Ahol a gyerekek számára az iskola sem magától értetődő

Tele csomagtartóval érkezünk Marosvásárhely egyik romatelepére, a Băneasába, Koreck Máriával, a Divers Egyesület elnökével és Lacival, a sofőrrel. Az Ady lakónegyedben már kiszosztották néhány hátrányos helyzetű családnak az élelmiszert és a gyógyszert. A Băneasába is friss kenyeret, zöldséget, tartós élelmiszert, tisztálkodási szereket, gyógyszert hoztunk. Jelenleg 27 család kap csomagot rendszeresen, de Máriáék eleget tesznek a krízisbe került családok sürgős kéréseinek is. 

– Marika néni, engem nem irat be az iskolába? – kérdi egy kamasz fiú, miközben a közösségi központ felé indulnak a gyerekek. 

Mialatt a családok átveszik a csomagokat, szóba kerülnek azok az ügyek, amelyeket a bürokrácia miatt a hátrányos helyzetűek nehezen tudnak elintézni. Például: hogyan igényelje az unokáját egyedül nevelő nagymama a gyermeknevelési támogatást, hogyan iratkozzon be újból az iskolába az a fiatal, aki egyszer már abbahagyta. Hogyan igényeljen valaki szociális lakást vagy az iskolába járó gyereknek a szociális támogatást. 

„Az, hogy megjelenünk minden héten, sokat számít, mert elmondják a problémáikat, és lehet, hogy adunk egy-két tanácsot, ami tovább viszi az ügyet” – mondja Mária.  

A pandémia alatt vált láthatóvá a mélyszegénység

2020 tavaszán kevés ember mászkált az utcákon, hiszen kijárási tilalmat rendeltek el a pandémia miatt. Aki elhagyta az otthonát, annak jó indoka kellett hogy legyen: vagy a munkahelyére tart, vagy onnan haza, bevásárolni ment, beteg családtagot gondozni, kutyát sétáltatni, esetleg gyógyszertárba vagy orvoshoz. Sokan otthonról dolgoztak vagy átmenetileg lelassult az életük. 

A roma telepeken élők egyik napról a másikra elveszítették alkalmi munkáikat és megélhetésüket. A marosvásárhelyi Băneasa telepet és a nagyjából háromezer lakosú Hidegvölgyet a járvány idején lezárták. Kevesen rendelkeztek hivatalos munkaviszonnyal. Sok családnak nem maradt pénze élelemre. A rendőri túlkapás gyakorivá vált.

A Băneasa telepen még vezetékes víz sem volt. A Divers önkéntesekkel és támogatókkal keresett ideiglenes megoldásokat, később sikerült elérniük, hogy legalább egy közkútnál legyen víz. A szükség nagy volt, a kényszer-szabadidő meg egyre több: így a pandémia alatt egyre többen kezdtek el önkénteskedni, amit Máriáék igyekeztek becsatornázni a romatelepekre. Több szervezettel és önkéntessel működnek azóta is együtt A város segít ernyője alatt.

Az élelmiszeradományokból az Transilvană Alpha Alapítvány meleg ételt főzött. A főleg külföldről érkező pénzadományokból pedig megvették a többi szükséges alapanyagot. Az éttermek is beszálltak a meleg étel akcióba, bár ez a logisztikai nehézségek miatt hamar abbamaradt. 

Eleinte csak ételt és gyógyszereket vittek, megszervezték az oltást a telepen, segítettek az orvoshoz időpontot kérni vagy valamilyen iratot elintézni. Ekkor még nem volt neve a programnak. A Város segít nevet később kapta, amikor a Szociális Igazgatóság által támogatott rövid projektben felmérték a szükségleteket és feltérképezték a lehetséges megoldásokat. 

Hogyan tanuljon a gyerek, ha nincs hol gyereknek lennie? 

A Divers akkori önkéntesei azt látták, hogy a telepen élő gyerekek számára az iskola szinte folyamatos kudarcélmény. Sokan olyan barakkokban élnek, ahol egyetlen helyiségben alszik és él az egész család. Nincs víz, áram vagy fűtés, hideg időben bent főznek és fűtenek, ami nagyon sok füsttel jár. A járvány idején az online oktatás ezeknek a gyerekeknek gyakorlatilag elérhetetlen volt.

Ha a telepi körülmények között egy fiatal egyáltalán befejezi a negyedik osztályt, az már nagy dolog. Különösen, ha utána munkát is talál. A 7-es Általános Iskola Második esély programja által sikerült több telepi fiatalt visszairatni az iskolába, olyanokat is, akik korábban vagy egyáltalán nem jártak iskolába, vagy kiskorukban abbahagyták. 

Néhányan közülük az Orizont közösségi központ foglalkozásaira is jártak. Négyen már el is végezték az elemit. Egyikük a Második esély programban tovább folytatja az általános iskolai tanulmányait. Másikuk ősztől szeretné folytatni két év kihagyás után, már munka mellett, mert időközben sikerült munkaszerződéshez jutnia, ami ritka dolog a telepen. 

Az sem segíti az iskolába járást, hogy messze van az iskola. Hogy a négy kilométerre található körzeti iskolába eljussanak, kétszer kell buszt váltaniuk, ami egy elemi iskolásnak egyedül nehéz feladat. A szülők pedig nem tudják kísérgetni, mert vagy korán mennek napszámba, vagy a kisebb gyerekeikre kell vigyázniuk. 

Délutáni felzárkóztatással a korai iskolaelhagyás ellen

Először egy üresen álló szociális lakásban kezdték el a délutáni foglalkozásokat tartani. Álmodni sem mertek arról, hogy kis szervezetként lesz egy saját helyiségük, de 2023-ban erre is sor került. Németországi partnerüknek, az Orizont Egyesületnek sokat köszönhetnek. Az ő segítségükkel vásároltak három konténert, amiből létrehozták a 45 négyzetméteres Orizont közösségi központot, és ők állják a félnormás ifjúsági dolgozó bérét is. Délutánonként két csoportos foglalkozásra jut idő: a kicsikkel és a 2–6. osztályos gyerekekből álló nagyobb csoporttal. 

Rendszeresen tizenöt gyerek jár a foglalkozásokra, tízen pedig időnként benéznek, és részt vesznek a szabadidős foglalkozásokon, amikor színházba, múzeumba, állatkertbe viszik őket. 

Mária szerint a rossz lakhatási körülmények óriási stresszt jelentenek a gyerekeknek. Későn fekszenek le, reggel alig tudnak felkelni, ezért az iskolában, és a délutáni foglalkozásokon is állandóan fáradtak.

„Nem akarunk mi olyan óriási nagy dolgokat véghez vinni. Egy olyan helyet szeretnénk biztosítani, ahol a gyerekek tiszta környezetben lehetnek, tanulhatnak, játszhatnak és egy kicsit gyerekek lehetnek” – mondja Mária. 

Szeretnék hosszabban nyitva tartani a közösségi központot 

„Ez igazából az álmunk, de még tervezni se merjük, mert egyelőre épphogy kijön a kolléganőnk félnormás fizetése” – mondja. 

Jelenleg a tinédzserekkel egyáltalán nem tudnak foglalkozni, mert arra már nem jut erőforrás, pedig igényük nekik is lenne rá. Mária szerint a szülőkkel is nagyon kellene, de arra hely sincs, hiszen a 45 négyzetméteres konténer csak egy helyiségből áll. 

Az elmúlt hónapokban egy német önkéntes, Lucia is segítette a munkájukat, aki hamarosan hazautazik. Bár a nyelvet nem beszéli, sikerült megtalálnia a közös hangot a gyerekekkel a nyelven túl is – mondja. Őt is a közösség összefogásának köszönhetően tudták fogadni, ebédjét öt étterem biztosítja felváltva. 

Ősztől új németországi önkéntesük érkezik, aki ráadásul itteni gyökerekkel rendelkezik, így beszél románul és magyarul is. Lehet, hogy az ő segítségével majd meghosszabbíthatják a nyitvatartási időt. 

Kis szervezet, hosszú távú jelenlét 

Csak Marosvásárhelyen több romatelep is található, a Hidegvölgy a legnagyobb, nagyjából háromezer lakossal. A Divers korábban több Maros megyei és marosvásárhelyi telepen is dolgozott, de idővel világossá vált számukra, hogy kis civil szervezetként akkor tudnak valódi hatást elérni, ha huzamosabb ideig kizárólag egy kisebb közösségre koncentrálnak.

A Băneasa telepen ma körülbelül hatvan személy él összetákolt barakkokban. A legtöbbjükben nincs áram, kanalizálás, vízvezeték és gáz se. A telep a Băneasa utca egyik szakaszán található, ahol főként raktárak és különböző cégek vannak.  

A szervezet munkájának egyik legfontosabb része az intézmények és a családok közötti közvetítés. Sokszor olyan alapvető ügyekben segítenek, amelyekhez mások könnyen hozzáférnek: szociális támogatások, lakáskérelmek, iskolai ügyintézés vagy egészségügyi ellátás.

Koreck Mária szerint gyakran már az is problémát jelent, hogy az emberek nem mernek kiállni magukért egy hivatalban, vagy kérni, hogy iktassák a kérelmüket. Bár elviekben kötelező lenne minden kérelmet iktatni, úgy néz ki, a gyakorlatban ez nem működik automatikusan. „Ha nincs iktatószám, utána szinte lehetetlen bármit bizonyítani vagy megfellebbezni” – mondja.

A lakhatás továbbra is az egyik legsúlyosabb probléma

Mária szerint alig van esélyük, hogy szociális lakáshoz jussanak, akik ilyen körülmények között laknak, mert a pontrendszer egyáltalán nem kedvez nekik. „Olyan is van, aki az elmúlt tizennégy évben minden évben letette a kérelmet, de még mindig a lista alján van” – mondja. 

Közben az elmúlt hónapokban négy–öt olyan gyerek is kiesett a foglalkozásokról, akivel már négy éve dolgoztak, ugyanis az épület veszélyességre hivatkozva abból a szociális lakásból, amelynek udvarán az Orizont közösségi központ is áll, több családot is kiköltöztettek, és szétszórták őket a város különböző pontjaira. A gyerekek az iskoláiktól is sokkal távolabbra kerültek. 

Az épület most üresen áll, nem tudni, mi lesz a sorsa. Az, hogy ott néhány gyerekkel felzárkóztató munka folyt, senkit sem érdekelt, Máriáékkal nem konzultáltak a jövőbeli tervekről. Pedig így fennáll a veszély, hogy a gyerekek megint lemorzsolódnak az oktatásból. 

Mária szerint az Adyban – ahol szintén segítenek néhány szociális lakásban élő családnak – sokkal jobb a helyzet, látszik, hogy ahogy megoldódik a lakhatás, egyből beindul a változás. A családok nagyon igyekeznek, mert szeretnék megtartani a lakást, a gyerekek is több ideig maradnak bent az oktatásban. 

„Eredmény az lenne, ha eltűnnének a barakkok, és emberibb körülmények között élhetnének, ami alatt azt értem, hogy ne ázzon be a lakás, legyen víz, villany és fűtés. Addig igyekszünk a gyerekeknek ott, a telepen a lehető legjobb környezetet biztosítani, de hát az nem igazi eredmény” – mondja Mária.

A pandémia lejárt, a Város segít maradt

A Város segít program mögött folyamatos közösségi kampány áll. A Divers évente több alkalommal gyűjt adományokat, főként ünnepek előtt, olyankor az adományozási kedv is sokkal magasabb. De tanévkezdéskor is rendszeresen gyűjtenek a gyerekek iskoláztatásához. A Merkúr élelmiszer-áruházban nemrég állandó kosarat helyeztek ki, amibe szintén lehet adományozási céllal termékeket bepakolni. 

Mária szerint a lisztből és a cukorból szokott a legtöbb összegyűlni, pedig abból kell a legkevesebb. Hisz az alapvető körülmények hiányoznak ahhoz, hogy bizonyos ételeket elkészítsenek. 

A szervezet munkáját helyi cégek, magánszemélyek és más civil szervezetek is támogatják. Székelyföldi gazdák például krumplit és búzát adományoznak, a TimKo pékség pedig ezt kipótolja és megsüti a heti egy kenyeret a családoknak. A Babér pékség a közösségi központba járók uzsonnájához biztosít naponta pár kenyeret, a Mini Gourmet Bistro pedig péksüteménnyel látja el a gyerekeket és önkénteseket minden nap.

Gyakran a közösségi médián keresztül fordulnak a támogatókhoz, ha valamire sürgősen szükség van, vagy ha egy váratlanul krízishelyzetbe került családnak van szüksége valamire, például egy kályhára. Ilyenkor általában mindig akad valaki, aki tud segíteni. 

A cipők sokkal hamarabb rongálódnak 

Ruhával és cipőkkel is ellátják a rászorulókat. Mivel ruhaneműből sok adomány érkezik, azt időnként más városrészeken is osztanak, vagy turkálásokat szerveznek. Cipőből minden évszakban több párt is kiosztanak. A telepen a cipők különösen gyorsan tönkremennek, mert sok helyen még járható út sincs, csak sár és szemét. 

Egy idő után annyi ruhaadomány gyűlt össze, hogy egész egyszerűen nem volt mit kezdeniük vele. Innen indult a Charity Shop adományközpont ötlete. A Művészeti Líceummal szemben a Forradalom utcában lévő boltban az adományba kapott ruhákat és tárgyakat jelképes, önkéntesen felajánlott összegekért adják tovább. Így az alacsony jövedelműek vagy a fenntarthatóság elkötelezettjei olcsón juthatnak használható dolgokhoz, miközben a ruhák nem hulladékként végzik.

A Charity Shop működtetése egy félnormás alkalmazott és tíz önkéntes rendszeres munkájának köszönhető, akik a délutáni váltást biztosítják, és az adományok válogatását és csomagolását is segítik.

Mária kezdeményezésére nemrég az EcoStil nevű szociális vállalkozás is elindult az Ecotex Egyesület gondozásában, ahol a már nem eladható, de jó anyagú ruhákat újítják fel, és adják el a kézműves termékek mellett. Ezáltal négy munkahelyet hoztak létre munkanélküliek számára. A kézműves termékeket kisnyugdíjasok, édesanyák és sérült személyek készítik jövedelemkiegészítésként. Ennek már weboldala is van, és a Forradalom utca 2. szám alatt az üzlet is látogatható. 

A környezetvédelmi célok mellett hosszabb távon szeretnék elérni, hogy a vállalkozással finanszírozni tudják az Orizont közösségi központ működését. 

Mélyszegénységben az egészségügyi állapot is leépül 

„Adjon valami fájdalomcsillapítót. Erősen fáj a fogam, Marika néni” – panaszolja egy középkorú nő az Adyban, miközben élelmiszert és ruhát osztunk. Ugyanez a történet a Băneasában is. A gyerekek szipognak a megfázástól, az időjáráshoz képest alulöltözöttek. 

Időnként egészségügyi vizsgálatokat is biztosítanak, főleg a gyerekeknek és a nőknek. Gyógyszerekkel is segítik azokat, akiknek épp sürgősen szükségük van rá. Ezekben a Marosszéki Közösségi Alapítvány, a Maros Megyei Vöröskereszt és a Szociális Gyógyszertár segít be. 

A szociális igazgatóságnál szokták megpályázni egészségügyi kampányokra a szükséges pénzt. Idén viszont nem lesznek projekt kiírások náluk, így nagyon nehéz lesz folytatniuk a hátrányos helyzetűek egészségügyi támogatását. 

Néhány hónapja egy gyors teszt huszonnyolc személyből egy kivételével mindenkinél a D vitamin hiányát mutatta ki. A többségük vashiányos is. Sokan cukorbetegséggel és pajzsmirigy problémákkal is küzdenek. Sok az epilepsziás gyermek és felnőtt is. Gyakori a fogfájás, gyomorproblémák, a megfázás, a lista hosszú – tudjuk meg Máriától. 

Egymást is támogatják a civilek 

Gyakran megosztják más szervezetekkel az erőforrásaikat, vagy egymás között átirányítják az embereket oda, ahol jobban értenek egy adott területhez. Évente olyan  eseményeket is szerveznek Marosvásárhelyen, ahol a civil kezdeményezések bemutatkozhatnak és adományt gyűjthetnek.  

Idén az Európa-napon 23. alkalommal szervezték meg a Civil Vásárt Marosvásárhely főterén, ahol a szervezetek felvonultak, és aztán interaktív foglalkozásokkal, standoknál mutatták be a tevékenységeiket az érdeklődőknek. A Divers Egyesület mellett a Maros Közösségi Alapítvány, a Transilvană Alpha Alapítvány és a Mâini Unite Egyesület is részt vesz a szervezésben. 

„Az első civil vásáron azt hiszem, tizenegy szervezet árválkodott fekete-fehérben a Főtéren” – emlékszik vissza Mária. Azóta viszont egyre több szervezet kapcsolódott be. Idén huszonegy szervezet képviselte magát a főtéren, ami az elmúlt évekhez képest kevésnek számít. Ez azonban a felvonuláson nem látszódott: ugyanannyian voltak, mint tavaly, pedig közben az eső is eleredt.

„Idén visszatértünk az alapokhoz” – mondja. Vagyis pénz nélkül szervezték meg, mint az első években. A város idei költségvetését csak május közepére szavazták meg, így a pályázatokat sem írták ki. Ezért idén sokkal szerényebb körülmények között gyűltek össze.

Úszhatsz és biciklizhetsz is a civilekért 

A Marosszéki Közösségi Alapítvány évente két adománygyűjtést szervez, a Swimathont és a Bikeathont. 

„Nekik én sokat köszönhetek. Mi nem voltunk fundraisingben jártasak, inkább projekteket írtunk, és belehaltunk mindegyikbe. Nem szerettünk kérni – mondja Mária nevetve. Aztán ők mondták, hogy de aki kér, az kap. Szóval belerángattak szó szerint, Sándor mondta, hogy ebben most vegyünk részt és kész.” 

A Marosszéki Közösségi Alapítvány célja, hogy felkarolja a különböző civil kezdeményezéseket és ezáltal fejlessze a térséget. A rendezvények mellett cégektől is adományt gyűjtenek, amellyel aztán a civil kezdeményezéseket tudják támogatni. Bár kezdetben a cégek szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy miért kellene egy alapítványnak adományozniuk, amely aztán tovább osztja a pénzt, de ez a rendszer ma már elég jól működik – mondja Gál Sándor, az alapítvány ügyvezető igazgatója. 

Nehézségek azonban továbbra is vannak. Az egyik, hogy a sok kisebb adományból nehéz egy-egy konkrét ügyre nagyobb összeget összegyűjteni, amelyből nagyobb szabású programokat lehetne finanszírozni. Ezért inkább kisebb költségvetésű projektekben gondolkodnak.

A másik nagy probléma, hogy nagyon nehéz hosszú távra tervezni, amikor a projektek csak meghatározott ideig tartanak.

„Mondjuk van egy EU-s támogatás, kitalálsz, felépítesz valamit. De az egyszer véget ér, és az a rengeteg erőforrás elpazarlódik. Kipróbáltál valamit, működik és aztán nem tudod biztosítani tovább. És azok az emberek, akik benne vannak, elkezdenek valami mást csinálni, más projektet, és az a tudás elvész. Ez szerintem a legnagyobb kihívás nagyon sok szervezetnek. Megnehezíti azt, hogy stratégiailag tudj gondolkodni és beavatkozni” – mondja Sándor. 

Országos szinten további problémát jelent, hogy a megszorítások és a gazdasági nehézségek miatt a civil szférában egyre kevesebb pénz mozog, így sok szervezet a túlélésért küzd. Bár Sándor szerint ugyanakkor közösségi összefogással nagyon sok mindent meg lehetne oldani, ha jobban figyelnénk egymásra, és nem mindig másokat hibáztatnánk.

Újra és újra el kell mondani, hogy azok a gyerekek nem hibásak

Mária szerint a sajtónak is nagyon sokan köszönhetnek, hogy láthatóvá teszik a mélyszegénységben élők problémáját, és a civilek munkáját. A gyakori sajtómegjelenéseknek köszönhetően egyre többen ismerik meg a munkájukat.

„ A gyerekek nem hibásak, hogy ott születnek. Ezt azért mindig el kell mondani, hogy annak oka van, hogy ilyen körülmények között élnek. Akik a telepen most szülők, ők is gyerekek voltak, amikor odakerültek. Nem az ő hibájuk, hogy oda kerültek lakni, és ott nőttek fel. És ezt nem tudják az emberek.” – mondja Mária. 

„Nem lehet azt elfogadni, hogy gyerekek nyomorban éljenek”

Koreck Mária éveken keresztül dolgozott együtt nemzetközi és kormányzati szervezetekkel olyan projekteken, amelyek az interetnikus kapcsolatokat és a kisebbség helyzetét javította. 2007-ben alapította a Divers Egyesületet, amelynek keretében azóta is a hátrányos helyzetű csoportokkal, többek között roma közösségekkel és nőkkel foglalkozik. 

Elmondása szerint a romák helyzetével 1993-ban szembesült, a hadrévi pogrom alkalmával, amikor Nicolae Gheorghe emberjogi aktivistával felkeresték a Hadrév körüli dombokon szétszaladt roma családokat. Azóta aktívan foglalkozik a roma közösségek helyzetével. 

Akkor még nem értette, hogy hogyan történhet meg egy ilyen pogrom, hogyan lehet ennyi gyűlölet az emberekben. Akkor kezdte el megérteni a konfliktusok okát: hogy a roma közösségek miért különböznek ennyire egymástól is és a többségtől is, miért nem fogadják el, ha valaki jót akar nekik. Ennek hatására kezdte el keresni, hogy hogyan lehetne úgy segíteni, hogy ne erőltessünk olyasmit a roma közösségre, amit nem fogad el, ugyanakkor mégis közeledjenek az álláspontok. Főleg az foglalkoztatta, hogy a gyerekeknek hogyan lehet jobb, hogyan lehet jövőjük. 

„Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy gyerekek nyomorban éljenek ebben a században, és ez senkit ne érdekeljen, illetve hogy az állam ne vállaljon felelősséget akkor, amikor a szülő nem tudja ellátni a feladatát. Annak a gyereknek jogai vannak. A tanulás például alapvető joga, és mégis számtalan esetben sérül a tanuláshoz való jog, a gyermekkorhoz való jog vagy a megfelelő lakhatáshoz való jog azokon a helyeken, ahol mi dolgozunk. Ez elfogadhatatlan” – mondja Mária.

„Amíg ez így van, szerintem valakinek tennie kell valamit, még akkor is, ha nem lesznek látványos eredmények. Mert ha senki sem csinálna semmit, el sem tudom képzelni, hol tartanánk.”

A Város segít program és a Divers önkénteseinek munkája nem látványos, és nem oldja meg a rendszerszintű problémákat. De hosszú távú jelenlétükkel olyan embereket támogatnak, akik teljesen kiestek az állami intézmények látóteréből.

A kérdés nem az, hogy egy kis civil szervezet képes-e megoldani a szegénységet. Hanem az, hogy mi történik azokkal a közösségekkel, ahol rajtuk kívül senki sincs jelen.

A cikk „A filantrópia témájú újságírói ösztöndíjak” keretében készült, amely programot a Közösségi Kapcsolatokért Egyesület (Asociația pentru Relații Comunitare) szervezett a Lidl Románia támogatásával. 

The post Hetente visszatérnek oda, ahol nincs igazi gyermekkor appeared first on Átlátszó Erdély.

Akkoriban még a Transindexnél dolgoztam, a szerkesztőségünk pedig ennek az ingatlannak a tetőterében bérelt irodát. Már nem emlékszem, pontosan miért, valamilyen adminisztratív ügyben kellett bemenjek Nagy Zoltánhoz, aki már abban az időben is az Iskola Alapítvány igazgatója volt. 

Az igazgató irodája szűk, spártai felszerelésű szobácska volt a földszinten: az asztalon újság, a tévében hírek mentek. Nagy Zoltán megfáradt szemekkel, összeroskadva ült az olcsó irodai székén. Beszélgettünk pár percet. Kétségbe volt esve.

Nagy akkor még nem tudta, hogy csak szűk négy évet kell valahogy átvészelni, és 2026 végére az általa vezetett alapítványok alig tudják majd számon tartani a projekteket, több száz alkalmazottjuk lesz és futószalagon vásárolják a patinás ingatlanokat Erdély nagyvárosaiban.

Nagyot fordult a világ a Fidesz győzelmével

Az alapítvány 2400 négyzetméteres épülete 21 tanári lakásnak, valamint irodáknak és közösségi tereknek ad otthont. A beruházás 2009 júniusában készült el, akkori árfolyamon nagyjából 1,35 millió euróba került. 

A pénzt a baloldali kormányokhoz köthető támogatásokból (Apáczai Közalapítvány, Határon Túli Magyarok Hivatala, Szülőföld Alap és Miniszterelnöki Hivatal) sikerült összekalapozni. Az avatón a magyar kormány részéről Kiss Péter, az MSZP társadalompolitikai minisztere, a szocialista párt egyik alapítója és doyenje volt jelen.

Nem sokáig tartott a nyugodt élet az új ingatlanban. Kevesebb mint egy évvel az avató ünnepség után, 2010 áprilisában a Fidesz kétharmados győzelmet aratott. Ez azért volt kínos az Iskola Alapítvány számára, mert ezt az alapítványt az RMDSZ alapította, az RMDSZ pedig akkoriban inkább a baloldali magyarországi pártokkal ápolt jó kapcsolatot. Orbán Viktor személyes rossz viszonya Markó Béla akkori RMDSZ-elnökkel köztudomású volt. Mindenki tudta, hogy az RMDSZ sok jót nem várhat az új magyar kormánytól.

Ráadásul a Fidesz akkoriban még az RMDSZ ellenzékét támogatta, mivel az volt a terv, hogy így, a politikai alternatíva felépítésével kezdik ki az RMDSZ erdélyi egyeduralmát.

Amint az várható volt, az új kormány minden, RMDSZ-hez köthető projektet azonnal karanténba tett. 

A Fidesz a mindenkori magyar kormányok támogatáspolitikájának egyik meghatározó elemét, a nemzeti jelentőségű intézmények listáját is átírta: ide nem került fel az Eurotrans Alapítvány, sem egyéb, RMDSZ-es kötődésű szervezet.

És ez még mindig csak a kezdet volt. 2011 tavaszán a magyar kormány elszámoltatási kormánybiztosa, Budai Gyula kilátásba helyezte, hogy a határon túli magyar szervezeteknek és egyéb intézményeknek nyújtott állami támogatások ügyében is vizsgálódik majd; Ulicsák Szilárd, a határon túli támogatások összeállításáért és beindításáért felelős miniszteri biztos pedig azt a gyanút lebegtette meg nyilvánosan, hogy nem magyar oktatásban részesülők vagy nem magyar nemzetiségűek is kaptak pénzt oktatási-nevelési támogatás címén.

