Az erdélyi egypártrendszer felé tett hatalmas lépést a Fidesz, amikor bezáratta a Demokrácia Központokat, vélik forrásaink. Ők a probléma egyik fő okát abban látják, hogy a Néppárt és az erdélyi nemzeti oldal politikai kudarca miatt az EMNT-t is büntetik, mely pedig becsületesen elvégezte a rábízott feladatot: a könnyített honosítást, majd a magyarországi választások körüli erdélyi ügyintézést.

Az EMNT-közeli forrásaim nemcsak a kizárólagosságra törekvő RMDSZ-t, vagy a pénzforrást elzáró magyar nemzetpolitikusokat, hanem a Néppárt vezetőit is keményen bírálják. A Néppárt megvádolt vezetői védekeznek, szerintük a probléma inkább az RMDSZ hamis budapesti lobbija és egyeduralmi törekvései. Illetve a Fidesz pálfordulása, amikor a nemzetpolitikát felváltotta az érdekpolitika.

Erről fog szólni mai szókimondó anyagunk, melyben a megszólalók java névvel nyilatkozik, de vannak olyanok is, akik névtelenséget kértek. Az EMNT/P-sek nagyon óvatosak. Volt, aki nem szerette volna, hogy az ő válasza közel legyen egy olyan részhez, ahol mondjuk Semjénről van szó, nehogy majd Semjén azt gondolja, hogy ő támadja. Vagy például mindenki vigyáz, hogy ne vonja kétségbe Orbán Viktor politikai éleslátását. De a párton belüli ellentétekről sem mindenki mer nyíltan és névvel beszélni. Az EMNT/P-sekben érződik a vágy, hogy kimondják az igazságot, ugyanakkor az is érződik, hogy nem akarják összerúgni a port senkivel. Még.

Egy tollvonás nélkül

Február elején keresett meg telefonon pár EMNT/EMNP-s alapember, azzal a panasszal, hogy fentről be akarják záratni a Demokrácia Központokat. Az fájt nekik, hogy fentről egyetlen tollvonással véget vetnek egy tizenvalahány éves folyamatnak, egy kemény munkával felépített hálózatot semmisítenek meg. Sőt, helyesbítenek, egyetlen tollvonás nélkül teszik ezt a budapesti politikusok, mert még csak nem is adják ezt írásba, csak szóban közölték ki a az EMNT/P vezetőségével, hogy ezentúl nincs pénz, be kell zárni, és be kell olvadni az Eurotrans-ba.

Forrásaink szerint a döntés, hogy ezután csak az RMDSZ Eurotrans Alapítványa kapja a támogatást erre a feladatra, 2023. január 9-én született. Arra a kérdésre, hogy ki hozta a döntést, azt válaszolják, hogy Semjén. A Semjén-Potápi vonalon közölték a döntést az erdélyiekkel. Arra a kérdésre, hogy valamilyen írott bizonyítéka van-e ennek, azt válaszolják, hogy nincs, és nem is lesz. Ezt nem írták le, és nem is fogják leírni.

Ekkor már késő volt ajánlani bármit, mert már el volt döntve, állítják forrásaink. Három vagy négy éve lebeg a levegőben, hogy előbb-utóbb le fogják húzni a rolót, a politikai szerepvállalás gyengesége, eredménytelensége miatt.

„Belső körökben Toró már elismerte, hogy az ő hibájuk ez, mert muszáj volt kompromisszumot kössenek arra föl, hogy összeolvadjon az Eurotrans a Demokrácia Központokkal, s most már az Eurotrans fogja csinálni a honosításokat. Belementek ebbe, mert így megmarad az ő fizetésük és mindenük.”

Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke és Toró T. Tibor, az EMNT és az EMNP (Néppárt) alapítója részben megerősíti, részben cáfolja forrásaink információit:

Sándor Krisztina: „Január 9-én telefonon közölte a hírt velem Potápi Árpád államtitkár. A lényege az volt, hogy mi külön nem kapjuk meg a támogatást, csak az Eurotrans. Nincs összeolvadás velük. Ahogyan az az RMDSZ egyik alapítványa, úgy a mi esetünkben is teljesen egyértelmű, hogy mivel az EMNT döntött anno a párt létrehozásáról, így ugyanazon politikai közösségnek a tagjai vagyunk. Téves hír, hogy belementünk volna ebbe.”

