2018. szeptember 17-én közérdekű adatigényléssel fordultunk a legfelsőbb bírósághoz kérve, hogy küldje el nekünk emailen a „székely terrorperben” 2018. július 4-én hozott 172. számú határozatának másolatát, amennyiben pedig a humán erőforrás szűkössége vagy a műszaki feltételek nem teszik lehetővé a szkennelt dokumentum elküldését, engedélyezze, hogy fénymásolatot készítsünk a határozatról.

Az igénylésre október 31-én kaptunk választ – 38 napos késéssel. Ebben Stelian Bodeanu, a legfelsőbb bíróság szóvivője arról tájékoztatott, hogy igénylésünk „nem részesülhet kedvező elbírálásban”, mert a 3542/2/2016 nyilvántartási számmal iktatott

„dosszié másodlagos tárgya” (román eredetiben: obiect secundar) a büntető törvénykönyv 397. cikkelye szerinti alkotmányos rend elleni cselekmények.

Jogszabályi hivatkozásként a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) által 2012-ben elfogadott, az igazságügyi rendszer és a sajtó kapcsolatáról szóló útmutató két cikkelyét jelölte meg.
A 36. cikkely szerint az igazságügyi hatóságok tevékenységére vonatkozó közérdekű információk kiadása korlátozható, ha a közerkölcs vagy a köz- és a nemzetbiztonság, kiskorúak érdekei vagy az eljárásban érintett felek vagy mások magánéletének védelme indokolttá teszi. További ok lehet a korlátozásra, ha az ítélőszék rendkívüli körülmények miatt (!) úgy gondolja, hogy bizonyos információk nyilvánosságra kerülése akadályozná az igazságszolgáltatás megvalósulását.

A 43. cikkely a továbbiakban előírja, hogy „a 36. cikkben említett indokok mérlegelése során nem adhatók ki a sajtónak kivonatok vagy másolatok” olyan dossziékból,

„amelyeknek tárgyairól rendelkezik a CSM plénumának 2009. március 5-ei keltezésű, 308. számú határozata 6. cikkének (a) pontja”.

A 308. számú határozat felsorol az alkotmányos rend elleni cselekményektől a szexuális bűntényeken át az orvosi visszaélésekig több tucat tényállást, amelyek kapcsán a CSM szerint mindenféle aktust a nyilvánosság kizárásával kell végezni.

Meredek fordulat: öt év letöltendőre ítélték az erdélyi HVIM vezetőit

Jogerősen egyenként öt év letöltendő börtönbüntetést kapott Beke István Attila és Szőcs Zoltán. A legfelső bíróság homlokegyenest ellenkező ítéletet hozott, mint a Bukaresti Táblabíróság.

A jogász érvei

A visszautasítás után, januárban az Átlátszó Erdély Egyesület jogásza újabb adatigénylést fogalmazott meg, azonban a legfelső bíróság – egyetlen mondattal kiegészítve – szó szerint megismételte korábbi válaszát.

Az Átlátszó Erdély jogásza öt pontba csoportosítva részletesen megindokolta, hogy a kért bírósági határozat miért számít szabad hozzáférésű közérdekű információnak. Mindenekelőtt azt tisztázta, hogy az igényelt adat közérdekű jellege vitathatatlan, hiszen a büntetőperekben születő bírósági határozatok kétségbevonhatatlanul „egy közhatóság vagy intézmény tevékenységére vonatkozó vagy abból származó” információnak számítanak, így megfelelnek a 2001/544. törvény 2. cikkelyének b) pontjában lefektetett követelménynek.

Az újabb igényléssel megpróbáltunk elébe menni a visszautasítás mellett felhozható érveknek, ám ellenérveink közül mindössze eggyel foglalkozott a bíróság sajtóosztálya. (Lásd a csatolt dokumentum 4. pontját.)

Az első igénylés visszadobásának indoklásából kiindulva az Átlátszó Erdély jogásza arra keresett argumentumokat, hogy a Beke-Szőcs dosszié nem tartozik a kivételek közé, ami a szabad hozzáférést illeti. A legfelsőbb bíróság megváltoztatta a vádlottak által elkövetett cselekmények jogi besorolását, az új vádpontokra pedig nem tér ki a 308-as CSM-határozat 6. cikkének (a) pontja, „tehát az igazságügyi rendszer és a sajtó kapcsolatáról szóló útmutató 43. szakasza jelen esetre nem alkalmazható”.

