Hírességek győzködnek deepfake videókon: a tuti recept

Nemrég a Recorder újságírója dokumentálta, hogyan üríti ki egy szervezett bűnözői csoport sok ezer román állampolgár számláját. Hazai hírességekről készített, közösségi oldalakon hirdetett deepfake videókkal vették rá a felhasználókat, hogy kémszoftvert telepítsenek a telefonjukra, ezzel pedig kiürítették a számláikat. 

Abban az esetben több tucat vádlott ellen indult eljárás, nemcsak itthon, hanem Moldovában és Ukrajnában is. Ijesztő volt látni, hogy hiába miniszter tett feljelentést amiatt, hogy a személyiségét használták a csaláshoz, a hatóságok hónapokon keresztül nem haladtak az ügyben. 

Az is tanulságos, hogy ezek a csalások milyen hosszú időn keresztül terjedtek a közösségi médiában, miközben számos ember, például a tévés műsorvezetőből az ország egyik legnépszerűbb közéleti influenszerévé váló Dragoș Pătraru számos esetben próbálta mondani a Facebooknak, hogy visszaéltek a nevével. 

A közösségi médiaplatform inkább a csalók által termelt hirdetési profitot választotta, és a füle botját sem mozgatta, még csak válaszra sem méltatta Pătrarut. A Recorder megkereste a Google-t is, ahol elmondták a standard szöveget, hogy a platformjukon tilos a deepfake terjesztése. 

Könnyű munka, könnyű pénz, közismert csali

Azt a munkakeresési csapdát, amelybe szándékosan belesétáltam, eleve a Telegramon működteték, amely cégtől még macerásabb bármit is kérni. Nem véletlenül tartóztatták le pár hete a vállalat vezetőjét Párizsban azért, mert a platformján semmilyen kontrollt nem szabott a bűnözőknek. Ugyanis a Telegramra bárki bármilyen személyes adat megadása nélkül regisztrálhat, így drogkereskedők, gyermekpornográfiában utazók szívesen használják. Meg persze a csalók is.

Gyakran hirdetik különböző Facebook-csoportokban, hogy nagyon kevés időráfordítással lehet nagyon sok pénzt szerezni otthoni munkával. Van, amikor valamiféle MLM-struktúrába akarnak így bevonni, de van, amikor nagyon gyorsan, minimális befektetéssel ígérnek busás jutalmat a jelentkezőknek.

Nemrég szemet szúrt, hogy a Booking.com globális szállásfoglaló egyik állítólagos partnercégének hirdetése ellepte a Kolozsvár témájú Facebook-csoportokat is. A beszervezők mézesmadzaga: részmunkaidőben segítsünk bizonyos szállótulajdonosoknak, hogy jobb értékelést kapjanak az általuk üzemeltetett helyek. 

A rekrutálásnál 

valaki bemutatkozik az „állásra” jelentkezőnek, és azzal kezdi, hogy ennél a cégnél úgy lehet nagyon sok pénzt keresni, hogy nem kell befektetni. Ezután átirányít egy másik személyhez, aki HR-esként funkcionál, és egy elég nevetséges teszt elé állít az „állásinterjún”: öt világhírű kulturális emlékműről kell képernyőfotót küldeni, mint például a londoni Tower vagy a riói Jézus-szobor.

Az első reflexem azt mondta, hogy kérdezzem meg, melyik céget is képviselik pontosan. Mert azt sehol nem említik, mindenhol a Booking a referencia. De gondoltam, hogy nem kezdek el ezen a ponton akadékoskodni, hiszen akkor startból levágják, hogy én itt szimatolok. 

Az efféle internetes csalásoknál két red flag van: soha ne tölts le ismeretlen programot, amit ajánlanak, és soha ne küldj pénzt, amikor azt ígérik, hogy hamarosan többet fogsz visszakapni. Mert nem fogsz. Illetve jelen esetben de, de ez is a csapda része. 