Toró T. Tibor: „A politika ma olyan irányba fejlődik, hogy egyre idegenebb tőle az írásbeliség. A politikai jellegű döntéseket általában különböző informális egyeztetések során szokták közölni. Velünk is így történt. Mivel nem akartunk belenyugodni abba, hogy egy jól működő, hasznos munkát végző és az ügy iránt magas fokú felelősséget mutató hálózat felszámolódjon, az EMNT és a Néppárt által közösen megbízott tárgyalócsapat – Sándor Krisztina és jómagam – többszörös egyeztetést kért és kapott a Nemzetpolitikai Államtitkárság vezetőitől. Sajnos a számunkra kedvezőtlen döntést most nem tudtuk megváltoztatni. De mivel úgy érezzük, igazunk van, nem adtuk fel, hogy meggyőzzük őket igazunkról.”

A Fidesz-megbízás

Hogy megértsük, hogyan kezdődött, és hogyan jutott ide a történet, vissza kell tekintenünk a múltba. EMNT/P tagok mesélik, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács már 2003 óta létezik, de a 2010-es fideszes nyeréssel tudott kicsit újra lábra állni. Akkor tudta Tőkés maga köré összeszedni azokat a régi harcostársakat, akik tényleg a nemzeti oldalt szolgálták, ingyen és bérmentve, akkor is, amikor nehéz időszak volt. Akkor létrehoztak egy új területi EMNT hálózatot, mindenhol szervezetek születtek.

Ehhez még pénz sem kellett egyébként, csak az új lelkesedés, hogy végre van miért küzdeni. S akkor ehhez hozzájött az, hogy elfogadták Magyarországon a kettős állampolgársági törvényt, és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Fidesz partnerségi megállapodást kötött: megbízzák az EMNT irodahálózatát a honosítás ügyintézésével, állítják forrásaim.

Nagy Pál, az udvarhelyszéki EMNT elnöke meséli: „Mi, az EMNT voltunk a nemzeti oldalról a partnerei a Fidesznek. Adtak a működéshez pénzt, mert ingyen azért nem lehet dolgozni. Ez természetes. És ez így jól működött. Alakultak a különböző statisztikák, nőtt az állampolgárság-igénylők száma. Volt egy nagy bumm. Aztán kezdett visszaesni a honosításigénylés, de bejöttek új feladatok, mint az anyakönyvezés, anyasági támogatás, babakötvény, regisztráció, stb. A magyarországi parlamenti választásokkor a szavazatokat is le lehetett adni a legtöbb irodában.”

A politikai bukdácsolás ára a kegyvesztés

Csakhogy 2012-ben voltak itt választások, és a nemzeti oldal nem tudott eléggé megkapaszkodni. Nem tudott elég súlyt szerezni magának a frissen alakult Néppárt, mesélik forrásaim, ami kint csalódást okozott. És a Fidesz lassan elkezdett nyitni az RMDSZ felé.

Fokozatosan létrejött egy először alig észrevehető, de lassan egyre nagyobb szakadék a Fidesz és a Néppárt/EMNT között, mesélik néppártos forrásaim.

„Mert tulajdonképpen a Néppárt és az EMNT működtette ezt a rendszert. Az EMNT kapta a jogosultságot és a pénzt, de bújtatottan, ennek a farvizén jött létre a Néppárt, és ott volt, ott erősödött meg annyira, amennyire meg tudott erősödni. De mivel nem voltak eredmények, és végül a 2016-os választás sem hozta meg az áttörést, onnantól látom én azt, amikor a nagy szakadás történt.”