Egyébként is – folytatódik az érvelés – a legfelsőbb bíróság 2015. december 7-ei keltezésű, 37. számú jogegységi döntése értelmében a vonatkozó jogi normák értelmezésekor a közérdekű információk fogalom nem vonatkoztatható az információkat tartalmazó dokumentumok egészére. Más szóval nem tagadható meg egy irat kiadása arra hivatkozva, hogy személyes adatokat, vagyis nem közérdekű adatokat is tartalmaz. Ilyen esetben ki kell adni a kért dokumentumot, miután a nem közérdekű információkat eltávolítják/kitakarják. Ez érvényes a minősített információkra is.

Mindezekkel kapcsolatban a legfelsőbb bíróság mindössze annyit jegyzett meg, hogy a vádlottaknak felrótt bűncselekmények jogi besorolását a fellebbviteli eljárás során megváltoztatta ugyan az ítélőszék, azonban a CSM hivatkozott határozata a dosszié tárgyára vonatkozik, és „a 3542/2/2016. számú dosszié másodlagos tárgya az alkotmányos rend elleni cselekmények”.

Jogkorlátozó gyakorlat

A jelen esettől függetlenül megjegyzendő, hogy a CSM „útmutatója” – miközben adminisztratív aktusként elvileg mindössze a törvény alkalmazásának gyakorlati aspektusairól rendelkezhet – jelentősen szűkíti a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférést. A 2001/544. törvény egyértelműen fogalmaz: az állampolgárok szabad hozzáférése alól csak akkor képeznek kivételt „a nemzetvédelem, a közbiztonság és közrend területéről származó információk,

ha a minősített információk körébe tartoznak a törvény értelmében”.

Jelen esetben szó sincs minősített információkról. Másrészt ha a legfelső bíróság elutasítása valóban indokolt, akkor maguk az igazságügyi hatóságok is törvényellenesen jártak el. A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) a sajtó rendelkezésére bocsátotta a kivonatolt vádiratot, azt megelőzően pedig – Beke István 2015 végi őrizetbe vétele után – terjedelmes részleteket hozott nyilvánosságra a per során bizonyítékként használt lehallgatási jegyzőkönyvekből.

Válogatnak a jogosultak között

Szintén nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a közérdekű adatokhoz – és általában a törvényhez – való hozzáállást illusztrálandó érdemes megemlíteni egy másik körülményt. A Beke-Szőcs ügy alapfokú tárgyalása során ugyancsak kértünk lehetőséget a dosszié tanulmányozására. A Bukaresti Táblabíróság szóvivője a kérés jóváhagyása előtt ragaszkodott hozzá, hogy megkapja a sajtóigazolványom másolatát. „Egyébként az elnök úr nem hagyja jóvá a kérését” – így a szóvivő.

Általános gyakorlat a bíróságokon, hogy magánszemélyek részére nem biztosítanak iratbetekintési lehetőséget. Pedig a vonatkozó rendelkezés (a 2001/544. törvény 6. cikke) egyértelműen fogalmaz: „bármely személynek” biztosítani kell a hozzáférést a közérdekű információkhoz. Mi több, a törvény szerint a sajtó által végzett információgyűjtés és -közlés csupán egyik módja egy állampolgári jog – „az összes közérdekű információhoz való hozzáférés” – gyakorlásának.

Címlapfotó: A rendőrség különleges alakulatának tagjai kísérik Beke Istvánt 2018. júliusában. Fotó: Krónika

The post Titkolja a bíróság, miért ítélte el Bekét és Szőcsöt a „székely terrorperben” appeared first on Átlátszó Erdély.

Börtönbe kell vonulnia Beke Istvánnak, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi elnökének és Szőcs Zoltánnak, a HVIM erdélyi szervezete vezetőjének. A hírt Beke jelentette be Facebook-oldalán szerda kora délután, amikor a bíróság honlapján még nem tették közzé a „székelyföldi terrorperként” elhíresült dossziéban született verdiktet.

Az indoklásra szokás szerint akár több hónapot is várni kell, viszont a bírósági határozat rövid foglalatában található jogszabályi hivatkozások arra utalnak, hogy a legfelső bíróság bizonyítottnak találta az ügyészség vádját, miszerint Beke István robbantani készült 2015. december elsején Kézdivásárhelyen, Szőcs Zoltán pedig a felbujtója volt.

