a nevelő bántotta volna őket.

Később a nyomozó is igyekezett megnyugtatni őt, hogy nem miatta hallgattak a gyerekek, hanem mert halálosan meg voltak fenyegetve. Utólag azt gondolja, hogy a gyerekek időnkénti szélsőséges viselkedéséből rá lehetett volna jönni, hogy valami nem volt rendben, de akkoriban nem gondoltak erre. K. Sz.-t korrekt embernek ismerték, aki igyekezett tökéletes imidzset sugározni magáról, hogy mindenki korrektnek, aranyosnak tartsa.

Az impéri otthonban dolgozó felnőttek tudták, hogy K. nevelőt feljelentette egyik volt neveltje Tusnádfürdőről, és azt is tudták, hogy mi miatt jelentette fel. Egyikük emlékei szerint 2016 nyarának elején tudták meg, K. Sz. pedig 2016 végéig, 2017 elejéig dolgozott az impéri otthonban.

Impéri agresszióira úgy derült fény

az egyik visszaemlékezés szerint, hogy már elbocsátása után K. Sz. visszalátogatott egy angliai csoporttal, akik korábban ismerték a gyerekeket, és ajándékot hoztak nekik. A gyermekek K.-t látva nagyon megrémültek és ledöbbentek, vette észre az akkor itt dolgozó önkéntes, akinek elmondták, hogy K. nevelő nagyon verte őket, amikor még ott dolgozott. Majd előjött a többi részlet is.

Egy másik visszaemlékezés szerint az egyik gyermek, aki akkor dacos és agresszív volt, el akart menni az otthonból. A ház akkori vezetője megkérte, hogy írja meg levélben Böjte Csabának, miért szeretné elhagyni az otthont. A gyermek ebben a levélben számolt be a bántalmazásokról. A helyiek szerint a levelet azonnal megmutatták Csaba testvérnek, aki pedig megtette a szükséges lépéseket a Hargita megyei gyermekvédelemnél. A gyermekek pedig elkezdtek megnyílni az alapítvány pszichológusának, akihez több gyermekotthon tartozik a környéken.

Forrásaink az időpontokra azért sem emlékeznek nagyon pontosan, mert azóta, hogy K. Sz. távozott onnan, elég gyakran változott a ház vezetőjének és a nevelők személye, akik gyakran önkéntesek voltak. Azért is nehéz hosszútávra nevelőt találni, vélekedtek, mert ez óriási felelősség. Nem napi nyolcórás munka, hanem bentlakásos, és a napi feladatok végzése mellett 24 órás készenlétet igényel.

Segítség az áldozatoknak

Csaba testvér egy éves terápiát fizetett az impéri fiúknak, ahogy tudomására jutott a bántalmazás, erősítették meg az ottaniak. Nem titkolózott, hanem azonnal cselekedett, mondták a forrásaink. A Hargita megyei gyermekvédelem ajánlott neki külső szakértőket, akikhez egy évig jártak a gyerekek. Úgy gondolják, hatásos volt a terápia, azóta a gyermekek érezhetően felszabadultabbak, kiegyensúlyozottabbak, kikopott a látszólag indokolatlan agresszivitás a viselkedésükből.

K. Sz. ma már felnőtt áldozatainak az alapítvány nem ajánlott fel semmilyen segítséget, tudtuk meg néhányuktól. Egyiküknek a Hargita megyei gyermekvédelem ajánlott pszichológiai segítséget, de ő nem élt vele.

Az alapítványi szabályok nem változtak, de kiemelten, szinte mániákusan figyel most már mindenki a Szent Ferenc Alapítványnál, hogy soha senki ne élhessen vissza a gyerekekkel, mondta Kolozsvári. A gyerekekkel és a felnőttekkel is megbeszéléseket tartottak, ahogy felmerült a gyanú K. nevelő esetében, válaszolta az otthonvezető kérdésünkre, hogy a szervezet milyen megelőző intézkedéseket hozott.

A bíróság zárt ajtók mögött folytatta le a tárgyalást. A kiskorúakat a nyomozás, majd a bírósági tárgyalás alatt is speciális szobában, szakpszichológus segítségével hallgatták ki, erősítették meg azok a nevelők és pszichológusok, akikkel az adatgyűjtés során beszélgettünk. A bírósági szakasz elég későn indult ahhoz képest, hogy mikor kezdődött a nyomozás, jegyezte meg egyikük.

Ki miért nem beszél?

Az ügy eleve Tusnádról robbant ki, K. maga is odavalósi, ezért keressük inkább Kolozsvári Tibort, ő vette fel, nála dolgozott legalább négy évet, sokat tudna mesélni – ajánlották nekünk Kászonban. Arra voltunk kíváncsiak, miért nem távolították el azonnal a nevelőt az impéri gyermekek mellől, ahogy felmerült a visszaélés gyanúja Tusnádfürdőn. Az ügy tulajdonképpen Kászonban vett lendületet, az ottaniakat kérdezzék, mondta nekünk Tusnádon Kolozsvári Tibor.

„Mi sem nem védtük, se nem vádoltuk” – mondta Kolozsvári még november közepén. Ő maga nem is tudta, konkrétan mivel vádolja az ügyészség K. Sz.-t, mivel állítása szerint az ügyészség a nyomozás négy-öt éve alatt vele nem, kizárólag az alapítvány dévai központjával kommunikált. Őt és minden kollégáját alaposan kihallgatták, mondta Kolozsvári, aki ragaszkodott az ártatlanság vélelméhez: végig feltételesen beszélt arról, hogy K. Sz. elkövette-e azokat a bűncselekményeket, amelyekkel vádolják. Hogy mivel vádolják, azt ő nem is tudja pontosan, hangsúlyozta többször is.

Ezt némileg más megvilágításba helyezik az információk a vádiratból és az eljárásból. Egyrészt őt a Hargita megyei gyermekvédelem is tájékoztatta 2016 nyarán, tudtuk meg annak igazgatójától. Másrészt nehezen elképzelhető, hogy a nyomozók ne közölték volna vele, mi a gyanú az egyik beosztottja ellen, aki miatt őt, a kollégáit és a rábízott gyerekeket is kihallgatták. Hiszen ezt még K. Sz. egyik volt neveltjének is elmondták, aki nehezen hitte el, hogy K. visszaélt a gyerekekkel, mivel őt nem bántalmazta.

A ma már fiatal férfi Kászonimpérben került K. Sz. neveltjeinek csoportjába, mesélte el nekünk a bírósági folyosón, miközben arra várt, hogy behívják a tárgyalóterembe. Rokonai éltek a faluban, akik időnként meglátogatták őt a gyermekotthonban. (K. Sz. valószínűleg ezért nem merte őt bántani.) Az illetőt tanúként hallgatták ki a nyomozás során is, és mivel nehezen hitte el, hogy volt nevelője mennyire visszaélt a többi gyerekkel, a nyomozók megmutatták neki, hány sértett tett vallomást, és idéztek neki a vallomásokból.

„Én emberileg nem látom, hogy tévedtünk volna. Én is felteszem magamnak a kérdést, hogy engem terhel-e valamilyen felelősség, ha ez a valaki tényleg disznóságot követett el. Tehát én csak azt látom, hogy ez az egész beárnyékolja, bemocskolja, meggyalázza a rengeteg munkát, mindent. Ez engem ott érint személyesen, hogy az életemet erre tettem fel. És nyilvánvaló, hogy ez zavar, fáj nekem, főleg ha tényleg megtörtént bármi. Hogy mit tehettem volna jobban, én őszintén nem tudom” – nyilatkozta Kolozsvári tavaly novemberben.

Cikkünk közlése előtt ismét megkerestük pár tisztázó kérdéssel. Arra lettünk volna kíváncsiak, milyen tulajdonságai miatt gondolta K. Sz.-ről ezelőtt 15 évvel, hogy jó nevelő válik belőle, hogy javasolta-e Böjte Csabának K. Sz. elbocsátását, felfüggesztését, eltávolítását az impéri otthonból, miután feljelentették a tusnádfürdői visszaélések miatt, vagy kezdeményezte-e, hogy külső szakemberek vizsgálják meg az impéri gyermekeket is.

Kolozsvári változatos indokokkal tagadta meg a válaszadást: hogy még nem született meg az ítélet, így semmit sem tudni biztosan, de az ítélet majd mindent tisztáz; hogy épp szabadságon van; nincs felhatalmazva, hogy az alapítvány belső információiról beszéljen; hogy először látni szeretné a cikkeket, mert az az érzése, hogy rajta akarunk fogást találni. Végül megígérte, hogy jövő héten leül velünk beszélgetni. Több hasonló kérdéssel szerettük volna megkeresni Böjte Csabát, cikkünk közléséig nem értük el.

Ki és mi védheti meg a gyerekeket a visszaélésektől?

A visszaéléseket az állami gyermekellátásban először is a nevelők alapos felmérésével és kiválasztásával próbálják megelőzni, mondta el kérdésünkre Elekes Zoltán, a Hargita Megye Tanácsa alintézményeként működő szociális és gyermekvédelmi vezérigazgatóság vezetője. Nevelőszülők alkalmazásánál kötelező a pszichológiai vizsgálat, az elhelyezőközpontok nevelőinél pedig az évi munkaorvosi felmérés.

Újabban mindenki számára, így a civil szervezetek fenntartotta gyermekotthonoknál is kötelező, magyarázta Elekes, hogy speciális erkölcsi bizonyítványt kérjenek a nevelőktől, amellyel az állam bizonyítja, hogy a nevelőnek jelentkező személy korábban nem bántalmazott gyerekeket.

Pszichológiai teszten az alapítvány nevelői is átesnek, tudtuk meg Palkó Cecília főkönyvelőtől. Viszont több korábbi önkéntesüktől, nevelőtől azt hallottuk, ez nem valós felmérés, nem beszélget el velük pszichológus, hanem válaszokat karikáznak be egy tesztlapon néha úgy, hogy előre elmondják nekik a helyes választ. Ez egy standard, román nyelvű teszt, amit nem igazán fordítanak le a magyarországi önkénteseknek, csak megmondják nekik, melyik kérdésre hogyan válaszoljanak.