Se pénz, se paripa

Erre az akkoriban ügyvezető elnök Kelemen Hunor azt válaszolta, hogy „az RMDSZ-nél nincs mit kivizsgálnia a magyar kormánynak”. Továbbá hogy az Iskola Alapítvány, illetve az Eurotrans Alapítvány ugyan kaptak magyarországi támogatást, azonban ezekkel a közpénzekkel minden évben elszámoltak, eddig ezekben senki nem talált kivetnivalót.

A fenyegetőző kijelentéseknél sokkal fájóbb volt, hogy a Fidesz-kormány se szó, se beszéd elvette az Iskola Alapítványtól az oktatási-nevelési támogatás, a Szülőföldön magyarul program lebonyolítását. A döntés végrehajtása sem volt túl barátságos: 2011 májusában Nagy Zoltán egyoldalúan felbontott kormányközi egyezményre és hírzárlatra panaszkodott. 

A Medgyessy-kormány 2003-tól az Iskola Alapítványnak adta ezt a feladatot. 2011-től a Fidesz a Romániai Magyar Pedagógusszövetséget (RMPSZ) bízta meg a lebonyolítással annak ellenére, hogy az Iskola Alapítvány nevesítve volt a magyar-román kormányközi egyezményben. 

Nem csak projekt: választói adatbázis 

A Szülőföldön magyarul program azért volt fontos, mert infrastruktúrát, munkahelyeket és egy politikai célokra is jól felhasználható PR-lehetőséget jelentett: ki ne kedvelné azt az alapítványt, amely hozzásegíti az erdélyi magyar családokat, hogy pénzt kapjanak? 

A program emellett – az RMDSZ ellenzéke szerint – a magyar állam pénzéből naprakészen tartott választói adatbázist jelentett az alapítvánnyal szorosan összefonódott RMDSZ számára. Ne feledjük, még bőven a GDPR előtti időkben járunk.

A Szülőföldön magyarul programmal, vagyis az oktatási-nevelési támogatások adminisztrációjával foglalkoztak az Iskola Alapítvány Șoimului utcai központjának földszintjén. A program befagyasztása volt a magyarázata annak, hogy a munkatársak körében akkora volt a bizonytalanság abban az időszakban. 

Az RMDSZ másik alapítványánál, az Eurotrans-nál sem volt jobb a helyzet. Ez az alapítvány 2010-ig a Bethlen Gábor Alap korábbi megfelelőjének, a Szülőföld Alapnak bonyolította az erdélyi pályázatait. Ezek a kisösszegű pályázatok együtt Semjén Zsolt beszámolója szerint 2010-ben a 41 millió forintot sem érték el. A szocialista kormányok által alapított Szülőföld Alap megszűnésével az Eurotrans értelemszerűen feladat nélkül maradt.

Fekete bárányból lett az egyik kedvenc

Bár 2010-ben igencsak bal lábbal indult az együttműködés, 2026-ra ott tartunk, hogy az RMDSZ a magyar kormány legfontosabb erdélyi szövetségese. Az RMDSZ-hez köthető alapítványokat kiemelten támogatja a Bethlen Gábor Alap. 2025 végéig ez a két alapítvány összesen legalább 18 milliárd forintot (2026 áprilisi árfolyamon 47 millió EUR) kapott egyetlen forrásból – ez csak a Bethlen Gábor Alapítvány által jóváhagyott pályázatokat jelenti.

Az RMDSZ és a Fidesz kiegyezésének hosszas folyamatáról itt írtunk. Most ideje összesíteni az Iskola és az Eurotrans alapítványok Bethlen Gábor Alaptól kapott támogatásait. A pályázatokat, támogatási szerződéseket, továbbá a pályázatok elszámolásait közérdekű adatigényléssel kértük ki a BGA-tól.

Szándékosan nem szentelünk külön anyagot a két alapítványnak. Jogilag ugyan külön entitások, azonban számos más alapítvánnyal együtt az RMDSZ civil szervezetekből álló holdudvarának részei. Számtalan formális és informális szálon függenek össze:

• Mindkét alapítványt az RMDSZ alapította: az Iskola Alapítványt 1996-ban, az Eurotrans Alapítványt 2004-ben;
• Mindkét alapítvány jogi képviselője hosszú ideje Nagy Zoltán-Levente, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kabinetfőnöke (korábban, a 2000-es évek elején az Iskola Alapítvány elnöke Kelemen Hunor volt);
• Az Eurotrans Alapítvány igazgatója, Balázs-Lészai Orsolya, az RMDSZ ügyvezető elnökének, Balázs Attilának a felesége;
• Az RMDSZ területi szervezetei és az Eurotrans Alapítvány vidéki irodái közül sok ugyanarra a címre van bejegyezve. A két szervezet munkatársai több városban egy légtérben dolgoznak. Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége és a Szövetségi Elnöki Hivatal is az Iskola Alapítvány ingatlanában székel. 

Miért kell háttérlapítványokkal trükközni?

De miért van szükség ezekre az RMDSZ-hez közelálló alapítványokra? Miért nem támogathatja a magyar kormány közvetlenül az RMDSZ-t? Ennek a magyarázata az lehet, hogy a romániai pártfinanszírozási törvény 15. cikkelye explicite tiltja, hogy a romániai pártok más államok vagy más államokban bejegyzett szervezetek által folyósított támogatásokat kapjanak. 

Bár az RMDSZ jogi formáját tekintve nem párt, hanem egyesület, az RMDSZ vezetése vélhetően jobbnak látta így, háttéralapítványok segítségével megkerülni ezt a törvényi tiltást. További érv lehet az, hogy az RMDSZ kezeli az erdélyi magyar kisebbségi közösségnek járó, a román kormány által folyósított éves támogatást. A román mellett a magyarországi támogatások könyvelése és elszámolása vélhetően így egyszerűbb.

A fenti grafikon az RMDSZ, az Iskola valamint az Eurotrans Alapítványok éves bevételeit hasonlítja össze, a nyilvános mérlegeik alapján. Ezen jól látható, ahogy az RMDSZ által kezelt romániai közpénzek mellett megjelennek és egyre növekednek a magyarországi támogatások, 2024-re pedig meg is haladják a Bukarestből kapott közpénzeket.

Amúgy több hazai párt is él ezzel a szürke zónában mozgó megoldással, és bonyolítja a külföldi támogatásait alapítványon keresztül. A legismertebb ilyen alapítvány a PSD-közeli Fundația Europeană Titulescu. Elvileg az Országos Választási Hatóság dolga lenne ellenőrizni, hogy a pártokhoz közeli alapítványoknak nyújtott külföldi támogatásokból ne a pártok működését vagy kampánytevékenységeket finanszírozzák. 

„Testvériesen” osztozik a Demokrácia Központokkal

Az RMDSZ és a Fidesz vezette magyar kormány között 2015-re oldódott annyira a hangulat, hogy az Eurotrans Alapítvány  februárban megállapodást köthetett a Miniszterelnökséggel, és a könnyített honosítással kapcsolatos tevékenységre kaphatott 250 millió forintot.

Ez konkrétan azt jelenti, hogy a magyar állampolgárságért folyamodó személyeknek ingyenesen segítenek az Eurotrans munkatársai az űrlapok kitöltésétől, fénymásolásától kezdve a fényképkészítésen, fordításon keresztül a konzuli napok megszervezéséig. 

2015-re a könnyített honosítás első nagy hulláma már lejárt. Akiknek nagyon fontos volt a magyar állampolgárság, addigra megszerezték, így a külképviseleteken már nem kígyóztak sorok. A honosításban segédkező szervezetek feladata lett rendszeresen járni a kisebb-nagyobb településeket, és ott egyenként felkeresni azokat, akik valamilyen ok miatt még nem készítették el az iratcsomót, és nem adták be az igénylésüket.

Fontos megjegyezni, hogy abban az időben az RMDSZ ellenzéke által működtetett Demokrácia Központ-irodahálózat ugyanezt a tevékenységet végezte egy sor erdélyi településen. Ezeket az irodákat 2023 februárjában zárták be, miután a magyar kormány megvonta a támogatását az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácstól. Erről a folyamatról itt írtunk részletesen.

Azonban 2015-ben még szó sincsen arról, hogy a magyar kormány ne támogatná az RMDSZ ellenzékét. Ez a Nagy Zoltánnal készült interjú is azt emeli ki sikerként, hogy az Eurotrans Alapítvány „testvériesen osztozik” ugyanakkora támogatáson a Demokrácia Központokkal.

Ugyanitt az Eurotrans kuratóriumi elnöke maga hoz egy jó példát arra, hogy mennyire nehéz szétszálazni az RMDSZ és az Eurotrans honosítási tevékenységét: 

„[…] az RMDSZ több területi szervezete évek óta ingyen és bérmentve végzi ezt a munkát a saját hálózatában. Ezért a kolozsvári központi székhely bérlésén kívül semmilyen más ingatlannal kapcsolatos kiadásunk nincs […]. Az utóbbi években ebben a munkában az RMDSZ területi szervezetei, gondolok itt elsősorban Bihar megyére, Háromszékre és a Csíki Területi Szervezetre, az élen jártak azokkal szemben, akik éveken keresztül ezért a feladatért támogatást kaptak.”

Burkolt pártfinanszírozás?

Vagyis az RMDSZ a 2015 februárjában aláírt megállapodás előtt is végezte ezt a tevékenységet, ingyen, saját erőforrások felhasználásával. Az Eurotrans területi irodák gyanánt az RMDSZ területi szervezeteinek az ingatlanjait fogja használni. A burkolt pártfinanszírozás gyanújára így válaszol Nagy Zoltán:

„A (megállapodás) létrejötte után az egyszerűsített honosítással kapcsolatos ügyintézés, az, amit eddig az RMDSZ önként végzett, átkerült az Alapítvány hatáskörébe. (…) Semmilyen finanszírozási átfedés nincs az Alapítvány tevékenysége és az RMDSZ között, mint már említettem, egyetlen saját központi irodát tartunk fent, saját alkalmazottainkkal dolgozunk, és van egy szigorú elszámolási szabályzatunk is. Kifejezetten figyeltünk arra, hogy sem a tevékenységünkben, sem a személyi kérdésekben ne legyenek pénzügyi átfedések, így sem a kuratóriumi tagok, sem jómagam, mint a kuratórium elnöke, nem részesülünk javadalmazásban.”

Az Eurotrans Alapítvány számára 2015-2016-ban a Miniszterelnökség utalt évente 250 millió forintot a honosítási tevékenység költségeinek a fedezésére. A 2017-2021-es időszakra nincsen információnk a támogatásokról, bár nincsen okunk feltételezni hogy az évi 250 millió forintnyi támogatás elmaradt volna ebben az időszakban. Ezt az alapítvány éves mérlege is tanúsítja – például a 2020-as mérlege szerint az alapítványnak nagyjából 300 millió forintnyi bevétele volt.

Az RMDSZ számára megszervezik a FUEN kongresszusát

A Bethlen Gábor Alap 2017-ben ítélte meg az Eurotrans Alapítvány számára az első támogatást. Újabb összefonódás: nem a honosítás, hanem az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) kolozsvári kongresszusának a megszervezésére kapja ezt a pénzt. A FUEN-nek az RMDSZ, nem pedig az Eurotrans Alapítvány a tagja.

Néhány kisebb pályázat után, 2021 decemberétől kezdi a BGA utalni a könnyített honosítás költségeit: ez akkor évi 400 millió forintot (akkori árfolyamon: kb. 1,1 millió EUR) jelent az Eurotrans számára. Ebben az időben az alapítványnál már mintegy 70 munkatárs végzi a könnyített honosítással kapcsolatos feladatokat.

2022-ben a BGA-tól nem kaptak támogatást, ennek ellenére az Eurotrans Alapítvány éves mérlege szerint nem volt fennakadás a bevételekben: 6,1 millió lejből, vagyis 1,3 millió euróból gazdálkodtak, munkatársaik száma pedig 103-ra duzzadt.

A Demokrácia Központoknak vége, beindul a nagyüzem

A 2023-2025-ös periódusban aztán számottevően bővültek a BGA-tól kapott támogatások: évente 700 millió forintot (kb. 1,7 millió EUR) ítélt meg az Eurotrans számára. 2023 elejétől a „konkurrencia”, vagyis az EMNT kegyvesztett lett, így az általa működtetett Demokrácia Központ-hálózat finanszírozás hiányában be kellett zárjon. 

Ezekben az években a feladatok is gyarapodtak, az Eurotrans gyakorlatilag magyar állami hivatalok kisegítőjeként működik. A különféle kedvezményekre feljogosító Magyar Igazolvány vagy a magyar útlevélhez szükséges iratcsomó összeállítása mellett adatfrissítést végez, anyakönyvi feladatokat (születés, házasság, elhalálozás bejelentése) lát el, és a Köldökzsinór-program új támogatásait bonyolítja le. Természetesen a 2026-os választásokra is készült az alapítvány – a 2025-ös pályázatukban a választási regisztrációval kapcsolatos ügyintézés kiemelt helyen szerepel.

Egy honosítási kérelem átlagosan 25 ezer forint

Az Eurotrans pályázati beszámolóiban egy sor számadat is szerepel az alapítvány által elvégzett munkáról: 2025-re összesen 125 ezer honosítási kérelmet segítettek összeállítani, továbbá 15 ezer iratcsomót a Köldökzsinór programban, 38 ezer anyakönyvezési kérelmet, valamint 25 ezer útlevélkérelmet „hozott” ez az alapítvány.

Az Eurotrans Alapítvány az általunk összegyűjtött, valószínűleg hiányos pályázati adatok alapján 2015-től mintegy 3,16 milliárd forintnyi támogatást kapott részben a Miniszterelnökségtől, részben pedig a Bethlen Gábor Alaptól. 

Ha ezt az összeget elosztjuk az Eurotrans saját bevallásával az összeállított honosítási kérelmek számáról (125 ezer), akkor durván számolva mintegy 25 ezer forintba (kb. 65 EUR) került a magyarországi adófizetőknek minden egyes, Eurotrans segítségével összeállított  iratcsomó. És ez csak a külképviseleten leadandó dosszié, tehát magának a honosításnak a költsége ebben nincsen benne.

2017-es cikkünkben is elvégeztük ugyanezt a számítást – akkor még az EMNT által összeállított iratcsomó átlagosan 5700 forintba került (18 euró). A különbség egyszerre több okra is visszavezethető: egyre kevesebb a honosítás iránt érdeklődő személy, megugrottak a költségek és az infláció is.

Trianon megemlékezés, de nem keseregve

Az Iskola Alapítvány régóta fontos szerepet játszik az erdélyi magyar kultúra és oktatás szervezésében. Amióta az RMDSZ kiegyezett a Fidesszel, korábban sosem látott erőforrások fölött rendelkezik. A magyarországi pályázati pénzek immár nemcsak kulturális és oktatási programokra, hanem milliárdos nagyságrendű ingatlanfejlesztésekre is érkeznek.

Az első nagyszabású, a BGA által támogatott projekt az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában: egy, a jelenlegi Románia megalakulásának 100 éves évfordulójára elkészített, nagyszabású program-, videó-, és kiadványsorozat kutatással és adatbázissal azokról a dolgokról, melyekkel az erdélyi magyar közösség az elmúlt száz évben Romániát gazdagította.

Bár a projektet a Bethlen Gábor Alap támogatta 2018 májusától összesen 960 millió forinttal, és a lebonyolítását az Iskola Alapítvány végezte, mint azt már megszokhattuk, a PR-nyereséget az RMDSZ kapitalizálja. A projekt honlapján, a különféle kreatív anyagokon mindenhol az RMDSZ logói tűnnek szembe. 

A projektbe egyébként szinte a teljes erdélyi magyar intézményrendszer és értelmiségi elit be volt vonva. Az Iskola Alapítvány 70 személlyel kötött szerzői jogi szerződést, és további 50 jogi személyiséggel szerződött a programban.

Érdekesség, hogy ez a programsorozat a román közösség fele is nyitott. A román nyelven is elérhető weboldal mellett például a román-magyar feszültségeket humoros videókkal és román sztárokkal tematizáló weboldal és YouTube-csatorna is elkészült.

Afterschool és buszprogram

A 2019-ben indul afterschool program szintén valós problémára kínál megoldást: a délutáni gyermekfelügyelet, foglalkozások és az ebéd hiánya a szórványoktatás elemi osztályaiban. A délutáni foglalkozás megléte vagy hiánya fontos érv akkor, amikor egy szülő eldönti, hogy magyar vagy román iskolába íratja a gyermekét. 

Bár ezt elvben az önkormányzatok kellene finanszírozzák, a gyakorlatban erre sok helyen nincsen forrás vagy odafigyelés. Így vagy a szülők finanszírozzák a délutáni tevékenységeket, vagy pedig az elmarad. Az Iskola Alapítvány 23 helyszínen biztosított délutáni foglalkozást, felügyeletet, illetve ebédet mintegy 1800 gyermeknek. Ez a program a 2025-2026-os tanévben is működik, jelenleg mintegy 3000 gyermek vesz benne részt 63 helyszínen (helyszínek listája itt). Ezt a programot a BGA összesen 4,5 milliárd forinttal támogatta.

Ehhez kapcsolódik az alapítvány buszprogramja, melyet a Rákóczi Szövetséggel közösen bonyolít 2023-tól. Ebben az iskolakezdő és elemista gyerekeket szállítják iskolába Erdély 11 megyéjében olyan településekről, ahonnan egyébként nem lenne lehetőségük nagyobb településeken található iskolákba bejárni.

Az irodalom bástyája

Emellett az Iskola Alapítvány irodalomszervezői és kiadói tevékenységbe is belevágott – szintén a magyar kormány támogatásaiból. Egy ideje ő szervezi a Kolozsvári Ünnepi Könyvhetet, emellett van 40 év feletti alkotóknak szóló irodalmi ösztöndíjprogramja. 

Azt pedig kevesen tudják, hogy 2024 szeptemberétől az Iskola Alapítvány hat erdélyi magyar folyóirat kiadási költségeihez is hozzájárul a nyomdaköltségek és tiszteletdíjak átvállalásával. Olyan folyóiratokról van szó, mint a Látó, a Székelyföld, a Helikon vagy az Újvárad. 

Nagy kérdés azonban, hogy irodalomszervezőként, kiadóként hogyan értelmezi a sajtó- és véleményszabadság kérdését az Iskola Alapítvány. Azt tudjuk, hogy a kényelmetlen sajtókérdéseket, és úgy általában a kritikus hangokat nem szereti az alapítvány képviselője, Nagy Zoltán. 

Ne feledjük, hogy 2017-ben az Iskola Alapítvány ingatlanában irodát bérelő Transindex szerkesztőségének hirtelen megemelték a lakbérét akkor, amikor elkezdték feszegetni az Átlászó Erdély által feltárt L’Alchimiste ügyet. Vagyis azt, hogy Nagy Zoltán az Iskola Alapítvány pénzéből gyakorlatilag kedvezményes, hosszú lejáratú hitelt nyújtott feleségének, Debreczeni Hajnalkának, hogy vendéglőt nyisson Kolozsvár főterén. 

Adatra nincs pénz

Ahogy azt is tudjuk, hogy az Iskola Alapítvány pénzhiányra hivatkozva 2023 februárjában leállította az Erdélystat projektet. Ez az egyedi kiadvány rendszerezte, megjelenítette és értelmezte a romániai magyar közösség helyzetére vonatkozó statisztikai adatokat (és mely adatsorok sokszor az RMDSZ számára kellemetlen trendekre világítottak rá). 

Információink szerint ennek a 2019-ben indult projektnek a költségvetése mintegy 40 ezer euró lehetett éves szinten, 4 éves időszakra ez körülbelül 186 ezer eurót jelentett. (Hibaigazítás, 14:50, 12.04.2026. A projekt költségvetésére vonatkozó mondatot Barna Gergő volt vezető munkatárs közlése alapján módosítottuk.) Annak ellenére nem volt erre a projektre pénz, hogy az Iskola Alapítvány csak az irodalomszervezési, kiadási tevékenységére mintegy 280 millió forint támogatást kapott a BGA-tól az utóbbi néhány évben.

A bérlakás-ingatlan, ami csak viszi a pénzt

Az Iskola Alapítvány számottevő ingatlan-portfólióval is rendelkezik. Az első ingatlanuk Kolozsváron – a cikkünk elején említett, Șoimului utcai épület – 2009 nyarán készült el baloldali kormányok támogatásaiból.

Ebben az ingatlanban összesen 21 lakás található, amelyet a kolozsvári lakbéreknél jóval olcsóbban (egyszobás: 100 EUR, kétszobás lakás: 145 EUR havonta) adnak ki meghatározott időre fiatal egyetemi oktatóknak és családjuknak.

Bár a bérlők a lakbér mellett maguk fizetik a rezsiköltségeket, illetve az ingatlan maga is relatíve új építésű, a Bethlen Gábor Alap 2017 óta évente mintegy 10 millió forinttal (kb. 25 ezer EUR) támogatja az “Egyetemi oktatók kedvezményes bérlakás programját”. Mostanra ez az összeg mintegy 100 millió forintra rúg.

Ez a pénz az épületgondnok fizetése mellett különféle javításokra ment el. A biztonsági kameráktól légkondicionálón keresztül a központi kazán cseréjéig, az ingatlan teljes külső-belső felújításáig, a távirányítós kapu vagy akár a kerítés megjavításáig és lefestéséig lényegében minden költséget a magyar adófizetők fedeztek.

Adja magát a kérdés: miért nem lehet ez a program önfenntartó? Miért nem lehet ezeket a költségeket a lakbérekből fedezni? Ezzel és sok más kérdéssel megkerestük Nagy Zoltánt: először egy interjút kértünk, majd elküldtük a kérdéseinket. Választ nem kaptunk.

Épül a 3100 négyzetméteres Minerva Kulturális Központ

Az Iskola Alapítvány következő ingatlanvásárlása szintén Kolozsvárhoz kötődik: 2018-ban a történelmi belvárosban, a Dávid Ferenc és a Brassai utca sarkán megvásárolták az egykori Minerva Nyomda összesen 1320 négyzetméteres, lepusztult épületegyüttesét a Minerva Egyesülettől. 

Évekig pereskedett az Iskola Alapítvány, míg a szomszédok beleegyezésüket adták az építkezéshez. Végül 2025 májusában sajtótájékoztatón jelentették be, hogy megvan az építkezési engedély, és elindul az új Minerva Kulturális Központ építése. 

A központ egy 3100 négyzetméteres összterületű, három tömbből álló ingatlanegyüttes, mely részben irodákat, részben alternatív oktatási tereket, konferenciatermet és kortárs kiállítóteret tartalmaz majd, és a tervek szerint 2027-re készül el.

A beruházás összértéke 3,3 milliárd forint. 2018-ban a Bethlen Gábor Alap 932 millió forintot (2018-as árfolyamon közel 3 millió eurót) ítélt meg az ingatlan megvásárlására, valamint a bontási munkálatokra. Anyagunk megjelenése idején a területen alapozási munkálatok folynak.

Bár 5 milliárd forintot kaptak rá, nem készült el a nagyváradi Sonnenfeld palota felújítása

Szintén 2018-ban vásárolta meg az Iskola Alapítvány a Sonnenfeld palotát. A Nagyvárad központjában lévő, ikonikus épület szecessziós stílusban épült a 20. század elején. A 2283 négyzetméteres telken az épület több szinten közel 5500 négyzetméter bruttó összfelülettel rendelkezik.

A tervek szerint az ingatlan Magyar Ház és a nagyváradi magyarok kulturális központja lesz. Könyvtár, előadótermek, kiállítótér, pedagógusi és kulturális egyesületi irodák működnek majd itt, ha a felújítás véget ér. 

2019-ben a program költségvetése 2,47 milliárd forint volt. Ebből az épület és a telek megvásárlására nagyjából egymilliárd forintot költöttek. Az eredeti keretet azonban mára bőven túllépték: összesítésünk szerint a BGA az évek során mintegy 5 milliárd forintot ítélt meg erre a célra. 2022 januárjában sajtótájékoztatón jelentették be a munkálatok kezdetét, azonban az épület 4 év elteltével sem készült el. 

Az Iskola Alapítvány által 2025-ben leadott pályázati dokumentáció szerint az épületegyüttes hátsó épületei nagyrészt elkészültek. A pályázat szerint az utcáról látható főépület tetőszerkezetét is felújították, és hátra van az épület szerkezeti megerősítése, valamint a belső munkálatok.

Mindezt nem tudjuk sem megerősíteni, sem cáfolni: néhány hete jártunk a Moscovei utca 8 szám alatt, és egy elhagyatott építkezést találtunk. A bejáraton vaskos lakat volt, a szeméttel megtelt kapubejárót szemlátomást rég nem használta senki. A főépület homlokzatán nem tudtunk felfedezni látványos beavatkozást, a kapura kifüggesztett tájékoztató szerint az építkezési engedély 2026 március végén lejárt.

Diszkréten hallgat további szerzeményeiről az Iskola Alapítvány

Az Iskola Alapítvány Csíkszereda központjában 2020 októberében megvásárolta a színe miatt Kék házként ismert szecessziós épületet. A Petőfi utca sarkán álló épület három szintes, és 400 négyzetméteren terül el. Az épület teljes körű felújítása 2022-ben fejeződött be, és áfa nélkül 5,6 millió lejbe (1,1 millió euróba) került. 

Jelenleg ebben a Magyar ügyek háza feliratú ingatlanban található többek között a Pro Economica Alapítvány, az Eurotrans Alapítvány, valamint Kelemen Hunor RMDSZ-elnök csíkszeredai irodája.

Háromszintes, századfordulós villa Tusnádfürdőn

Ha a fenti ingatlanprojektek kaptak némi sajtónyilvánosságot, az alább következő ingatlanok megvásárlása után nem szervezett sajtótájékoztatót, nem tett nyilvános bejelentést az Iskola Alapítvány. Csak azért tudunk róluk, mert azokat említi a BGA-nak leadott pályázati dokumentáció.

Ez a hallgatás azért különös, mert egyébként az alapítvány Facebook-oldalán bőségesen találunk profin fotózott, kifogástalanul megírt anyagokat az alapítvány különféle tevékenységeiről. Feltűnő, hogy miközben egy irodalmi ösztöndíjassal készült rádióinterjú vagy egy vidéki könyvbemutató megér egy posztot, addig milliárd forintos nagyságrendű ingatlanberuházások valahogy elsikkadnak.

Emiatt nem ért el a szélesebb nyilvánossághoz, hogy 2020-ban Tusnádfürdőn is megvásárolt egy ingatlant az Iskola Alapítvány. A Brazilor utca 3 szám alatt található, három szintes villa érdekessége, hogy az egyetlen megmaradt gerendavázas, századfordulós épület az üdülőtelepülésen.

Az Iskola Alapítvány ezt a 232 négyzetméter alapterületű villát teljesen újjáépítette, és mellé felépült egy 200 négyzetméteres konferenciaterem is. Az ingatlan rendeltetése tanulmányi és alkotóház, a felújítása mostanra nagyrészt elkészült.