Az ítélet meglehetősen furcsa azután, hogy alapfokon a Bukaresti Táblabíróság nem csupán felmentette a terrorvádak alól a HVIM két székelyföldi vezetőjét, hanem valósággal

szétszedte a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) vádiratát.

A 2017 áprilisában hozott ítélet szerint csak az ügyészek fejében létezett a merényletkísérlet, a vádhatóság által döntő bizonyítéknak tekintett hangfelvétel alapján csak az állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy a HVIM tagjai petárdákat szándékoztak beszerezni azzal a céllal, hogy azokat a 2015. december elsejei katonai parádé idején, Kézdivásárhelyen használják.

A bíró hozzátette, hogy „az ügyész által felsorakoztatott többi bizonyíték és körülmény” nem tudta meggyőzni arról, hogy Beke István Attila valóban pokolgépet akart volna robbantani, következésképp a bíróság szerint „egy pillanatra sem forgott veszélyben a kézdivásárhelyi nemzeti ünnep résztvevőinek élete, testi épsége vagy egészsége”.

Ennek megfelelően a bíróság csupán pirotechnikai eszközök jogtalan birtoklásáért ítélte 11, illetve 10 havi letöltendő börtönbüntetésre a két vádlottat – éppen annyira, amennyit előzetes letartóztatásban töltöttek. Az ítélet ellen nemcsak Beke és Szőcs fellebbezett, hanem a DIICOT is, és ilyenkor az alapfokon kirótt büntetés súlyosbítható. Ez is történt ezúttal, a legfelső bíróság elfogadta az ügyészség fellebbezését, és egyenként öt év letöltendő börtönbüntetéssel sújtotta a vádlottakat.

A fellebbviteli per során a bíróság újból kihallgatta a vád és a védelem legfontosabb tanúit, mindenekelőtt Bandi Szabolcsot és Hodor Istvánt. Utóbbi memóriaproblémákra hivatkozva jobbára a korábban adott nyilatkozatai fenntartására szorítkozott, előbbi azonban ismét egyértelműen egykori barátai ellen vallott. Arról is tájékoztatta a bíróságot, hogy a per kezdete óta a HVIM tagjainak és szimpatizánsainak a céltáblájává vált, valamint hogy

Beke úton-útfélen gyalázza, és többször megfenyegette.

A bíróság elvetette a vádlottak arra irányuló kérését, hogy vessék alá eredetiségvizsgálatnak a DIICOT fő bizonyítékának tekintett hangfelvételt, illetve készüljön újabb szakértői jelentés a lefoglalt tárgyakról. Ilyen készült korábban, viszont a vádlottak szerint a jelentés alapjául szolgáló szimuláció során olyan anyagokat – például gyújtózsinórt – is felhasználtak, amelyek nem voltak a birtokában a robbanószerkezet összeállításával állítólag megbízott Beke Istvánnak.

Az ügyészek erre a szakértői jelentésre hivatkozva állították azt, hogy a HVIM pusztító, akár emberéleteket is követelő robbantásra készült 2015. december elsején, a román nemzeti ünnep alkalmából felvonuló tömegben.

Ennek alapján közösség elleni merényletkísérlet, illetve arra való felbujtás miatt emelt vádat Beke István Attila és Szőcs Zoltán ellen, és a két bűncselekmény elkövetésének megállapítását kérte az ügyészség a fellebbezésében is. A legfelső bíróság az utolsó pillanatban – éppen az ügyészség kérésére –

megváltoztatta a cselekmények jogi besorolását,

és terrorcselekmény elkövetésének kísérletében, illetve arra való felbujtásban találta bűnösnek őket. A bírói határozat rövid foglalata a terrorizmus megelőzéséről és elhárításáról szóló 2004. évi 535-ös számú törvény 32. és 34. cikkére hivatkozik, amelyek szerint az is terrorcselekménynek számít, ha valaki robbanószerkezetet készít, birtokol vagy szállít, illetve ha ahhoz szükséges eszközöket szerez be, vagy „bámilyen lépést tesz” azok beszerzése érdekében.