Erről a gyakorlatról Palkó Cecíliának nincs tudomása, válaszolta kérdésünkre. A magyarországi önkénteseket a magyarországi alapítvány méri fel, mondta. Erről viszont azoknak a magyarországi önkénteseknek nincs tudomása, akik mindenféle előzetes szakfelmérés nélkül érkeztek Dévára és dolgoztak nevelőként hónapokon át, mondták el az Átlátszó Erdélynek.

Az alapítvány vezetése azt állítja, minden, hozzájuk bekerülő gyermek és nevelő alapos pszichológiai felmérésen esik át, majd a gyerekeket igény szerint irányítják saját vagy külső szakemberekhez, hisz a legtöbbjük traumatizáló helyzetből (magára hagyás, mélyszegénység, esetleg abuzív szülők) érkezik. A nevelőket pedig háromhavonta látogatja pszichológus.

Az alapítványnál egy vagy több évig dolgozó nevelők viszont nekünk arról számoltak be, hogy nemhogy rendszeresen nem látta őket pszichológus, de magukra voltak hagyva azokban a nehéz nevelési helyzetekben is, amelynek megoldásához szaksegítségre lett volna szükségük, és ezt az igényüket jelezték is az alapítvány vezetésének. Állításuk szerint a nehéz sorsú gyermekek sem kaptak pszichológusi szaksegítséget, holott mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy szükségük volna rá.

Civil szervezetek fenntartotta otthonoknál is lényeges, hogy a gyermekek több felnőttel is bizalmi kapcsolatot tudjanak kialakítani: nevelőikkel, az otthon vezetőjével, az otthont rendszeresen látogatni köteles pszichológussal, szociális munkásokkal – nyilatkozta Elekes Zoltán gyermekvédelmi igazgató. Ez azért fontos, hogy ha az egyik felnőtt visszaélne hatalmi helyzetével, a gyerekek bizalommal tudjanak fordulni más felnőttekhez, és jelezni tudják, ha bántalmazás éri őket.

Elekes tisztában van vele, hogy az állami gyerekellátásban is kevés a szakember és állandóak a finanszírozási gondjaik. Elmondása szerint egy 6-12 gyermeket ellátó, családi típusú otthonhoz öt felnőttet kellene alkalmazni ahhoz, hogy minden váltásban legyen felnőtt a gyerekekkel, a felnőttek napi 8 órában dolgozzanak, le tudják fedni a hétvégéket, és ki tudják adni a beteg- és pihenőszabadságokat.

Az alapítvány néhány volt nevelője, önkéntese vagy épp alkalmi látogatója arról számolt be, hogy egyedül kellett ellássa a nevelői, házgondnoki és otthonvezetői feladatokat. Olyan is történt, hogy a dévai központ jelezte neki, hogy állami ellenőrzés érkezik, és olyan dokumentációt mutasson be a hatóságoknak, amely szerint több ember dolgozik az otthonban, mint ahány ténylegesen munkát végez ott.

A személyzet és a szakszemélyzet hiánya, amelyről beszámoltak, azért nem érthető, mert a nevelők és a alapítvány vezetése is azt mondta, a gyermekek létszáma az egyes otthonokban felére-harmadára csökkent az elmúlt tíz évben, miközben az elmúlt öt évben az alapítvány költségvetése látványosan megnőtt. A Szent Ferenc Alapítvány alkalmazottainak száma egyáltalán nem csökkent arányosan a gyereklétszám csökkenésével.

Bár nagy a fluktuáció, az alapítvány nem küzd személyzethiánnyal, a nevelőket szabadságaik alatt, illetve néha hétvégéken önkéntesek helyettesítik, nyilatkozta Palkó Cecília. A nevelők közötti nagy fluktuációt a nekünk nyilatkozó nevelők és önkéntesek is megerősítették. Ők viszont úgy látják, ennek oka a gyors kiégés. A főkönyvelő a kiégés kérdésére azoknak a nevelőknek a példájával válaszolt, akik évtizedek óta dolgoznak az alapítvány otthonaiban.

A gyors kiégések leggyakoribb oka

az állandó terhelés mellett az a mennyiségű embertelenség, amellyel a lelkesen érkező nevelők találkoznak Déván és néhány más gyermekotthonban is, nyilatkozták nekünk volt nevelők. A legtöbben abba roppantak bele, hogy tehetetlennek érezték magukat látván, hogy a gyerekek az alapítvány raktáraiból néha vagy időszakonként akár rendszeresen is romlott élelmiszert kaptak, illetve más nevelők rendszeresen kiabáltak velük, vagy ütötték-verték őket. Időnként és néhány háznál azt tapasztalták, hogy a személyzet elégtelensége miatt a gyermekekre embertelenül sok házimunka hárult.

Azért érezték magukat tehetetlennek, mert hiába jelezték ismételten ezeket a kihágásokat Palkó Cecíliának vagy Böjte Csabának, nem történt semmi. Palkó Cecília nekünk azt állította, neki nem jelezte ezeket senki. Azt pedig kizárta, hogy a gyerekek Déván romlott ételt kaptak, mert közös konyhán főznek a gyerekeknek, ebből pedig naponta küldenek mintát a közegészségügyi hatóságnak, amely ellenőrzi őket.

Az alapítvány dévai központjához olyan civilek szálltak ki tavaly nyáron, akik jogosultak gyermekotthonokat bejelentetlenül ellenőrizni, és évtizedek óta foglalkoznak ezzel. Ezek a civilek elmondták, ott a helyszínen nem találtak kirívó szabálytalanságokat, legfeljebb cigarettafüstöt éreztek az egyik lakásban, illetve nem volt teljes minden gyermek nyilvántartása.

Egy akkor ott dolgozó személy később azt mondta nekünk, egy éppen nyári táborban lévő gyerek fizikai agresszióról számolt be az oda is kiszálló ellenőröknek. Ezután Palkó Cecília a dohányzás miatt ejnye-bejnyézett kicsit a dévai nevelőknek, a fizikai agresszióról pedig azt mondta nekik, hogy ne szemtanúk előtt üssék a gyermekeket.

A személyzet kiégésének és fluktuációjának másik leggyakrabban említett oka az alapítvány elnökének, Böjte Csabának az indulatkezelési problémái. Volt nevelők állítása szerint átlagosan hetente kétszer-háromszor annyira kiborul, hogy megalázó módon minősíti, illetve kifejezetten ordibál azokkal, akik felidegesítik. Emiatt nemcsak nevelő, hanem kisegítő személyzet is távozott már az alapítványtól. Nemcsak a minősíthetetlen hangnemet kifogásolták, amit Böjte megengedett magának velük szemben, hanem úgy érezték, igazságtalanul viselkedik velük így.

Dévára is rávetül a pedofil cselekmények árnya

A fent jelzett beszámolóknak szándékunkban áll majd nagyobb teret is biztosítani. Azért tartjuk fontosnak tömören jelezni őket, mert úgy gondoljuk, a személyzet hiánya, kiégettsége, az alapítvány élén állók vezetői stílusa hozzájárulhat ahhoz, hogy a súlyos visszaélések rejtve maradjanak.

Déván is felmerült pedofil cselekmények gyanúja egy volt nevelővel szemben, aki bő két éve Facebook-élőben tálalt ki az alapítvány fent is jelzett gazdálkodási hiányosságairól. Ekkor ő már nem dolgozott a dévai gyermekotthonban. Utána meglátogatta két volt nevelt és egy kiskorú, akik akkor mind az alapítvány dévai lakásaiban éltek, és megpróbálták rávenni a videó törlésére. Hosszú beszélgetésük közben elhangzik, a volt nevelő kisfiúk szexuális megrontására alkalmas cselekményeket hajthatott végre, mikor még az alapítvány alkalmazásában állt.

Erről a beszélgetésről dubiózus körülmények között hangfelvétel készült, amely egyrészt nehezen érthető, másrészt készítője eljuttatta ezelőtt egy évvel úgy Palkó Cecíliának, mint Böjte Csabának. Mi több, jelezte gyanúját a gyulafehérvári katolikus érsekségnek is.

Mi megkerestük a személyt, akire a gyanú árnya vetült. Nekünk tagadta, hogy pedofil cselekményeket hajtott volna végre. Azt állította, a vele szemben fenyegetően fellépő fiatalemberek miatt tett úgy, mintha beismerné.

Palkó Cecília megkeresésünkre elismerte, hogy tavaly megkapta ő is a felvételtöredékeket. Lejátszotta telefonon az irodában a munkatársai előtt, de teljesen érthetetlennek találták, és nem foglalkoztak tovább az üggyel. Az érsekség megkeresésünkre, hogy mihez kezdett a kapott információval, egyelőre nem válaszolt. Amint válaszol, természetesen közzétesszük.

Frissítés, 2022. július 4., 1:55: Az érsekség részéről Hurgoi János irodaigazgató válaszolt. Válaszából kiderült, több ok miatt sem foglalkoztak a jelzésekkel: az, aki küldte őket, túl sokszor írt (akár 50 emailt is két óra alatt), illetve „szemérmetlenül, trágár módban írt”. „Nagyon sokat támadja Csaba atyát, és mindig újabb történetei vannak. Nem tudjuk, mi az igaz és mi nem” – válaszolta az irodaigazgató, aki szerint feljelentő levélnek az számít, amelyben a feladó vállalja a nevét, címét, és állításai igaznak bizonyulnak. Szerinte a feljelentő esetében ez megkérdőjelezhető.

Hurgoi irodaigazgató némileg megválaszolta az innen adódó kérdést is, hogy hogyan bizonyulhatnak igaznak a feljelentő állításai, ha az érsekség nem foglalkozik velük. „Az Alapítvány nem egyházmegyei alapítású, ezért az Érsekség felelősséget nem tud vállalni. A ferences testvérekért (életvitelükről, munkájukról, és minden más tevékenységükről) a tartományfőnök a felelős” – válaszolta Hurgoi irodaigazgató úr. Urbán Erik tartományfőnök a ferences rend belső vizsgálatának végéig, várhatóan őszig nem válaszol az üggyel kapcsolatos kérdésekre, és erre szólította fel Böjte Csabát is.