Vinczellér Árpád, az EMNP volt alelnöke szerint a történetnek része az is, hogy 2014-ben a Fidesz explicite kijelentette Toróéknak, hogy ne indítsanak jelöltet az államelnöki választásokon. „Hogy csak az RMDSZ indítson jelöltet. De ők szembe mentek a Fidesz elvárásaival, és elindultak. Szilágyi Zsolt elindult elnökjelöltként, és ugye nem sikerült neki, erősen leszerepelt. Erreföl lemondott Toró és Szilágyi azonnal. Ezért volt a 2015-ös viharos marosvásárhelyi Országos Kongresszus. Volt egy fiatal gárda, aki úgy érezte, hogy ez az egész már idejétmúlt, szegény Toróékat meghaladta már a feladat, váltás kell, más szemlélet, satöbbi. Az, hogy csak vagyunk, és attól működik a dolog, az már nem elég. De aztán a lemondás után két nappal Toróék jól visszasünnyögték magukat, visszaszívták a lemondást, és ment volna tovább az élet, mintha nem lett volna a vásárhelyi kongresszus.”

A 2014-es EMNP-s szófogadatlanság után, 2015 februárjában a Fidesz megbízta az RMDSZ Eurotrans alapítványát ugyanezzel a feladattal, amit az EMNT-nek is adtak. És ugyanannyi pénzt adtak erre az Eurotrans-nak, mint a EMNT-nek, évi 250 millió forintot. Úgyhogy párhuzamosan két struktúra kezdett működni a Fidesz megbízásából és pénzéből. „Ezzel nem is volt baj, mert hát a lényeg úgy is az volt, hogy az embereknek segítsünk, és ez jól működött. Persze főleg ott, ahol az RMDSZ nagyon erős volt, kialakult egy versenyhelyzet.”

Aztán a súlypont kezdett eltolódni, és ez keményen zajlott az utóbbi években, állítják forrásaim. A konzulátusok egyre inkább az RMDSZ-irodákat használták. Oda küldték az iratokat, még azokat is, amelyeket a Demokrácia Központokon keresztül igényeltek az emberek. Tehát ha valaki bement a Demokrácia Központba, ott elintézte az ügyes-bajos dolgait, mikor meg kellett kapnia a választ, azért már az RMDSZ-hez kellett mennie, mert a konzulátus oda küldte vissza.

Egész addig, hogy most a válság miatt úgy döntöttek Pesten, hogy párhuzamos struktúrákat nem működtetnek, és ezért a Demokrácia Központ támogatását megszüntették. Fölkérték az EMNT-t, hogy üljön le az Eurotrans-szal, és beszéljék meg, hogy vegye át az EMNT kollégáit is, állítják a panaszkodó EMNT-sek.

A 2020-as lecke, amiből nem sokat tanultak

Vinczellér szerint ugyanez, ami most, megtörtént 2020-ban is. „2020 őszén jött egy üzenet ugyanígy, mint most ez a döntés, se leírva, se aláírva, se semmi. Hogy ha a Néppárt jelölteket állít az RMDSZ-szel szemben a választásokon, ha megpróbálja ellehetetleníteni az RMDSZ-t akármilyen formában, kampányol ellene a közösségi oldalon vagy akárhogy, akkor nem fogják megkapni a kiegészítést. Ugyanis választási év volt, és a hálózatból elfogyott a pénz az EMNP és az MPP közös kampányára. Ezért kértek kiegészítést Magyarországról, amit azok ahhoz kötöttek, hogy az RMDSZ-nek ne tegyenek keresztbe. Amikor Semjén azt mondta, hogy a nemzeti oldal ne állítson jelölteket az RMDSZ jelöltjeivel szemben, és Potápi nemzetárulózott, ezek jelzések voltak.”

Végül csak 2021 tavaszán jött meg az ősszel várt pénz, addigra már el kellett bocsátani sok kollégát, vagy félfizetésre vettek embereket. Olyanokat is, akik tíz éve ott dolgoztak. A kiegészítést sem az EMNT-re használták fel, hanem elvették, és a pártnak adták, állítják forrásaink. „Az a pénz az egyesület fenntartására, a működtetésére volt küldve. 250 millió forint nem sok pénz egy rendszer működtetésére, 2000 lej körüli fizetésük van a kollégáknak, ami nem sok szerintem.”