Ugyanakkor csak találgatni lehet, hogy az indítékot illetően mire gondolt a bíróság, ugyanis a hivatkozott 32. cikk 1. bekezdése eléggé „széles ölelésű”: a lakosság megfélemlítésétől az alkotmányos rend megváltoztatásáig terjed. Ezekért a bűncselekményekért amúgy 7-től 15 évig terjedő börtönbüntetés szabható ki.

A legfelső bíróság egyúttal 4 évre eltiltotta Bekét és Szőcsöt bármiféle köztisztség gyakorlásától, és fenntartotta az alapfokú határozat többi rendelkezését, köztük azokat is, amelyek törvényen kívül helyezik a HVIM tevékenységét Romániában.

The post Meredek fordulat: öt év letöltendőre ítélték az erdélyi HVIM vezetőit appeared first on Átlátszó Erdély.

A Bukaresti Táblabíróság földszinti termében ülünk 2017. január 27-én, déltájt. Fontos rögzíteni az időpontot, elvégre az ember nem mindennap számol le a tévhittel, hogy a román igazságszolgáltatás nem egy humánus intézmény. Márpedig éppen ez zajlik. A bírói emelvény mellett elhelyezett méretes kivetítőn természetfilmek sorakoznak: egymással versengő halrajok, kaptárban szorgoskodó méhek kötik le a figyelmet, a háttérben kellemes zene szól, a teremben kisebb csoportok beszélgetnek. Kisiskolások teadélutánján lehet hasonló a hangulat.

Közben a bíróság technikusa a méheket megszégyenítő szorgalommal készül arra, hogy lejátssza a nyilvános tárgyalás résztvevőinek a beszélgetést, amelynek alapján a Szervezett Bűnözés Elleni Ügyészség (DIICOT) vádat emelt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két vezetője ellen.

A tolmács nem vállalja a felelősséget

A tolmács is ugrásra készen vár, hogy indulásból visszautasítsa a bíró által rászabott feladatot, ami abban állna, hogy összevesse a lehallgatott beszélgetést az ügycsomóba lefűzött szöveggel. Vita támad. A tolmács szerint ezt csakis a magyar szöveggel a kezében teheti meg, hiszen a beszélgetés is magyarul zajlott.

Miután a bíró a saját szemével meggyőződik róla, hogy a tolmács kezébe adott irat tényleg románul íródott, vagyis fordítás, az írnok behoz valahonnan egy nagy halom dossziét. Némi kutakodás után nemcsak az derül ki, hogy a „merénylők ” beszélgetését nem írták le magyar eredetiben, de az is, hogy erre semmi szükség. Sőt nem is törvényes. Az utóbbit az ügyész állítja, és a bíró elfogadja. (Szőcs Zoltán ügyvédje később tisztázza: a hangfelvétel átírása az eredeti nyelvre nemcsak törvényes, hanem kötelező is.)

De a lényeg a lényeg: az adott körülmények között a tolmács nem hajlandó igazolni, hogy a vád fordítója által készített szöveg hitelesen visszaadja a hangfelvételen elhangzottakat.

Csináljuk ≠ meglátjuk

Beke István és Szőcs Zoltán ellen 2016. május 18-án emelt vádat a DIICOT. A nyilvános tárgyalási szakasz szeptember 13-án kezdődött, október 7-én hallgatták ki az első tanút.

Az azóta lezajlott három tárgyalás alaposan átrajzolta az állítólagos merényletről alkotott képünket. Kiderült többek között, hogy a vádiratban szereplő kulcsmondat magyarul teljesen másként hangzik.

Bármit terveztek is, arról Beke nem azt mondta, hogy „megcsináljuk” (facem, a román fordítás szerint), hanem hogy „meglátjuk”.

Ezt többszöri visszajátszásra magunk is halljuk, de egyebet se sokat. Nem tudni, milyen lehet a mintegy háromórás beszélgetés egésze, de az a 25 perces részlet, amelynek meghallgatását nyilvános tárgyaláson a bíróság engedélyezte, rettenetesen zajos, hol túl halk, hol túl hangos, és emiatt torz. Sok a párhuzamos beszéd is, így jóformán csak szavakat lehet kivenni, azokat is ritkán. Ennek alapján elég nehéz lehet határozottan kijelenteni bármit.