A többféle módon is érzékenynek számító ügyről meg szeretnénk kérdezni Böjte Csabát is. Az alábbi kérdéseinkre várjuk a válaszait, amelyeket természetesen közzéteszünk majd:

• Az alapítvány elnökeként ön szerződtette K.Sz.-t 2009-ben. Helybéliként Kolozsvári Tibor, a tusnádfürdői ház vezetője ajánlotta őt az ön figyelmébe?
• Mindenki megerősítette az alapítványnál, hogy ön minden nevelővel személyesen elbeszélget, mielőtt nevelői munkát bízna rá az illetőre. Emlékszik még, mi volt a benyomása K. Sz.-ről, amikor elbeszélgetett vele? Nem találta furcsának, hogy egy alig húszéves helybéli srác jelentkezik nevelőnek? Akit nem az alapítvány nevelt fel, nem hálából akart az alapítványnak dolgozni, mint ahogy több nevelő, aki korábban ott nevelkedett.
• Ha emlékszik még az akkori indokokra: miért őt küldte 2011-ben a kászonimpéri otthonba nevelőnek?
• A gyermekvédelem értesítette-e önt arról, hogy az első sértettnél 2016-ban az abúzus egyértelmű jeleit, a poszttraumás stressz tüneteit állapította meg? Kérték-e a gyermekvédelmet, hogy hasonló vizsgálatot végezzenek a többi gyerekkel is, akik K. csoportjában nevelkedtek Tusnádfürdőn, illetve Kászonimpéren?
• Ha igen, mi volt az eredménye? Ha nem, miért nem?
• Úgy tudjuk, 2016 nyarán legalábbis az érintett házaknál mindenki tudta, hogy K. nevelőt feljelentette egyik volt neveltje Tusnádfürdőről. Miért nem távolították el azonnal az impéri otthonból? Miért kellett ehhez fél év? Az impéri munkahelye után dolgozott-e még más beosztásban az alapítvány számára?
• Úgy tudjuk, 2017. február elsején bontották fel K. Sz. munkaszerződését. Ön bocsátotta el, vagy ő mondott fel?
• Eltávolítása után milyen lépéseket tett az alapítvány szervezeti szinten azért, hogy kiszűrhessék, megelőzzék a hasonló eseteket?
• Úgy tudjuk, 2019-ben ön értesítette a gyermekvédelmet, hogy indítsanak vizsgálatot. Kitől kapott jelzést arra vonatkozóan, hogy K. Sz. esetleg gyermekeket molesztált? Mikor kapta az első jelzéseket?
• Nem találta furcsának, hogy a 2016-os feljelentés után csak 2021-ben került bíróságra az ügy? Maga az alapítvány miért nem kért kártérítést K. Sz.-től a tárgyalás során? Végtére is ő okozta az eddigi legnagyobb kárt a Szent Ferenc Alapítványnak.
• Tervezi-e az alapítvány, hogy több alkalmazottat vegyen fel az otthonokhoz? Több volt nevelő, illetve önkéntes mesélte, mennyire magára volt hagyva: messze nincs annyi személyzet egy-egy otthonnál, mint amennyit a törvény előír. Volt olyan, aki arról számolt be, hogy munkatársai csak papíron léteztek, a dokumentumokat ellenőrzéskor megmutatták, esetleg a gyerekeknek is betanították, hogy a nem létező váltás épp hol van. Volt olyan, aki azt mondta, nevelési problémával maradt magára, és bár igényelt volna, nem kapott szaksegítséget. Sokan mondták, hogy csak aláírják a papírt a nevelők és gyerekek pszichológiai felméréséről, valójában nem látja őket pszichológus éveken át. Eközben az alapítvány költségvetése 2016-tól látványosan megnőtt, a román államtól pedig nem is igénylik azt az alaptámogatást, amely minden gyermek ellátásáért járna. Azaz volna honnan fizetni plusz embereket, szakértőket.
• Úgy tudjuk, ön az egyik dévai nevelőről is kapott bejelentést 2021 tavaszán, hogy az illető pedofil cselekményeket követhetett el. Ön mit tett azért, hogy az alapítvány saját szakemberei vagy külső szakértők, hatóságok megvizsgálják: megalapozott-e a gyanú? Történt-e bármilyen belső vagy külső vizsgálat? Ha igen, hogy áll az ügy? Ha nem, miért nem?
• Több volt munkatársa, önkéntes mesélte, hogy ön nagyon gyorsan hajlamos elveszíteni a kontrollt az indulatai felett. Többen azért hagyták ott az alapítványt, ahol önkéntesként vagy fizetett személyzetként dolgoztak, mert a fokozott igénybevétel mellett ön minősíthetetlen hangnemben kiabált velük. Felismerte-e ön, hogy indulatkezelési problémái személyzeti gondokat okoznak az alapítványnál? Ha igen, mit tett eddig a mérséklésükért?
• Úgy gondoljuk, hogy az ön mások által gyakorinak leírt indulatkitörései megakadályozhatják, hogy egyes nevelők értesítsék önt, ha a gyermekotthonokban agresszív vagy gyanús viselkedésről szereznek tudomást. Ön mit gondol erről?
• Sokan számoltak be arról, hogy néhány nevelő a szemük láttára viselkedett kifejezetten agresszív módon a gyerekekkel. Volt olyan gyerek, akinek csontja tört, vére folyt. Tudjuk, hogy ön is kapott jelzéseket ilyenekről: mihez kezdett ezekkel a jelzésekkel? Tudunk olyan agresszív nevelőkről, akik a mai napig az alapítvány gyermekotthonaiban dolgoznak.
• Arról is tudomást szereztünk szemtanúktól, hogy időnként ön is élt a testi fenyítés eszközével a gyermekekkel szemben, például ha kiderül róluk, hogy nem teljesítenek jól az iskolában. Valóban megüti néha a gyerekeket? Ha igen, miért?

Tudomása van jelenleg is zajló visszaélésekről gyermekekkel szemben? Haladéktalanul értesítse a hatóságokat! Múltban zajlott, feltárásra érdemes esetről van információja? Lépjen kapcsolatba velünk biztonságos csatornákon!

Címlapkép: Annie Spratt / Unsplash

The post Tíz éven át verte és szexuálisan visszaélt a rábízott gyerekekkel egy férfi Böjte Csaba alapítványánál appeared first on Átlátszó Erdély.

The post Műemlék-mentés vagy ingatlanpanama? Indul az Átlátszó Erdély-podcast appeared first on Átlátszó Erdély.

A Manevi Zrt. magyar állami cégként 2017-ben vette első erdélyi épületét, a szatmárnémeti Pannónia szállót. 2019-ben vett még mellé négyet, 2021-ben pedig elszaladt vele a ló, a cég minimum 8 ingatlant vásárolt. De lehet, hogy többet is, az elmúlt hónapokban hétről hétre derült fény újabb Manevi-ingatlanokra.

2020-ban a céget állami tulajdonból „kiprivatizálták” egy magánalapítványba, a közpénzből megvásárolt ingatlanokkal együtt.
Az Országgyűlés létrehozta a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványt, és megajándékozta azt a Manevi Zrt.-vel, amelyik az erdélyi ingatlanokon kívül egy horvátországi (eszéki) ingatlannal jött csomagban, illetve a Comitatus Energia Zrt.-vel, amelyik egy szlovéniai (lendvai) wellness-szállót hozott magával.

2021-ben különféle leányvállalatokat hoztak létre a Manevinek, itt Erdélyben a Manevi Pro Transilvaniát. Az épületeket az anya-Manevi átíratta ezekre a cégekre. Így kapott az erdélyi Manevi 10 ingatlant 28 és fél millió lej értékben. A vásárlások itt nem értek véget, az erdélyi leányvállalat több ingatlant is vásárolt ezután.

A Manevi hosszú ideig a műemlékvédelem álcája mögött lapult. Úgy tűnt, fő célja megmenteni a tudatosan vagy véletlenül rohadni hagyott magyar épített örökséget. Az őt birtokló Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványt

„a közép-európai régió egyes műemléki vagy műemléki védelemben nem részesülő, de kulturális, történelmi, művészeti, építészeti értékkel rendelkező és magyar vonatkozású történelmi, kulturális öröksége, művészeti gyökere, múltja, hagyománya szempontjából jelentőséggel bíró épületek, építmények fennmaradásának, megőrzésének, fenntartásának megvalósítására irányuló tevékenység előmozdítása érdekében”

hozták létre.

Egy ideig ez működött is, a Manevi összes ismert erdélyi szerzeménye évszázados múltú, műemlékként nyilvántartott, főként magyar kötődésű, történelmi jelentőségű épület volt.

Ám az örökség-megőrző álarc Tusnádfürdőn és Gyilkostón lehull. A Manevi két új tusnádi és egyik új gyilkostói ingatlanja egyáltalán nem műemlék, és ejsze nem is lesz az a mi életünk alatt. De még csak épített örökségnek sem nevezhető egyik-másik.

Hogy mi a céljuk a maneviseknek, műemléket akarnak-e menteni, szállodaláncot akarnak-e létrehozni, épületeket akarnak-e harácsolni, vagy csak a magyar közpénzt mentik ki maguknak magánalapítványba minél nagyobb mennyiségben a választások előtt, kiderül hamarosan.

Hogy a Manevinek hol milyen ingatlanjai vannak, azt folyamatosan megpróbálja eltitkolni. Tudomásom szerint eddig egyetlen sajtóorgánumnak sem adta ki az ingatlanok listáját. Nekem sem, pedig kértem. Jelenleg minimum 14 ingatlanjuk van Erdélyben. Ennyiről tudunk mi egyelőre. Vegyük sorra őket röviden, megvásárlásuk sorrendjében:

1. Pannónia-szálló (Dacia-szálló), Szatmárnémeti

Megvásárlás időpontja: 2017-ben vette meg a Manevi, az őt birtokló Dacia SRL-vel együtt.