Vinczellér ezt kiegészíti: „nekem ez nagy fájdalmam volt, mert láttam, hogy mit dolgoztak ezek az emberek. Ezek nem politizáltak, ők dolgoztak az irodákban. És egyszerűen a politikusok miatt jutottak ide. Mert az ingyenélő politikusoknak megmaradt a fizetése, viszont elvették azoktól a fizetést, akik konkrétan dolgoztak. Azt a fizetést, amit a magyar állam arra adott, hogy ezeket az embereket fizessék. És ők ebből kifizették a politikusokat.”

Sándor Krisztina megpróbálja cáfolni, hogy a választás miatt történt volna 2020-ban mindez, vagy hogy a pártnak adták volna a kiegészítést: az évi 250 millió forintból 2018-tól már nagyon nehezen lehetett fenntartani az irodahálózatot. Éveken át kérték az összeg kiigazítását, amit 2020-ban jóváhagytak, és a kapott pénzt az alkalmazottak fizetésének kiegészítésére fordították. „Nem kapott a párt pénzt. Ilyen döntés nem volt. Munkatársak, projektek kaptak, melyek közösségi célt – az EMNT céljait is – szolgáltak.”

Az EMNT–EMNP szakadás

A pénz, ami a magyar államtól jött, az EMNT-nek jött, az egyesületnek. A fenntartásra, az irodák működtetésére, állítják a vezetőséget támadó forrásaim. Ebből egy részt, felét, többet-kevesebbet a párt felé irányított a vezetőség. Volt egy négytagú egyeztető tanács, az ET: Toró T. Tibor, Csomortányi István, Mátis Jenő és Sándor Krisztina. Ők döntötték el, hogy ebből a pénzből, az évi 250 millióból mennyit adnak a párt működésére, s mennyit adnak az EMNT-nek a Demokrácia Központokra. Forrásaink szerint ebből a négy emberből három tökéletesen kiszolgálta a rendszert, a Toró–Csomortányi-féle elgondolásokat, Mátis Jenő is. Egyedül Krisztina volt, aki próbált harcolni, ezekkel szembement többször is. Volt olyan EMNT kongresszus, ahol őt ki akarták csinálni ezért, s ahol cirkusz volt emiatt.

Forrásaim szakadást látnak az EMNT és az EMNP (Néppárt) között, és ennek egyik oka szerintük az, hogy a döntéshozásban meggyengült az EMNT a Néppárttal szemben. Az Egyeztető Tanácsban lecserélték az EMNT-s Tiboldi Lászlót a Toróékhoz közel álló Mátis Jenőre, és az EMNT érdekeit védő Sándor Krisztinát többször is megpróbálták leváltani.

Sándor Krisztina kérdésemre elismeri, hogy tényleg volt konfliktus, de próbál szépíteni a képen:

„Az Egyeztető Tanácsban ritka volt az élesebb szembenállás. A belső konfliktusok nem ebből fakadtak, hanem abból, hogy másképp láttuk, értékeltük a párt működését. Nekem konkrétan elég sok kifogásom volt személyek, jelöltek és működési módszerek ellen az évek során. A Néppárt tisztújításai alkalmával rendszeresen a párt belső ellenzékének sorait erősítettem, amely nagyobb fiatalítást és több változást, nagyobb hatékonyságot szorgalmazott. Emiatt voltak konfliktusaink, és ez csapódott le előbb a párt, majd következményként az EMNT küldöttgyűlésein is. Igen, emiatt megpróbáltak legalább két alkalommal leváltatni az ügyvezető elnökségről.

Mára megedződtem – fogalmazhatok így is, de többször is fel akartam állni, ott akartam hagyni – nemcsak a belső feszültségek, hanem bizonyos, az én szememben igazságtalannak tartott döntések miatt is. Mégis: mindig voltak, akik miatt úgy éreztem – érdemes maradni. Nem utolsósorban: az ügy is szép, nemes, és történelmi lehetőség volt több százezer erdélyi magyar ember magyar állampolgárrá válását segíteni ebből a tisztségből.”