Szerk. megj.: Az Átlátszó Erdély két ízben is kérvényezte, hogy a január 27-én lejátszott hangfelvételt a tárgyaláson jelen levő munkatársunk rögzíthesse. Kezdetben azt is kértük, hogy hangfelvételt aztán publikálhassuk, a bíró azonban úgy a rögzítésre, mint a publikálásra vonatkozó kérést elutasította. Második kérvényünkben azzal is megelégedtünk volna, ha a felvételt saját használatra rögzíthetjük, és azt többször lejátszva mi magunk összevethetjük a vádiratban szereplő beszélgetéssel. Ezt a bíróság szóvivője telefonon utasította el, a tárgyalás előtti napon.

Az egykori bajtárs mindent elárul

Viszont Bandi Szabolcsnak ez sikerült. Az október hetedikén elsőként kihallgatott egykori HVIM-tag saját vallomása szerint Beke és Szőcs barátja volt 2015 decemberéig. Előtte hét éven át volt tagja a HVIM-nek, ebből négyben „egy szűkebb körhöz tartozott”. Egyike volt annak az öt személynek, akik résztvettek a Beke cégirodájában, a vád szerint 2015. október 10-én lezajlott „konspiratív találkozón”, amelyen leszögezték – szintén a vád szerint – a december elsejei „merénylet” részleteit.

Bandi helyenként nem egy magyar nyelvű környezetben felnőtt székely ember szavaival mesél, hanem mintha a vádiratból idézne. Néhány alkalommal fel nem tett kérdésekre válaszolva alaposan bemártja egykori bajtársait. Szerinte Szőcs Zoltán állt elő a december elsejei „meglepetés” ötletével.

Bíró: És miben állt volna a meglepetés?

Bandi: Hogy felrobbantsuk.

Bíró: Hol robbantsatok?

Bandi: A városközpontban, ahol a katonai parádé lesz.

Bíró: A Románia nemzeti ünnepe alkalmával szervezett parádén?

Bandi: Igen.

Vallomásában Bandi segít az ügyészségnek, és nem segít a vádlottaknak. Egy adott ponton megemlíti, hogy a beszélgetés fordításában nem jelenik meg, hogy a résztvevők sokszor felnevettek, de amikor a bíró ennek a jelentőségéről kérdezi, visszakozik.

Bíró: Ez a beszélgetés komoly volt, vagy nem?

Bandi: Nem tudok sem igent, sem nemet mondani, mert utólag nem találkoztunk, és nem beszéltünk.

(Bandi saját vallomása szerint legalább egyikükkel találkozott, illetve beszélt utólag: Szőcs Csongorral, a vádlott fivérével.)

Később Szőcs Zoltán ügyvédje is rákérdez: előfordult-e, hogy viccből mondtak bizonyos dolgokat csak azért, mert tudták, hogy az üléseiket a titkosszolgálat megfigyeli? Bandi Szabolcs határozott válasza: nem.

Bandi megerősíti a vád másik stratégiai állítását, amely a találkozó és az ott megbeszéltek komolyságát hivatott alátámasztani. Azt állítja, hogy a jelenlévőknél nem volt mobiltelefon, a készülékeket minden találkozó előtt az autóban hagyták, vagy összegyűjtve egy másik helyiségben.

Kapcsolódó anyagaink:

Petárdát a kukába: mivel vádolják a „székely terroristát”?

Késleltetett hatású bombasiker a HVIM „terrorakciója”

Autonómia és petárdák: így szívunk a vármegyések miatt

A védett tanú szerint sem voltak telefonok

Azt, hogy nem vihettek magukkal telefont kikapcsolt állapotban sem, Bandin kívül csak a védett tanú állítja.

Bíró: Komoly volt ezek a beszélgetéseknek a légköre?

Védett tanú: Miután telefonok nélkül, szűk körben zajlottak, komolynak tűntek.

A kihallgatás december 5-én videokonferencia útján zajlik, a védett tanú egy elkülönített helyiségből, ún. zártláncú hálózaton csatlakozik a tárgyalóteremhez. Az arcát kitakarták, a hangját eltorzították, bár annyi kivehető, hogy férfi.

Nem tudja felsorolni, kik vettek részt az október 10-i találkozón, viszont megerősíti: ő rögzítette az ott elhangzott beszélgetést. Az ügyész kérdésére elmondja, hogy mi volt a „petárdaszerkezet” célja: „Kézdivásárhelyen, a románok ünnepén kellett volna működésbe jöjjön”. A tolmács elakad, és zavarában visszakérdez: fel kellett volna robbantani? „Működésbe kellett volna hozni” – hangzik a válasz. Az ügyész ezzel szemben a „robbantás” céljáról érdeklődik. A védelem nem szól közbe, annak ellenére sem, hogy az ügyész sugallja a választ:

Ügyész: A cél a pánikkeltés volt?