Az ingatlan állapota: rossz.

Beépített felülete (suprafaţa construită la sol): 2238 négyzetméter.
Szintek száma: alagsor + földszint + 2 emelet + padlástér.

Vételár: A vételárat titkolják, de a magyarországi Átlátszó a cégbeszámolóból azt olvasta ki, hogy 1,2 milliárd forintot, azaz 16,5 millió lejt, vagy 3,3 millió eurót ér az ingatlan.

Története: 1901-1902-ben építették Bálint Zoltán és Jámbor Ferenc tervei alapján. A magyar jellegű szecessziós épület makettje az 1903-as bécsi építészeti világkiállításon második díjat nyert. A Pannónia szálló egy évszázadon keresztül a szatmárnémeti városközpont ékköve volt.

Amint a románok megkaparintották Erdélyt, az első világháború után, átnevezték a szállót Daciára, a kontinuitás bizonyítékaként. Aztán a kicsi magyar világban a magyarok visszanevezték Pannóniára, utána ismét Dacia lett a neve, és Daciaként is indult pusztulásnak.

A demokráciában kiprivatizálták, és elindult a versengés a birtoklásáért. Szabó István RMDSZ-es tanácselnök megszerezte a részvények többségét, és egy „megszokott kereskedelmi ügylet” keretében, ahogy ő nevezte, tálcán kínálta fel a tulajdonjogot Vasile Ţânţaş avasfelsőfalusi pünkösdista lelkipásztornak. Aki abban az időben a megye leggazdagabb emberének számított.

[irp posts=”34509″ name=”Így rohasztják Erdély egyik legszebb magyar épületét”]

Ţânţaş nekiállt az épületet felújítani, leverte a falakról a vakolatot, átbetonozta a pincét, de aztán elfogyott a pénze, és úgy hagyta az egészet. A magára hagyott épületbe befolyó esővíz keményen megrongálta a falakat, kezdett potyogni a szecessziós díszítése az épületnek. Ţânţaşt börtönbe küldték a műemlék épület megrongálásáért. Szabadulása után szinte-szinte eladta az épületet a chicagói pünkösdistáknak, de aztán mégiscsak a Manevinek adta el.

A Manevi hosszú ideig nem ment be az épületbe, arra hivatkozva, hogy Ţânţaş elveszítette a bejárati lakat kulcsát. Aztán bement. És négy év után takarított is. A víz befolyását sikerült megállítani, de az épület állapota tovább romlott. Egyre inkább potyogtak a szecessziós díszek, az épületet felállványoztatták és hálóval vonatták be a hatóságok.

Jelen és jövő: A Dacia SRL adminisztrátora, Dr. Baka Levente csak annyit árult el a céljaikról, a sok „fiatalok itthon maradása” politikai mellébeszélés mellett, hogy szeretnék visszaállítani régi formájába és funkciójába, és négycsillagos szállóként működtetni. Jelenleg az építési engedélyezési fázisban vannak, és 2022 elején szeretnének nekifogni a felújításnak. Hiába érveltem bármivel, többet nem akart elárulni, csak annyit ejtett még el, hogy 2 és fél évre saccolják a munkálatok időtartamát, és van már műemlékvédelmi engedélyük.

Adatigényléssel sikerült kiszednünk a hatóságoktól még pár részletet. Például azt, hogy a felújítás becsült értéke 14 235 275 lej, azaz közel 3 millió euró volt tavaly tavasszal, az építőanyag-árak égbe szökkenése előtt. A terveket a felújításra a kolozsvári székhelyű Arh service Guttmann & Comp cég készítette, a műemlékvédő Guttmann Szabolcs cége. Az építési engedélyt úgy váltották ki 2021 márciusában, hogy a 2008-as engedély során elmaradt munkálatokat fogják befejezni. A műemlékvédelmis engedélyük szavazásánál voltak fenntartások, kikötések, ezekről talán majd egy másik anyagban fogok beszámolni.

2-3. Art’e Hotel, Tusnádfürdő

Itt papíron két ingatlanról van szó, de a valóságban összefüggnek: az egyik egy szálló, a másik az úton túl egy betonalap, aminek alagsorában van a szálló hőközpontja.

Megvásárlás időpontja: 2019 júliusa.

Az ingatlan állapota: kiváló, újszerű.

Beépített felület: 587 négyzetméter a szálló, 122 négyzetméter a hőközpontként szolgáló új alap.
Kiterített összfelülete: 1978 négyzetméter a szálló, 122 négyzetméter az alap.

Vételár: 840 ezer euró, azaz közel 4 millió lej a két ingatlan egy csomagban.

Története: A telekkönyv szerint 2019-ben épült, de az ortofotók alapján régen is volt ott egy épület. Nagy valószínűséggel 55-ös villának hívták az épületet, az ortofotók alapján valamikor 2005 és 2010, dokumentumok alapján 2012-ben kapta az aktuális alakját, 2019-ben újították fel. A Manevi 2019-ben vásárolta meg, és 2020 októberében bérbe adta 15 évre egy Aquanor Min nevű cégnek, amelyik berendezte oda a boutique hotelt.

[irp posts=”35662″ name=”Félkész betongiccset vettek Tusnádfürdőn a magyar műemlékmentők”]

Érdekesség: a szálló egyike azoknak az ingatlanoknak, amelyek megkérdőjelezik a Manevi műemlékmentő jellegét. Mert az épített örökség megőrzésében mekkora fontossággal bír az, hogy közpénzből megvesznek egy vadiúj szállót, és bérbe adják valakinek? Mikor ezt a pénzt fektethették volna valamelyik lerohadt műemlékük mihamarabbi felújításába is?

4. Korona szálló (Tisza-szálló), Máramarossziget

Megvásárlás időpontja: 2019 decembere.

Az ingatlan állapota: közepes, a többi ingatlanhoz képest könnyen felújítható.

Beépített felület: 2072 négyzetméter.

Vételár: a titkos szerződés alapján 1,41 millió euró, azaz 6 736 557 lej.

[irp posts=”35382″ name=”Koronás lett a Manevi!”]

Története: Építéséről nehéz biztosat mondani, a megbízhatóbb információkból kikövetkeztetve valahol az 1860-1870-es években építhették a máramarosi zsidók.

A többségében zsidók lakta város nagy épületdömpingjében nem tartozott a legkiemelkedőbb épületek közé, de hosszú időn keresztül a város legjobb szállodája volt, és közművelődési célokra is szolgált, például színházként.

A kommunizmusban Tisza szálló néven futott, soha nem hagyták nagyon lerohadni. Legutóbb 2012-ben volt egy nagyobb általános felújítása, de az akkori nekifutás pár év alatt anyagilag kifulladt, a szálló hét éve bezárva áll.

Jelen és jövő: a Manevi szeretné felújítani és egy 4 csillagos szállóvá alakítani az épületet. Közbeszerzést hirdetett meg az épület tervezésére, amit később módosított, így most 119 millió forintot költ a tervezésre, amire három éve van a tervezőnek.

Az eddigi koncepció alapján azt tervezik, hogy lebontják az udvarról a piros ponttal jelölt épületeket, és a megnövekedett kerthelyiséget szabadtéri vendéglőként hasznosítanák, illetve rendezvényeket is szerveznének itt, többek között lagzikat. Az emeletre végig szállodai szobákat szeretnének, a jelenlegi szobáknál nagyobbakat, a földszintre bárt, bisztrót, reggelizőt.

5. Albina bank épülete, Nagykároly

Megvásárlás időpontja: 2019 decembere.

Az ingatlan állapota: közepes.

Mérete: Beépített felülete 624 négyzetméter, kiterített összterülete 1872 négyzetméter. Az épület kétszintes, 65 helyiség van benne, két 50 négyzetméteres belső udvar, illetve pince.

Vételár: szerződés alapján 730 ezer euró, azaz kb. 3,5 millió lej.
Becsült piaci ára: 500 ezer euró, kb. 2,5 millió lej. (Itt azért tüntettem fel a becsült piaci árat is, mert nagyon különbözött a vételártól.)

Története: 1910-11-ben építették Magyar Vilmos műépítész tervei alapján, Illés József városi mérnök ellenőrzésével, az Albina bank helyi székházának. Az Albina a legnagyobb erdélyi román bank volt az osztrák-magyar időkben.

Érdekesség: az épület alaprajza egy nagy A betű.

1968 és 2014 között a város polgármesteri hivatala működött itt. Az épületet a 2000-es években visszaszolgáltatták. Az önkormányzat szerette volna megvásárolni, de a tulajdonosok túl magas árat kértek érte. 2014 óta, amikor a polgármesteri hivatal átköltözött, az épület üresen áll.

Jelen, jövő: sem ottjártamkor, sem a dokumentumokban semmi nyomát nem találtam bármiféle felújításnak vagy épülethasznosításnak. A Manevi nem válaszolt érdeklődő levelemre. Ha van is valamilyen tervük, titokban tartják.

6. Teleki-ház (vagy Teleky-ház?), Nagybánya

Megvásárlás időpontja: 2021 áprilisa.

Az ingatlan állapota: elégtelen, beruházást igényel (így fogalmaz a felmérést végző szakcég).

Mérete: Beépített felülete 577 négyzetméter, kiterített összfelülete 1731 négyzetméter.

Vételár: 1,015 millió euró.

Története: A műemlékek listája szerint a XV.-XVIII. században épült, Nagybánya történelmi központjának legrégibb műemléképülete. A welcometoromania.eu szerint az impozáns épületet a hosszúfalusi Teleki család építette. id. Teleki Imre megvásárolhatta a telket a rajta álló házzal együtt, és saját igényei szerint kialakította a jelenleg is látható palotaszerű épületet.

Az államosítás után nem lakóházként szolgált, inkább művelődési funkciói voltak. Itt volt a bábszínház, a népi művészeti iskola, a földszinten pedig üzletek.