Erre a két ingatlanra összesen közel 2 milliárd forint, vagyis mintegy 4,8 millió euró támogatást ítélt meg a BGA. (A két ingatlan megvásárlását egyetlen támogatási döntés tartalmazza, így nem tudjuk, hogy a két épület külön-külön mennyibe került.) 

Közel 2 millió eurós ingatlan Marosvásárhely belvárosában

2021 októberében Marosvásárhely központjában is vásárolt egy ingatlant az Iskola Alapítvány: a Călărașilor (Kossuth Lajos) utca 18 szám alatt található szecessziós Potoczky-ház és a telek ára illetékekkel együtt 7,9 millió lej (560 millió HUF, akkori árfolyamon kb. 1,5 millió EUR) volt. 

Ezt az 1070 négyzetméter belső felülettel rendelkező ingatlant fel is újították. A tervezés, az udvar és a belső terek kialakítása, ezután pedig az előadóterek, irodák, konyhák felszerelése további 150 millió forintba (420 ezer EUR) került. Ezt is a Bethlen Gábor Alap állta.

A pályázat indoklása szerint az ingatlanban „a helyi közösségért tenni akaró civil szervezeteknek biztosítanának tevékenységükhöz megfelelő tereket”. De az alapítvány oktatási és tehetséggondozó programjainak is ez lenne a helyszíne.

Azt nem tudjuk, hogy milyen civil szervezetek kaptak itt irodát, mivel az ingatlant nem sikerült meglátogatunk. A Google Street View fotóján két cégért sikerült felfedeznünk az ingatlan kapuján: az egyik az Eurotrans Alapítványé, a másik pedig az RMDSZ jól ismert tulipánja – ez lett ugyanis a székhelye az RMDSZ Maros megyei szervezetének. 

Az erdélyi magyar írók is kaptak székházat

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája számára is sikerült megteremteni a „kiszámítható munkavégzéshez szükséges feltételeket”. Az Iskola Alapítvány a kolozsvári Nagypiac közvetlen közelében megvásárolt egy 85 négyzetméteres, kétszobás lakást egy 20. század elején épült bérházban. Ezt hosszú távra, ingyenes haszonbérleti szerződéssel az E-MIL rendelkezésére bocsátotta. Erre a célra 113 millió forintot (280 ezer EUR) kapott a Bethlen Gábor Alaptól.

A legrejtélyesebb villa egyben a legdrágább

A lista végére hagytuk az Iskola Alapítvány leglátványosabb, egyben legrejtélyesebb szerzeményét. A Kolozsvár szívében, a Sétatér mellett található Cardinal Iuliu Hossu (volt Pavlov/Fürdő) utca 41 szám alatt található villát birtokló cégért, az Adalgo Mirus Kft.-ért 9,1 millió eurót fizettek ki 2025 januárjában.

Annyira titkos volt ez a szerzemény, hogy az RMDSZ területi szervezeteinél is az Átlátszó Erdély tavaly áprilisban publikált anyagából értesültek arról, hogy hova költözik az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, valamint a Szövetségi Elnöki Hivatal, vagyis Kelemen Hunor RMDSZ-elnök.

Nem sikerült kiderítenünk, hogy milyen pénzből vásárolta meg az Iskola Alapítvány ezt a villát. Annyit tudunk, hogy a Bethlen Gábor Alap 2024 áprilisában jóváhagyott 3,66 milliárd forintot „az alapítvány kolozsvári ingatlanfejlesztésének támogatása” címmel. 

Ez az összeg akkori árfolyamon nagyon közel állt a cég részvényeinek 9,1 millió eurós árához, amit az Iskola Alapítvány 2025 januárjában kifizetett.

„Mérlegelési jogkör” miatt „hatályát veszti”

Csakhogy két hónappal a tranzakció előtt, 2024 novemberében a BGA visszavonta ezt a döntést. Az oldalra feltöltött dokumentumban az a lakonikus magyarázat áll, hogy a 2024 április 29-én meghozott döntés „hatályát veszti”.

Magyarázatért fordultunk a BGA-hoz – az Alap válaszából annyi derült ki, hogy a bizottsági határozatot a „mérlegelési döntési jogkörében eljárva” vonta vissza a Bizottság, így támogatói okiratot nem adtak ki.

A Fürdő utcai villával, valamint az Iskola és az Eurotrans Alapítványok magyarországi támogatásaival kapcsolatban március elején kértünk interjút a két alapítvány jogi képviselőjétől, Nagy Zoltántól. 

Az e-mailt arra a címre küldtük el, melyről Nagy Zoltán az idők folyamán többször válaszolt kérdéseinkre, ezúttal azonban nem kaptunk választ. Április 1-én egy sor kérdést küldtünk el az előbbi címre, illetve az Iskola Alapítvány és az Eurotrans Alapítvány hivatalos e-mail címére. Választ anyagunk publikálásáig nem kaptunk, de amennyiben ez befut, akkor annak természetesen teret fogunk adni.

The post Hallgatni arany. Így hízlalta a NER az RMDSZ alapítványait appeared first on Átlátszó Erdély.

Véletlenül jutottam el ide, miután március végén Lisszabon egyik szállodájának több századik ablakából vizslatva felfedeztem egy zöld területet, ahol edzeni lehet. 

Reggeli futás közben jó párszor megálltam fotózni a tájat, az ötletes megoldásokat, és már kifele tartottam a Bela Vista parkból, amikor kissé vadabb környékre értem. Játszótér, veteményeskert és elhanyagolt udvar ötvözete. Vadnövények, olajfák, kitáblázott ágyások, komposztláda, rothadó fatönkök, kicsiny tó körül röpködő rovarok festői összevisszaságban. Szándékos az elvadulás, kétség sem fért hozzá. Tábla hirdeti, hogy felkérik a lakosságot, legyen türelemmel,

egy minierdő nevelkedik a közelben éppen. 

Az ágyások mögött méretes tömbházak sorakoznak. Épp a fényképbe igyekeztem belekomponálni a teljes városi tájat, amelyben ez a babaerdő található, amikor a biciklisávon egy férfi és két vidám kutyája gurult felém. A férfi megállt, és megállt az ütő bennem, ahogy megszólított. De szerencsére nem felháborodottan töröltetni akarta a képet, ahogy itthon jó eséllyel történt volna, hanem:

 – Csatlakozz te is hozzánk szombaton, 10-15-en szoktunk itt önkéntesként dolgozni – állt neki kedvesen összefoglalni, hogy miről szól a minierdő-kezdeményezés.

Sajnos pénteken már hazautaztam, így nem vehettem részt a mulatságon, de itthonról megkerestem João-t, hogy ossza meg velünk, erdélyiekkel a minierdő koncepcióját. Mert bár a magyar és újabban a román fősodor arról győzköd, hogy nincs ember okozta klímaváltozás, a bőrünkön nem épp így érezzük. 

A Lisszabonba utazásom célja ugyanis éppen ez volt: tapasztalatcsere európai újságírókkal arról, hogyan tudósítsunk a klímaváltozásról. A repülőn nézegettem videókat a témában, hogy kicsit felkészüljek szókincsben, tudásban a találkozásra a klímatudatos újságírókkal, amikor a tiny forest, urban forest, pocket forest, wee forest és Miyawaki forest elnevezésekre bukkantam. Ezek az apró, városi, zseb, pinduri kifejezések kisméretű erdőket jelentenek, melyeket alapvetően városi környezetben ültetnek azzal a céllal, hogy hűtsék a levegőt és megkössék a talajt, valamint visszatartsák a talajvizet. 

Izgalmas volt megtapasztalni ugyanezt – tiszta véletlenül – élőben. 

Bár megjött a kedvem João lelkesedése nyomán a földmunkához, de muszáj volt visszasietni a konferenciára, ahol a Mensagem de Lisboa újság munkatársaitól tudtam meg ezt-azt a városi hőszigetek kialakulásának okairól, az ellene való küzdelemről és a téma feldolgozásának lehetőségeiről a megoldásközpontú újságírás módszereivel. 

Hazaérve a Google és újabban a ChatGPT barátaimmal ültem össze tanácskozni. João Fernandes az Urbem Forests egyesület munkatársa, héttagú igazgatótanácsának egyik tagja, állítják digitális barátaim a keresztnevére és az általa képviselt szervezet nevére kutatva. Amikor nem minierdészkedik, a pénzügyi szektorban IT-menedzserként dolgozik Portugália egyik legnagyobb bankjánál. Egy héttel a találkozásunk után már WhatsAppon beszéltünk João Fernandes-szel arról, hogyan csatlakozott a kezdeményezéshez, és hogyan vált önkéntes erdőőrré. 

Ha az ember nem megy az erdőhöz, az erdő megy az emberhez

A környezetvédelmi és társadalmi ügyeket felvállaló alapítvány csaknem teljes mértékben önkéntesekkel dolgozik ma már az ötödik minierdő betelepítésén Lisszabonban, mondja az interjúnk során. De nem csak faültetésből áll a számos önkéntest foglalkoztató szervezet munkája. Azon igyekeznek – szinte fáradoznit írtam, de igazából élvezettel végzik –, hogy az ember és a természet újbóli összekapcsolódását segítsék a koncepció kitalálója, Miyawaki Akira céljai szerint. 

Kis- és nagyobb iskolásokat fogadnak, gyerekfoglalkozásokat tartanak az erdei növényekről, állatokról, a talajról, együtt dolgoznak a földdel. Igazi közösségi eseménnyé válik a kis erdő karbantartása.

 – Egyértelműen a közösség és az emberek – válaszolja a kérdésre, hogy mi okozza számára a legnagyobb elégtételt az Urbemnél végzett munkájában.

– Minden hétvégén látom azoknak az embereknek az arcán, akik kijönnek, hogy mindig nagyon boldogok, hogy ott lehetnek, találkozhatnak más önkéntesekkel, az erdőben, a szabad levegőn lehetnek. Hétről hétre visszajárnak, mindig jönnek új arcok is, van, aki a kutyájával futva érkezik. Szóval minden hétvégén boldog vagyok, mert sok embernek tudok örömet okozni – mondja João lelkesen. 

De mi ez a Miyawaki-minierdő, és miért beszélünk ennyit egy bozótról?

A Miyawaki-erdő fogalma Miyawaki Akira japán botanikushoz és ökológushoz fűződik, aki az 1970-es években jutott arra a megfigyelésre, hogy a japán templomok, sintó szentélyek környékén sokkal ellenállóbb és dúsabb, életrevalóbb növényzet burjánzik, mint Japán kortárs erdőiben. Az ott található őshonos fák sokkal életképesebbek, mint az ország erdőibe fakitermelés céljából betelepített társaik. 

Akkoriban a japán erdőknek már csak 0,06 százaléka tartalmazott őshonos fajokat, mérte fel a kutató. Az általa kidolgozott ökológiai mérnöki módszerrel élete során több mint 1300 erdő (újra)telepítésében vett részt nemcsak Ázsiában, hanem számos csendes-óceáni és trópusi országban is. A 2021-ben 93 éves korában elhunyt botanikus azt bizonyította be, hogy módszerével akár az ipari, mezőgazdasági termelés miatt leromlott területeket is be lehet erdősíteni és a talajt fel lehet javítani. 

Módszere követőkre talált, a Miyawaki-módszert volt tanítványa, az autómérnök Shubhendu Sharma vezette be Európában, elsőként Hollandiában. Ezt már azután tudom meg egy rövid YouTube-dokufilmből, hogy beszélgettem Balázs Tivadar sepsiszentgyörgyi származású vállalkozóval, aki jó eséllyel az első romániai Miyawaki-erdő alapítója.

Szentgyörgy legyőzi a parkolósárkányt

Romániában nagyjából a pandémia óta léteznek szándékosan telepített minierdők. Az első dokumentált Miyawaki-minierdő címért a Bákó megyei Moinești városa és Sepsiszentgyörgy vetekszik. A Moinești-i George Enescu iskola udvarára 2021. április 1-jén telepítettek a helyi önkormányzattal együttműködésben egy 500 négyzetméteres minierdőt. 

Az OMV Petrom Románia a holnapért ültet (România plantează pentru mâine) programjának finanszírozásában bükk, kocsánytalan tölgy, erdei fenyő, vadkörte, vadcseresznye, gyertyán, kislevelű hárs, bibircses nyír, hegyi szil, mezei juhar, korai juhar, vadalmafa, magas kőris, hegyi juhar, rezgő nyár, som, galagonya, közönséges orgona és közönséges fagyal került az iskola udvarára. 

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának parkolójába pedig a korabeli újságcikkek szerint április 11-én telepítettek Balázs Tivadar vállalkozó kezdeményezésére minierdőt. Igen ám, de arról nem cikkezett a sajtó, hogy a BBTE udvarán lévő erdőcske előtt már egy évvel magánterületen is létrehozott Balázs Tivadar egy minierdőt, a Szentgyörgy szélén található Dakó utcában. Annak a tapasztalatait használta fel a BBTE parkolójában található erdőcske telepítésekor, mondja telefonos interjúnk során.

Ez az erdő a Google maps 2023-as utcafotóján egy kis kertnek néz ki, amit felvet a gyom. Későbbi képeken azonban már lombos-leveles liget benyomását kelti. 

Hogy lett a Toyota egy világkörüli módszer gyújtómotorja?

Shubendu Sharma indiai autómérnök TED-es előadásából inspirálódott Tivadar, innen jött az ötlet, hogy kellene itthon is telepíteni. Ehhez nemzetközi finanszírozást szerzett, a városi minierdő-telepítők hálózatán, a SUGi-n keresztül. Majd felkérte az egyetem környezetmérnöki karát az együttműködésre, amely szíves-örömest beleegyezett. Az egyetem biztosította a helyszínt, az infrastruktúrát és az ültetőbrigádot a diákság bevonásával, Balázs Tivadar pedig megvásárolta a fákat és megszervezte a telepítést, majd a karbantartást. 

Shubendu Sharma története is érdekes egyébként. Az indiai fiatalember a Toyota autómérnökeként önkéntesen segédkezett Miyawakinak, hogy az autógyár parkolójában létrehozzanak egy erdőt az autók karbonkibocsátásának semlegesítése érdekében. Annyira megtetszett Shubendunak a módszer, hogy a saját udvarában is létrehozott egy minierdőt, majd a mérnöki tudását alkalmazta az erdőtelepítés modellezésére. Felhagyott a jól kereső munkájával, és minierdő telepítő céget létesített.

Miért nincs még mindenkinek ilyen?

A Miyawaki-erdőknek az az előnye, hogy rendkívül gyorsan nőnek, tízszer gyorsabban, mint egy hagyományos ültetett erdő. Már 10 év alatt elérhetik a fák azt a méretet, amit egy hagyományos, ültetett erdőben leghamarabb 100 év alatt érnének el. A másik nagy előnyük, hogy két és félszer több károsanyagot semlegesítenek a levegőből, mint azonos méretű területen található hagyományos társaik. 

A harmadik előnyük, hogy bárhová telepíthetők az alapelvek figyelembevételével. Kis méretük miatt akár egy veteményeskertnyi helyre, egy városi parkba, a tömbházak közé, gyárépületek udvarára, ipari létesítmények helyére, vagy a ház előtti virágágyásba is. Leromlott területeket javítanak fel, és a talaj vízmegtartó erejét is növelik. Ennyi jótékony hatást tekintve az a csoda, hogy még nincs minden településen ilyen. 

Honnan lesz ennyi szupererő?

A Miyawaki-módszer egyik alapelve, hogy csak őshonos fákkal dolgoznak. A másik, hogy a csemetéket sűrű közelségben ültetik, és alaposan előkészítik, feltáplálják a talajt. 

A talajt trágyával, komposzttal és nedvszívó rostokkal dúsítják egy az egyhez arányban 1 méter mélyen – mondja Balázs Tivadar –, mint például a szalma, kukorica-csusza vagy a kókuszhéj-őrlemény, attól függően, hogy hol mi elérhető. A csemeték vagy magok elültetése után letakarják szalmával vagy mulccsal, hogy megvédjék a kiszáradástól és a gyomoktól. Balázs Tivadar jó sok szalmát javasol takarásnak, ők 2 kg-ot tettek négyzetméterenként, de ha 4 lett volna, akkor utólag kevesebbet kellett volna gyomlálni, mondja.

Romániában azért ez sem olyan egyszerű. A hatvan-hetven őshonos fafajtából „illik legalább 20-25 fajtát ültetni”, lágyszárúakat, fás szárúakat, cserjéket és lombkoronával rendelkezőket, pionír és klimax fajtákat vegyesen. Azonban a romániai erdészetek többsége legtöbb 6-7 fajtára specializálódik, így három megyét bejárt Tivadar, mire a 20-25 fajtát beszerezte. 

Az előkészítés nem csak a talajra vonatkozik, hanem a szervezésre is. Például ha településre akarsz erdősíteni, akkor a trágyaszállító pont akkor kell ráérjen, amikor a kotrógépes, mert a trágyát, komposztot egy iskolaudvar parkolójában tárolni nem egészséges. Mivel a trágyaszállító nem ért rá, nem tudtak trágyát keverni bele, s a komposztot is az elültetés után, a talajtakaró tetejére helyezték végül. Aztán városi környezetben az is kiderülhet, hogy kő, betonelemek vannak úgy 20 cm mélység alatt a talajban, vagy a vezetékek miatt kell több hatósággal is egyeztetni. 

A lakossággal is kell egyeztetni. Egy alkalommal azon csúszott el a projekt, hogy a lakók nem áldozták volna fel parkolóhelyeiket és gyermekeik focihelyét egy minierdő kedvéért. 

Nem árt, ha van egy tájépítész ismerősöd

A fajták kiválasztásában és elrendezésében nem árt igénybe venni biológus és tájépítész segítségét. Különösen akkor, ha közösségi találkozóhely és/vagy nevelési funkciót is társítanánk a minierdőhöz. 

Lisszabonban például a biológus tervező az egyetlen tagja a csapatnak, aki fizetésért dolgozik. Az általuk kifejlesztett, FastForest-nek nevezett módszer abban különbözik a Miyawakitól, hogy ha nem feltétlenül szükséges, akkor nem táplálják fel a talajt előzetesen. Nem is ragaszkodnak feltétlenül a sokféleséghez, hanem a biológus a talajvizsgálat nyomán csak olyan növényeket választ ki, amelyek megélnek az adott talajon. 

Mielőtt hozzáfognának az ültetéshez, megvizsgálják a napnak való kitettséget, a talajvíz-viszonyokat. Egy közepes minőségű talajt költséghatékonysági megfontolásból nem javítanak fel, magyarázza João. 

Nagy hangsúlyt fektetnek ellenben a dizájnra, amire nekik a szentgyörgyi vagy vásárhelyi erdőcskékkel ellentétben szükségük is van, ugyanis a foglalkozások helyszínét ki kell jelölni, séta-útvonalakat, ülő- és gyülekezőhelyeket terveznek. Ők nem csak a klímavédelem, hanem a közösségi együttlét funkciót is szorgalmazzák. 

Szinte a fürdőkádban is elfér

A Miyawaki-erdők másik nagy előnye, hogy icipici helyen is elférnek. Marosvásárhelyen jóindulattal 35 négyzetméteres, körülbelül egy hálószoba méretű a kör alakú erdőcske, mely a Szentgyörgy (Republicii) téren található a park kellős közepén. A Google Maps-en nem is látszik, eltakarják a park bokrai. 

Mindösszesen 7 nagy lépés hosszában, 5 nagy lépés széltében, ha a legszélesebb pontjain mérem. Sajnos, kiszáradt pár nyárfa benne, de egyébként teljesen erdőszerű látványt nyújt ezen a pár négyzetméteren, még elhajigált nejlonzacskó is hever kéjesen az avaron. 

2022 áprilisában ültették a városi kertészet és a Pando Egyesület együttműködésében, az Arobs software-fejlesztő cég finanszírozásában. Kislevelű hárs, kocsánytalan tölgy, bükk, gyertyán, korai juhar, rezgő nyár, nyír és magas kőris fákat ültettek, négyzetméterenként 2-3 darabot, olvasható a táblán és a telepítők közleményében. 

Csíkcsicsóban is van egy ilyen erdő, a ház előtti ágyást foglalja el. Véletlenül találtam rá a térképen a Miyawaki-erdőkre keresve, Lutz Levente töltötte fel a képet. Mint kiderült egy Hargita Népe-cikkből, Lutz véletlenül telepített Miyawaki-erdőt. Azaz betartotta az összes alapelvet, amikor a háza előtti ágyást tervezte, így hát büszkén kitette a tájékoztató táblát is a háza elé egy QR-kóddal, hogy miről szól a Miyawaki-erdő. 

Sajnos a román állam ezeket nem nevezné városi minierdőnek – a csicsói esetében egyértelmű, hogy miért. 

A 331/2024-es új erdészeti törvényben megjelenik a városi minierdő meghatározása: olyan, legalább 100 négyzetméter területű, legkevesebb 2 méter széles kompakt terület, ahová erdei fafajokat telepítettek társadalmi, gazdasági, esztétikai és környezeti előnyök céljából. De annyira új még a jelenség, hogy a törvényalkotó haladékot adott saját magának: a 166. cikk 3. bekezdése alapján ezekre az erdőkre a törvény megjelenésétől számított 2 éven belül dolgoznak ki műszaki normákat. 

A román állam busásan támogatja, vagyis támogatná

De nem csak Erdélyben érdeklődnek a minierdők iránt. Leginkább Románia más, jellemzően szárazabb, melegebb vidékein, a Bánságban, a Bărăgan sarkában és Konstanca környékén népszerű. Balázs Tivadar egy udvarhelyi ismerősével a székely anyaváros önkormányzatát is felkérte, hogy adományozzon a célra közterületet, de válaszra sem méltatták, ahogy Brassó városa sem. 

A városi minierdők létesítése bekerült a PNRR támogatási programba. 2024 decemberéig lehetett jelentkezni kimondottan városi erdők telepítésére. A nem városi erdők esetében továbbra is zajlik a program 2026 januárjáig, és ha valakit érdekel, itt érdemes megtekinteni. 

Mivel az újraerdősítési országos program nevében a városi minierdő kifejezés is szerepel, ha valaki nagyon szeretne telepíteni, nem árt megkérdezni, hátha lehetséges még pályázni. A cégeket is meg lehet kérdezni, többen szeretnek ilyen célokat támogatni, például az OMV Petrom. Nem hiába kritizálják amiatt a Miyawaki-erdőket, hogy hozzájárul a greenwashing jelenséghez.

A 2024 decemberéig többször meghosszabbított pályázaton 30 millió eurót osztottak ki jelentkezési sorrend alapján, így is csak 12 önkormányzat és iskola jelentkezett: Murfatlar, Suceava, Buftea, Buzău, Galac, Tulcea, Gyulafehérvár, Beszterce, Bukarest 1. kerületének önkormányzata, az Odobleja kollégium, a krajovai egyetem kampusza és a temesvári I. Mihály egyetem. 

Pedig ahogy Lisszabonban, úgy Kolozsváron, Brassóban és a székelyföldi városok kopárabb betondzsungelei között, vagy a viharkárt szenvedett fái helyén is elférne néhány minierdő. 

Különösen, hogy Marius Cristea várostervező szakember szavai a ProTV adásában nemrég azzal sokkolták fél Erdélyt, hogy egy BBTE-kutatás alapján az utóbbi 20-30 évben megduplázódott a hőhullámok száma Kolozsváron. Ennek következtében megnőtt a meleg miatti megbetegedések és elhalálozások száma is az egyébként relatíve hűvös klímájúnak számító városban. Sajnos az erre vonatkozó tanulmányt nem találtuk még meg. 

Hogyan csökkentsük egy Celsius-fokkal az átlaghőmérsékletet?

Ezek a zsebkendőnyi területen található erdők 265 százalékkal több szén-dioxidot kötnek meg, mint a normál erdők. Napjainkban tapasztalható szárazságokban nem mellékes szempont, hogy szintén rendkívüli a talajvíz-visszatartó erejük, és a betondzsungelben élőknek is jó érzés rájuk nézni, a növényekkel foglalatoskodni. 

Bár a környezetvédelmi kar egyik végzőse, Bán Mihály biológiatanár is részt vett a Miyawaki-erdő telepítésében, a szakdolgozatát mégsem tudta ebben a témában írni. Nagyon prózai oka van: Romániában nem található megfelelő felszerelés a mérések elvégzésére. Emiatt a Szent Anna-tavat vizsgálja, amivel kapcsolatban sajnos nincsenek jó hírei.

A levegő hőmérséklete és a városi növényzet közötti összefüggésben elég meggyőzőnek tűnik, amit két lisszaboni kutató a Mensagem de Lisboa hasábjain közöl. Lisszabon egy Kolozsvárhoz hasonló méretű város. Éghajlatára jellemző, hogy a mediterrán hőséget a Tejo folyó öble és az óceán közelsége, az északi óceáni fuvallat ellensúlyozza. 

Azaz ellensúlyozná, de Claudia Reis és António Lopes klímakutatók mérései alapján – mindketten a Lisszaboni Egyetem klímaváltozással és környezeti rendszerekkel foglalkozó kutatóegységének, a Zephyrus-nak a munkatársai – újabban a város legsűrűbben beépített, famentes közterületein akár 50 Celsius-fok is lehet augusztusban. És ennek a nem megfelelő szellőzést biztosító építkezés, amit az utóbbi időben műveltek, valamint a szintén a túlzott beépítettség miatt hiányzó fák az oka.

Az árnyék – vonta le a következtetést – „valójában a legfontosabb dolog”.

Claudia Reis kimutatta, hogy akár 1 Celsius fokos átlaghőmérséklet-különbség, valamint 3,7 Celsius fokos hőmérséklet-különbség is lehet a zöldövezetek és a betondzsungel hőmérséklete között. Ami emberi léptékkel mérve is érzékelhető. Az 1 Celsius-fok átlaghőmérséklet csökkenéshez legalább 50 négyzetméternyi, nagy növénysűrűségű zöldfelületre van szükség. 

Azt is mérésekkel igazolta, hogy a zöldövezetnek körülbelül 200 méteres körzetben érződik a hatása, így hiába van mondjuk egy erdő a város szélén vagy egy több hektáros park a város közepén, mint a Monsanto park Lisszabonban, vagy a Margit-sziget Budapesten, ha a lakónegyedekben, ipari zónákban, a forgalmas utcákon nincs elég fa. Merthogy erre is rájöttek, hogy sajnos a mesterséges pázsit nemhogy csökkentené a hőmérsékletet, akár még hőszigetként is működhet. Emiatt – és az öntözésigény meg a biodiverzitás érdekében – le kellene mondani a pázsitokról a rétek javára. 

Rét vagy pázsit?
Bár elsőre a két szó rokonértelműnek tűnik, a pázsit meg zöldebbnek, különösen a szomszédé, különböző fogalmakat takarnak. A rét egy természetes vagy féltermészetes növénytakaró, mely sokféle növénynek ad otthont és emiatt a rovarok is termékenyebb munkát végeznek rajta, nem igényel rendszeres öntözést, fűnyírást, inkább egyszeri-kétszeri kaszálást évente. A pázsit három-négy fűfélét tartalmaz, rendszeres öntözést, nyírást igényel, a rovarok nem kedvelik különösebben, a vizet sem tartja meg a talajban, és akár hőszigetként is működik.