Tanú: Igen.

Szőcs Zoltán ügyvédjének több kérdését elutasítja a bíró, mert szerinte nem relevánsak, vagy alkalmasak a tanú kilétének a felfedésére. Jegyzőkönyvbe az kerül, amit a bíró kérdez: részt vett Szőcs Zoltán és Beke István a találkozón? A válasz: igen, de nem tudja megmondani, rajtuk kívül ki volt ott, és mi egyébről beszéltek.

Az ügyvéd arra is kíváncsi lenne, a tanú miből gondolja, hogy komolyan beszéltek, de a bíró ezt is elutasítja, illetve a tanú helyett válaszol: „Úgy gondolja, és kész”. Hasonló sorsra jut az a kérdés is – pedig releváns lenne –, hogy az egész beszélgetést felvette-e, mivel, és megvágta-e a felvételt, mielőtt odaadta a hatóságoknak. A bíró elfogadja azt, hogy a tanú meghallgatta-e a felvételt, mielőtt leadta, erre viszont a védett személy nem válaszol. Az ügyvéd erősködésének a bíró azzal vet véget: „Ez a helyzet!” A tanú a további kérdésekre megtagadja a választ.

Bandi megváltoztatta a vallomását

A védett tanúval ellentétben Bandi Szabolcs azt állítja, nem Beke István, hanem Szőcs Zoltán javasolta, hogy tolvajnyelvet használjanak, és az összekötött petárdákra a továbbiakban pizzaként utaljanak. Elmondja továbbá, hogy december folyamán, Beke István előzetes letartóztatásba helyezése után felkereste őt Szőcs Csongor.

„Megállapodtunk az ő kezdeményezésére, hogy ha kihallgatnak, azt állítsam, hogy a legutolsó gyűlésen vicceltünk”

– idézi fel Bandi, hozzátéve, hogy ennek megfelelően tett vallomást az ügyészeknek 2016 januárjában, majd utólag módosította a vallomását, miután meghallgatta az októberi ülés felvételét. Később felrója Szőcséknek, hogy noha ügyvédet ígértek neki, cserbenhagyták, egyedül kellett megjelennie az ügyészségi kihallgatáson.

Nem Sebestyén-Teleki a mentor

Bandi részletesen beszél arról a találkozóról is, amelyet Sebestyén-Teleki István kezdeményezésére tartottak 2015 augusztusában Csíkmadarason, a polgármester irodájában (!). A beszélgetést a Zürichbe kitelepedett mérnök kezdeményezte, akit a vádirat „az erdélyi HVIM-vezetők mentoraként” és A magyar szabadságharcos kézikönyvének szerzőjeként emleget. Ezen a találkozón esett szó állítólag az Erdélyből Moldvába és Bukarestbe vezető földgázvezetékek levegőbe röpítéséről, valamint arról, hogy a HVIM „az oroszoktól” szerezhetne támogatást. Sebestyén-Teleki azt bizonygatta, hogy az oroszok adnának pénzt, ha a HVIM bizonyítani tudja, hogy erős szervezet, „amely fel is mutat valamit”.

A január 27-i tárgyaláson Szőcs Csongor erről azt mondja: a könyvet a 2009. április 16-án bolíviai kommandósok által, máig tisztázatlan körülmények között agyonlőtt Eduardo Rózsa Flores „publicisztikáiból és gondolataiból” állították össze valamikor 2001 előtt, azóta ugyanis jelenlegi formájában kering az interneten.

A vallomások egybehangzanak azt illetően, hogy a találkozót Sebestyén-Teleki kezdeményezte, ő határozta meg a napirendet is, de annyira „őrültnek” találták, hogy nem akartak többé találkozni vele. Állítólag Szőcs Zoltán ki is jelentette, hogy „őrült”, ami visszajuthatott a Sebestyén fülébe, valószínűleg ezért tálalt ki később a Maszol.ro-nak, de még előtte az Ukrajnában letelepedett Csibi Barna blogjának.