A spirálba azzal húznak be leginkább, hogy ha már egyszer fizettek neked, akkor könnyebben fogsz nagyobb összeget befektetni. A másik pszichológiai faktor az, hogy ha egyszer már invesztáltál a nagyobb nyereség reményében, akkor ragaszkodni fogsz ahhoz, hogy visszaszerezd a pénzed. 

Márpedig itt kapsz pénzt: 

ha abszolválod a nevetségesen könnyű tesztet az „állásinterjún”, akkor 10-15 euró közötti összeget kapsz. Nem rossz pénz öt képernyőmentésért, meg is lepett rendesen, hogy egy lengyel nevű úriembertől hirtelen kaptam 15 eurót Revoluton. 

Ekkor még az is felötlött bennem rövid ideig, hogy mi van, ha az orosz titkosszolgálat akar velem ilyen helyeket fotóztatni. Tudom, meredek gondolat, de a háború kitörése óta kétszer jártam Ukrajnában, és a hazaúton hirtelen sok orosz vagy ukrán szépleány jelölgetett be Facebookon, és kérték, ugyan küldjek már nekik fotókat azokról a helyekről, ahol jártam. Nice try, FSB!

Már másnap kiderült, miért is kaptam pénzt a lengyel úriembertől pénzt: mert az egész rendszer egy hatalmas piramisjáték. 

Másnap ismét két ostoba feladatot kell megcsinálni, de szigorúan időre: a Booking oldalán be kell szívecskézni két szállást. Ekkorra az embereket már 10-12 fős csoportokra osztják a Telegramon, és egy adminisztrátor segítségével dolgoznak. Az admin azt mondja, hogy a szívecskézés azért kell, hogy javítsa a ratinget. Ezen magamban jót nevetek, hiszen az egész csak annyit jelent, hogy valaki a kedvencei közé tette a szállást.

Kezdődik a lehúzás

Ezután jön az izgalmasabb: azt mondják, be kell fizetni egy összeget 195 és 25 000 lej között. A kezdők nyilván a kis pénzt választják, de van „kollégám”, aki máris belecsap a középmezőnybe. A közös csoportba fel kell tölteni a bizonylatot, hogy megtörtént az átutalás annak a személynek, akit az adminisztrátor kijelölt. 

Én is kapok egy revolutos számlát, ezúttal egy román nevet. Valaki a háttérből koordinálja, hogy ki kinek küldjön pénzt, ez a piramisjáték lényege. Ez ebben a pillanatban esik le, és mivel látom, hogy egyesek már fizettek, beírom a csoportba, hogy srácok, ez átverés, a végén nagy bukás lesz belőle. 

Annak rendje s módja szerint ki is tesznek a csoportból. Nem tudom, valakit sikerült-e meggyőzni.

A piramisjátékban a játékosok egy ideig visszakapják a pénzüket, sőt többet, csakhogy bármikor eljöhet a pillanat (rendszerint akkor, ha már elég nagy az összeg), amikor a rendszer koordinálói egyszerűen lenyúlják a pénzt, és letiltják a delikvenseket. Ez a nagy veszély az egészben. 

Miután kirúgnak a csoportból, 

mondja a mentorom, hogy milyen tisztességtelen vagyok, hogy el akarom bizonytalanítani a  munkatársait. Mondom, hogy de hát rájöttem a rendszer lényegére, és hogy ez így lenyúlás, mire az a válasza, hogy

ezt a munkát hit nélkül nem lehet csinálni, és jobb, ha nem is folytatom. 

Megjegyzem még neki, hogy arról volt szó, nem kell ide semmi önrész és befektetés, mire azt válaszolja, hogy ez nem is befektetés, hanem saját számlára utalsz pénzt. (Miközben nyilvánvalóan valakinek át kell utalnod, szóval hogy lenne már saját számla.) 

Az utalgatást azzal magyarázzák, hogy a szállásadók úgy akarnak tenni, mintha nagy lenne náluk a forgalom, és ezért hajlandók többet fizetni vissza. Rendben, gondolom, de másnap eszembe jut, hogy nem csináltam képernyőfotókat, olyan hirtelen jött a heuréka-pillanat meg az intervenció a többiek érdekében. 