A városi réteken és az utcákon minél több fára lenne szükség, még a sűrűn beépített részeken is. A fa árnyéka ugyanis az, ami a leginkább lehűti a levegőt, javasolják a kutatók a lisszaboni városvezetésnek. Lehetőleg lombhullató fajtákra, ugyanis azok télen beengedik a fényt, nyáron szűrik a napsugarakat. Ezen kívül javaslatuk alapján akár mesterséges árnyékolással, a természetes szellőzést megtartó építkezéssel (ne építsünk a szélirányra merőlegesen), világos homlokzatokkal is lehet védekezni a gyilkos hőhullámok ellen, de mi most térjünk vissza a minierdőkhöz.

Itt következik a How is it made és mennyiből rész.

Balázs Tivadar elmondta, hogy 4 év után igazából már nem sokat foglalkozik vele, de 2-3 év elteltével a kis erdő igazából már nem is igényli különösebben a karbantartást. Meglátta az interneten, hogy létezik ilyen, megtetszett az ötlet, és a SUGi nevű svájci hálózaton keresztül gyűjtött hozzá pénzt. A környezetvédelmi tagozatot is működtető egyetem biztosította a helyszínt, a diákokkal közösen ültették el a csemetéket. 

Az első két évben öntözni és gyomlálni is kell a minierdőt. Egy ekkora területet évente körülbelül 6 alkalommal, alkalmanként 4 óra alatt lehet kigyomlálni, érdemes felszámolni a munkaerőt – mondta Balázs Tivadar. Négyzetméterenként 3 csemetét ültettek, 1 lejjel számolva darabját 300 lej, az utólagos pótlás, mivel egyharmaduk elpusztult, még 100 lej.

Fel kell számolni még a talajvizsgálat és a feljavítás árát: kell 600-700 kg kétéves tehéntrágya, nagyjából egy tonna szalma és komposzt. 1000 lej volt az ásási munkálatok ára. 

– Mai fejjel már négyet ültetnék négyzetméterenként, mert az utólagos pótlás nem olyan. A többiek arra már nagyra nőnek, nem egyforma a minőség sem.

A másik probléma az volt, hogy csak szabad gyökerű csemetéket talált, de inkább a földlabdás változat vagy a drágább vízcsemete lett volna megfelelő. A szabadgyökerű csemeték kiültetési ideje korlátozott, október végétől április elejéig érdemes elültetni őket. Míg a földlabdásak csak kicsivel drágábbak, 2-3 lej darabjuk, de sokkal jobban ellenállnak a környezeti hatásoknak – magyarázza a vállalkozó, aki „megelőzte a korát”.

Akinek az életét megváltoztatták a minierdők

João életét három éve változtatták meg a minierdők. Ugyanott, ugyanúgy gurult a kerékpárjával és a két kutyájával, mint találkozásunkkor, amikor megpillantotta a Bela Vista park szélén dolgozó embereket. És megállt megkérdezni, hogy mivel foglalkoznak. – A tönkrement természetet akarják helyreállítani – hangzott a válasz. 

Meghívták önkéntesnek. Elment, majd a következő és az azután következő héten is, és aztán a feleségével együtt rendszeresen eljártak az „erdőcsináló rendezvényre”. Idővel felkérték, hogy legyenek a szervezet tagjai és promotálják a projektet. – És így kezdtem bevonódni – meséli. 

Az Urbem Forest egyesület a saját módszere szerinti erdőtelepítést három-négy éve kezdte a lisszaboni városházával partnerségben. Elhanyagolt közterületeket néznek ki az épületek között, és elkérik a városházától, hogy minierdővel helyreállítsák a tönkrement ökoszisztémát. 

Kis, senkiföldje területeket kell elképzelni az épületek között, ahová tilos építkezni. Tíz évre kértek engedélyt, így tíz évig biztosan nem nyúlhatnak az ingatlanspekulánsok a fákhoz.

Itt minierdőket, városi erdőket létesítenek, ahol az emberek összegyűlhetnek. Találkozhatnak a közösségek tagjai, tanulhatnak a természetről, jöhet a szomszédság, a gyerekek és barátok, és eltölthetnek egy kis időt a természetben. 

Szervezetépítési tippek, ha nem csak minierdőt, hanem embert is szeretnél bele

Jelenleg öt városi minierdőt gondoznak Lisszabon területén. Ezek mindegyikére 3-4 erdőőr vigyáz, akiket maguk közül választanak. Mindenki önkéntes alapon dolgozik, egyetlen munkatárs kap fizetést. Az erdőőrök vigyáznak az erdőre, az eszközökre, és népszerűsítik az eseményeket. Ők hívják be az új önkénteseket, ők tájékoztatják az alapítvány tevékenységeiről, mutatják be a közösség többi tagjának, stb. 

– Létrehoztuk az első minierdőt, azután megtanítottuk az erdőőröket, hogyan tartsák fenn. És aztán néhány hónappal később hagytuk, hogy végezzék önállóan a munkájukat. Van egy csoport biológusunk, akik elemzik a talajt, kiválasztják a növényeket, kiválasztják a dizájnt. Mindent meg kell tervezni és a növényeket gondosan ki kell választani annak függvényében, hogy milyen a talaj, a napnak való kitettség és sok más egyéb tényező. A biokémikusunk végzi ezt. És aztán az erdőőr meg a közösség fenntartja. 

Hét„ igazgatójuk” van. Miután létrehozták formálisan a szervezetet, megkeresték a partnereket, a városházát például, és bemutatták a terveiket. Azután 2021-ben pályáztak egy jelentős, 20-30 ezer eurós uniós támogatásra, amit Connexus-nak hívnak, és azután kezdődhetett a munka. Mert

a legnagyobb kihívás a pénz, 

a támogatás megszerzése. Cégektől szereznek szponzorálást, helyi önkormányzatnál, kormánynál pályáznak, a városlakók adományoznak. Egyetlen munkatársnak, egy biológusnak fizetnek a munkájáért órabért. „Sok helyről lehet pénzt szerezni, csak időbe és energiába telik, hogy elkészítsd a pályázati anyagot, és nem is biztos, hogy sikerülni fog”.

A másik kihívás a hatóságokkal való együttműködés. Portugália híres a bürokráciájáról, lassú ügyintézéséről, egy vízfelvevő pont létesítése is hosszú időbe telik. Néha a politikusok is „megkeverik a dolgainkat”. 

Az sem mellékes, ha közösségi tevékenységről van szó, vagy akár a környéken élők életminőségének a javításáról, hogy hol helyezkedik el a telek, ahová telepítenek. Erre az első telepítésük során jöttek rá: nehezen megközelíthető, meredek helyen volt, ahová csak az erdő közelsége miatt nem mentek el az emberek, és az idősek meg a gyerekek nem tudtak dolgozni rajta, így a közösségépítés és a nevelés kicsit hátrányba került.

Nagyon fontos a nevelési tényező. 

– Az önkéntesek nevelésével kezdődik, azután kísérleteket végzünk, workshopokat tartunk a komposztálásról. Például most erre tanítjuk a lakosságot, hogy komposztálja a szerves hulladékot. Építettünk egy kis tavat az erdőnkben, ez is egy érdekes és nagyon sikeres projektünk volt. Elhívjuk az iskolásokat, kicsiket és nagyokat, és a biológus kollégák tanórákat tartanak nekik az erdőről. Művészeti iskolákkal is együttműködünk, a víz tárolásához ugyanis edényekre volt szükségünk, és a művészetis gyerekek készítették el nekünk kerámiából. Az erdők világában a növények mellett nagyon sok ötlet, gondolat is megfoganhat és fejlődhet. Miután megvan a struktúra, sokféle módon felhasználhatod – mondja João.

Hozzáteszi: – Ki kell hoznunk a legtöbbet, a legjobbat az önkénteseink képességeiből, tudásából. Például egyikünk mindfulness-szakértő, és egy csomó mindfulness tréninget tartunk az erdőben. Természetfürdőnek hívjuk.

Nem ragaszkodnak mindenben a Miyawaki-módszerhez

Sokféleképpen el lehet kezdeni egy erdőtelepítést, jelenti ki.

„Lehet, hogy már van három-négy fád, és azok köré ültetsz még több növényt. Vagy elkezdheted a nulláról is. Mi szintenként dolgozunk. Előbb icipici növényeket ültetünk, aztán bokrokat, és aztán a fákat vegyesen. Az első két év kritikus, mert az első tél és aztán a forró nyár megviseli a kis babanövényeket, túl kell élniük. Ezek az évek nagyon fontosak, de két év múlva a bokrok már körülbelül egy-másfél méteresek. A fáknak több idő, körülbelül 10 év kell, míg fiatal fává serdülnek, de két év után már látványos a változás.

Az első két év után csak az ösvényekre kell vigyázni, a jelzéseket újítgatni, hogy az emberek ne menjenek be az erdőbe, csak körülötte sétáljanak. Nem kell öntözni, az esős évszak pont elég nekik, hogy túléljék a nyarat, állítja.

De ha egy dolgot kellene kiemelnem, akkor az az, hogy pozitívan tudunk hatni a közösségre. A fiatalokra és az idősekre is: informáljuk őket, és megosztjuk velük, mennyi előnye van annak, ha a természet közelében vannak. Ez a legnagyobb öröm számunkra.

És milyen emberek jönnek el? Olyanok, akik 10-15 kilométert is gyalogolnak, csak hogy eltölthessék velünk azt a napot. Ez nagyon megerősítő érzés.”

Mit szólnak az emberek a ‘felveri a gaz a pázsitot’ látványhoz?

Információs táblákon tájékoztatják az arra járókat arról, hogy mi zajlik a környéken, és személyesen is akárhányszor elmagyarázzák. „Az emberek odamehetnek, elolvashatják, hogy miről is szól ez az egész. Így észrevehetik a különbséget: a mi erdőnk – ami talán elsőre elhanyagoltnak tűnik – és a park többi része között, ahol minden le van nyírva, rendben van tartva, szépen ki van takarítva.

Mi pedig elmagyarázzuk nekik a különbségeket, például hogy miért ellenezzük a gyepet (füvet), és miért szeretjük inkább a réteket, amelyek a lepkéknek és a méheknek nyújtanak táplálékot, odavonzzák a rovarokat. És aztán ezeknek a rovaroknak a fontosságáról is beszélünk – elmagyarázzuk, miért fontosak az életünkben.

A minierdő korlátai

Bár számos előnnyel rendelkeznek, a hátrányokról sem szabad megfeledkeznünk. Ilyen a költséges voltuk. A Miyawaki-erdők talajának feljavítása, a sűrű beültetés és azután a gondozás költséges lehet, ezért érdemes gondosan tervezni, és akár kompromisszumokat kötni, mint a talajjavítás terén az Urbem.

A másik kritika, hogy amibe az ember beavatkozik, az rosszul is elsülhet, például ha mégsem teljesen őshonos fajok kerülnek egy területre, vagy száraz vidékeken – olvasható egy tanulmányban.

– De most, hogy az erdő egyre nagyobb, a növények megnőttek, egyre szebb lett minden, az emberek kezdik átlátni, hova tartunk. Úgy tűnik, most már támogatnak minket. Persze mindig lesznek különböző vélemények – vannak, akik ellenzik, és vannak, akik támogatják.

The post Neked is lehet erdőd, ha van egy terasznyi telked! appeared first on Átlátszó Erdély.

Iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra!

Amennyiben nekünk adnád a jövedelemadód 3,5 százalékát, ami neked nem kerül semmibe, hiszen az állam úgyis elköltené valami másra: azt ide kattintva teheted meg. Két percbe sem telik rendelkezni róla!

Ha fontosnak tartod a munkánkat, és úgy gondolod, hogy egyszeri, vagy rendszeres támogatónk lennél, ennek módjait itt találod meg.

Kiemelt kép forrása: Székely Nemzeti Tanács/Facebook

The post Ha Georgescutól félünk, Orbántól miért nem? appeared first on Átlátszó Erdély.

Vass Levente Marosvásárhelyen épített orvosi, civil és politikai karriert, ott teremtett otthont és vagyont. 12 évig tanított a MOGYE-n, egy évig volt a Maros megyei kórház orvosigazgatója. Egyszer szinte eljutott a polgármester-jelöltségig is a városban, de választott tisztségben mérhető politikai sikert nem tudott otthon aratni. Mi több, a helyi RMDSZ-szervezet két súlyos válsága is hozzá köthető, ahogy ezt bő négy évvel ezelőtt részleteztük ebben a cikkben.

Lubickol viszont az országos politikában. Tavaly másodszor választották parlamenti képviselővé, és nagyon konkrét elképzelései vannak az állami egészségügy működtetéséről. Két mandátuma között államtitkárként dolgozott az egészségügyi minisztériumban, amíg az RMDSZ-t ki nem pakolták a kormánykoalícióból azok a pártok, amelyekkel most ismét együtt kormányoz.

Megéri?

Vass annak ellenére ment most vissza Bukarestbe, hogy vásárhelyi urológusként jobban keres, mint az országos politikában. Legalábbis ez derül ki a vagyonnyilatkozataiból. Államtitkári megbízatása és a második képviselői mandátuma között ugyanis visszatért orvosi magánpraxisához.

Ezzel együtt 2020 óta nem tett szert újabb ingatlanra. Hanyagolja a bankszámláit, és inkább készpénzben tartja azt, amit nem költ el a mindennapokban.

Nyissuk szét Vass Levente Képviselőfánkját, és nézzük meg alaposabban a krémjét!

Hol él Vass Levente?

Amellett, hogy munkája ismét Bukaresthez köti, a képviselő alapvetően Marosvásárhelyen és környékén rendezkedett be. Egyáltalán nem mondott le viszont a szűkebb hazájában, Háromszéken vásárolt, illetve örökölt földjeiről. Sőt vagyonnyilatkozata akár azt is sugallhatná, hogy a kétezres években még nem döntötte el véglegesen, hol fog letelepedni: egyaránt vásárolt ingatlanokat Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön, illetve a két város környékén.

Sepsiszentgyörgyön még 2003-ban vásárolt egy kis, majdnem 30 négyzetméteres lakást, de azt 2016-ban eladta. 2004-ben vett 2,49 hektár földet a Sepsiszentgyörgy melletti Kilyénben, illetve negyedmagával 38,4 ár beltelket Marosvásárhelyen. Nem sokkal később, 2005 és 2009 között vásárolt össze és egységesített közel tíz ár beltelket Sepsiszentgyörgyön. 

Eközben, 2007-ben Marosszentgyörgyön épített két nagyon hasonló méretű házat, egy 235 és egy 238 négyzetméterest egy, még 2000-ben vásárolt 12 áras telekre. Feltételezhetően ehhez vett fel 2007-ben hitelt az Alpha Banktól, amelyből most, 18 évvel később még több mint 57 ezer eurót kell törlesztenie 2032-ig.

Rögtön utána, 2008-ban Marosvásárhelyen megvásárolta egy 127 négyzetméteres kereskedelmi felület fele tulajdonrészét, illetve egy 60 négyzetméteres házat szintén felesben. 

Vass Levente ingatlanbeszerzéseinek második hullámát a 2010-es évek első felében bonyolította, és ezt már Marosvásárhelyen:

• 2011-ben egy 150 négyzetméteres, gazdasági célú épületet vett;
• 2012-ben egy 98 négyzetméteres házat;
• 2013-ban egy 97 négyzetméteres házat és a hozzátartozó 439 négyzetméteres telket;
• 2014-ben egy 23,5 négyzetméteres házat.

Összesen tehát van négy háza és két gazdasági célú épülete Marosvásárhelyen. Ezek egy részét valószínűleg a Transilvania Banktól 2013-ban harminc évre felvett kölcsönből finanszírozta. Ebből még bő 240 ezer lejt kell törlesztenie. Nem sieti el, az elmúlt négy év alatt mindössze húszezer lejt törlesztett.

Mindehhez 2019-ben még két, összesen 72 árnyi szántót örökölt, illetve kapott a háromszéki Csernátonban.

Miből él Vass Levente?

Biztos nem gazdálkodásból. A mezőgazdasági területeit évek óta nem egészen 300 lejért adja bérbe. Államtitkár időszakában az egyik lakást és a két, gazdasági célú épületet adták ki, ezek 2022-ben 132 ezer lejt hoztak a konyhára. A családi kasszát a nagyszülők akkor 21 ezerrel lejjel gyarapították, amit az unokáknak adtak ajándékba.

Miután el kellett jönnie az egészségügyi minisztériumtól, alkalmazta magát az egyik saját cégénél évi mindössze 26 ezer lejért. Meglódult a cég nem túl nagy forgalma, 2023-ban a 332 ezer lejes bevétel már 122 ezer lej profitot termelt. Míg 2023 tavaszáig több mint 700 ezer lej tagi kölcsönt tettek bele, ez tavaly év végére 400 ezer lejre csökkent.

De ez a cég más célokat is szolgál. Valószínűleg most ez adja bérbe az ingatlanok egy részét, ugyanis a lekötött aktíváinak értéke megháromszorozódott, mióta Vass alkalmazottá vált. A nevében utazásszervező Jetwing Travel Planner Kft.-t Vass a feleségével közösen birtokolja, a felesége a céggondnok. 2015-ben váltottak utazásszervezésről ingatlankiadásra. A két autójuk, a 2017-es Nissan Qashqai és a 2020-as hibrid Toyota Camry is a cég nevén van. Vass lelkiismeretesen beírta a vagyonbevallásába, hogy magáncélra is használhatják az autókat.

Másik közös cégüknek, a nevében betegkísérésre utaló Navigarea Pacientilor din Ardeal Kft.-nek 2023-ban még nem volt értékelhető forgalma, a tavalyi pedig csak idén május után lesz nyilvános.

Orvosként jobban keres

Míg államtitkárként évente 126-128 ezer lejt keresett, utána orvosként jóval többet: 2024-ben közel 175 ezer lejt. Vagyis tavaly bő 200 ezer lej volt az évi bevétele, ami havi 16 666 lejnek felel meg. Érdekes, hogy míg korábban feltüntette, hol mennyit keresett a felesége gyógyszerészként, a 2025 elején benyújtott vagyonbevallásába ez már nem került bele.

Bekerült viszont két gyermekének az alkalmi munkája: egyikük pár száz lejt keresett marosvécsi szezonmunkával, a legidősebb gyerek, Vass Péter viszont már 2009 eurót azzal, hogy a tavalyi választási évben Románia bécsi nagykövetségén volt egyetemista megfigyelő az EP- és az elnökválasztáson.

Vass Levente alapítója és ügyvezető elnöke a jelentős vagyonnal rendelkező Studium Prospero alapítványnak. Az alapítvány korábban szakkönyvtárat és képzéseket, mostanában viszont már szolgálati lakásokat is biztosít orvosoknak, esetenként művészeknek. Erdély szerte 34 ilyen lakást épített négy nagyobb városban és öt kisebb településen. 

Az alapítvány kiterjedt ügyeinek rendezéséért Vass Levente nulla lej honoráriumot kap érdekeltségi nyilatkozata szerint.

Mit tesz félre Vass Levente?

Külön megtakarítást nem tüntetett fel a képviselő. De hiteleinek törlesztése mellett jutott még arra is, hogy 180 ezer lej kölcsönt adjon a Maros megyei RMDSZ-nek kampányra.

Viszonya a bankszámlákhoz érdekesen változott az évek alatt. Négy éve még 30 ezer lejt tartott két bankszámlán, ötvenezer lejt, húszezer eurót és 120 ezer forintot készpénzben. 2023-ban már csak pár száz lejt tüntetett fel a családi számlákon, és ekkor már készpénzben tartott 121 ezer lejt és 35 ezer eurót.

Az idei bevallásában pedig nullát írt mind a nyolc folyószámla értékéhez. Készpénzben 46 ezer lejt, 26 500 eurót és 65 ezer forintot vallott be.

További Képviselőfánk-falatok

Az Átlátszó Erdély, a Transtelex és az uh.ro közös sorozatában, a Képviselőfánkban eddig ismertetett politikusvagyonok:

Maros megyében

A titokban végbement csoda: így lett villája Novák Leventének – az Átlátszó Erdély cikke

Az RMDSZ Császára a templom egere – az Átlátszó Erdély cikke

Csép Andrea különös élete: szakpolitikussá vált ahelyett, hogy meggazdagodott volna – az Átlátszó Erdély cikke

Másokat etet közpénzből, de az ő vagyona hízik, ki az? Kolcsár Anquetil Károly! – az Átlátszó Erdély cikke

Markó Attila Semjén Zsolt karjaiból röpült a román parlamentbe – az Átlátszó Erdély cikke

Hargita megyében

Ahogy Kelemen Hunor spórol, úgy nem spórol más senki – az uh.ro cikke

Sokkoló! 2024-ben nincs még bankszámlája Ladányinak! De Jaguárja már van – az uh.ro cikke

Bende Sándor öt éve ült már a parlamentben, mikor meghallotta Szent Mercédesz hívó szavát – az uh.ro cikke

Ki gyűjtött a fia keresztelőjén 54.000 eurót? Antal Lóránt! – az uh.ro cikke

Lénárd András integet folyton Hajdu Gábor érdekbevallásából – az uh.ro cikke

Tánczos Barna többet tesz félre, mint amennyit keres. A felesége még többet – az uh.ro cikke

Borbolynak a szüleitől kell kölcsön kérnie négyévente – az uh.ro cikke

Kántor Boglárka nyerte a választási lottót, négy évig fogja képviselni a vaslui-iakat a parlamentben – a Transtelex cikke

Bihar megyében

Szabó Ödön lottón is nyert az elmúlt négy évben, de nem ebből van a vagyona – a Transtelex cikke

Se kocsija, se bankszámlái, de legalább nagyobb lett a háza Cseke Attilának – a Transtelex cikke

Biró Rozália romániai mércével gazdag, de a vagyonnyilatkozatából nehezen deríthető ki, mennyire – a Transtelex cikke

Szatmár megyében

Jót tett Nagy Szabolcs képviselő vagyonának a négyéves parlamenti mandátum – a Transtelex cikke

Magyar Lóránd: a képviselő, akinek papíron az elmúlt négy évben nem volt egy vasa sem – a Transtelex cikke

Százszor megbánhatta Turos Lóránd szenátor a Szatmári Friss Újság megvásárlását – a Transtelex cikke

Kovács Máté bejutásával két szenátora lett a Szatmár megyei RMDSZ-nek, de nem felhőtlen az öröm – a Transtelex cikke

Máramaros megyében

Zahoránszki Brigitta, aki talán a legtöbb interjút készítette Kelemen Hunorral, Máramaros megyei képviselő lett – a Transtelex cikke

Szilágy megyében

Új kocsival csapatja Kovács Irénke, a legszorgosabb szenátor – az Átlátszó Erdély cikke

Seres Dénes, a szilágysági örökifjú, akit nem ereszt a parlament – az Átlátszó Erdély cikke

Kolozs megyében

Garzonlakásokba fektette megtakarításait Csoma Botond kolozsvári képviselő – a Transtelex cikke

Tasnádi István Szilárd személyében a Kolozs megyei RMDSZ már az ötödik jogászt küldi a parlamentbe – a Transtelex cikke

Kovászna megyében

Miklós Zoltán az az ex-bankár, aki meghitelezte Antal Árpád kampányát – az Átlátszó Erdély cikke

Végre magára is gondol Könczei Csaba, a köz igazi szolgája – az Átlátszó Erdély cikke

Gál Károly a szótlan székely, aki spórol, örököl, és mindent aláír – az Átlátszó Erdély cikke

Kulcsár-Terza József a kakukk a háromszéki RMDSZ-fészekben – az Átlátszó Erdély cikke

Ékszereket és házakat gyűjt Fejér László Ödön, a leggazdagabb háromszéki honatya – az Átlátszó Erdély cikke

A nyitókép forrása Vass Levente hivatalos Facebook-oldala.

The post Vásárhelyi a vagyona és a karrierje, de politikusként csak Bukarestben sikeres appeared first on Átlátszó Erdély.

2019-ben a Pro Economica pályázatot hirdetett meg 3-5 csillagos szállodák építésére. „A pályázati felhívás célja a célterületen élők szülőföldön maradásának és boldogulásának támogatása a foglalkoztatottság és a vonzó turisztikai lehetőségek, szolgáltatások körének bővítése által” – fogalmazták meg a pályázat célját. 1,5 és 7,5 millió euró közötti összegeket lehetett pályázni, összesen 75 millió lejt szándékoztak szétosztani.

Végül minden pályázat nyert, tehát mindenki, aki pályázott, kapott (volna) pénzt. Csakhogy volt pályázó, aki visszamondta. Így végül 9 luxusszálló fog megépülni Székelyföldön magyar kormánypénzből.

Van-e rá igény? Vagy másra kellene inkább költeni ezt a pénzt?

Mikor erről a témáról beszélek ismerőseimmel, ez a leggyakrabban felmerülő kérdés, ezen vitáznak az emberek a legtöbbet. 

Egyik ismerősöm azt mondja, hogy Székelyföldön nagyon alacsony a szállodák kihasználtsága, és nem lesz jövedelmező a projekt. A másik azt, hogy igen, de a székelyföldi vendéglátás silány minősége miatt kevés a turista, és emelni kellene a szintet. 

Egy kollégám szerint nem létszükséglet a 4 csillagos szálló, és lenne sok olyan iskola, kórház, bármi, amire el lehetne költeni ezt a pénzt. De egy másik ismerősöm szerint létszükséglet egy adott szférának, mert mikor egy nagyobb luxusra vágyó vendégük jön, akkor Bálványoson kívül sehova sem tudják küldeni. 

Én, aki egész életemben sátorral jártam nyaralni, nem tudom megítélni vagy átlátni, hogy mekkora szükség van 4-5 csillagos wellness szállodákra, mivel fog járni, ha az eddigi 1 helyett 10 ilyen lesz Székelyföldön. Egy szaktanulmány talán segített volna ebben. Lehet, hogy felmérték az igényt, de a Pro Economicától semmiféle információt nem lehet kiszedni. Már annak is örülök, hogy egyáltalán válaszoltak egy levelemre, még ha nem is azt, amit kérdeztem.

Lukács Csaba kollégám a Magyar Hangtól, akivel párhuzamosan dolgoztunk ezen a témán, olyan felosztásban, hogy én inkább helyszíneltem, ő pedig inkább rendszerszinten vizsgálta a kérdést, konferencián találkozott ezekkel az emberekkel. Azt mondja, hogy nem volt semmiféle tudományos háttere az egésznek. Még a gyergyói egyetemmel sem egyeztettek, amelyik a turisztikai szakember-utánpótlást biztosítja. Ráadásul a befektetők javának, a bálványosi és a szovátai kivételével, nincs is tapasztalata szállodaüzemeltetésben.