Szintén Bandi Szabolcs erősíti meg, ami az ügyészség szerint a HVIM elsődleges motivációja: Nagy-Magyarország visszaállítása. A vád szempontjából ez azért különösen fontos, mert a terrorizmus elhárításáról szóló 2004/535. törvény szerint egy bűncselekményt a politikai motiváció tesz terrorcselekménnyé; e nélkül holmi petárdák felrobbantása kihágásnak, esetleg rongálásnak minősülne, és fel sem merülne a közösség elleni merénylet.

A bíró diktál

– Felmerült valaha a szervezeten belül Székelyföld problémáinak erőszakos megoldása? – kérdezi Bandi Szabolcstól Szőcs Zoltán ügyvédje. A kérdés a jegyzőkönyvbe már úgy kerül be: „Beszéltetek-e Székelyföld erőszakos visszaállításáról?”

Ez az eljárás egyébként: az írnok a bíró diktálására gépeli be a teremben elhangzottakat – két ujjal! Emiatt rendkívül vontatott a tárgyalás, illetve gyakran – mint ebben az esetben is – nem az kerül jegyzőkönyvbe, amit a tanúk, a vádlottak vagy a jogi képviselők ténylegesen mondanak. Az ügyvédek többször szóvá tehetnék, de nem teszik. (Bandi és a védett tanú kihallgatásán egyébként Szőcs Zoltánt egy ideges fiatal lány képviselte, a „rendes” ügyvédjének fontosabb dolga akadt másutt.)

A január 27-i tárgyaláson a védelem azt próbálja bizonyítani, hogy az ominózus találkozó nem október 10-én volt. Hárman is állítják – Szőcs Csongor, Mihály Márta és Tóth Hanna, vagyis Szőcs Zoltán fivére, nagynénje és családi barátja –, hogy azon a napon, dél körül látták a vádlottat, amint káposztát rak egy furgonra, majd elindul az édesapjával a tusnádi piacra.

Tóth Hanna kihallgatása kínosan tragikomikus jelenettel zárul. Az ügyész megpróbálja összezavarni a tanút olyan „keresztkérdésekkel”, mint például milyen színű volt a furgon, és mit pakolt Szőcs a járműre. „Ce marfă era?” – hangzik a kérdés. A tolmács félreérti, majd hűségesen visszafordítja románra a tanú válaszát: nem emlékszik, milyen márkájú autó volt.

A bíró erre komoly hangon megkérdezi: hogyhogy a tanú a nap minden részletére emlékszik, és éppen azt nem tudja felidézni, hogy milyen árut pakolt be Szőcs a furgonba? Nagy későre tisztázzák, hogy nem „marcă”, hanem „marfă”, és dehogynem emlékszik, az áru káposzta volt. Ezt már a bíró sem állja meg nevetés nélkül, bár igyekszik visszafogni magát, és ettől a feje vöröskáposztára kezd hasonlítani. Erőt vesz magán, és a szokottnál hangosabban diktálja az írnoknak:

– Întrebare: Ce marfă încărca Szőcs Zoltán în dubă? – Răspuns: Varză. (Milyen árut pakolt Szőcs Zoltán a furgonra? – Válasz: Káposztát.)

Igazi lecsóra (l. varză) sikeredik az immár bizonytalan időpontban, a vádirat szerint október 10-én lezajlott találkozó hangfelvételének a meghallgatása, amely Tóth Hanna tanúvallomását követi. Ritkán érteni egy-egy szót, azt pedig biztosan lehetetlen megállapítani, hogy az illetők mit, mikor és hogyan terveztek véghezvinni.

Egy adott pillanatban le is áll a lejátszó. A technikus próbálkozik egy másik programmal, de a VLC és a Media Player Classic sem működik. Engedélyt kér a bírótól a laptop újraindítására, de csak nem akar működni a dolog. Végül elindul a lejátszás a Media Player Classic-ban, az akárhányadik perctől. Nem tudjuk, hogy nem ugrottunk-e át valamit, mert továbbra sem érteni semmit, ezen a lejátszón pedig annyira apró a számláló, hogy a kivetítőn nem látszik.