Ráírok a mentoromra, hogy szánom-bánom a tegnapi viselkedésem, meggondoltam magam, neki volt igaza. Azt hazudom, hogy beszéltem kollégákkal, akik megkapták a pénzt, és én is benne akarok lenni a buliban. Egy darabig vonakodik, de aztán egyszer csak berak egy másik csoportba. Ugyanaz a szint, két értelmetlen feladat, majd kérik a befektetést. 

Ekkor már felkészültebb vagyok: 

előre felveszem a legtöbb munkatársamat a kontaktlistára, és kérem őket, hogy jól fontolják meg, miben vesznek részt. Közben igyekszem magyarázni a nekik a rendszert magán üzenetekben. Igen ám, de őket meg az admin sürgeti, hogy mindjárt lejár az idejük a befektetésre.

A legtöbb emberrel abban maradunk, hogy óvatosak lesznek. Közben engem megint kidobnak a csoportból, pedig most nem nyilvánosan akcióztam. De addigra elkészítettem a képernyőmentéseket.

Egyik „munkatársam” úgy gondolhatta, hogy éppen belerondítok a meggazdagodásába, mert beköpött az adminnak. A mentorom azt mondja, zaklatom a munkatársakat. Ekkor elmondom, hogy újságíró vagyok, és ijedtében törli az egész beszélgetést.

Jó előre kigondolták

Ebben a két napban, amit velük töltöttem, már óvatosak voltak. Eltűnt a Facebook-felhasználója annak, aki engem a közösségi médiában rekrutált, és a Telegramon eltűnt az engem elsőként kontaktáló személy fiókja. Az orosz közösségi oldalon amúgy nincs gomb, hogy egy felhasználót jelenteni lehessen, és nincs is mód arra, hogy az üzemeltetőket figyelmeztesd. Ez szabad kezet ad a csalóknak, akik új neveken jönnek-mennek.

A másik szembetűnő, hogy bonyolult piramis-modellt találtak ki: ha végigmentem volna az öt napos próbaidőn, elvileg saját csapatot szervezhettem volna, jutalékot kaptam volna az ő feladatuk után, stb. Tényleg arra mennek rá, hogy a legtöbbet kisajtolják az emberekből. 

Romániában még nem láttam cikket a Booking nevével becsalizó, kamu állásajánlatokról, feltételezem, hogy ez a csalás új a hazai piacon. Az elmúlt években azonban a szállásfoglaló oldalra hivatkozva nagyon sok más átverés volt már: vagy nem létező szálláshelyek, vagy hamis visszaigazolási linkbe rejtett adathalász (physing) program. 

Az angol nyelvű Redditen hónapokkal ezelőtt jelezték ezt a piramisjátékot. Ha még kicsit tovább keresünk, akkor azt is megtalálhatjuk, hogy ez a típusú csalás évek óta megy mindenféle közösségi oldalon, legutóbb például a WhatsAppon, ahol legalább száz millió eurót csaltak ki a felhasználókból.

Persze ezeknek a csalásoknak általában nem a tudatos internethasználók esnek áldozatul. Maga a Booking is felhívta már a figyelmet arra, hogy az állásajánlataikat csak a hivatalos oldalukon keressük, és a potenciális munkavállalókat soha semmilyen körülmények között nem szokták megkeresni üzenetben. 

Ti láttatok, tapasztaltatok hasonló átverést? Ha igen, írjátok meg a kulcsararpi@atlatszo.ro címre. Használjatok biztonságos jelszavakat, és ne feledjétek: soha nincs ingyen pénz az interneten.

A cikk kicsivel rövidebb változata volt a múlt szombati mEmber hírlevelünk, és páran már jeleztetek is hasonló csalásokat. Továbbra is várjuk a jelzéseiteket, azért közöltük ezt cikként is. Más kis átveréseket is meg fogunk írni hírlevélként. Ha nem szeretnél lemaradni:

The post Beszálltam egy piramisjátékba: így vágnak át a Bookinggal appeared first on Átlátszó Erdély.