Lehet, hogy tényleg csak az volt a céljuk, hogy megdobják az itteni barátaikat egy-egy nagy adag pénzzel? Vagy tényleg hatalmas igény van Székelyföldön ennyi luxusszállóra? Még nem látom át, addig még sok van, amíg meglátjuk, mekkora forgalmat bonyolítanak majd ezek a szállók. Ezért ebben az anyagban inkább csak arra szorítkozom, hogy megnézzük, kik mit építenek.

Titkolózásból jeles

Ahhoz, hogy átlássuk az egészet, írtam a Pro Economicának, és megkérdeztem tőlük néhány alapdolgot. Például mi volt a megfogalmazott célja ennek a pályázatnak? Vagy miért érezték úgy, hogy erre szükség van? Kik nyertek és mekkora összegeket? Vagy olyan részleteket, hogy melyik szállóban hány szoba, hány férőhely lesz, hány csillagos lesz, mi lesz egy-egy szálló helyi specifikuma, vagy az új hiánypótló tevékenység, amit az a szálloda hoz be a környékre, vagy milyen turisztikai csomagajánlattal állnak elő. Mert a pályázatban alapfeltétel volt, hogy a szálloda tevékenysége hiánypótló legyen, és ajánljon turisztikai csomagokat.

Kozma Mónika ügyvezető igazgató kedvesen válaszolt, de adatot egyet sem küldött, arra hivatkozva az alapítvány oldalán évek óta fent van a nyertesek listája, és hogy „a részletes adatokat, lévén, hogy üzleti érdekekről beszélünk egy elég szoros piaci versenyben, nem gondolom, hogy az Alapítvány dolga lenne a nagyközönség tudomására hozni.” Azt írta, az információkért keressem az érdekelteket. Nem sok, de annak is örülök, hogy egyáltalán válaszolt, értékelem ezt.

A Pro Economica oldalán nagy nehezen találok egy cím nélküli, egy „lista_sz-01” kódnév alá elbújtatott táblázatot, ami érdekesen sorolja fel a nyerteseket. Csak kódszámok, furcsa infók, sem egy projektnév, sem egy leírás, sem egy településnév, sem egy szállodanév, semmi. Az egyetlen használható infó a cégnév és az összeg.

Hogy akárki megtudja ebből, hol épülnek négycsillagos szállók, elő kell fizetnie egy cégadatbázisra, egy hétig azt kell bújnia, és közben telefonálgatnia körbe-körbe, hogy az illető cég hol épít szállót. De ha megnézem a Pro Economica nyerteslistáit, mind hasonlóak, úgy el vannak dugva az infók, hogy ne lehessen könnyen átnézni vagy értékelni őket. 

Az is nehezíti az átlátást, hogy egyszerre három valutában számolnak keverve. A pályázat kiírásában euróban adják meg a kérhető összeg alsó és felső határát, lejben adják meg a teljes keretösszeget, majd a nyertesek kihirdetésekor forintban adják meg a nyert összeget.

Írtam a cégeknek is, vagy a tulajdonosaiknak. Nem kérdeztem tőlük semmi olyat, ami titok kellene, hogy legyen. Hány szobájuk, hány férőhelyük lesz, hány csillagos lesz a szálló, mi lesz a sajátossága, a különlegessége, ki lesz a célközönsége, mennyibe kerül, és ebből mennyit ad a Pro Economica. Mikor lesz kész és mikor nyitják meg, mennyibe kerül majd egy szoba, és szeretnének-e még mondani valamit a szállóról vagy magukról. Ennyi.

A 9 szállóból 7 nem válaszolt egyáltalán, 1 megpróbált egyezkedni, de aztán elfeledett tovább kommunikálni, és egyetlenegy, a szentgyörgyi válaszolt érdemben. Ő sem küldte el a kért adatokat, de küldött egy pár filmet és újságcikket, amiből meg tudtam találni, ami érdekelt, sőt még annál többet is. Köszönöm nekik.

Hogy a többiek miért nem válaszoltak, nem értem. Többek között olyan emberek, akikről tudom, hogy jó fejek, például a testvérem volt osztálytársának a testvére. Látom, hogy tizenkétszer nyitotta meg a levelemet, mégsem válaszolt. Ez a politikai hovatartozásos mocsok, ez a végtelen polarizálódás elbolondítja az embereket. Most valószínűleg valaki okosnak gondolja magát, hogy kiagyalta ezt a zseniális döntést, hogy ne válaszoljanak. Mert ezzel aztán sokat értek el. Azt nem írom meg, amit ők szerettek volna, hanem csak azt, amit nem biztos, hogy szeretnének, de elő kell kaparnom azért, hogy helyettesítsem a hivatalos adatokat.

Nézzük sorra az épülő szállodákat. Hogy ne legyen harag, hogy ki kerül előre és ki hátra, a sorrendet az alapján állítottam fel, hogy ki mennyi pénzt kapott a Pro Economicától.

465 000 004 forint, B the Hotel, Sepsiszentgyörgy

Az egyetlen a kilenc szálló közül, amelyik már működik, vendégeket fogad. 2022. július 28-án adták át.

Egy volt munkásszállóból alakították ki. A blokk-jellege még most is erősen megvan, hiába próbálták egy picit felturbózni. És a környezete is olyan lepukkant lakótelepi.

De ha kintről nem is sikerült látványosan dobni az épületen, bent már teljesen más a helyzet. Az az érzése az embernek, hogy teljesen más világba került. Az uralkodó fekete, ami időnként érdekes fényekkel vagy ízléses fehér felületekkel találkozik, nem csak eleganciát, hanem intimitást is ad.

Érdekesek a fényjátékok a folyosón. Vagy nagyon látványosak a kontrasztosan megvilágított mohás falak a vendéglőben. Nagyon furcsa hangulatuk van, nem örülnék, ha a házamban lennének, de itt határozottan a luxus érzetét keltik. Úgy összességében „a lakberendező nagyon ott volt” hangulatot áraszt a hotel belseje.

Ehhez hozzáadódik az, hogy jó tágasak és kényelmesek a szobák (Lukács Csaba le is tesztelte, és igazolja ezt), a videók szerint 34 négyzetméteresek.

45 szobájuk van, ebből 3 apartman, egyszerre 90-100 személyt tudnak elszállásolni. 

A szálló kliensei között fontos helyük van a futballvendégeknek. Az országos babérokra törő Sepsi OSK-nak itt van az egyik főhadiszállása, például a sportolók itt töltik el közösen a meccsek előtti éjszakát. A vendégek elszállásolásában is fontos szerepe van. Lukács Csaba mikor itt aludt, akkor a szállóvendégek java a focihoz volt köthető, és az alkalmazottak is megerősítették a labdarúgás fontos szerepét a szálloda életében. 

Én csak a vendéglőjét teszteltem le, az ágyait nem. Jólesett, amit ettem, és nem is volt megfizethetetlenül drága.

A személyzet nagyon rendben volt, és még a kommunikációs osztályuk is jól vizsgázott, ők voltak az egyetlenek, akik használható információval szolgáltak ki.

Az üzlet a Compact SRL cégen fut, a tulajdonos Boér Lehel. Róla szentgyörgyi forrásaink azt mondják, hogy ügyes, talpraesett vállalkozó, a DEPO építőanyag-lerakat működtetésével kezdte kicsiben, majd önerőből nagyra nőtt. Egy adott ponton elérte azt a szintet, hogy érdekessé vált a helyi politikai vezetők számára. 

Most már eléggé elfogultan össze van fonódva a helyi és a magyar politikával, de jó ember maradt. A megnyitón, amin Kelemen Hunor is részt vett és beszédet mondott, Boér elmondta, hogy Antal Árpád, Szentgyörgy polgármestere ajánlotta neki a Pro Economicás pályázatot.

728 167 523 forint, Küküllőmezői házikók

Ez kakukktojás a nyertesek között, mert itt nincs kompakt szállodai egység, csak különálló házikók. Nem tudom, ez jogilag tekinthető-e szállodának, de gondolom, hogy igen, ha a Pro Economica elfogadta a 3-5 csillagos szállodák számára kiírt pályázatba. Ejsze nem csak a tulajdonosok két szép szeméért vették be.

Hogy kik a tulajdonosok, részben kiderül, ha elmondom, hogy ez a komplexum a nép körében úgy ismert, hogy „Verestóy varsági házikói”. Habár a terület nem Varságon van, hanem még Zetelakához tartozik, de ott van a Varság kezdetét jelző székely kapu előtt nem sokkal. 

A Küküllő Mező Camp nevű cég 75%-os tulajdonosa Verestóy Attila. Régen a szenátor kezdte el ezt a bizniszt, Isten nyugtassa, elhunytakor az azonos nevű fia örökölte meg a részét. A maradék 25% Gergen Barna nevén szerepel, aki egyben az ügyvezetője is a cégnek. Valamikor társtulajdonosként szerepelt a cégben a szenátor két bizalmasa is, Benedek Árpád Csaba és Ladányi Kinga, mindketten ismert szereplői az udvarhelyi közéletnek. 2020-ban adták át mindketten a 2,5%-ukat Gergennek, így lett neki az addigi 20%-ról a mostani 25%.

Gergen Barna nagyon érdekes figura. Sokat tudnak mesélni róla udvarhelyi forrásaim. Mindent nem írok le, onnan kezdem, hogy „Székely Robi idején a Híradónál volt gazdasági igazgató. Ott tanulták meg a könnyű pénzszerzést. Amíg az újságírók nem kaptak fizetést, ők helikoptereztek, autókat, elektromos bicikliket vettek maguknak a cégre” – mondja egyik forrásom. Más forrásaim megerősítik ezt az információt, sőt átküldik a feljelentést is, amit a cég utólagos vezetése tett a régi vezetők ellen.

Ilyenek szerepelnek benne, mint egy lízingr vett Audi A8-as, amit Székely csak úgy magával vitt, miután távozott a cégtől, egy havi 5900, majd 5100 lejért bérelt BMW X3, amit Gergen használt, vagy három bicikli, amelyek közül egyiket 25 202 lejért vásárolták 2013-ban (Gergen bicikliőrült, teszi hozzá egy forrásom). Meg sokszázezer lejes ok nélküli átutalások a saját cégeikre, s hasonlók.

„Akkor már a magyar alapítványi pénzeket költötték nagyüzemben”, mondja egy cégen belüli forrásunk. A feljelentés megtörtént, de végül nem vonták őket felelősségre, mert a cég csődbe ment, s a csődbiztos nem tartotta fenn a panaszt.

Gergennek Pro Economicás múltja is van. Ügyvezetője annak az Investar Property cégnek, amellyel 2,4 milliárd forintos támogatás nyert el az alapítvány „Mezőgazdasági termeléshez – és mezőgazdasági termékek feldolgozásához kapcsolódó beruházások támogatására” kiírt pályázaton, amiből megépítették Székelyföld legnagyobb, és Erdély második legnagyobb szárazáru-raktárát és logisztikai központját az Elan Trio (Merkúr áruházak, Szuper üzletek, C+C áruház) számára.

Hogy hogyan lehet ráhúzni egy nagyáruház raktárát a mezőgazdasági termelés és feldolgozás kaptafájára, nagy kérdés (fogadjunk, hogy a helyi termelők támogatása dumával), de Gergen rátermettségét bizonyítja, hogy neki sikerült. Vagy az is lehet, hogy nem annyira az ő tehetsége volt a siker oka, hanem az, hogy az Elan Triót birtokló Ráthonyi családnak (Reál üzletlánc, Traubisoda) akart kedveskedni a magyar kormány egy nagy raktárral.

Természetesen a Merkúr üzleteiben nem lett hirtelen sokkal több a helyi termelők által előállított zöldség (nemrég a Székely Falat szalámija is eltűnt a polcokról, az egyetlen termék, amiért a Merkúrba jártunk), de legalább van nagy raktáruk, ahova el tudják pakolni a sok importárut. Ahogy Verestóy házikói sem fognak négycsillagos szállónak kinézni, de legalább van pénz a befejezésükre, és még egy új biciklire is talán.

Ugyanis a szenátor halála után valamennyivel elfogyott a pénz, és az építkezés állt mostanáig. Varsági forrásaink szerint tavaly fogtak neki ismét a munkának.

Van még egy érdekes részlete az ügynek. Helybéli forrásaink szerint ez a terület, ahova Verestóy elkezdett építkezni, a PUG szerint olyan zóna, ahova nem szabad építkezni, mert gyakorlatilag a zetelaki víztározó árterülete. De hogy-hogy nem, arra az időszakra, mikor a szenátor az engedélyt megkapta, felfüggesztették ezt a tiltást, kiadták az engedélyt, majd visszajött a tiltás. Így most a szomszéd területekre a tulajdonosok nem tudnak építkezni. 

A telekkönyvi hivatalnál találkoztam véletlenül múlt héten Kozma Lajossal, Zetelaka alpolgármesterével, aki erre azt mondta, hogy úgy volt ez, hogy a régi PUG-ban nem szerepelt a tiltás, mert a tónak más szintjéhez (talán a lefolyóhoz, de nem biztos, hogy jól emlékszem) viszonyították a védelmi zónát. Verestóyék kikérték az engedélyt, majd utána megváltozott a PUG, mert a tónak most már a gátjához viszonyítják a védelmi zónát, vagy valami hasonló. Ezért nem lehet most már oda engedélyeket kiadni.

Én hiszek Lajosnak, mert kedves nekem az ember. Azzal a fenntartással, hogy ő is a szenátor bizalmasa volt, és mint ilyen, ha valami huncutság lett volna ezzel a védelmi zónával kapcsolatban, neki is benne lenne a keze minden bizonnyal. Most nincs időm arra, hogy minden dokumentumot kikérjek és ellenőrizzem ezt a dolgot, és ezt az anyagot sem akarom nagyon hosszúra engedni, de majd talán egyszer, ha unni fogom magam, körbejárom ezt a témát. Bizonyára érdekes lesz, hisz Zetelaka weblapján a 2013-as PUG-frissítésen már rajta van az új védelmi zóna, és a 2016-os szatelitfotón még nyoma sincs az építkezésnek, hatalmas fák vannak a telken. 

Nagy munkával előkaparok egy régi fotót is az archívumomból, amit még 2017-ben készítettem egy varsági kirándulásunk alkalmával, hogy egyszer majd még jó lesz. Látszik rajta, hogy 2015-ben kapták az építési engedélyt, és 2016-ban kezdték el az építkezést. Úgy, hogy 2013-ban már bizonyítottan a tiltott zónában volt a terület. Tehát valami tényleg fura itt, de most nem fogjuk feltárni. A táblán az is látszik, hogy a projekt címe „20 de case de vacanţă”, nem az, hogy „Hotel de ****”.

Az emailben elküldött kérdéseimre nem kaptam választ, ezért a létesítményről nem sokat fogok tudni mondani, csak ami a képeken látszik, s amit a helyszínen tapasztaltam. 19 darab ugyanolyan alaprajzú dupla ház van a telken, plusz kettő, ami nem olyan, mint a többi. Nagyon laza tempóban dolgoztak ottjártamkor, mintha nem sietnének sehova. Egy-két munkás benti munkálatokat végzett, mintha kábelt vezettek volna, egy markolós valamit piszmogott unottan, majd azt is abbahagyta, egy teherautósofőr pedig valami vesszőket vagdosott unalmában a folyóparton. Becslésem szerint még jó messze állnak a beindítástól, minimum hónapok kérdése.

Építkezést jelző táblájuk most nincs, mert épp új táblát csináltatnak, mondják, az építkezési engedély meghosszabbítása miatt. De emiatt nem akarok kötekedni velük, mert az építőcég képviselője nagyon kedves és előzékeny volt, s minden cégnevet elküldött WhatsAppon, ami a táblán szerepelne. És azt is megígérte, hogy ha majd készen lesz a táblájuk, azt is elküldi.

1 102 723 702 forint, Gyimesfelsőlok, SkiGyimes

A Forestaron nevű cégnek már a neve is sugallja, hogy fával kezdték el a pályafutásukat.

Szorgosan dolgozhattak, mert a gyimesi domboldalak elég kopárak, poénkodhatnánk, a szaharai favágós vicc alapján.

Egy helybéli ismerősöm úgy jellemzi őket röviden, hogy: „Bátrak, ügyesek, beindították a gyimesi turizmust.” Saját erőből jöttek fel, fából, EU-s pályázatból, állatfarmból. 

2014-ben kezdték a turisztikai pályafutásukat egy sípályával, aztán lett még egy sípálya. A nagy turisztikai berobbanásuk a nyári bobpálya volt, az országos szintű attrakció lett. De azóta is folyamatosan fejlesztgettek, minden évben valamit hozzáépítenek a komplexumhoz.

Ez picit kaotikusan történik, ahogy mifelénk szokott. És évről évre egyre kevesebb hely lesz a gyimesi táj meredeksége által lekorlátolt udvaron. Mostani látogatásomon az volt az érzésem, hogy be vagyok szorítva az új fejlesztések és az országúton elsuhanó kamionok közé. A játszótér két méterre van az országúttól, érzed az elhaladó kamionok szelét. A feljebb haladást gátolja a bérelhető kvadok sora. Látszik, hogy mindenből megpróbálnak pénzt csinálni.

Hogy a helyszűkét megoldják, az út túloldalára építettek egy hatalmas parkolót, ahol 10 lejért lehet parkolni. Elég fura gesztus, hogy a saját vendégeidet megfizettesd a parkolásért, de mi székelyek tudunk jó turisztikai húzásokat tenni, benne van a vérünkben. A nagy parkoló persze nem old meg minden problémát. Lesz itt még gond a helyhiányból, amit az épülő szálló csak fokoz.

Amint a képeken látszik is, a szállodaépítéssel úgy állnak, hogy a hotel épületét most burkolják kívülről, a wellness rész pirosban áll, a medencék pedig épp próbálnak kinőni a földből.

Egy ügyvezetővel beszélgetek a helyszínen, kedvesen megmutatja az épülő komplexum látványterveit, meg az építkezési táblát is, de sietős dolga van, úgy tűnik, ezért kérek tőle egy emailcímet, s megígéri, hogy válaszolnak a hotellel kapcsolatos kérdésekre. Emailcímet kettőt is ad, mindkettőre elküldöm a kérdéseket, de hiába, nem válaszolnak. 

Van ellenben két filmecske a Facebookon, ahonnan tudunk tájékozódni. Az egyiket a Pro Economica Alapítvány készíttette olyan RMDSZ-es stílusú reklámfilmként. Ez az egyetlen anyag, amit a Pro Economica közzétett az épülő szállodákról.

Nem sok adatot tudunk meg belőle, egy bácsi jó gyimesiesen elmondja, hogy ők csinálják, s a dolog megy.

A másik filmet egy Răzvan Pascu nevű román úriember készítette, aki tudott kérdezni is. Abból megtudjuk, hogy 32 szobás, 4 csillagos szálló épül és egy 150 férőhelyes wellness. 45-50 új alkalmazott fogja mindezt kiszolgálni. Drukkolunk nekik, hogy béjöjjön a biznisz.

1 345 794 087 forint, Tusnád, Veresvíz

Talán Veresvíz lesz a szálláshely neve a hely neve alapján, ahol épül. A hely pedig valószínűleg az ott lefolyó vöröses borvizes patakról kaphatta a nevét. Ez a Veresvíz ott van Tusnádfürdő csíkszeredai bejáratánál, ahol a tusnádfürdői Hollywood-felirat mellett egy kör alakú izéről csorog alá a víz.

Gyermekkoromban elvarázsolt az a hely, mindig csodáltam, ha arra utaztam, hogy milyen gyönyörű „vízesés” van ott. Most inkább úgy néz ki az egész, mintha egy gombáról lecsöpögő szennyvíz barna sztalaktitokat formálna, de többet nem mondok róla, mert nem akarom elvenni olvasóink étvágyát a gondolataimmal.

A fenti képen, ha benézünk a fák közé, láthatunk már egy sor épületet. Ezt építi most a Rafi SRL, azaz Rafain Zoltán a Pro Economica támogatásával. Rafainról a helybéliek sokat mondanak. A testvére polgármester volt hosszú időn át, talán 12 évig. Van, aki szerint testvérével együtt úgy ismert, mint „a tusnádi pityókabárók”. Mások felhívják a figyelmem, hogy a név ellenére a mi Rafainunk, testvérével ellentétben, nem a pityókából gazdagodott meg, hanem a fából. Közbirtokossági elnökként került faközelbe. Aztán a közbirtokosságok egyesületének is elnöke lett.

Rafain időközben a Csergő Zsolt-féle Fortuna lakóparknál is dolgozott ügyvezetőként, és megyei tanácsos is lett RMDSZ-es színekben, Borboly Csaba alatt, de onnan aztán az ANI kipakolta összeférhetetlenség miatt.

Mindemellett van egy kis panziója is Nagytusnádon. Több lábon áll, mint minden belévaló székely ember. Ha a Rafi cég weblapját megnézzük, tisztán látszik a négy menüpont: Szálláshely, Turizmus, Beton, Fa.

A medve kimaradt a felsorolásból, de az is fontos szerepet játszik Rafain életében, hisz ő a tusnádi medveparadicsom fővadásza. A Szent Anna vadásztársulat elnöke, amelyik többek között a Szent Ferenc Alapítvány otthonába fagyizni járó medvét likvidálta. Hozhattam volna más medvés példát is Tusnádról, mert van elég, de azért választottam ezt, hogy ne tudjon senki olyan kommenteket írni az anyag alá, hogy „végre leszálltatok Böjte Csabáról”.

Még egy annyit Rafainról, hogy egy nénike szerint, akit stoppal felveszek, jó ember és tisztelettudó.

Mit épít Rafain Veresvízre? Az ábra szerint lesz egy 50×15 méteres négyszintes főépület nagy medencével, és 20 darab 7×14 méteres manzárdos ház, mindenik külön dézsával. Mikor ott jártam, akkor érkeztek a dézsák. 

Akkora divat lett az utóbbi időben ezekből a dézsákból, hogy lassan el sem tudjuk képzelni, hogyan tudott meglenni pár évszázadig a vendéglátóipar dézsák nélkül. Vagy hogy a Bayer miért 30 milliós wellnesst épít a hatcsillagos remetei szállója mellé, miért nem dézsákat.

Ottjártamkor a nagy épületnek még a betonváza sem volt teljes. A faházak java már meg volt építve szerkezetileg, de bent még mindenik üres volt. Úgy látom, hogy időközben változott a terv a rajzhoz képest, mert csak 15 ház lesz, más elhelyezkedésben. 

Lukács Csaba a már említett konferencián azt hallotta, hogy év végére szeretnék tető alá hozni. 2200 négyzetméteres wellness egészíti ki, a vállalkozóknak 20 hektáros területük van. Kollégám ezzel a mondattal zárja jegyzeteit a konferenciáról: „bődületesen amatőr a tulaj, 1974-es tanulmányra hivatkozik”.

1 428 999 974 forint, Pongrác-tető, Oxygen Hotel

Az 1256 méteren fekvő Pongrác-tető a Gyergyót Gyilkostóval összekötő országút legmagasabb pontja. Tizenéve, mikor innen indultunk túrákra, még csak mézárusok voltak itt egy parkoló mellett. Aztán egyre több bódé települt ide, majd egy vendéglő is, amelynek kortárs szögletes stílusa kontrasztban állt a tájjal, de valahogy passzolt oda, nem tűnt nagyon zavarónak. 

Csakhogy általában úgy jár a természet az ilyen felfutott vállalkozókkal, mint a malacka a mesében a farkassal. „Engedd be csak az egyik hátsó lábam”, aztán a másik hátsó lábam, aztán a nemtudommit, s egyszer csak úgy állunk most, hogy: két sípálya, két felvonó, tubing pálya, hatalmas csúszdapálya, bobpálya, gyerek-vidámpark, fitness park, spa és ski-bar, két darab 7 emeletes szálloda, illetve egy 18 és egy 17 bungalóból álló park. És mindez egymás hegyén-hátán. Ez szerepel az urbanisztikai tervben, amit 2019-ben készíttettek, és mára már el is kezdték építeni.

Jelenleg az Oxygen Hotel és a két házikó-falu is épül.

Az építkezési táblán lévő képen látszik, hogy hotel is legalább ugyanannyira tájba nem illő, mint a vendéglő, csak másképp. És a házikókról is ugyanaz mondható el. 

Míg egy tájidegen elem a szűz tájban a kontraszt miatt lehet érdekes és vizuálisan tetszetős, sok-sok különféle stílusú, tájba nem illő elem lecsója már nem mindig ezt a hatást kelti. Nem akarok előre ítélkezni, ezért csak annyit mondok, hogy kíváncsian várom, hogy fog kinézni a világos rácsos kockahotel a fűrész-szerű, sötét nagyüveges vendéglővel és a bungalók sok kis tengerével, mindez átszőve egy nagy bobpályával és sok más pályával.

Ez az egyik bungalótenger, amit most karácsonyra szeretnének átadni. Az egyébként szép és ízléses kortárs „szürke kocka doboz nagy ablakokkal az erdőben” építészeti mozgalmat követi. Ami természetközeli és szabadság-hangulatot adó, ha a környező száz méterben nincs sehol senki. De így, hogy egymáshoz közel vannak a kuckók, két sorban, és az egyik teraszáról vagy bejárati ajtajától belátsz a másiknak a nagy ablakán, már oda az intimitás.

Vagy a hátsó sorban lakók nem annyira a tájat látják a teraszról, hanem inkább az első sor házikóit. Összességében nem rossz az ötlet, és még a kivitelezés is szép, de ott a helyszínen, a hátsó sorból előre nézve úgy érzem, picit túl sűrűre sikerült. Lehetett volna levegősebb, ha már az oxigénről nevezték el az egész komplexumot, és a bungalókat építtető cég neve is Nature Experience.

A nagy szálloda még csak az első emeletnél tart, messze van még a 7 emelet. És máris annyi olajat kifolyattak valami hordóból, amivel egy patak élővilágát lazán meg lehetett volna mérgezni. Ez az igazi Nature Experience. Hiába Oxygen a brand, a természetvédelem itt nem prioritás, úgy érzem. Szemét mindenfelé, nejlondarabok szertehajigálva a házikók körül, bomló polisztirénhegyek itt-ott, nem egy szívderítő látvány.

Környezetvédelmi problémák merülnek fel bennem ezzel a komplexummal kapcsolatban. Lukács Csaba mondta, hogy nézzük meg, nem lesz-e gond a vízellátással, hisz egy hegyen van az egész, honnan hoznak ki ide vizet és mit kell ezért feltúrjanak. Megkérdeztem egy szakit ott, azt mondta, ástak kutakat, lesz víz elég. Oké, majd meglátjuk. 