Jelen, jövő: Jelenleg az épület kívülről ugyanolyan lepattant, mint amilyen volt a megvásárláskor, a homlokzatot egy hatalmas molinó fedi. Ottjártamkor az udvaron egy elhagyatott betonkeverőt láttam, és az egyik falnál egy állvány volt felállítva, habár a falon még semmi nyoma nem volt a felújítás megkezdésének, és úgy tűnt, az állvány is régóta ott van, téglatörmelék fedi.

A Manevi nem válaszolt kérdésünkre, hogy mi a célja az épülettel.

Érdekesség: Nagybányán van még egy Teleki-ház. Az közösségi házként szolgál, és sokkal ismertebb, míg erről a főtéri Teleki-házról alig-alig lehet információt vagy leírást találni.

7. Névtelen műemlék ház, Nagybánya

Megvásárlás időpontja: 2021 áprilisa.

Az ingatlan állapota: jó.

Beépített felülete: 277 négyzetméter. Kiterített összfelülete: 502 négyzetméter.

Vételár: 468 ezer euró.

Története: A műemlékvédelem nyilvántartása szerint a XVI-XVIII században épült. Más információt nem találni róla.

Jelen, jövő: Jelenleg a Transilvania Bank bérli, 2024-ig van érvényes bérleti szerződése.

8. Névtelen ház, Nagybánya

Megvásárlás időpontja: 2021 áprilisa.

Az épület állapota: jó (a felértékelő cég szerint).

Beépített felülete: 141 négyzetméter. Kiterített összfelülete: 141 négyzetméter. Telek területe: 180 négyzetméter.

Vételár: 117 ezer euró.

Története: Történetéről semmit nem sikerült megtudni, valószínűleg nem is történelmi jelentőségű épület, csak azért értékes, mert egy tömbben van a két előző műemléképülettel.

Érdekesség: a Manevi első 8 megvásárolt ingatlana közül 4 ugyanazon cím, a Szabadság tér 8. szám alatt fekszik, csak más-más városban: a szatmári Pannónia szálló, a máramarosszigeti Korona szálló, és a két nagybányai névtelen ingatlan.

9. Wesselényi-kastély, Zsibó

Megvásárlás időpontja: 2021 áprilisa.

Az épület állapota: gyenge.

Beépített felülete: 2236 négyzetméter. Kiterített összfelülete: 3400 négyzetméter. Telek területe: 1,3 hektár.

Vételár: 834 ezer euró.

Története: Erdély egyik legszebb barokk kastélyának tartott épületet 1778-ban kezdték el építeni. A munkálatok több mint harminc évig tartottak. Az épületen barokk és klasszicista építészeti elemek keverednek, nagy árkádos loggiája és a középkori hagyományoknak megfelelő négy sarokbástyája különösen látványos.

A kastély legismertebb lakója ifj. Wesselényi Miklós volt, liberális magyar politikus. Az első erdélyi nemes volt, aki felszabadította jobbágyait az 1830-as években, és modern mezőgazdaságot tanított nekik. Támogatta az első erdélyi óvoda létrehozását.

Sok fontos ember fordult meg itt. Történelmi esemény színhelye is, a kastély udvarán tette le 1849-ben a fegyvert Kazinczy Lajos 8 ezer honvédjével együtt, a világosi fegyverletétel után tizenkét nappal.

A kommunista időkben a kastély iskolaként, majd pionírházként szolgál. A kastély parkja botanikus kertként működik, de az nem része a Manevi által megvásárolt birtoknak, mely csak a kastélyt és az épület előtti udvart foglalja magába.

Az épületet 2021-ben vette meg a Manevi, egy kis botránytól övezte. A Szilágy megyei tanács utolsó pillanatban, vagy utolsó utáni pillanatban jelezte, hogy mégis igényt tart elővásárlási jogára, de akkor már a kastély el volt adva. Az ügy azóta a bíróságon van.

Jelen, jövő: az épület elhagyottan áll, semmi mozgás nem látszik azon kívül, hogy kiraktak pár „Magánterület. Belépni tilos!” táblát. Értesüléseink szerint a Manevi még nem kért semmiféle engedélyt a felújításra, és nem is avatkozhat be az épületen, amíg annak tulajdonjoga per tárgya. Az épület felhasználásával kapcsolatos kérdésemre nem válaszoltak, és a helyi elöljárók sem tudják még, hogy miként lesz hasznosítva az épület, miután felújítják. Az egykori alpolgármester, jelenlegi városmenedzser Sárközi Pál szerint egy hat-hét évvel ezelőtti potenciális vevő felbecsültette a kastély felújításának költségeit: a 800 ezer eurós vételár mellé akkor 4,5 millió euróra lett volna szükség a rendbetételére.

10. Onix szálló, Tusnádfürdő

Megvásárlás időpontja: 2021 májusa.

Az épület állapota: tíz évvel ezelőtt részben felújított, megtoldott, félkész.

Mérete: Papíron úgy szerepel, mint egy 632 négyzetméteres beépített területű, 1264 négyzetméter kiterített összterületű épület. A valóságban a még illegális hozzáépítésekkel együtt körülbelül 1500 négyzetméter a beépített területe, és legalább 4500-5000 négyzetméter a kiterített területe.

Vételár: 1,83 millió lejért vásárolják meg egy árverésen, azaz az akkori árfolyamon kb. 370 ezer euróért.

Története: A régebbi Pauli villából 8-9-es villává, majd Onix hotellé nevezett épületet a 2000-es években megkaparintja a Kontakt Turism nevű cég, amelyik leginkább egy Vasile Stan nevű szakszervezeti vezér nevéhez köthető. Társai Radu Mironovici, aki régen a Zsil-völgyi bányavállalatnál volt vezérigazgató, aztán államtitkár és vezérigazgató az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban, Grigore Alecsa, aki a turisztikai minisztériumban főellenőr, majd vezérigazgató, Valeria Rodica Nedelcu, aki a brassói útügy műszaki igazgatója, és Ulariu Dan Gabriel, az Alcom-botrány főhőse.

[irp posts=”35662″ name=”Félkész betongiccset vettek Tusnádfürdőn a magyar műemlékmentők”]

Ez a cég csokorba gyűjtött két fontos szállodát és vendéglőt, és a központi Csukás-tavat, majd elkezdte felújítani és 2 csillagosról 4 csillagosra alakítani az Onix szállót. Weblapjuk szerint 2009. március 1-jén adták volna át az új, 155 férőhelyes szállót, 150 személyes konferenciateremmel, 160 személyes vendéglővel, kezelőközponttal, spa és wellness részleggel. Megmagasították a régi épületet, hozzáépítettek egy rakás betont, aztán elfogyott a pénz és az egészet úgy hagyták, csődbe vitték a céget. Bő tíz évet rohadt az egész, mire jött a Manevi és megvette egy liciten.

A Manevi nem közvetlenül vásárolta, hanem a szatmári Tarr Const céggel vétette meg. Érdekes részlet, hogy a szatmári céget a vásárlásnál Oláh Zsanett, a Manevi magyarországi anyavállalatának vezérigazgatója képviselte.

A Tarr Const a legnagyobb Szatmár megyei építőcég, Tarr Csongor tulajdona. Ő az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb szatmári magyar vállalkozó. Tarr nevére rákeresve csupa botrányokról olvashat az ember: hol egy rendőrfőnököt ken meg, hogy elsimítsa egy adócsalásos ügyét, hol egy PSD-s góré újságjának juttat vissza pénzeket, hol a helyi környezetvédelem vezetőjét nyugdíjazzák azért, hogy ő kavicsot tudjon kitermelni védett területről.

Jelen, jövő: az ingatlan elhagyottan áll, semmi nyoma annak, hogy új gazdája van. A Manevi nem akarta elárulni, mit szándékszik csinálni a félkész szállóval.

11. Napsugár komplexum, Gyilkostó

Megvásárlás időpontja: 2021 júniusa.

Az épület állapota: gyenge, helyenként omladozó.

Mérete: A nagy épület beépített felülete 925 négyzetméter, kiterített összfelülete 2860 négyzetméter. A másik három melléképület területe 94, 82, illetve 118 négyzetméter. Telek területe: közel 1 hektár.

Vételár: még nem ismert.

Története: a telekkönyv szerint a nagy épület 1988-ban épült, a kis épületek 1975-ben. Az építési stílusa alapján ellenben szinte biztos, hogy az épület egy része sokkal régebbi, akár száz évesnél is több. Az 1940-es években megjelent újsághirdetések, és egy állítólag 1910-ből való képeslap igazolják ezt.

A szomszéd panzió üzemeltetője szerint a rendszerváltás óta a Napsugár kihasználatlanul áll, állaga folyamatosan romlik. Újságcikkekből kibogozva az derül ki, hogy a villa része a Gyilkostó RT-nek, melynek tömegprivatizációkor 155 ezer részvényét osztották ki a lakosságnak. Ez a cég botrányokba keveredett, nem tudta működtetni rendesen az ingatlanjait, nem akart befektetni, mert az üdülő helyzete tisztázatlan, hiányzik a csatornázás és az ivóvízhálózat, stb. Végül az ingatlan az időjárásnak esett áldozatul.

Jelen, jövő: A szomszéd állítása szerint a nyáron megjelent itt az új tulajdonos, és bemutatkozott: egy csíki származású, Magyarországon élő ember. Csak annyit mondott, hogy megvették az épületet, de szándékairól nem beszélt. A szomszédok azóta sem láttak senkit az új tulajdonos részéről.

Míg a Manevi elkezdte a másik gyilkostói ingatlanjának, a Turista szállónak a felújítását, itt még semmit nem mozdított, még az épület beázását sem állította meg. Január eleji látogatásunk alkalmával csak leszakadt teraszokat, folyamatosan ázó, szétszakadt falakat, az épületből több helyen kinövő növényzetet láttunk. Az udvaron és a kisebb épületekben valaki állatokat tart, pónilovakat, tyúkokat, de embert nem találtunk az állatok mellett. Kérdéseinkre a Manevi nem válaszolt.

12. Turist Hotel, Gyilkostó

Megvásárlás időpontja: 2021 júliusa.

Az épület állapota: jó, felújítás alatt áll.