Így ha esetleg nem egyezne a felvétel a dossziéhoz csatolt fordítással, és ez fel is tűnne az ügyvédeknek, nem tudnák megmondani utólag, hogy hol kell keresni a hibát. Tehát fölösleges az egész. Annyi derül ki csupán, bár az egyértelműen, hogy az igazságszolgáltatásnak (legalább) két nagy hibája van: képtelen kezelni a technika és a (magyar) nyelv okozta problémákat. Igaz, ezek miatt jóformán lehetetlen a perek tisztességes lebonyolítása.

Ki mit mondott?

A bíróság a későbbiekben dönt arról, hogy engedélyezi-e a hangfelvétel, valamint a vádlottaktól lefoglalt tárgyak szakértői elemzését. Több kérdés vár megválaszolásra ezekkel kapcsolatban. Például az, hogy létezik-e pokolgép, illetve pontosan ki mit mondott az ominózus találkozón, a beszélgető feleket ugyanis minden jel szerint az ügyészség fordítója azonosította.

Szőcs Levente

Támogasd a pályakezdő újságírókat! Gyakornoki programra gyűjtünk

The post Saját társuk nyomta fel a 64 vármegyéseket appeared first on Átlátszó Erdély.

A Fidesz és a Jobbik pártalapítványai 2011 óta 18-19 millió forintot (összesen kb. 60 ezer euró) költöttek el erdélyi szervezetekre és rendezvényekre – derül ki azokból a szerződéslistákból, amelyeket az Átlátszó kért ki, és amelyek a 2010-2014. közötti időszakot ölelik fel. A többi parlamenti párt közül a KDNP pártalapítványa költött 150 ezer forintos nagyságrendű összegeket csángó gyermekek magyarországi nyaraltatására.

Wass Albert rovásírással: itt a Jobbik pártalapítványának szerződéslistája

Magyarországon most először: böngésszen a pártalapítványok összes szerződése között!

De mi is az a pártalapítvány? Magyarországon ezekhez „a pártok működését segítő tudományos, ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző alapítványokhoz” folynak be azok a költségvetési támogatások, melyek a parlamenti választásokon 1 százalékot elért pártoknak járnak. Jelenleg Magyarországon 9 ilyen párt van – ezek 2015-ben összesen 1,2 milliárd forintnyi közpénzből gazdálkodhattak.

 
Több tízezer euró az EMI-tábornak és a Székely Szigetnek
A Jobbik pártalapítványa, a Gyarapodó Magyarországért Alapítvány szerződéslistáiból kiderül, hogy az Erdélyi Magyar Ifjak által szervezett EMI-tábor, valamint annak fapadosabb és radikálisabb konkurrenciája, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomhoz köthető Székely Sziget is nagy összegű támogatásban részesült az utóbbi három évben.

Kemény székely legények: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben III.
Vér nélkül nem lehet: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben II.
Kisgyermekes családok és karlendítés: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben I.

Az EMI-tábor 2013-ban és 2014-ben 3-3 millió forint (összesen nagyjából 10 ezer euró) támogatást kapott a fő nyári ifjúsági rendezvénye megszervezéséhez. Ezt kiegészíti egy korábbi, 2012-es, „hírportál indításához támogatás” című, 3,2 millió forintos, tehát további 10 ezer euró értékű szerződés. Bár a dokumentumokból nem derül ki, valószínűleg az itthon.ma portálról van szó.

A PIHE állandó támogatottja a Fidesz pártalapítványának

Ami a Fideszhez köthető Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítványt illeti, itt állandó támogatott a Partiumi Ifjúságért és Hallgatókért Egyesület (PIHE). A szervezet 2011 óta szinte minden évben kap 1-2 millió forintot. Egy, a Magyar Polgári Egyesület által 2014-ben szervezett képzéssorozatot 1,5 millió forinttal támogattak, a Partiumi Michiel de Ruyter Tudományos társaság összesen 8,3 millió forintot kapott egy kosteleki csángó tájház rehabilitálására.

A Fidesz pártalapítványának szerződéslistáját itt lehet böngészni

Sipos Zoltán

Adományozd jövedelemadód 2%-át az Átlátszó Erdély Egyesületnek! Az adatlapon az adószámunk (CUI 33978083) és a bankszámlánk adatait kell feltüntetni, de a legegyeszerűbb, ha a szükséges formanyomtatványokat itt vagy itt letöltöd.

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.

Azt is szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek. A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.

Bankszámla:

Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Jobbikos pénzből szervezik a Székely Szigetet és az EMI-tábort appeared first on Átlátszó Erdély.