De mi lesz a szennyvízzel? Ez inkább a nagy kérdés. Mert a területrendezési tervükben, a PUZ-ban csak pár semmitmondó mondatban foglalkoztak környezetvédelemmel, és végül odaírták, hogy nincsenek problémák. De megtaláltam a szomszédos telek PUZ-át, amit Köllő Miklós készített. Picit alaposabb munka, szépen meg van fogalmazva benne, hogy mindkét irányba, Gyergyó felé is és Gyilkostó felé is a települések ivóvízgyűjtő területe van, „zonă de restricţie”.

Nyilván egy vendéglő vagy egy kisebb vendéglátó egység szennyvize nem tétel egy ekkora tájban, de itt két darab 7 emeletes szállóról és 35 házról beszélünk, plusz wellness, plusz a vendéglő és a különféle pályák klienseinek a vécéhasználata. És, habár minden apróság rajta van a PUZ térképén, például a tiszta víz aprócska pumpaháza is, víztisztító állomás nincs rajta, még ülepítő medence sem a szennyvíznek. Semmi, ami a szennyvízről szólna.

Mit tudunk a tulajdonosról? Balázs Csongornak hívják, mondják ott a munkások. Magyarországon befutott vállalkozó, az Inter Konstrukt tulajdonosa. A cég, amivel itt most építkezik, gyergyóremetei. Kérdem helybéli ismerőseimet, nem rokona Balázs Attiláéknak? De igen, mondják, de nem túl közeli.

A cégiratokban Balázzsal váltakozva Köllő Éva is szerepel, és Lukács kollégám szerint Köllő volt az, aki képviselte a céget azon a sokat emlegetett konferencián. Ahol elmondta, hogy az a tervük, hogy az átutazó forgalomból szerzik a klienseket. Aki betér hozzájuk. Bizonyára lesznek sokan, akik betérnek, Gyilkostó és környéke román turistaparadicsom. És a román turista sokkal bőkezűbb, sokkal, de sokkal szívesebben kifizeti a 4 csillagos szállót, mint a magyar. Szórja a pénzt nyaralás közben.

Én is szórtam a pénzt a Pongrác-tető felé vezető úton. Úgy elkezdett kopogni az autóm, hogy alig értem haza. 1600 lejbe került az autó javítása. Szörnyű ez az út, szerintem a megye legrosszabb országútja. Nem tudom, hogy nem sül le a képe azoknak, akik ezt évek óta ilyen állapotban tartják. A Pro Economica pályázatot írhatna ki turisztikai utak felújítására is. Amióta tudom magam, valamiért mindig a megye két legfőbb turisztikai attrakciójához, a Gyilkos-tóhoz és a Szent Anna-tóhoz vezető út volt a legrosszabb. 

1 508 354 228 forint, Bálványos resort

És mit ad Isten, ha már a Szent Anna-tóról beszélünk, a támogatás mértéke szerinti következő szálló pont ott van.

Bálványosék új szállodaépületet építenek a régi, nagy sikerű szállodájuk mellé. Azaz inkább fölé, mert ez egy hegyoldal. Habár a kérdéseimre hivatalosan nem válaszolnak, ott helyben az alkalmazottaktól megtudom, hogy a cél az, hogy különválasszák a gyerekes vendégeket. Az új épületben „junior suite” lakosztályok lesznek, és az oda épülő wellnesst is gyerekek számára alakítják ki. A régi nagy wellness felszabadul a gyerekterror alól.

Bálványoson is érzem az erőteljes bezsúfolódást és, hogy elegánsan fogalmazzak, ezt a totál eklektikus hangulatot. Míg a belső terekben, szobákban, wellnessben nagyon törekednek a letisztultságra és az eleganciára, addig kint a hely erősen furcsa képet mutat. Már a régi nagy hotelépület kinézete sem volt valami barátságos, egyik fiam mikor ránézett válogatás közben erre a képre, azt kérdezte: „mi az a hajó?”

De aztán építettek mellé lapostetejű wellnesst, cserepes tetejű házszerű épületeket, most pedig egy elegánsabb, de rideg második szállodaépületet gyerekeknek. Ha otthon csinálja ezt a lecsót valaki magának, bocsánatos bűn, de ehhez a szintű luxushoz passzolt volna, hogy egy jószemű építész kitalálja, miként lehet stílusosan egységesíteni valahogy a környéket. 

Meg ott van a zsúfoltság és a térhiány. Azt is értem, hogy mostanság nálunk a korlátlan növekedés a trend, de ez a csiricsáré zsúfoltság itt megöli az eleganciát, ami egy 4 csillagnál azért nem árt. Régebb Bálványos természetközeli helynek számított, ha kijöttél, akármerre fordultál, tér volt és természet. Most épületek és zsúfoltság, amit látsz. De az is lehet, hogy a mostani vendégeik már nem akarnak kijönni, csak a benti elegancia fontos nekik.

Mit tudunk az építtetőkről? A szálloda a Szarvadi Téglás család kezében van, 40% Lilláé, 30-30 Zsuzsannáé és Lórándé. Lóránd adminisztrálja. Azt kell tudni róluk, hogy a DOMO üzletlánc alapítói voltak, nagy kaliberű üzletemberek. Ez a szálloda vezetésén is meglátszik. Egyik turizmusban dolgozó ismerősöm így jellemzi őket: „Ügyesek nagyon. Maxolják ki a vendéglátást Erdélyben. Rakják fel Romániát a gasztrotérképre. Ez jót tesz a környéknek és a turizmusnak. Szarvadi ügyes üzletember, és nagyon emberi maradt.”

Jelenleg az épület kívülről szinte késznek néz ki, bent még sok munka van. Arra a kérdésemre, hogy mikor fogják megnyitni, az alkalmazottak azt válaszolják, hogy decemberre tervezték befejezni, de örülnek, ha január-februárban meglesz.

1 538 330 028 forint, Hampton by Hilton, Marosvásárhely

Ez a legfurcsább helyre épült szálló az összes közül. 

A nagyon ipari hangulatú környéket egy Kaufland és egy vasúti zóna zárja közre. Három hasonló stílusú épület van egymás mellett, ebből a középső a szálló.

A három épület mind a Multinvest érdekeltségébe tartozik. Habár a cég, amin a szálló fut, a Virtual Reality Zone nevet viseli. Tulajdonosa a Gogolák Hrubecz család, Margit és Zsolt. Zsoltról meséli egy közös ismerősünk: „Építészettel foglalkozik. Mindenütt épít, az egész országban. Temesváron szocializálódott, a román világban is otthonosan mozog. Sokat dolgozik ő is, a felesége is. Szakmailag kikezdhetetlenül profi. Komolyan gondolja az itthon maradást, és tesz is érte. Sok jó dolgot csinál. Sok pénze van és minden jó ügyet támogat. Borbély Laci futtatta be a politikába. A magyar kormánnyal való kapcsolata olyan, hogy inkább őt keresi a magyar kormány, mint ő a magyar kormányt.” 

Szubjektív vélemény, de akikkel még beszélek, mind körülbelül ezt mondják, hogy jó ember, profi, nagyon ott van, tesz a közösségért. A szálloda mellett a már kész épületben egy építész-inkubátorház működik, az első az országban.

Mit tudunk a szállodáról? Már szinte kész állapotban van, július 25-től lehet már szobát foglalni, 75 eurótól felfelé. 

A szobák kedvesek, de elég szűkek, vagonszerűek. Van egy 1 méter széles, helyenként még keskenyebb folyosószerű vonal, és onnan nyílik minden, a fürdő, a szekrény, az ágy, az asztal. 

Egy sima szoba területe 17 négyzetméter, ami kb. feleannyi, mint a szentgyörgyi szobák 34 négyzetmétere. De aki kicsi helyen is elfér, vagy szereti a szűk helyeket, mint én, annak tökéletes.

A kilátás izgalmas, a fotósok szeretni fogják. Sajnos vonatsípolás is jár hozzá az állomás közelsége miatt. Habár a hangszigetelése a szállónak a szokásosnál jobb, amíg ott tartózkodom, kétszer is sípol a vonat pont a szálló mellett, és hallom. Aki érzékeny a hangokra, szobafoglalás előtt nézze meg a vásárhelyi állomás menetrendjét, és vesse össze a saját alvási programjával. 

Amit még megmutatnék, az a hall dizájnja: bátor próbálkozás arra, hogy elkapja a káoszban rejlő rendet. Azért ide tudás kell, hogy ennyi mindent belezsúfolj, mégis nézzen ki valahogy. A kép május közepén készült, lehet, hogy azóta még mást is sikerült belezsúfolniuk.

2 095 575 616 forint, Crystal szálló, Szováta

Megérkeztünk a kétmilliárd forintos támogatások világába.

Zseniális a név, nagyon könnyen megjegyezhető. Mikor először jártam itt, s kérdeztem a nevét, többen is mondták az alkalmazottak közül, hogy Gyémánt. Aztán valaki mondta, hogy „nem Gyémánt, hanem Rubin, bocsánat”. Mikor másodszor jöttem, épp szerelték a feliratot: „Crystal”. A rangot az Y adja.

Beszélgettem egy menedzser-félével, egy portugál iparossal, Paulóval, aki hat nyelvet ismer, de a közös kettőn, románul és angolul alig-alig tudjuk megérteni egymást. Nagy dumás, félórát beszélt nekem arról, hogy milyen fontos egy szállodában a menedzser. „Lots of surpises will come.” De alig tudtam kiszedni belőle pár infót a szállóról. 4 csillag superior lesz a besorolása, mondta. 104 szobájuk van, 4 apartman, 1 elnöki apartman. Egy nagy és egy kis konferenciaterem. Medencék, masszázs, kezelés. A fő attrakciójuk a „tobogán”. A csúszda. Nincs itt a környéken senki másnak. 

Amint kint a hotel előtt fotózok, egy idős pár jön arra. Nézik a nagy piros csövet, a néni kérdi a bácsitól: „oare conducta asta ce face aici?” Magyarul: vajon ez a cső mit keres itt?

A helybélieket kérdem az utcán a hotelről. Senkinek nem tetszik. Egyik öreg mondja: „olyan kintről, mint egy bútorgyár, s az a cső, mint egy fűrészporlevezető”. 

Lukács Csaba szovátai forrásai is azt mondták neki, hogy az emberek fel vannak háborodva, hogyan lehetett az üdülő központjába egy ilyen ronda épületet rittyenteni.

Mikor kérdem az embereket az utcán, hogy jó lesz-e a hotel, azt mondják, hogy jó lesz, de jobb lett volna, ha parkolónak maradt volna. Mert az volt. A régi buszmegálló helyébe építették, ami az utóbbi időben parkolóként szolgált. Nagyon kell itt a parkolóhely, mert szezonban annyi az autó, hogy nincs hova parkolni. Eddig is gond volt, de most fel is számolódott a hotel alatti parkolóhely, ráadásul a hotel vendégeinek is parkolóhelyet kell majd találni.

A szálloda szobái picivel mintha nagyobbak lennének, mint a vásárhelyiek, de nem sokkal. Vagy csak levegősebbek, azért érzem nagyobbnak őket? Vagy azért, mert sokkal drágábbak, háromszoros az áruk? De legalább van teraszuk.

A szállót üzemeltető cég, a Quintus SRL, Káli Zoltán tulajdona. Káli Zoltánról a portugál menedzsere azt mondja, hogy nagyon jóban van a magyar kormánnyal, azért kapta a pénzt. Mikor elkezdem részletekről faggatni, megijed, s azt mondja, nem nyilatkozhat semmit, kérdezzem Kálit.

Helybéli forrásaink szerint Káli Zoltán Péter Ferenc embere. „Szovátán mindenki Péter Feri embere” – teszi hozzá egy forrásunk. Péter Ferenc Szováta volt polgármestere, jelenleg megyei tanácselnök. 

Káli helyi RMDSZ-es tanácsos is volt, és a helyi tanács városrendészeti bizottságának elnökeként azt nyilatkozta a Krónikának, hogy „azt szeretnénk, ha minden újjáépített ingatlan megőrizné a hagyományos stílusát. Ezt egy Kanadában élő beruházóval is sikerült megértetnünk, amikor rávettük, hogy újjáépített villája homlokzatát egészítse ki a jellegzetes, székely motívumokkal díszített faerkélyekkel”. Úgy tűnik, egykoron adott a szépségre is.

Káli a helyi vadásztársaság elnöke is (volt), a Népújság cikke szerint közösen adtak át díjakat Péter Ferenccel.

A Péter Ferenc – Káli Zoltán viszony annyiban érdekes a történetünkben, hogy Kozma Mónika, a hotelépítésre támogatást nyújtó Pro Economica Alapítvány vezetője alapítványi pályafutása elején, 2017-2018-ban még Péter Ferenc kabinetfőnöke volt a megyei tanácsnál. 2019-ben pedig már szállodák építésére osztogatott pénzt. Elég szoros és egyértelmű kapcsolatok.

A szállót már ebben a szezonban szerették volna felfuttatni. Paulo május közepén azt mondta, június elején elindítanák. De látszott, hogy nem fog sikerülni. Harmadik látogatásomra, július elejére sikerült csak, de ekkor is csak részlegesen: a szálloda részben és az étterem, de a wellness még nem. A hallban még szereltek a munkások.

Az alkalmazottak nem tűntek nagyon boldognak, lelkesnek vagy motiváltnak. Odamentem a recepcióhoz, egyik alkalmazott egy kuncsafttal volt elfoglalva, ketten álldogáltak és néztek ki a fejükből, de nem fordultak volna hozzám. Nagy nehezen pár perc múlva sikerült felhívjam magamra a figyelmüket, úgy, hogy hangosan megszólítottam őket. 

Megkérdeztem, hogy mennyibe kerülne éjszakánként, hogy mi haton, az asszonnyal és a négy gyerekkel eljöjjünk ide. Pár percig piszmogta a csávó a számítógépet, de nem sikerült kiszednie. Mondtam neki, ne kínlódjon, majd megnézem én otthon neten. Annyit tudott mondani, hogy két személyre 1200 lej egy éjszaka. 

Itthon rájöttem, hogy miért nem sikerült a recepciósnak megmondania, mennyibe kerül hatunknak a szállás: kiakad a rendszer, ha 2 felnőttet és 4 gyereket írsz be. Minden dátumra azt írja ki ár helyett, hogy foglalt minden szoba. Szörnyű, hogy diszkriminálják a négygyerekes családokat!

Azt is megkérdeztem, hogy a wellnessbe jöhetnek-e külsősök is, vagy csak szállóvendégek. Csak szállóvendégek, mondta. Július 14-én lesz az ünnepélyes megnyitó, akkor nyílik a wellness is.

Kívánunk sok szerencsét az új bútorgyárnak, csússzon le sok gyerekkacaj a fűrészporos csövön!

2 417 326 650 forint, Gyergyóremete, hatcsillagos búvóhely magánrepülős góréknak

Ez a legdrágább és legizgalmasabb szálló az összes közül. Forrásaink szerint nagy esély van rá, hogy ez legyen a magyar kormányközeli górék új búvóhelye, ahová lejárnak csajozni és kirúgni a hámból.

Mivel nemrég írtam egy bővebb anyagot erről a szállóról és több más remetei dologról, nem írnék le ide mindent, csak ide linkelem. Azzal a megjegyzéssel, hogy utána érdemes visszatérni ide, mert ez az anyag még nem ért véget.

Ez az egyetlen szálló az összes közül, amit úgy érzem, hogy ki kell majd próbálnom.

Nehéz idők

Eddig tartott a szállók és tulajdonosok felsorolása. Jelenleg 3 szálló van készen, a szentgyörgyi, a szovátai és a vásárhelyi. A többin ezerrel dolgoznak. De van olyan is, amin épp csak hogy dolgozgatnak.

Kozma Mónikának megígértem, hogy továbbítom egyik gondolatát, melyet szerinte „méltóképpen” hangsúlyoznom kellene:

„Ahogyan azt más üzleti ágazatban is tapasztalni lehetett, mind a világjárvány, mind a több mint egy éve dúló orosz-ukrán háború jelentős nehézségek elé állította az Alapítvány pályázóit, és éppen ezért büszkeséggel tölt el, hogy kitartó és tapasztalt vállalkozóink, ezen nehézségeket is legyűrve, néha a tervezettnél lassúbb ütemben, de haladnak a beruházások befejezése felé. A közeljövőben két szállodaberuházás átadójára is sor kerül, így immár 3 működő, új szálláshely várja az ide látogatókat, és további 6 esetében pedig jó ütemben haladnak a kivitelezések. Egy olyan időszakban, amikor főként erre a szektorra nehezedett nyomás, ez valóban becsülendő, és akár az Önök által tervezett cikkben is méltóképpen hangsúlyozandó eredmény.” 

Ezért kérem olvasóinkat, hogy tekintsenek el attól, hogy az építkezési engedélyek java lejárt már, az alapítvány által a pályázatban megadott határidő is rég lejárt már, és örüljenek, hogy egyáltalán haladnak ezek a beruházások. Tényleg nehéz idők járnak ezen a piacon. Hogy mitől lesz könnyebb az elkövetkező években, és miért volt érdemes luxusszállókkal megtölteni Székelyföldet ilyen időkben, nem tudom, de bizonyára tudja az, aki csinálja.

A műemlék szállók tovább rohadnak

Kozma Mónika levelében, amelyikben infókat nem ad, arra is utal, hogy segíthetnék ezeket a turisztikai desztinációkat vonzóvá tenni. Meg is ígértem neki, hogy a tőlem telhetőt megteszem, és igyekeztem is pozitívan viszonyulni a szállókhoz, amennyire oknyomozó újságíróként lehetett. De nem mindig volt könnyű. Mert hogy írjak vonzón egy olyan szállóról, ahova én nem mennék el, akkor sem, ha ingyen fogadnának?

Valami furcsaság lett ezzel a szállodaiparral. Ha megnézem az elmúlt kétszáz év trendjeit, a luxusszállókat általában a lehető legszebbre tervezték, és a városok központjába helyezték el. Ha megnézem a mostani nyerteseket, ipari és lepattant hangulatú helyekre, illetve a szűz természetbe próbálnak bezsúfolni nem feltétlenül odaillő épületeket. Tisztelet a kivételnek. Kérdés: száz év után ha utódaink ránéznek ezekre az épületekre, hányan fogják őket szépnek érezni, vagy építészeti értéknek tartani? 

Másik kérdés: kormányon lévő pénzszóróink miért hanyagolják el az évszázados műemlék épületeinket? 

A magyar állam a Manevin keresztül felvásárolt másfél tucatnyi épületet, köztük gyönyörű műemlék épületeket. Ott rohadnak évek óta, senki nem nyúlt hozzájuk. Ígéret rengeteg van, titkolózás még sokkal több. Hozzájuk közelebb álló ismerősöm mondja, hogy szervezkednek, akarnak nekifogni. Mozgás ellenben évek óta semmi. Azokból is négycsillagos szállókat akartak, de a nagy lendület a felvásárlás után elült. Nemrég körútra mentünk az ország nyugati részében, minden épület ugyanolyan állapotban van, amilyenben volt Váradon is, Szatmáron is, Nagybányán is. Szatmáron dicsekedtek, hogy lesz pénz. Jövőre választások vannak, s nem akarják elbukni emiatt, mondják ottani forrásaink. De haladás az semmi, de semmi, miközben folyamatosan hallani, hogy zárják el az Erdélybe vezető pénzcsapokat, mert nincs pénz. Székelyföldön hasonló a helyzet az épületeikkel.

Szép az, hogy vadiúj luxusszállókra adnak pénzt itteni barátaiknak. De a műemlékeket sem kellene hagyniuk összeomlani.

Ez a cikk a Journalismfund Europe támogatásával készült.

The post Na, kik kaptak ajándékba luxusszállót a magyar kormánytól? appeared first on Átlátszó Erdély.

Elismerte a Maros megyei telekkönyvi hivatal, hogy szabálytalanul írták rá a vásárhelyi régi megyeházát a Maros Közbirtokosságra. Ennek a szabálytalanságnak most a nyomát is el akarják törölni, de úgy tűnik, hogy ezt is csak szabálytalanul sikerül, derül ki magának a törlésnek a közléséből.

A hivatal ugyanis tavaly októberben egyszerűen átírta a barokk kori volt megyeháza tulajdonjogát a Maros Közbirtokosságra. A Marosvásárhely belvárosában található, emeletes ingatlan hivatalosan több mint félmillió eurót ér. Helyi forrásaink szerint a valódi értéke ennek a többszöröse. Az biztos, hogy az épület felújításra szorul, ezt évtizedek óta szorgalmazzák az ott dolgozó művészek is.

A Maros Közbirtokosság elnöke Péter Ferenc, aki egyben Maros megye tanácselnöke. Péter Ferenc idén január óta hangsúlyozza, hogy az épület 1915 óta a közbirtokosság tulajdona. De a tulajdonjogot bizonyító eredeti dokumentumot még nem sikerült megmutatnia.

Hogy személyesen Péter Ferenc, illetve az általa vezetett közbirtokosság mennyiben volt az átírás kezdeményezője, azt egyelőre nem tudjuk. Az viszont látszik a dokumentumokból, hogy részt vett az átírásban, és annak egyértelmű haszonélvezője is a közbirtokosság – volt, idén márciusig.

Az épület tulajdonjogát több lépésben írták rá

a 2000-ben alapított Maros Közbirtokosságra, amelynek székhelye – a 150 évvel ezelőtti elődjéhez hasonlóan – Szovátán található.

1. Az épület régi telekkönyvében az áll, hogy ez Nemes Marosszék birtokos közönségének a székháza. A megnevezés fölé valaki ceruzával odaírta, hogy Composesoratul Scaunul Mureș, mintha ez egyértelműen a régi Marosszéki Közbirtokosság neve volna.
2. A régi telekkönyvből valaki kivette a B lapot, ahol a tulajdonosok kell, hogy szerepeljenek.
3. A kataszteri hivatal létrehozta az épület új, digitális telekkönyvét. Úgy, hogy a régiből a C, azaz az ingatlanra bejegyzett hiteleket rögzítő Teherlap bejegyzéseinek számát és keltezését vitte át az újnak a B, azaz tulajdonosi fejezetébe, minden alap nélkül. Tulajdonosként a valaki által ceruzával odaírt Composesoratul Scaunul Mureș-t jelenítette meg.
4. Bírósági ítéletekre alapozó, de sikertelen próbálkozások után a kataszteri hivatal végül tavaly októberben átírta a régi közbirtokosság nevét az újra. Mindössze arra alapozva, hogy Péter Ferenc elnök közjegyző előtt kijelentette, hogy beleegyezik a Composesoratul Scaunul Mureș megnevezés telekkönyvi átírásába Composesoratul Mureșul-ra.

Ezeket a lépéseket és szabálytalan voltukat ebben a cikkben részleteztük:

A telekkönyvi hivatal azzal ismerte el, hogy ezek a lépések szabálytalanok voltak, hogy kitörölte őket. Úgy tesz, mintha nem történtek volna meg. (Azt sajnos nem tudni, hogy előkerült-e a régi telekkönyv hiányzó B lapja a tulajdonosok nevével.)

Telekkönyvi bejegyzést viszont nem lehet olyan egyszerűen kitörölni, ahogy azt a hivatal megtette. Legalábbis törvényesen nem lehet. Megmutatjuk, miért nem.

Névtelenséget kérő forrástól megkaptuk az új, idén márciusban felfüggesztett digitális telekkönyv másolatát. A végén a B6 és B7 bejegyzést érdemes alaposan elolvasni:

Először is a kapkodás jele tűnik fel benne: ennek a módosításnak ugyanazt a telekkönyvi sorszámot és időpontot adták, mint a módosítás alapjául szolgáló kérvénynek, amelyet a városháza nyújtott be (17345/01.03.2023). Ilyen a korábbi bejegyzések egyikénél sem történt.

Az is szabálytalan, hogy ki kérte a korábbi bejegyzések felülvizsgálatát, és mikor kérte.

Az átírás felülvizsgálatát a vásárhelyi polgármesteri hivatal kérvényezte március elsején, bő négy hónappal az utolsó bejegyzés után.

A kataszteri törvény 31. cikkelye kimondja, hogy egy telekkönyvi bejegyzés felülvizsgálatát annak közlése után legtöbb 15 nappal lehet kérni. A bejegyzést közölni kell az érdekelt személyekkel a bejegyzés után legtöbb 30 napon belül. A cikkely első bekezdése határozza meg, ki lehet érdekelt személy: az, aki szerepel az illető ingatlan telekkönyvében, vagy a közjegyzője.

Vagyis a közbirtokosság tulajdonosként történt bejegyzését a városnak legkésőbb tavaly december elején meg kellett volna támadnia. Már ha tudja bizonyítani, hogy joga van megtámadni a bejegyzést. Marosvásárhely municípium ugyanis nem szerepel az épület telekkönyvében, állította maga Soós Zoltán idén januárban. Azaz a város nem minősül érdekelt személynek.

Bíróságra kellene menni, de a hivatal inkább elkerülné

A város mostani felülvizsgálati kérelmét a telekkönyvi hivatalnak törvény szerint el kellett volna utasítania akár azért, mert túllépte a törvényes határidőt, akár azért, mert a város nem szerepel a telekkönyvi megjegyzésekben érdekelt személyként. Ezt az elutasítást pedig a város a bíróságon kellett volna, hogy megtámadja, ahogy az a törvény 31. cikkelyének 3-4. bekezdésében áll.

A telekkönyvi hivatal a B6 bejegyzésben írja, hogy elfogadja a város kérelmét, megszünteti a kifogásolt bejegyzést. Hogy konkrétan melyiket, az a Referințe rubrikából látszik: nem pusztán a tavaly októberit, amellyel az új közbirtokosság nevére írták az épületet, hanem az 1915-ösnek keltezett B1 és B2 bejegyzést. Ezzel a hivatal is megerősíti azt az előző cikkben kifejtett feltételezésünket, hogy semmilyen okirat nem alapozta meg az 1915-ös bejegyzést. (Valószínűleg nem is akkor keletkezett, hanem bő száz évvel később.)

A telekkönyvi hivatalnak vélhetőleg nem áll érdekében bíróságra menni. Ez a B7 bejegyzésből derül ki. Itt részletezi, hogy azzal javítja ki az új telekkönyv tévedéseit, hogy

• megszünteti a digitális telekkönyvet, és így visszaáll az azelőtti helyzet (mintha mi sem történt volna az elmúlt két évben az ingatlan tulajdonjoga körül);
• és kitörli az eredeti papírokról azokat a ceruzával írt megjegyzéseket, amelyek a magyar szöveget fordították románra. Azaz a Nemes Marosszék birtokos közönségét Composesoratul Scaunul Mureș-re.

Utána pedig zárójelben meg is jelöli annak a szabálytalanságát:

nem derül ki, hogy azokat ki írta oda és mikor.

Vagyis valaki illetéktelenül belepiszkált a telekkönyvbe. A telekkönyvi hivatal pedig inkább elkerüli a törvényes utat, a bíróságot, mint hogy kiderülhessen, mégis ki írogatott rá és mikor a régi telekkönyvre.