Mérete: beépített felülete 1080 négyzetméter, alagsor + földszint + 2 emelet.

Vételár: még nem ismert.

Története: a telekkönyv szerint 2000-ben koncesszionálta az épület alatti területet a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal a Bucur családnak 49 évre. Eleinte Bucur villának hívták az épületet, később Turista hotel néven futott a 3 csillagos szálloda.

Jelen, jövő: jelenleg az épületet felújítják. A belső munkálatokon kívül a tetőt is lecserélik, „mert a magyaroknak nem tetszik a piros”, mondják a munkások. A nagy teraszt is beépítik, rendezvények szervezésére alkalmassá teszik. Az 54 kis házikót, ami a szálló mellett kempingszerűen működött, tűzre aprítják, helyette parkolót hoznak létre.

13. Remény szálló, Borszék

Megvásárlás időpontja: 2021 júliusa.

Az épület állapota: minősíthetetlenül gyenge, félig összeomlott.

[irp posts=”34982″ name=”Meghalt a Remény Borszéken, a „magyarok” megvették a tetemét”]

Mérete: beépített felülete 1650 négyzetméter, kiterített összfelülete 4370 négyzetméter.

Vételár: 400 ezer euró, amiből 297 ezer az épület és 103 ezer a telek.

Története: A Remény szálló 1889-1890-ben épült, és egy bő évszázadon keresztül egyik legmeghatározóbb épülete volt Borszékfürdő városképének. A település legelegánsabb épülete és szállodája volt, 28 szobával, nagy étteremmel. Itt tartották a rangos összejöveteleket. Kaszinóként is szolgált, majd a kommunizmus alatt mozi üzemelt benne, kantin és irodák.

A rendszerváltás óta senki nem mozdított itt semmit, csak a tulajdonos változott, papíron. Az elmúlt évtizedekben egy ideig a Rephar cég tulajdona volt, aztán átkerült a Copper Beech Invest céghez, majd tőle a Copper Beech Hotels & Resorts-hoz, aki most eladta a Manevinek. Ennek a Copper Beech céghálózatnak a tulajdonosa, aki hagyta lerohadni a Remény szállót, az európai parlamenti képviselő Dinesh Dhamija. Az indiai származású londoni üzletember az egyik leggazdagabb ázsiai származású üzletember az Egyesült Királyságban.

Jövő: a polgármester szerint a cég nem fogott még hozzá a javításhoz, csak kitakarítottak, hogy a statikusok be tudjanak menni körülnézni. Valószínűleg az ingatlan több pontján az alapoktól kell újraépítenie az épületet a Manevinek.

14. Park szálló, Nagyvárad

Megvásárlás időpontja: 2021 júliusában vették meg az épület 860/1581-ed részét, augusztusban pedig egy 105/1466-od részt és egy 106/1466-od részt.Az épület állapota: helyenként bomladozó, frontja molinóval letakart.

Mérete: Az 1581 négyzetméteres beépített felületű emeletes épületnek pontosan 1594351/2317746-od része az övék. Ha valaki nem boldogulna könnyen ezekkel a telekkönyvi törtekkel: ez az épület közel 69%-át jelenti.

Vételár: még nem ismerjük.

Története: 1785-ben került a telek Teleki Sámuel főispán tulajdonába, aki ide emeletes barokk palotát épített. A tulajdonjog később a Rhédey és a Bethlen családra szállt át. Az épület egy része 1903-ban, másik része 1909-ben került a Weiszlovits család birtokába, akik átépítették, és 1915-ben szállodát nyitottak benne. Hogy csak az épület homlokzatát változtatták-e meg, vagy lerombolták a javát és a pincére új épületet építettek, nem lehet tudni, minden forrás másképp látja.

A szálló neve bejárta a világot, amikor 1927-ben egy Váradon szervezett diákkonferencián regáti román diákok garázdálkodtak a városban, és többek között félholtra verték a Park szálló tulajdonosát, Weiszlovits Emilt. Egyes források szerint azért, mert nem adott ingyen szállást a román diákoknak, más források szerint azért, mert nagyszájú magyar zsidó volt, és régen szálka volt egyes helybéliek szemében, ismét más források szerint azért, mert a nála megszálló román diáklányokhoz nem engedte bemenni a fiúkat.

Érdekesség: 1922-es újságcikkek arra hivatkoznak, hogy a szálló épületét Bocskay István egykori erdélyi fejedelem építtette palotának, és Weiszlovits nagyon ragaszkodott Bocskay végrendeletéhez, amelyben ez állt: „És ezen palotában különösen vigyáztassék arra, hogy idegen férfi, idegen asszonnyal össze ne jöjjön …”
Így az ide érkező Ghica román herceget és menyasszonyát Weiszlovits két külön épületbe szállásolta el, és csak a közös társalgóban hagyta találkozni őket, nem hagyta a herceget felmenni a menyasszonyához. Erre ez dühbe gurult, pofonokat ígért, a rendőrprefektus elé vitette az egész személyzetet tulajdonossal együtt, majd ki kellett költöznie a szállodából, és borravalót sem adott. Ezt írták az újságok, hogy mennyi igaz belőle, nem tudom.

Tavasszal választások lesznek Magyarországon

Könnyen elképzelhető, hogy a Manevinek ezen kívül még vannak épületei Erdélyben, amelyekről nem tudunk. A cég titokban próbálja tartani ezeket az épületeket, és a helyi RMDSZ-es hatóságok sokszor segítik őket ebben. Az RMDSZ, és mellette minden magyar párt, most próbál jóban lenni a Fideszszel. És mivelhogy ez egy Fidesz-biznisz, legtöbbször élvezi a helyi elöljárók támogatását, sokszor még a közbenjárását is.

A Manevi ingatlanjaiba eddig lazán belenyomtak minimum 50-60 millió lejt, azaz több mint 10 millió eurót. Még egy ennyi kellene minimum ahhoz, hogy fel is újítsák ezeket az épületeket. De lesz-e ennyi, és honnan?

2021-ben a magyar kormány által a BGA-n keresztül az erdélyi magyarságnak szánt támogatások összege az előző évekhez képest látványosan visszaesett, állítja Sipi kollégám, aki erről ír a napokban. Ehhez képest a magánalapítványukra történő ingatlanvásárlások száma látványosan megnőtt.

Egyelőre úgy tűnik, a műemlékek felújításával nem sokat haladtak, legtöbb ingatlanjuk állaga folyamatosan romlik. De ők a pénzt és az időt nem a már megvásárolt épületek állagmegőrzésébe, hanem az újabb és újabb ingatlanok vásárlásába fektetik. Miért, ez az egyik nagy kérdés, amit az olvasóink feltesznek ebben a témában.

És van egy másik nagy kérdés is: mi lesz, ha a Fidesz nem nyer a tavaszi választásokon? Honnan lesz pénze a cégnek felújítani ennyi lepattant ingatlant? Vagy már mentettek ki maguknak pénzt a felújításokra?

A cikk az Átlátszó és az Átlátszó Erdély közös projektje keretében, a News Spectrum támogatásával készült.

Ha olvasóinknak bármilyen információjuk van a Manevi által megvásárolt ingatlanokról, és megosztanák velünk, megköszönjük, ha átküldik az ufo@atlatszo.ro emailcímre.

The post Épületenként vásárolják vissza Erdélyt, vagy közpénzt tesznek félre saját zsebbe? appeared first on Átlátszó Erdély.

Mi az a Manevi? Nehéz röviden megválaszolni, mert ma már egy hálózat. Ami minket érint a történetből: magyar állami cégként közpénzből kezdett el külhoni, többek között erdélyi ingatlanokat vásárolni. Aztán állami tulajdonból „kiprivatizálták” magánalapítványba, ingatlanokkal együtt.

Közben az ingatlanvásárlás folytatódott. Különféle leányvállalatokat hozott létre több országban, többek között itt Erdélyben, és az épületeket átírta ezekre a cégekre. Jelenleg a Manevi-birodalom birtokában minimum 14 ingatlan van Erdélyben.

Tusnádon megdől a Manevi műemlékmentő imidzse

Hogy a Manevinek hol milyen ingatlanjai vannak, azt megpróbálja eltitkolni. Legalábbis tudomásom szerint eddig egyetlen sajtóorgánumnak sem adta ki az ingatlanok teljes listáját. Nekem sem, pedig kértem.

Hogy Tusnádfürdőn is vannak ingatlanjai, az akkor derült ki, mikor más úton megkaptam azon ingatlanok listáját, amelyeket a magyarországi Manevi a romániai leányvállalatára íratott 2021 októberében. A tíz ingatlan közül három Tusnádfürdőn van.

A tusnádi ingatlanok egyvalamiben ütnek el látványosan a lista többi tagjától: nem műemlékek.

Eddig a Manevi összes erdélyi szerzeménye évszázados múltú, műemlékként nyilvántartott, egy kivételével magyar kötődésű, történelmi jelentőségű épület. Megvásárlásukat és felújításukat sokan jó magyar cselekedetnek tartják, még akkor is, ha nem teljesen átlátható, sőt kifogásolható a közpénznek ez a fajta elmagánosítása.

A Manevi műemlékvédelmi imidzsét hosszú ideig erősítette, hogy a magyar állam a céget az ingatlanokkal együtt a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványnak adományozta.

Ám az alapítvány örökségmegőrző és értékmentő céljait egyáltalán nem tükrözik a Manevi Tusnádfürdőn szerzett új ingatlanai. Sőt!

Az üdülőtelepen sétálva több régi, elhanyagolt, rohadásnak indult, a fentihez hasonló állapotú épületet láthatunk. De a Manevi ezúttal nem ilyeneket vett meg, hogy megmentse, hanem új építésű, vagy még be sem fejezett épületekbe fektetett.

A művészszálló és a titokzatos alap

A Manevi tusnádi ingatlanjai közül a szebbel és a kevésbé izgalmassal kezdünk, hogy végére maradjon az izgalmasabb.

Ez egy művészi igényességgel kitalált kis szálló, amint a neve is jelzi: Art’e Hotel.