A ceruzás megjegyzéseket valószínűleg ki lehet törölni anélkül, hogy a papír különösebben megsérülne. Arra azonban kíváncsiak vagyunk, hogyan fogják nyomtalanul kiradírozni – ha ki fogják – a most megszüntetett digitális telekkönyv számát (141014) és egy 2020-as dosszié számát, amelyet viszont golyóstollal írtak fel erre a több mint száz éves papírra.

Az pedig, hogy se Péter Ferenc, se Soós Zoltán, se a telekkönyvi hivatal igazgatója, Lucian Manisor nem válaszolt se a két héttel ezelőtti, se a keddi kérdéseinkre, azt mutatja, hogy a köztudatból is megpróbálják kitörölni, hogy Péter Ferenc két éve próbálja megszerezni a régi megyeházát az általa vezetett közbirtokosság számára.

Mindenesetre mi továbbra is kíváncsiak vagyunk például arra az 1952-es jegyzőkönyvre, amelyet tegnap említett Soós Zoltán a Székelyhonnak. A jegyzőkönyv állítólag arról szól, hogy a város átveszi a volt főispánság épületét. Kíváncsiak vagyunk, pontosan mit tartalmaz, illetve hogy ki, mikor és hol találta meg. És hogy eddig miért nem került elő.

The post Régi megyeháza: kiradírozzák a törvénytelenség nyomait a telekkönyvből appeared first on Átlátszó Erdély.

Frissítés, 2023. 03. 14, 18:50: „Pontosítással” állt elő ma a marosvásárhelyi városháza Facebook-oldala az ingatlannal kapcsolatban, ami azonban csak újabb kérdéseket vet fel. A következetesen kétnyelvű Facebook-oldal most csak románul közli, hogy Maros megye telekkönyvi hivatala elfogadta a városháza március elsejei felülvizsgálati kérelmét, és gyakorlatilag megszüntette az épület új telekkönyvét. Ismét a régi, 946-os számú telekkönyv érvényes, írják. (Ez a régi telekkönyv megtekinthető lejjebb a cikkben.)

Az nem derül ki, hogy a régi telekkönyvben szereplő tulajdonost, a Nemes Marosszék birtokos közönségét lefordították-e román nyelvre a hivatal dokumentumaiban, és ha igen, hogyan. Az sem derül ki, hogyan szüntethette meg a telekkönyvi hivatal a fél évvel korábbi bejegyzését, amellyel odaítélte az épület tulajdonjogát a Maros Közbirtokosságnak. Sőt az sem, hogy a városháza beperelte-e a telekkönyvi hivatalt. Mindössze az derül ki, hogy Soós Zoltán polgármester továbbra is minden lépést megtesz annak érdekében, hogy a régi megyeháza a város birtokába kerüljön.

A fő kérdés most már az, hogy a telekkönyvi hivatalnak melyik lépése volt törvénytelen: amellyel bejegyezte a Péter Ferenc vezette közbirtokosság tulajdonjogát a az épület telekkönyvébe, vagy amelyikkel most megszüntette? Kérdéseinket elküldtük úgy Péter Ferencnek és Soós Zoltánnak, mint a Maros megyei kataszteri hivatal vezetőjének, és továbbra is várjuk, hogy válaszoljanak a cikk végén felsorolt eredeti kérdéseinkre is.

Az eredeti cikk:

Erdélyben szokatlan konfliktus alakulgat két népszerű magyar politikus között: bíróság fogja eldönteni, hogy melyikük rendelkezhet egy legalább félmillió eurót érő történelmi épület fölött Marosvásárhely belvárosában. 

Az egyik népszerű politikus Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere, akit Dorin Florea húsz éve után, 2020 szeptemberében választottak meg a város élére. A másik népszerű politikus Péter Ferenc, akit ugyanakkor már másodjára választottak meg Maros Megye Tanácsának élére, és kifejezetten támogatta Soós Zoltán polgármesterré választását. 

A barokk kori történelmi épület pedig a régi vármegyeháza a vásárhelyi Bolyai utca 5 szám alatt. Valódi értéke a hivatalos félmillió eurónak a többszöröse, állítják helyi és szakmai forrásaink. Ötven éve művészek dolgoznak benne, műtermet, kiállítóteret működtetnek ott. Leghíresebb közülük Bartha József B5 Studiója, ő a forradalomkor ment be az épületbe, és foglalt magának ott termet, mesélte el ő maga.

Jelenlegi ismereteink szerint az épület 1876 óta állami tulajdon, de azelőtt is Maros-Torda vármegye elődje, Marosszék törvényhatóságának a székhelye volt. Valószínűleg a marosszéki közbirtokosság székházaként is szolgált. A megyeháza 1744-45-ös, illetve az 1838-as bővítését, átépítését a közbirtokosság is finanszírozta.

Emiatt érdekes a két politikus háttere is: Soós Zoltán régész, jártas a műemlékvédelemben, és 2020-ig a Maros Megyei Múzeumot igazgatta. Péter Ferenc Szováta polgármestere volt 2000 és 2016 között, illetve a 2000 májusában bejegyzett Maros Közbirtokosság elnöke. 

Ha egyik politikus sem akar börtönbe vagy legalábbis büntetőperbe keveredni amiatt, hogy műemlékként ismert közvagyont hagyott vagy segített szabálytalanul magántulajdonba kerülni, akkor közigazgatási perben kell tisztázniuk, hogy az épület a várost vagy a közbirtokosságot illeti-e. A közbirtokosság ugyanis tavaly októberben a saját nevére íratta az épületet a telekkönyvben. 

Jelenlegi tudásunk szerint ezt szabálytalanul tette. 

A bő húsz éve újraalakult közbirtokosság jogilag egyesület, azaz a vagyona magántulajdonnak számít. Az épület kulturális rendeltetését viszont nem változtathatja meg, mert már legalább 25 éve ez a funkciója, mondta nekünk Bartha József arra az ügyvédre hivatkozva, akit a művészek kerestek meg. 

A régi megyeházában dolgozó művészeket elsősorban az érdekli, hogy maradhassanak ott vagy egy hasonlóan központi helyszínen hasonlóan alacsony lakbérért, mint amit legalább 25 éve fizetnek a városnak. Ők fizetik a rezsit is, emiatt most alig tartózkodnak ott: nem győzik kifűteni a félméteres, időnként felázó falakat, mondta Bartha József, a B5 Studió vezetője. Ő évek óta kéri a várostól, hogy a terembérleti szerződést írják át az ő nevéről az alapítványa nevére, hogy pályázati pénzből tudja fedezni a fenntartást és esetleges karbantartást. 

Ehhez képest csak az változik, hogy a város részéről kivel szerződnek. Évtizedekig a város ingatlankezelő cégének, a Locativ SA-nak fizették a lakbért, 2021-től a városháza ingatlankezelő hivatalának, a SPUM-nak. Idén új céggel jelentkezett a város: a patinás és felújítandó épületet január közepétől a Marosvásárhelyi Kulturális és Művészeti Központ kezeli. És ki is pattant az épület átírásának gyorsan lefojtott botránya.

A két politikus érdekkonfliktusa annyiban szokványos, hogy egyikük sem akar beszélni róla. Az ügyet több, egymástól független vásárhelyi forrás ajánlotta a figyelmünkbe. Mindegyikőjüktől olyan dokumentumokat kaptunk, amelyek eddig nem jelentek meg a sajtóban, bár az ügy már idén januárban kipattant. Írt róla a Székelyhon, a Maszol, a Népújság, a Marosvásárhelyi Rádió, innen tudjuk, hogy eddig mi a két politikus álláspontja.

Elveszett jelentés

Mit jelent az, hogy Nemes Marosszék birtokos közönsége? – néztünk nagyot február közepén, amikor egy anonimitást kérő forrás eljuttatta hozzánk az alábbi telekkönyvet.

A helyrajzi szám, a terület és a 28 helyiséges leírás alapján láttuk, hogy ez valóban a vitatott régi megyeháza telekkönyvének első oldala.

Addigra már olvastunk a vásárhelyi sajtóban január második felében kirobbant fura ingatlanügyről, miszerint a szovátai Maros Közbirtokosság a nevére íratta a vásárhelyi régi megyeházát. A román sajtó ezt gyanús telekbizniszként címkézte, és közölte a Szabad Emberek Pártja (POL) vásárhelyi tanácsosainak gyors kutatását és kérdéseit megfogalmazó nyílt levelet. 

A Székelyhon Rákossy Botond topográfus és kataszteri szakemberrel próbált magyarázatot találni arra, hogyan írathatta a nevére a közbirtokosság azt az épületet, amelyet legalább 1999 óta a város kezel, ő adja bérbe a művészeknek, és a Năstase-kormány 2002-es határozata is a város leltárába sorolta. A 101 legabszurdabb telekkönyvezésről könyvet író Rákossy és pár nap múlva Péter Ferenc részben ugyanazzal magyarázta: a város 2002 óta elmulasztotta telekkönyveztetni az épületet.

De míg Péter Ferenc azt állítja, hogy azért tudták egyszerűen átírni az épületet a jelenlegi közbirtokosságra, mert a telekkönyvben 1915 óta a közbirtokosság szerepel egyedüli tulajdonosként, és még az államosítás sincs benne feltüntetve, addig Rákossy szerint 

a közbirtokosságnak visszaszolgáltatási eljárást kellett volna indítania érte. 

Vagyis a közbirtokosság a városházától kellett volna kérje az épületet úgy, hogy megmutatja, milyen szerződéssel vagy jogszabállyal került az épület a régi közbirtokossághoz, amelyet aztán az 1946 utáni államosítással felszámoltak. Ha az igényt jogosnak tartja, akkor a városháza visszaszolgáltatási döntést vagy tulajdonjegyet állít ki, a közbirtokosság pedig ezzel megy a telekkönyvi hivatalba, hogy bejegyeztesse tulajdonjogát az épületre. Ha a városháza elutasítja a visszaszolgáltatást, a közbirtokosság továbbléphet a bíróságra, és ott kérheti az ingatlant.

A telekkönyvi hivatal munkatársai maguktól nem állapíthatják meg a jogutódlást a régi és az új közbirtokosság között, és nem írhatják át az épület tulajdonjogát tulajdonjegy vagy visszaszolgáltatási döntés nélkül, erősítette meg kérdésünkre Rákossy Botond. Egy általunk megkérdezett jogász viszont elméletben nem zárta ki, hogy lehetséges az ilyen kvázi automatikus átírás, ha a jogutódlást bírósági ítélet mondja ki.

Péter Ferenc azt állítja, van ilyen bírósági végzésük, a telekkönyvi hivatal pedig ez alapján egyszerűen kijavította a korábbi nevet, a Marosszékit az újra, Maros Közbirtokosságra. (Lentebb kiderül, ez nem igaz, a hivatal pusztán Péter elnök úr kijelentésére alapozva írta át a nevet.) Mindezek mellett azzal nyugtatta meg a közvéleményt, hogy az épületnek a vásárhelyi városvezetéssel összhangban továbbra is közösségi funkciót szeretnének adni.

Ezt az összhangot erősítette Soós Zoltán is azzal az állításával, hogy az épület sosem volt a város tulajdonában. Az összhangot viszont rontotta azzal, hogy be fogja perelni a telekkönyvi hivatalt, hogy töröljék a közbirtokosság tulajdonjogát megállapító bejegyzésüket, és a bíróság ítélje az épületet a városnak. Mivel Soós polgármester többszöri megkeresésünkre sem válaszolt, a jogászainktól tudtuk meg, hogy az épület több tíz évnyi használata jogán Soósnak hivatali kötelessége pert indítania az épület tulajdonjogáért.

Sőt: már egy éve kellett volna perelnie érte,

jöttünk rá abból a városházi dokumentumból, amelyet Pápai Zsolttól, a POL városi tanácsosától kaptunk. Ezt a technikai leírást tavaly február elsején állította össze egy földmérő mérnök az épületről. Azért mérte fel, hogy a városháza beírhassa a tulajdonjogát a régi megyeháza telekkönyvébe. Lásd a Scopul lucrării, A munkálat célja nevű részt:

Csakhogy a jogi leírásnál már ekkor szerepelt, hogy a tulajdonos a Marosszéki Közbirtokosság, Composesoratul Scaunul Mureș. 

Bár Soós Zoltán polgármester már tavaly februárban tudhatta, hogy a telekkönyvben nem a város szerepel tulajdonosként, mégis csak az idei kis botrány hatására jelentette be, hogy pert indít az épületért.

„Tudomásomra jutott, hogy az önkormányzat nem tud lépni, nem tud az épületbe beruházni, mert nem az övé. Akkor jogászokkal tisztáztuk a tulajdonjogi helyzetet” – nyilatkozta Péter Ferenc a Népújságnak. Ebből úgy tűnik, ő is legkorábban 2022 februárjában értesülhetett arról, hogy a város nem tudja magára íratni az épületet, és akkor lépett ő a közbirtokossággal.

Csakhogy a közbirtokosság már legalább két éve elkezdte magára íratni az épületet, derül ki abból a telekkönyvi kivonatból, amelyet a közbirtokosság juttatott el a Székelyhonhoz.

A kivonatot 2021 áprilisában állította ki a telekkönyvi hivatal. Vélhetően a közbirtokosság legalább akkortól tudta, hogy köze lehet az épülethez.

Ahogy a kivonatból is látszik, egy telekkönyv három részből áll. Az A rész tartalmazza az ingatlan helyrajzi számát, méretét, címét, fizikai leírását: emeletes kőház 28 helyiséggel. A B részben szerepel a tulajdonos és az esetleges tulajdonosváltások, a C részben pedig a terhek: hogy volt-e rajta jelzálog, vettek-e fel rá hitelt, aminek maga az épület a garanciája.

A POL közzétette 2023-as kivonaton két dolog tűnt fel. Nem az, ami be van keretezve.

Az egyik, hogy a közbirtokosság végül 2022 októberében íratta át az épületet a mostani nevére. Vagyis ha a város meg akarta volna akadályozni, hogy az ingatlan a szovátai közbirtokosságé legyen, akkor lett volna ideje tavaly február és október között, hogy benyújtsa a saját kérelmét a telekkönyvi hivatalhoz.

A másik, hogy a B2 és a B5 bejegyzés között hiányzik a B3 és a B4. Csak rövid ideig hiányzott: a POL-osok ugyanis elküldték a telekkönyv másolatát. Mi több, március 3-án nekünk is elküldte a telekkönyvi hivatal. Ez a dokumentum nagyon hasonlít a kivonathoz, de tartalmazza azokat a bejegyzéseket is, amelyek már érvényüket vesztették.

Mégpedig azt, hogy Ruta Valer a Maros Közbirtokosság nevében kétszer is sikertelenül próbálta átíratni az ingatlant a közbirtokosság mostani nevére. Tavaly júliusban két bírósági ítélettel igyekezett alátámasztani az átírási kérvényt, szeptemberben pedig ezek mellett egy közjegyzői okirattal is, amit akkor szeptemberben állítottak ki. Ruta Valer földmérő egyébként a szovátai polgármesteri hivatalnak is dolgozik.

Mivel Péter Ferencet többszöri próbálkozásunk ellenére sem sikerült elérni, így csak feltételezzük, hogy a 2000-es ítélettel jegyezte be a bíróság a közbirtokosságot. Valószínűleg a 2003-as mondja ki, hogy a Maros Közbirtokosság a Marosszékinek a jogutódja, ezzel igényelhették vissza az erdőket húsz éve.

Feltűnt viszont, hogy a tavaly októberi sikeres átíráshoz nem volt szükség a bírósági ítéletekre. Elég volt csak a közjegyzői okirat, amelynek egy másolatába legnagyobb meglepetésünkre és sokadik forrásnak köszönhetően bele tudtunk nézni. Mindössze az áll benne, hogy Péter Ferenc, a közbirtokosság elnöke, a btk. terhe alatt és saját felelősségére beleegyezik abba, hogy az új telekkönyv B lapján a Marosszéki Közbirtokosság elnevezést Maros Közbirtokosság névre módosítsák.

Kitalált jelentés?

A hivatal nagyon részletesen feltüntette a B rész 2022-es bejegyezéseinél, hogy milyen okirat alapozta meg vagy épp nem alapozta meg az átírást. Ehhez képest az 1915-ös bejegyzésről csak azt lehet tudni, hogy augusztus negyedikén keletkezett, és egy szám és név nélküli törvényre hivatkozik, amely 1915 január elsején léphetett érvénybe.

Mivel időközben anonim forrásból megkaptuk az eredeti C lap másolatát, elmentünk a vásárhelyi telekkönyvi hivatalba, hogy ott megtekintsük a B lap eredetijét is, és mi is kérjünk másolatot. Legnagyobb meglepetésünkre azt láttuk, hogy a hivatal digitális nyilvántartásában

nincs meg a B lap a tulajdonos nevével.

Betekintéskor a díj befizetése után leültetnek egy számítógépes képernyő elé, és azon mutatják meg a régi telekkönyv beszkennelt lapjait. Megjelent a már ismert A lap a kalligrafikus Nemes Marossszék birtokos közönsége bejegyzéssel, fölötte ceruzával románul, hogy Composesoratul Scaunul Mureș. Efölött másik ceruzával írták fel a régi telekkönyv számát: 946. 

Középen az épület leírása magyarul a megjegyzéssel, hogy Székház, fölötte ceruzával románul, oldalt pedig a négyzetméterre átszámolt terület. A leírás alá golyóstollal írták oda az új telekkönyv (CF) számát és egy 2020-as ügyirat számát. Vélhetőleg ekkor nyitották az új telekkönyvet, immár digitálisan. Az oldal alján a 946-os íráshoz hasonló 1-es oldalszám szerepel. 

Legörgetve ennek a lapnak az üres hátoldala látszik, ahova enyhén átüt a Nemes Marosszék felirat tintája, az oldal alján ceruzával egy nagy 2-es. Tovább görgetve nem a B lap jelent meg, hanem a C, a Teher lap két bejegyzéssel, az alján 3-as oldalszámmal. Utána pedig ennek a lapnak az üres hátoldala gördült fel, alján a 4-es oldalszámmal.

Több beszkennelt oldal nincs, mondta megrökönyödésemre az ott dolgozó hivatalnok.

Ezért gondoljuk szabálytalannak a közbirtokosság bejegyzését tulajdonosként

Márpedig B lappal minden telekkönyvnek rendelkeznie kell, állította kérdésünkre Rákossy Botond telekkönyvezési szakember, aki 2008-ig a bukaresti kataszteri ügynökségnél dolgozott államtitkári rangban. Attól függetlenül léteznie kellett valamikor, hogy az A és a C lap számozása folyamatos, a B lap pedig hiányzik. 

Földmérő cége mellett a POL Hargita megyei tanácsosaként is tevékenykedő Rákossy úgy tudja, a vásárhelyi földhivatalból a forradalom után nagyon sok telekkönyvet egyszerűen elvittek az emberek. A Hargita megyei hivatalnál is azzal szembesült, hogy több száz régi telekkönyv hiányzik.

Hogy a régi megyeháza új, 141014-es telekkönyvének B fejezetébe hogyan kerültek át és milyen adatok a régi, 946-os számú telekkönyv nem létező B lapjáról, arról nincsen információnk. Arról sincs, hogy a régi C lapról miért nem tüntettek fel semmit az új telekkönyv elektronikus másolatának C fejezetében. Ahogy arról sincs, hogy az új telekkönyv tulajdonosi B fejezetét miért a régi telekkönyv C Teher lapjának metaadatai nyitják. 

Mindenesetre megkérdeztük a hivatal igazgatóját, szerinte miért hiányzik az eredeti B lap, hogyan és miért a C lapról kerültek adatok az új telekkönyv B fejezetébe, és a régi C lap információit miért nem vezették át az újnak a C fejezetébe. Ha úgy dönt, hogy válaszol, akkor természetesen frissítjük a cikket.

A szkennelt változatot helyben megmutató hivatalnok azt mondta, mindent be kellett, hogy szkenneljenek, ami megvolt papíron ebből a telekkönyvből, és illetéktelenek nem férhettek hozzá a papírokhoz.

Silabizáltunk

A C lap első bejegyzése nagyon nehezen olvasható, de az első sorában egyértelműen látszik, hogy a jegyzékszám (3078) és az időpont (1915. aug. 4.) azonos az új telekkönyv B részét nyitó bejegyzésével: 3078 / 04/08/1915.

Több történész segítségével értettük meg, hogy a C Teher lapon olvasható két bejegyzésnek semmi köze az új B1 és B2-ben szereplő tulajdonjog-szerzéshez. A régi C lapon az áll, hogy 1915. augusztus 4-én zálogjogot jegyeztek be az épületre 1270 korona értékben, melynek fejében Pap László marosvásárhelyi lakos haszonélvezeti jogot szerzett.

Mazochisták megpróbálhatják kiegészíteni: „……….” ………… zálog-jog Ezerkétszázhetven kor. tőke részlet és annak összes járulékai, ……. … ….. .. …….. alatt felvett ingatla-nokra (?) és azoknak ha-szonélvezetére Pap László marosvásárhelyi lakós javára bekebeleztetik. – Fősz.: 699 jz. ….

Mindez pedig három hónap múlva érvényét vesztette, ahogy a C1 bejegyzés mellett írja is, hogy Törlés C2. Mert a C2 bejegyzés nagyjából így olvasható: Érk. 1915. okt. 4-én 4214. sz.a. A mvhelyi t[örvény]széknek P.1482/9/1915 sz. végzése alapján a C1 sz. 1270 Kor. jár. erejéig bekebelezett …….. zjog bitorlása bekebeleztetik.

Már a dualizmusban államosították

Nem találtuk meg azt az 1915-től érvényes törvényt sem, amelyre hivatkozva tulajdonosként tüntetik fel a Marosszéki Közbirtokosságot. A 2016-ban kiadott, vaskos Székelyföld története harmadik kötetében [.pdf, 110. old.] a szerzők három, a közbirtokosságokra vonatkozó törvényt említenek, és egyik sem 1915-ben lépett életbe. A legutolsó 1913-as, és a legelőgazdálkodást szabályozza.

Megtaláltuk viszont azt a törvényt 1876-ból, amely egyértelműen államosítja a vármegyeházát. Ez az 1876. évi XXXIII. törvénycikk némely törvényhatóság területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről amelynek így szól a 6. paragrafusa:

„Az egész területre nézve egyesitett eddigi megyék (kerületek, székek, vidékek) minden ingó vagy ingatlan vagyona fölött, a mennyiben az tisztán közigazgatási czélokra fordittatott, az egyesitett törvényhatóságok egyeteme rendelkezik. Az ily vagyon jövedelme ezentúl is a közigazgatási költségek fedezésére fordittatik, de azon rész javára számittatik be, melynek eddig tulajdonát képezte.

Kivételt csupán azon, eddig is közigazgatási czélokra használt épületek és azok felszerelvényei képeznek, melyek közigazgatási czélokra az egyesült törvényhatóságoknak is szükségesek. Az ily épületek az egyesült törvényhatóság köztulajdonává lesznek.”

Az ekkor alakult Maros-Torda vármegye egyesített megyének számított, a megyeházát előtte is közigazgatási célokra használták és utána is 1943-ig. Mi több, a közbirtokosság erdővagyonát is a vármegye kezelte annak elismerésével, hogy a tulajdonjog és a haszon a közbirtokosságot akkor alkotó 127 községet illeti. Így csak a történészi kíváncsiság számára igazán érdekes, hogy

mit is jelentett a  a Nemes Marosszék székely birtokos közönsége

• az eredeti telekkönyv megnyitásakor (nem tudjuk, hányban történt), 
• 1876-ban, amikor a törvényhatóság átalakult vármegyévé, 
• 1879-ben, amikor megjelenik a közbirtokosság cégneve, az Ősi Marosszék területén fekvő havasok székely nemes birtokosainak szövetkezete, 
• vagy épp 1918-ban.

Egyik anonim forrásunk ugyanis olyan telekjegyzéket mutatott, amely 1919-re fizetendő adót tünteti fel az ingatlanok mellett. Ebben az épület szintén megyeházaként szerepel, így adómentes, tulajdonosa pedig Nemes Marosszék birtokos közönsége. A megyeháza  megnevezés és az adómentesség arra utalhat, hogy a Nemes Marosszék itt talán a közigazgatási szervet jelenti. De az, hogy a tulajdonos nem Maros-Torda vármegyeként jelenik meg, akár azt is jelentheti, hogy a közbirtokosságé volt az épület.

Érvelni lehet mindkét változat mellett, és kell is majd, ha Soós Zoltán polgármester ígéretéhez híven beperli a telekkönyvi hivatalt, hogy írja rá a patinás épületet a városra. De az a vita a bíróságon fog lezajlani, és csak remélni tudjuk, hogy szakszerű lesz.

Kérdéseink Soós Zoltánhoz:

Mikor szembesült először azzal, hogy az 50 éve műtermeknek otthont adó, Bolyai utca 5 szám alatti ingatlan tulajdonosaként a Maros(széki) Közbirtokosság tűnt fel a telekkönyvben?

Január 23-i Facebook-bejegyzésében azt ígérte, pert indít a telekkönyvi hivatal döntése ellen, és igyekszik elérni, hogy a bíróság a város tulajdonának ítélje a volt megyeházát. Beperelték-e már a városháza jogászai a telekkönyvi hivatalt? Ha még nem, miért nem?

Miért nem perelték be már egy éve? Egészen biztosan tudjuk, hogy a városháza legalább egy éve tudja, hogy a régi vármegyeháza telekkönyvében a Marosszéki Közbirtokosság szerepel tulajdonosként.

Miért mondta, hogy a 2002-es Fehér Könyvben Marosvásárhely köztulajdonaként leltárba vett épületet csak 2010-ig lehetett volna telekkönyveztetni? Ha ez így van, akkor most miért próbálja bírósági úton városi tulajdonba venni?

Kérdéseink Péter Ferenchez:

Mikor írták rá a telekkönyvben a volt megyeházát a Marosszéki Közbirtokosságra? Elnökként ön kezdeményezte az átírást?

Miért nem volt szükség visszaszolgáltatási eljárás lefolytatására?

Milyen megfontolások alapján döntött úgy, hogy inkább a Maros Közbirtokosság számára, és nem a Maros Megyei Tanács számára igényli vissza a volt  megyeházát?

Mikor szerzett tudomást arról, hogy a volt megyeháza a közbirtokosság tulajdonában lehetett?

Ön látta-e a telekkönyvet eredetiben?

Volt-e tudomása arról, hogy az eredeti telekkönyv szkennelt változatában nem jelenik meg a B lap, azaz a tulajdonosváltásokat rögzítő lap?

Ön látta-e valaha ezt a B lapot?

Volt-e tudomása arról, hogy a kivonatokban szereplő B1 és B2 bejegyzés valójában a C jelzésű Teherlap 1915-ös bejegyzései alapján készültek, és hogy a Teherlap C1 és C2 bejegyzése egyáltalán nem a tulajdonosról vagy tulajdonlásról szól, hanem egy zálogjog bejegyzéséről, majd feloldásáról, törléséről?

A kivonatban szereplő B1 bejegyzés egy szám és tartalom nélküli törvényre hivatkozik, mint ami a közbirtokosság tulajdonába juttatta az ingatlant 1915 január elsején. Megmutatná ezt a konkrét törvényt?

Mit gondol, tavaly júliusban és szeptemberben miért utasította el a telekkönyvi hivatal, hogy a 2000-es, illetve 2003-as bírósági ítélet alapján átírja az épület tulajdonjogát a Marosszéki Közbirtokosságról a Maros Közbirtokosságra?

A Maros Közbirtokosságról köztudott, hogy részletes leltárral rendelkezik a jogelőd Ős-Marosszéki közbirtokosság vagyonelemeiről. Szerepel-e ebben a leltárban a volt megyeháza? Ha igen, hajlandó-e a közbirtokosság nyilvánosságra hozni, azaz megmutatni a régi leltárnak azt a részét? Ha nem, milyen más dokumentummal bizonyítja a közbirtokosság, hogy jogelődje megkapta a székház épületét a dualista államtól?

Ha bármelyikük válaszol, frissítjük a cikkünket.

The post Szabálytalanul írták át a Péter Ferenc vezette közbirtokosságra a régi megyeházát Marosvásárhelyen appeared first on Átlátszó Erdély.

A magyarországi országgyűlési kampány finisében, március 30-án este több erdélyi, magyarországi újságíró és az ellenzékhez közel álló személy kapott fotókat egy Marosvásárhely melletti illegális hulladéklerakóba kidobott, gyűrött és részben megégett szavazólapokkal teli zsákról.

Miután másnap reggel egy olvasónk segítségével a helyszínen meggyőződtünk az információ valóságtartalmáról, a szavazólapokról mi is beszámoltunk. A hír futótűzként terjedt, és még aznap minden politikai oldal felépítette a saját narratíváját ezzel kapcsolatosan. 

A magyarországi ellenzék szerint ezek a kidobott szavazólapok a bizonyítékai annak, hogy a határon túliak levélszavazása során rendszerszintű csalásra került sor. A Fidesz és a hozzá közel álló szervezetek – így az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is – szándékos provokációról beszélt.

Az esetet nem fogják kivizsgálni

Hogy melyik narratíva áll közelebb a valósághoz, azt valószínűleg sosem fogjuk megtudni, ugyanis a Nemzeti Választási Bizottság, majd a Kúria is elutasította az eset kivizsgálását. Azzal indokolták a döntést, hogy a választási törvény hatálya Magyarország területére terjed ki.

„(…) cselekmény nem Magyarország területén történt, ezért hatáskör hiányában nem vizsgálhatja az ismeretlen személyek Románia területén kifejtett tevékenységét” – áll az indoklásban.

Nem hivatalos rendőrségi forrásokból úgy értesültünk, hogy a román hatóságok továbbra is nyomoznak. Nincsen információnk arról, hogy a magyarországi hatóságok felvették-e velük a kapcsolatot. Mivel magyarországi választás szavazólapjait dobták ki, kérdés, hogy az ügy a romániai törvények alapján eljuthat-e vádemelésig.

Frissítés 14:00 07.07.2022 A nyomozók legfrissebb munkahipotézise szerint egy tudatosan eltervelt, választási csalás látszatát keltő akció állhat a március végén Jedden talált, részben elégetett magyarországi választási szavazólapok ügyének hátterében – jelentette ki kedden a Transtelexnek a Maros megyei ügyészség szóvivője. Roxana Crișan szerint a vádhatóság most azt feltételezi, hogy a község melletti illegális hulladéklerakatban talált 13 szavazólapot nem az arra jogosult, magyarországi választójoggal rendelkező személyek töltötték ki, tehát érvénytelenek. „Az ismeretlen tettes vagy tettesek vélhetően ellopták a címzettek postaládájából a Magyarországról küldött levélcsomagot” – magyarázta. A szóvivő szerint a tettes vagy a tettesek azonosítása nem lesz könnyű feladat. A hulladéklerakat környékén nincsenek térfigyelő kamerák, a megégetett, poros, koszos szavazólapokról nem lehet ujjlenyomatot venni. A lapokat mindenesetre elküldték a bukaresti Kriminalisztikai Intézetbe DNS-vizsgálatra. Ha a legújabb munkahipotézisük beigazolódik, akkor változik a bűncselekmény büntetőjogi besorolása is. „A szavazólapok eltulajdonítása is bűncselekmény” – jegyezte meg Crișan.

Frissítés 16:00 21.04.2022 Válaszolt kérdéseinkre a Maros Megyei Rendőrfőkapitányság: közölték, az ügyben bűnvádi dossziét nyitottak, a nyomozás a Maros Megyei Törvényszék melletti ügyészség felügyeletével zajlik. Arra a kérdésre, hogy a magyarországi hatóságok felvették-e velük a kapcsolatot, kitérő választ adtak: „minden alkalommal amikor az intézmányünk támogatását kérték, mi azonnal válaszoltunk”, így a rendőrfőkapitányság. A teljes válasz itt olvasható.

De nagyon sok más kérdés is felmerült. Megpróbáltuk kideríteni, ki lehetett a forrás, aki a fotókat készítette, és minél mélyebbre ástunk, annál gyanúsabbá vált ez a történet. Alább összegyűjtöttük a legfontosabb megválaszolatlan kérdéseket, amelyeket a rendelkezésre álló, nem túl sok információ alapján meg lehet fogalmazni. 

Pontosan mit is láttunk?

A zsák és annak tartalma a román hatóságok birtokában van. Nekünk csak néhány, a helyszínen készült fotó és filmfelvétel, illetve egy szemtanú beszámolója áll rendelkezésünkre. Ezek alapján annyit tudunk összerakni, hogy az átlátszó, műanyag zsákban (melyet egy Átlátszó Erdélynek nyilatkozó szemtanú egyszerű háztartási szemeteszsákhoz hasonlított) mintegy tucatnyi szavazólap, és valamivel több válaszboríték (külső és belső) volt található. 

A szavazólapok egy része ki volt töltve (a szavazatokat ellenzéki pártokra adták le), illetve a szavazólapok széle meg volt pörkölődve. A szemtanú szerint a zsákban mintegy ujjnyi vastag hamuréteg volt. Azonosító nyilatkozatokat – tehát azt az iratot, melyből kiderülhet a szavazó neve és elérhetősége – nem sikerült felfedezni az iratkupacról készített felvételeken. A képek alapján nem lehet eldönteni, hogy az iratok eredetiek-e vagy sem.

A helyszínen nincsen nyoma annak, hogy a szavazólapokat és a borítékokat ott égették volna el. A fotókon a vékony műanyag szemeteszsák ép, nem olvadt meg. Minden jel arra mutat, hogy a szavazólapokat valahol máshol gyújtották meg, a hamut és a részben megégett szavazólapokat betették a műanyag zsákba, és aztán a zsákot kidobták az építkezési törmelék közé.

Tényleg választási csalás nyomai ezek?

A kézenfekvő – és nagyon gyorsan elterjedt – magyarázat szerint ezek a szavazólapok a bizonyítékai annak, hogy a levélszavazás során visszaélések történtek: a Fidesz győzelmében érdekelt személyek az ellenzéki szavazatokat tartalmazó borítékokat megsemmisítették, illetve „megfelelően” kitöltött szavazólapokat tartalmazó borítékokkal helyettesítették. 

A levélszavazatok összegyűjtésében segédkező egyik forrásunk szerint az történt, hogy Marosvásárhelyről a Csíkszeredai Főkonzulátusra vitték autóval a levélszavazatokat. (Az út, ahol a zsákot megtalálták, Marosvásárhelyről Csíkszereda felé tart.) A borítékokat sorban felbontották, majd a szavazólapokat kicserélték. Az alábbiakban megmutatjuk, miért életszerűtlen ez a feltételezés.

Hogyan lehetett volna ezt kivitelezni? Alapfeltétel, hogy az elkövetőknek tudniuk kell, melyik borítékban van ellenzékre leadott szavazat. Ha a borítékok (a külső és a belső) nincsenek lezárva, akkor ezt könnyű lehetett megtudni. 

Ha azonban le voltak zárva – és a borítékok nagy többsége valószínűleg le volt zárva –, akkor nem világos, hogy minden boríték felnyitása nélkül hogyan lehet kiválogatni a „problémás” szavazatokat. Tekintve hogy a Fidesz a levélszavazatok 94%-át kapta, minden huszadik borítékban lehetett ellenzékre leadott voks. Az összes borítékot felnyitni nyilván sokkal több veszteséggel járhatott (minden szavazatot új borítékba tenni), mint haszonnal.

Tegyük fel, valahogy mégis be lehetett azonosítani az ellenzékre leadott szavazatot tartalmazó borítékokat. Ebben az esetben, ha az elkövetőknek voltak üres, kitöltetlen levélcsomagjaik, akkor megtehették, hogy az üres szavazólapokat kitöltötték, ezek mellé betették a „problémás” borítékokból származó azonosító lapokat, majd a borítékokat lezárták, és leadták azokat a konzulátuson. Ha ez így történt, akkor megvan a magyarázat arra, hogy miért nem találtak a helyszínen azonosító nyilatkozatokat.

Véleményünk szerint nem zárható ki a választási csalás, azt ugyanis technikailag nem lehetetlen kivitelezni a fentebb leírt módszerrel. Ugyanakkor nem valószínű, hogy ezzel a módszerrel nagyobb léptékű választási visszaélést követtek el.

Tényleg mindenki szeme láttára voltak kidobva az építkezési törmelék közé a szavazólapok?

A sajtóbeszámolók arról szóltak, hogy a szavazólapokat tartalmazó zsákot egy forgalmas, a Marosvásárhelyről a szomszédos község, Jedd felé vezető út mellett találták meg. Ez azt a benyomást kelti, hogy a szavazólapok gyakorlatilag mindenki szeme előtt hevertek. 

Többször voltunk a helyszínen, tapasztalataink alapján ezt árnyalni kell: a Jedd felé vezető út valóban forgalmas, itt azonban elsősorban autók járnak. Megállni, félrehúzni a szemközti temető parkolójában van lehetőség (és valószínűleg a temetőbe tartó személyek állnak itt meg a leggyakrabban).

Ugyan van egy keskeny járda, de gyalogosok ritkán fordulnak elő ezen az útszakaszon. Fontos még, hogy az építkezési törmelék-lerakóhoz le kell térni egy mellékútra, és ott mintegy 45-50 métert kell megtenni a főúttól távolodva. 

A minket érdeklő zsák ettől a mellékúttól mintegy 2-3 méterre, több másik (építkezési törmelékkel teli) zsák mellett volt elhelyezve. Talán ki lehetett szúrni az útról, hogy a zsákban iratok vannak, ehhez azonban nagyon figyelmesen kellett megvizsgálni a sittet.

Ennek fényében nehezen tudjuk elképzelni azt a forgatókönyvet, hogy erre a zsákra egy véletlenül arra sétáló, nézelődő személy bukkant rá.

Ki fedezte fel ezeket a szavazólapokat?

Mint az a fentiekből is kiderült, a szavazólapokat tartalmazó zsák egy olyan forgalmas, de mégis félreeső helyre volt letéve, ahol nagyon kicsi az esélye annak, hogy egy gyanútlan járókelő véletlenül felfedezi. 

Fontos még az, hogy a szavazólapokat könnyűszerrel el lehetett volna tüntetni úgy, hogy azokat biztosan senki, soha ne találja meg. Például a lapokat alaposabban el lehetett volna égetni.

Ezek fényében feltételezzük, hogy cél volt az, hogy a zsákot megtalálják. A szavazólapok „felfedezője” pedig vagy szemtanúja volt annak, hogy a zsákot pontosan hova dobták, vagy maga helyezte el a törmelék közé a zsákot.

Az első fotókat március 30-án este 20:46-kor WhatsAppon küldte el a forrás több Maros megyei újságírónak. Két percre rá az egyik, helyi televízió-adónál dolgozó újságíró – aki arra kért, hogy a nevét ne említsük, mivel nem foglalkozik közéleti témákkal – ezt az első WhatsApp-üzenetet a Grup Presa IPJ Ms csoportba forwardozta. Ebben a csoportban további 97 személy – újságírók, valamint a Maros megyei Rendőr-főkapitányság képviselői – vannak benne.

Bárki is volt a felfedező, minden bizonnyal pontosan tudta, mit csinál. A Maros megyei újságírók, szerkesztőségek elérhetőségei ugyan nem titkosak, azonban ez nem az az információ, ami bárkinek könnyűszerrel a rendelkezésére áll, megszerzésükhöz szükséges bizonyos közéleti jártasság.

A telefonszám, melyről az első üzenetet küldték, kezdetben élt. Cristian Teodorescu, az első, helyszínre érő újságíró – akinek a forrás közvetlenül is elküldte a fotókat – beszámolt arról, hogy 10-15 percig üzeneteket is váltott a forrással, amikor a helyszínen a zsákot kereste. Az utolsó üzenetváltás 21:17-kor történt, később már nem volt elérhető a forrás – így Teodorescu. 

Mi is hiába hívtuk a számot, azt az üzenetet kaptuk, hogy a szám nincsen forgalomban/a szám nem elérhető. A számra különféle adatbázisokban is rákerestünk, eredmény nélkül.

A forrás a fotók elkészítésekor is ügyelt arra, hogy a zsákot kereső újságírók ne a sötétben tapogatózzanak. Az első fotón jól látszik a temető, így a pontos helyszínt könnyen megtalálja az, aki valamennyire ismeri a környéket, és a Google Maps-en is nagyon gyorsan beazonosítható. 

A forrás körültekintését az is jelzi, hogy a fotókat WhatsAppon küldte el a sajtónak. Ez az alkalmazás automatikusan eltünteti a fotók metaadatait, melyek egy lépéssel közelebb vihettek volna a rejtély megoldásához. 

Ki szórta szét a zsákból a szavazólapokat?

Megfigyelhető, hogy az első üzenethez csatolt fotók napfényben készültek. Mivel március 30-án a nap 19 óra 53 perckor ment le, feltételezzük, hogy a fotókat nem közvetlenül a küldés pillanata előtt, hanem azelőtt legalább egy órával, de talán még korábban készítették. Szembeszökő továbbá, hogy a szavazólapok nagy része a zsákban van, talán két szavazólap vagy boríték hever a zsák mellett.

Tudomásunk szerint a punctul.ro újságírója, Cristian Teodorescu volt az első a helyszínen, elmondása szerint ez a film 22:30-kor készült. A felvételen jól látszik, hogy a szavazólapok itt már nem a zsákban vannak, hanem a földön szét vannak szórva. 

Az Átlátszó Erdélynek Teodorescu elmondta, egy közeli barátjával érkezett a helyszínre, akit azért vitt magával, hogy tanúsítsa, nem nyúlt a zsákhoz. Rajtuk kívül a helyszínen nem volt senki, ők 10-15 perc múlva távoztak. „Én is utólag jöttem rá, hogy az első fotók és a de facto helyzet (vagyis a szétszórt szavazólapok) különbözik” – mondta lapunknak. A punctul.ro egyébként másnap hajnali 4 órakor publikálta az első hírt, a Facebookon reggel 7 órakor osztotta meg.

Hogyan értesült a magyarországi ellenzék ezekről a kidobott szavazatokról?

Mintegy fél órával azután, hogy a fotók eljutottak a Maros megyei újságírókhoz, 21:20-kor egy, magyarországi ellenzékhez köthető forrástól mi is megkaptuk a szemétdombon heverő zsákról készült fotókat. Amennyiben meg tudjuk ítélni, ezek ugyanazok a fotók, melyeket a punctul.ro-nak is elküldtek: úgy a fények, mint a fotós és a zsák helyzete ugyanaz. 

A fotókat nem sokkal ezután, 21:48-kor Bodoky Tamás, az atlatszo.hu főszerkesztője is megkapta egy magyarországi ellenzéki háttérembertől. Valószínűsíteni lehet, hogy a fotókat másoknak is elküldték. 

Az, hogy a magyarországi ellenzék ennyire gyorsan értesült a fotókról, azért érdekes, mert tudomásunk szerint a Maros megyei, javarészt román nemzetiségű újságírók nem rendelkeznek sok kapcsolattal a magyarországi ellenzéki pártok, politikusok felé.

Hogyan került a képbe Parászka Boróka, és hogyan vált „baloldali provokációvá” ez az eset?

A Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, ismert publicista másnap délelőtt ment ki a helyszínre, miután a sajtóból értesült a történtekről (a WhatsApp-üzenetet nem kapta meg állítása szerint). Parászka nem lakik távol a helyszíntől (háza a temetőtől légvonalban 1,5, közúton 2 kilométerre van). A publicista beszámolt arról, hogy érkezésekor már helyszíneltek a rendőrök, a nyomozók pedig beszéltek magyarul. Mindenkit igazoltattak, azonban nem engedték közel a zsákhoz az újságírót.

A helyszínen készült egy fotó Parászka Borókáról, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a baloldali provokáció-narratíva – miszerint Parászka Borókának valamilyen köze lehet a megégetett szavazólapokhoz – megerősödjön. 

A fotót elsőnek a magyar kormány által finanszírozott székelyföldi sajtótröszt fejlesztési igazgatója és közéleti megmondóembere, Szőke László tette közzé saját Facebook-oldalán. A fotót távolabbról, egy közeli mezőről készítette valaki. 

Szőke Lászlót megkerestük, ő annyit mondott, hogy azt egy „helyi erő” készítette. Nem sikerült nyomára bukkanjunk ennek a fotósnak, nincsen tudomásunk arról, hogy más fotói is megjelentek volna erről az eseményről.

A „baloldali provokáció”-narratíva másik visszatérő eleme, hogy a Transtelex „előre megírta” ezt az anyagot. Ugyanis a Telex szerkesztőségi rendszerébe való átvételekor technikai hiba történt a dátumozással, visszaugrott egy véletlen időpontra. A Transtelex közleménye szerint a rövid ideig véletlenül látható február elsejei időpontban már csak azért sem készülhetett volna „előre” ilyen cikk, mert február 26-án sorsolták ki a szavazólapok pártsorrendjét, és március 4-én hagyta jóvá a választási bizottság a szavazólap kinézetét.

Ez az anyag a 2022-es magyarországi választásokról szóló projektünk része. A projektet az Investigative Journalism Europe (IJ4EU), valamint az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége támogatta. Az itt megjelenő vélemények, következtetések a szerzők álláspontját mutatják be, azok nem feltétlenül tükrözik a projekt finanszírozóinak az álláspontját.

The post Minden, amit a kidobott szavazólapokról tudunk – és feltételezünk appeared first on Átlátszó Erdély.

Történetünk Marosvásárhelyen zajlik, vásárhelyiesen mondva Vássárhelyen, a magyar-román front legforróbb harcterén, Soós Zoltán megválasztásának napján. Aki esetleg nincs témában, annak elmesélem, mi történt Vásárhelyen szeptember 27-én. Dorin Florea polgármester 20 éves regnálása után sikerült ismét magyar polgármestert, Soós Zoltánt választani a nagyjából fele-fele arányban román-magyar város élére.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

De ezt a végkimenetelt a történetünk kezdetének pillanatában senki nem merte volna borítékolni. Nagy volt a harc, nagy volt a félelem, előrelátható volt, hogy

a román vetélytárs, szokás szerint, választási csalásra készül.

Ebben a közegben zajlott alábbi történetünk. Egy nagyon idős néni kijött a kövesdombi 65-ös szavazókörzet egyik fülkéjéből, és szeretett volna új szavazólapot kérni, mert a négy közül egyet elrontott. Csak magyarul tudott, ezért a magyar urnabiztoshoz irányították. Odament hozzá, kinyitotta a szavazólapját, megmutatta a környéken lévő urnabiztosoknak, hogy hova rakta a pecsétet, és hogy nem oda szerette volna. Hivatkozott arra, hogy rosszul lát.

A fiatal hölgy, akihez fordult, próbált segíteni rajta. Úgy emlékezett, hogy ilyen esetben érvényteleníteni lehet a szavazólapot, és újat lehet neki adni. A bizottság elnöknője ellenben hallani sem akart erről. Letiția Vanga bedobatta a nénivel a hibásan lepecsételt szavazólapot az urnába, majd utasította az urnabiztos lányt, hogy rakja ki minél hamarabb a nénit. Hangot adott annak, hogy nem elégedett a lány munkájával, majd egy bizalmasával együtt

áthívta egy szomszédos terembe, és ott leordította a fejét.

A lány felhívta az RMDSZ ügyvédjét, de az elnöknő annak is üvöltött. Soós kampánycsapata több embert a helyszínre küldött, többek között egy akkreditált választási megfigyelőt, Hermann Mark Christiant, és egy tanácsosjelöltet, Berecki Sándort. Ami ezután történt, az a videófelvételen sokkal beszédesebb, mint ahogy azt el lehet mesélni:

Az elnöknő, akinek a férje az önkormányzat hatáskörében levő helyi rendőrség alkalmazottja, és ezért Soós riválisának, Claudiu Maiornak az érdekköréhez sorolják, allergiásnak bizonyult a magyar nyelvre. Először akkor csattant fel, amikor az urnabiztos lány magyarul kezdte el mesélni a megfigyelőnek a történetet. Kérte, hogy románul beszélgessenek egymás között.

Kicsit később egy négytagú család jött választani, és a nagymama nem tudott egyedül kijönni a szavazófülkéből. Az unokája engedélyt akart kérni az elnöknőtől, hogy bemenjen, és segítsen kihozni a nagymamát. Nem tudta ezt elmondani románul, tolmácsolást kért, erre az elnöknő ingerülten reagált, hogy szerezzen tolmácsot magának, és hogy

ő nem tud magyarul, az unoka beszéljen itt románul.

Amint az elnöknő tudomására jutott, hogy az urnabiztos lány panaszt tesz a választási megfigyelő segítségével, ingerültté vált, és folyamatosan zaklatta az urnabiztost.

A folyamat egyébként sem ment túl könnyen. Alighogy leültek megírni a panaszt, jött a csendőr, hogy szeretné, ha a megfigyelő elmesélné neki, mi zajlik itt, mert neki jelentést kell tennie. A megfigyelő elment beszélni a csendőrrel, aki nagyon rendes és csendes fiatalembernek bizonyult.

[wp_ad_camp_1]

A beszélgetés hosszúra nyúlt, addig a tanácsosjelölt visszaküldte az urnabiztos lányt a terembe, hogy dolgozzon, ne legyen a hiányzásból botrány. Amint visszajött a megfigyelő, máris botrány lett, mert az elnöknő nem akarta a teremből kiengedni az urnabiztost. A lány csak akkor mehetett ki, amikor a megfigyelő ezt követelte tőle.

Az elnöknő többször kirohant a teremből, azzal fenyegette a panaszt fogalmazó megfigyelőt, hogy kidobatja a csendőrrel. Majd a lányt próbálta szigorúan beparancsolni, sikertelenül. A csendőrre is hiába parancsolt rá, hogy vigye be a lányt a terembe, mert az kifejtette, hogy erővel nem tud senkit bevinni a szavazóhelyiségbe.

Az elnöknő tehetetlen dühe egyre csak fokozódott,

amikor látta, hogy nem tudja leállítani a panasztételt. Az urnabiztos lány végig hatalmas érzelmi nyomásnak volt kitéve, de próbálta megállni a helyét. Az elnöknő perlekedése még a vitakészségéről híres Hermannt is többször kihozta a sodrából. Fel-felcsaptak az indulatok, szópárbajok sora tette mindenki számára egyre elviselhetetlenebbé a hangulatot.

Egy adott pillanatban egy urnabiztos hölgy jött ki a teremből, hogy jöjjön be a lány, mert az elnöknő nem engedi, hogy ő végezze el helyette a munkáját. A csendőr kérésére engedtek a nyomásnak, és a lány visszament a terembe, hogy kiszolgáljon egy szavazót, azzal a gondolattal, hogy utána úgyis kijön folytatni a panaszírást, mert nem tudják erővel bent tartani.

De nem így történt. Az elnöknő nem engedte ki, és a csendőrt utasította, hogy ne engedje bemenni a megfigyelőt. A megfigyelő a megyei választási irodához fordult segítségért. A megyei választási bizottság egyik tagja, Domokos Zoltán tíz percen keresztül győzködte telefonon az elnöknőt arról, hogy köteles kiengedni a lányt, hiába. Végül személyesen jött a helyszínre rendet tenni. Amint megérkezett,

azonnal leszerelte a dühtől füstölgő elnökasszonyt.

Pár mondat után az urnabiztos lány ismét szabad volt, befejezte a feljelentést, és iktatta azt az elnöknőnél. Azaz iktatta volna, mert ez sem ment teljesen simán. Az elnöknő felháborodottan reagált, és csak a megyei bizottsági tag és a megfigyelő kioktató szavai után volt hajlandó szótlanul átvenni és iktatni a panaszt.

A búcsúzkodás sem volt megható: az elnöknő karon ragadta a megfigyelőt, és tolta volna ki, mire az felháborodott, és kikérte magának, hogy ne nyúljon hozzá.

[wp_ad_camp_2]

A cirkusz végén Domokos Zoltán elmondta, hogy valószínűleg nem sok haszna lesz ennek a feljelentésnek, de meg kellett tenni. Ennél sokkal nagyobb szabálytalanságokat is jelentenek, mindhiába.

Négy évvel ezelőtt ő személyesen fogott el két személyt a polgármesteri hivatalban, akik pecsételővel felszerelkezve tucatszám érvénytelenítették a szavazatokat, de az ügyészség lezárta az ügyet anélkül, hogy őt kihallgatták volna. Nem sok esélyt lát, hogy ezzel a feljelentéssel valaki érdemben foglalkozzon a választások után (utánarédeklődtünk: azóta semmi hír a panaszról, valószínűleg nem foglalkoznak vele érdemben – szerk. megj.)

Hermann, a megfigyelő este visszatért ebbe a szavazókörzetbe a szavazatszámlálásra, támogatni az urnabiztos lányt. Elmesélte, a számláláskor minimum hat szavazatot akartak ellopni a bizottság tagjai a magyar jelölt Soóstól. A szavazólapon ugyanis a Soós Zoltán és Claudiu Maior neve épp ellentétes oldalon szerepelt, és sokszor átütött a pecsét. Így viszonylag könnyű volt úgy „tévedni”, hogy a Soósra adott szavazat Maior szavazatai közé kerüljön.

***

Az urnabiztos lánnyal azóta többször beszéltünk. Fokozatosan erősödő tiltakozása ellenére az anyag közlése mellett döntöttünk. Úgy gondoljuk, közérdek, hogy lássuk a közfeladatot ellátó személyek viszonyát a hatalomhoz és a hatalomgyakorláshoz. Másrészt a nyilvánosságnál jobb eszközt nem ismerünk a hatalommal való visszaélés mint jelenség visszaszorítására.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Választási botrány Vásárhelyen: nézd meg a magyarallergiás elnöknő kirohanását (VIDEÓ) appeared first on Átlátszó Erdély.