A szép giccsesen, kortárs igényekhez igazodóan berendezett boutique szálló tematikus szobákkal és apartmanokkal rendelkezik, a Retro Pop vagy Dali apartmantól a Nyalóka franciaágyas szobán keresztül a Tengerész Junior lakosztályig több tucatnyi téma közül választhatunk. Érdemes böngészgetni a szálloda weblapját.

A telekkönyv szerint 2019-ben épült szállót a Manevi 2019 júliusában vette meg egy zágoni cégtől. Ez volt a második erdélyi ingatlana a szatmári Pannónia-szálló után. A telekkönyv alapján 2020 októberében bérbe is adta a tusnádi Aquanor Min cégnek, egészen 2036 januárjáig. De miért vadiúj ingatlanra költi a közpénzt egy műemlékvédő cég, hogy egyből bérbeadja 15 évre?

Az Aquanor Min cégtulajdonosa, a magyarországi Balog György Istvánné, a szomszédban fekvő Fortuna Eco Boutique hotelnek  is tulajdonosa. Telefonon sikerül elérnem férjét, Balog Györgyöt, akinél az épület múltjáról érdeklődöm. Sajnos semmit nem tud a 2019 előtti időszakról, sem a 2019-es felújításról. De azt megtudom tőle, hogy a weblapon szereplő hotelszobákat már ők rendezték be, a hotel jelenlegi imidzsét ők alakították ki.

Így hát a papírokban keresem a múltat. A történet korábban indul, mint az építés éveként feltüntetett 2019. Ez az épület valamikor 55-ös villa néven szerepelt. A telekkönyvi hivatal ortofotói alapján valamikor 2005 és 2010 között, papíron 2012-ben kapta aktuális alakját. Legutóbb 2019-ben újították fel, és most tényleg úgy néz ki, mintha vadiúj lenne.

Az ára is ehhez fogható: 840 ezer eurót, azaz közel 4 millió lejt fizetett a Manevi az 587 négyzetméteres alapterületű, négyszintes épületért és a hozzá tartozó bónuszért.

Bónusz: egy másik ingatlan. Ez a 122 négyzetméteres, betonalapnak tűnő valami a Manevi második tusnádi ingatlanja a listán. 2019-ben épült, a művészszálló hőközpontját rejti az alagsorban, becsült piaci értéke 402 ezer lej, azaz picivel több, mint 80 ezer euró.

A hotel jelenleg zárva van. Semmi mozgás nincs. Balog György nem tudja, mikor fogják indítani a szállót. Két problémát említ:

• Jelenleg a vendéglátás bukfencben üzemel Romániában, a településen három hotelen kívül mindenki be van zárva. Ezért nem lenne jövedelmező most beindítani.
• Állandó a vízprobléma Tusnádfürdőn.

Beszélgetésünk azzal zárul, hogy megkérdem, mennyiért bérlik a Manevitől az ingatlant, amire azt válaszolja nagyon kedvesen, hogy ez nem publikus történet. Szerintünk pedig publikus kellene, hogy legyen, mennyiért adnak bérbe egy közpénzből vásárolt ingatlant, de erről nyilván nem a bérlőt, hanem a Manevit kellene meggyőznöm. A cég viszont nem válaszol, bujkál előlem.

Ennyit az üdülővároska északi, csíki kijárata közelében, nyugodt, festői környezetben fekvő művészhotelről, mely bebútorozva, indulásra készen várja a covidválság végét.

Térjünk az izgalmasabb ingatlanra.

Rombeton kolosszus a központban

A Manevi az üdülőtelep központjába is bevásárolta magát. Hogy olvasóink könnyebben értsék, hova: amellé az út mellé, amely a főútról a Tusványosnak helyet adó kempinghez vezet le. Vagy a Csukás-tóhoz, ha úgy jobban tetszik. Ahol az az út elindul lefele, háromszöget zár be a főúttal. Ebben a háromszögben fekszik a Manevi új szerzeménye.

A régi épülethez, ami ma tömbházszerű alakot ölt, hozzátoldtak hátul két izét. Hogy finoman fogalmazzak: eklektikus stílusban. Hol egy kis gömbölyűség, hol egy kis szögletesség, minden IS van benne.

Elöl is hozzátoldtak ezt-azt: egy nagy beton bejárati duplalefödést, és egy, a gyerekek számára nagyon izgalmas csigalépcsőt, csücskös tetővel.

Az épület alapterülete papíron 632 négyzetméter, összterülete 1264 négyzetméter. Tehát amekkora a tömbházszerű rész alapterülete, két szinten. A főépület 3-4 pluszba felhúzott szintje és a hozzácsatolt betonparaziták egyelőre nincsenek bejegyezve.

Az épület jelenleg körülbelül 1500 négyzetméter alapterületű, és legalább 4500-5000 négyzetméter a kiterített területe.

Régi magyar villára betongiccset húznak a vadkeleti kalandorok

A telekkönyvben szerepel, hogy ez a 8-9-es villa, zárójelben PAULI.

Rákerestem, milyen lehetett ez régen. A 8-9-es villáról nem találtam semmit, a Pauli villáról ellenben már igen.

Ilyen volt régen a Pauli villa. Egy 2009-ben megjelent Korunk-cikkben
egy idős helybéli néni így emlékszik rá:

„Úgy tudom, a Három Huszárt egy Grün nevű öreg bácsi, akinek Arad mellett, Pécskán nagy gőzmalma volt, vette volt meg az egyik leányának nászajándékba. De azt már nem tudom, hogy kitől vette. A leánya férje orvos volt Szeredában, de az már nem jut eszembe, hogy hogyan is hívták. Meghalt a háborúkor, és akkor a felesége eladta ezt az épületet itt. Grün bácsi a másik leányának is vett volt egy villát, mégpedig a Pauli-villát, arra ott fel, ahol megyünk ki a poliklinika felé. Az volt a Pauli – én csak így tudom a villák nevét, másként nem tudom.”

A kétezres években a szállodát megkaparintja a Kontakt Turism nevű cég. Ekkor már Onix szállónak hívják. Ugyancsak ezé a cégé a helybéli Asztória-szálló, a Tulipán-vendéglő és az egész Csukás-tó a Sólyomkő vendéglővel együtt. Nem akárki tudta ilyen szép csokorba gyűjteni ezeket.

A Kontakt Turism 2007-es vezetőségében a szálak fő mozgatója Vasile Stan, aki bélbori tanárból lett megyei szindikátusvezér, majd vállalkozó. Egyik netes forrás szerint sikerkorszakában, amikor még megvoltak a tusnádi ingatlanjai, folyamatosan azzal dicsekedett, hogy „Sunt cel mai tare. Îi am la degetul mic pe cei mai mulţi dintre parlamentari şi pe toţi membrii Guvernului. Şi nu numai pe ei.” Azaz hogy ő a legkeményebb, a kisujjában tartja a legtöbb honatyát és a kormány összes tagját. És nem csak őket. Közben folyt ki az ujjai közül a pénz, állítja ez a cikk, Stan pedig hatalmas összegeket kért kölcsönbe, amiket nem adott vissza.

Ezen a rejtett kamerás felvételen is nagy összegekkel és befolyásos barátok nevével dobálózik:

De a társai is izgalmasak voltak. Megtaláltam a cég egyik megvalósíthatósági tanulmányát,  amelyből kiderül, hogy a társai magas beosztású köztisztviselők voltak.

Radu Mironovici régen a Zsil-völgyi bányavállalat vezérigazgatója volt, majd államtitkári és vezérigazgatói pozíciókat töltött be az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban.

Grigore Alecsa a turisztikai minisztériumban főellenőr, majd vezérigazgató.

Valeria Rodica Nedelcu pedig a brassói útügy műszaki igazgatója.

Ulariu Dan Gabriel, aki Nedelcuval azonos arányban részvényese a cégnek, hatalmas botrányba keveredett pár évvel azelőtt. A DNA szerint Ulariu a brassói Alcom cég vezérigazgatójaként a gazdasági igazgatójával együtt eladta a cég két épületét, és 35 milliárd lejt vágott (saját) zsebre.  Egy évtizedig pereskedett az ügyben, európai szintekre is eljutott. Azt kifogásolta, hogy lehallgatták.

Ez a válogatott társaság állt neki 2007 körül, hogy felújítsa és kétcsillagosról négycsillagosra alakítsa az Onix szállót.

A már nem létező honlapjuk szerint 2009. március 1-jén adták volna át az új, 155 férőhelyes szállót 150 személyes konferenciateremmel, 160 személyes vendéglővel, kezelőközponttal, spa és wellness részleggel.

Hogy az átalakításnak nekifogtak, az látszik a képeken. Az időjárás által kikezdett habtéglák, az uv-sugárzás által megnyirbált polisztirén-szigetelés azt is tisztán jelzik, hogy nem fejezték be a munkálatokat. A hotel egy bő évtizede „úgy maradt” állapotban álldogál.

A történetnek nagyon sok izgalmas részlete van. Attól kezdve, hogy miként érdeklődik Nedelcu egy internetes tanácsadó oldalon, hogy honnan tud minél nagyobb hitelt felvenni  és pár évvel később hogyan perel a bankkal,  egészen addig, hogy Vasile Stan különféle Kontakt nevű cégein keresztül hogyan jut el Konstancára gabonát termeszteni vagy hogyan vásárol a Kontakt Hotels cégével 1,75 millió eurós villát Predeálon hitelből, és vesz fel még 600 ezer eurós hitelt a felújítására. Minden hitelnél az Onix szállót is birtokló Kontakt Turism cég kezeskedik.  De nem szeretném túl hosszúra nyújtani ezt a szálat.

Rövidre zárom annyival, hogy az egyre nagyobb és szerteágazóbb hálózat 2010-13 körül összeomlott. Az eladósodott Kontakt Turism ellen csődeljárás indult, ami a mai napig is tart, és ennek keretében sorra kiárusítják az ingatlanjaikat. 2021-ben jött a képbe a Manevi, liciten szerezte meg az ingatlant. Persze nem a legegyenesebb úton.

Botrányokból kikeveredett szatmári nagyvállalkozó álcázza a Manevit

A félkész tusnádi Onix szállodát 1,83 millió lejért vásárolták meg az árverésen, azaz akkori árfolyamon kb. 370 ezer euróért.

Érdekes, hogy nem a Manevi vásárolta meg az ingatlant az árverésen, hanem egy szatmári cég, a Tarr Const. Mit tudunk erről a cégről?

A listafirme.ro szerint Szatmár megye legnagyobb lakásépítő cége a Tarr Const, 2020-ban 126 millió lejes forgalma volt. Kliensei között nagy nevek vannak, mint az Electrolux, Altex, Auchan, Kaufland. A magyar nemzeti együttműködésből is kapott falatokat, például ő építi a gyergyói boxakadémiát.

A fentebbi, a cég weblapján található képen jobb oldalon, fehér ingben áll a cég tulajdonosa, Tarr Attila Csongor, Szatmár megye egyik legsikeresebb magyar vállalkozója, helyi hírességek társaságában.

A cégháló jelzi, hány cége és milyen kapcsolatrendszere van Tarr Csongornak.

A neten keresgélve nem sok mindent találni a vállalkozóról, sikerült távol tartania magát a nyilvánosságtól. Csak a batizi református egyházközösség által neki ajándékozott tiszteletbeli presbiteri címről, illetve Szatmár megyei korrupciós botrányairól lehet értesülni.

Hét éve azzal vádolta a DNA, hogy megkente a megyei rendőrparancsnok helyettesét azért, hogy az közbenjárjon egy adócsalásos ügyében. Lakásfelújítással, használt autóval és autójavítással, orvosi szolgáltatások kifizetésével kedveskedett neki, és a rendőrség ejtette is az ügyet. A korrupciós ügyben Tarr megnyerte a pert, felmentették.

Pár évvel korábban arról lehetett olvasni, hogy Tarr cége a Mircea Govor helyi PSD-vezér által megzsarolt Dicu Levente Zsolt ügyvéd közbenjárására pénzt juttatott vissza Govor sajtója számára kamu reklámszerződésekkel.

Aztán 2020-ban keveredett egy újabb botrányba, amikor a PresaSM tényfeltárása  szerint a helyi prefektus kérésére nyugdíjazták a szatmári környezetvédelmi ügynökség igazgatónőjét, mert állítólag nem adott törvénytelenül engedélyeket ahhoz, hogy Tarr Csongor egyik cége, a Romeschir kitermeljen 290 ezer köbméter kavicsot a Túr menti környezetvédelmi területen.

Egy helyi forrásunktól, aki jól ismeri az ügyet, megérdeklődtem, hogy a PresaSM írása mennyire hiteles, amire azt válaszolta, hogy: „Pont úgy volt, ahogy a cikkben írja. Annyi különbséggel, hogy az akkori prefektus, Bud Radu csak elvitte a balhét, a „kivégzés” igazi irányítója a háttérből az RMDSZ vezetése volt. Már régóta el akarták távolítani Békéssy Bettyt, mert nem volt hajlandó egyik pártnak sem behódolni. Kereskényi is és Pataki Csabi is kivolt Békéssyre.”

Forrásunk szerint Tarr már régóta minden párttal jóban van. A mostani RMDSZ-vezetésre meg nagyon nagy befolyással van. Gyakorlatilag minden közpénzből történő nagyberuházásban benne van. Legtöbbször úgy, hogy nem az ő cége a fővállalkozó.

Emberünk sok konkrét információt is mond Tarr Csongorról és gyerekkori barátjáról, Dicu Levente ügyvédről, de azokat nem tudom leírni ellenőrzés nélkül. Ha pedig leellenőrizném, akkora mennyiségű anyag lenne, ami elvinné ezt az egész cikket a Maneviről Tarr Csongorra.

De milyen kapcsolatban áll Tarr Csongor a Manevivel, és mi köze az Onix szálloda megvásárlásához?

Csak azt a szerződést sikerült megszereznem, amellyel 2021 márciusában a Tarr Const megvásárolta az ingatlant. Azt nem, amikor májusban továbbadta a Manevinek. Így nem tudom megállapítani, hogy a Tarr Const nyert-e valamit a tranzakción, vagy csak baráti alapon segítő jobbot nyújtott. Csak az biztos, hogy Tarr keze benne volt ebben a játszmában. Írtam neki, pár kérdést feltéve, de még nem válaszolt. Ha majd válaszol, frissítem az anyagot.

Az mindenképp érdekes és kihagyhatatlan része a szatmári kitérőnek, hogy a Tarr Const céget az ingatlan megvásárlásakor Oláh Zsanett képviselte.

Ez azért nagyon fontos, mert ez az Oláh Zsanett, aki másodállásban a Tarr Const céget képviseli, főállásban a Manevi vezérigazgatója.  Így egyértelmű, hogy nem az történt, hogy Tarr Csongor megvette magának az épületet, aztán meggondolta magát, és továbbadta. Hanem szándékosan ezzel a kitérővel vásárolták meg a Manevinek az ingatlant, valamilyen elterelő hadműveletként.

Csukd le!

A Manevi új tusnádi ingatlanja tövében szomorkodó kukán virító felirat nem a közpénzt magánzsebbe kimentő politikusokra vagy az őket segítő üzletemberekre vonatkozik.

Hanem a medveveszélyre.

Az új Manevi-szálló legizgalmasabb, tükörablakos részének tőszomszédságában lévő terasz szépen ábrázolja a Tusnád központjában uralkodó állapotokat. Lakóházak, üzletek, vendéglők mind-mind be vannak zsinórozva, székely mintával. Villanypásztorral próbálják távol tartani a helybéliek a medvéket. Hiába.

Mint ahogy hiába próbálunk mi is a Manevitől adatokat kérni. Egyelőre homályos, hogy mi a célja a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványnak ezekkel a nem-örökség épületekkel, azonkívül, hogy el tudja szállásolni a Tusványosra érkező politikus-gyűjteményt. Ahogyan homályos az új szálló is a Ludmilla-kilátótól, ami már nem kilátó, hanem egy fákkal sűrűn benőtt telefonantenna-tartó.

Szokás szerint írtam a Manevinek, hogy megkérdezzem, milyen célból vették az épületeket, mikor, mennyiért, milyen forrásból, jelenleg milyen állapotban vannak, mi a céljuk velük, hogyan fogják hasznosítani, hogy látják, mikor kerül sor a felújításukra és átadásukra, kb. mennyibe fog kerülni a felújításuk és megfelelő felszerelésük, van-e már rá forrásuk, vagy ha nincs, honnan terveznek pénzt szerezni erre, van-e hozzá tervük, látványtervük, bármi. Azt is megkérdeztem tőlük, hogy ha eddig úgy volt, hogy főként magyar kötődésű történelmi műemléképületeket vásárolnak felújítás és megőrzés céljából, most mi késztette őket arra, hogy új építésű, kétes építészeti értékű épületekbe is befektessenek.

Szokás szerint nem válaszoltak.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

A cikk az Átlátszó és az Átlátszó Erdély közös projektje keretében, a News Spectrum támogatásával készült.

The post Félkész betongiccset vettek Tusnádfürdőn a magyar műemlékmentők appeared first on Átlátszó Erdély.

Több mint 200 ezer euróért vásárolt a közmédia két, 100 négyzetméteres alapterületű házat Tusnádfürdő egy félreeső pontján. [Műhely]

Magas, átláthatatlan kerítés és gondosan bezárt kapu fogadja azt, aki megnézné azt a házat, melyet a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vásárolt 2013-ban, 155 ezer euróért (2013 júliusi árfolyamon ez 45 millió forint, az adásvételi szerződés itt megtekinthető).

Az 545 négyzetméteres telken álló, nemrég felújított, 104 négyzetméteres alapterületű, összesen 15 szobás villa Tusnádfürdő valószínűleg leginkább félreeső pontján, az Olt túlsó partján húzódó Állomás/ Gării utca legelején, a 7 szám alatt, gyakorlatilag a települést határoló erdő szélén található.

Rögtön az ingatlan mellett, a 9-es szám alatt található egy másik, javításra szoruló, vakolatlan falú, régi ingatlan – ezt a 99 négyzetméteres házat a hozzá tartozó 778 négyzetméteres telekkel együtt szintén megvásárolta 2013-ban az MTVA, 52 ezer euróért (15 millió forint).

A két ingatlanhoz a Tusványosi Szabadegyetem idején látogattunk el. Az első ingatlanban szemlátomást nagy volt a nyüzsgés, a második, rossz állapotú ház lakatlanul állt. Azt nem tudjuk, hogy MTVA munkatársai vagy mások voltak ebben a házban elszállásolva.

A Fidesz számára ikonikus jelentőségű szabadegyetemen évek óta látványosan jelen van az MTVA. Egy korábbi adatigényléssel az Átlátszó kiderítette, hogy 2016-ban 25 munkavállaló volt jelen a táborban, utaztatásuk több mint 500 ezer forintba (1600 euró) került.

A 4-5 napig tartó szabadegyetem idején az MTVA-munkatársak szállása, ellátása és a napidíja még ennél is húzósabb tételt jelentett: összesen 2,9 millió forintra (9300 euró) rúgott. A munkatársak a Fenyő Villában és más, szervezők által biztosított szálláshelyeken voltak elszállásolva.

Sipos Zoltán

Mi is a Műhely rovat? Munkánk során gyakran előfordul, hogy egy szerintünk érdekes dokumentumot, adatsort, számítást vagy akár gondolatmenetet nem használunk végül, mert sehogy sem illeszkedik az anyagunkba. Ezek az adatok eddig számítógépünk egy mappájában végezték. A Műhely rovatben ezeket az önálló tényfeltáró anyagnak kevés, de attól még fontos információmorzsákat publikáljuk.

Neked egy pizza ára, a társadalom számára létfontosságú a szabad sajtó. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

Lejes (RON) számla:

Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU

The post Láttad már az MTVA tusnádfürdői villáját? appeared first on Átlátszó Erdély.