Forrásaim úgy tudják, hogy Tiboldi Lászlót, az EMNT alelnökét is azért állították félre az ET-ból, mert „nem felelt meg Csomiéknak (Csomortányiéknak – szerk.), mert próbált visszavenni a párt költségvetéséből, és ez volt az ok, amiért kicsinálták. Odarakták Mátist, aki nagyon jó pénzügyi szakember, de arra hajlik, amerre a szél fú. És Tiboldit félrerakták. Meg kell kérdezni erről Tiboldit.”

Megkérdeztük Tiboldit, aki szerint „A két szervezet közötti «szimbiózis» már a kezdetektől nem működött igazán jól, amely elsősorban a civil és a pártlogika közötti eltérő megközelítésből adódott, és különböző prioritások, meg érdekek mentén alakult az évek során. Természetesen nem minden esetben volt ez a folyamat zökkenőmentes a Néppárton belül és a két szervezet között sem, ezeket próbálták megoldani a Néppárt vezetői különböző hatalomtechnikai módszerekkel, ennek egyik példája az Egyeztető Tanácson belül az én leváltásom is. A Néppárt sikertelensége mindenképp meghatározó volt a Nemzeti Tanácsra nézve, hisz egy rendszerként működtünk, nem lehetett teljesen leválasztani a politikai projektet a honosítási tevékenységről és a civil rendezvényekről.”

Forrásaink szerint Tiboldit éppen a 2019-es néppártos tisztújító kongresszus után váltatták le: „Nagyváradon tartotta a párt abban az évben a kongresszust, és a belső ellenzék Soós Sándort (Soóskát) jelölte elnöknek. Szilágyi Zsolt ellen nagy volt már az elégedetlenség. Tibiék utolsó percben – felmérve a nagyon kiegyensúlyozott erőviszonyokat – végül nem erőltették Szilágyi Zsolt jelölését, hanem hirtelen elővették Csomortányit elnökjelöltnek, aki akkor egy szavazattal (!) nyert. Mivel Tiboldi és Krisztina is a pártban a belső ellenzéket erősítették, Krisztina pedig alanyi jogon – ügyvezető elnökként – tagja volt az Egyeztető Tanácsnak, így Tiboldit cseréltették ki, felhasználva erre a püspököt (Tőkés László volt püspök az EMNT elnöke – szerk.).”

S a pénz?

Sándor Krisztina cáfolná forrásaink azon állítását, hogy az EMNT-nek küldött pénzből a pártnak is ment. Arra a kérdésre, hogy „Évi lebontásban a Magyarországról beérkező pénznek (az évi 250 millióra gondolok) hány százaléka ment a Demokrácia Központok működtetésére, és hány százaléka a Néppártnak?”, azt válaszolta: „Az éves költségvetésünket csak az EMNT Demokrácia-központok működtetésére és a rendszer egyéb programjaira, rendezvényeire költöttük. Becslés szerint kb. 80% ment az irodahálózatra és állampolgársági szolgáltatásokra, míg 20% az EMNT országos és területi rendezvényeire, programokra, kiadványokra, szervezetműködtetésre. A költségvetésben a legnagyobb tétel a munkatársak fizetése volt. Ők mind az EMNT alkalmazottjaiként dolgoztak.”

Az ET-ben lévő konfliktussal kapcsolatos kérdésemre hozzátette: „Az Egyeztető Tanács egy belső, informális döntéshozó fórum, ahol a civil és a politikai tevékenységeket, programokat egyeztetjük. Soha nem volt olyan döntés, hogy mennyi megy a pártra és mennyi az EMNT Demokrácia-központokra.”

Az EMNT ügyvezető elnökét megcáfolják a forrásaink:

Habár úgy tűnhet, hogy ez a pénz csak az EMNT irányába ment, ez nem igaz. Ebből a pénzből kaptak fizetést a párt különféle funkciókba kinevezett politikusai, ebből tartották fenn a párt emberei által használt autókat. Ment ebből a kampányköltségekre, a plakátolástól kezdve az önkéntesek költségéig. És az ebből bérelt irodákat a Demokrácia Központok a Néppárttal megosztva használták. A pártnak az összes logisztikáját az EMNT pénzéből fizették.

Nyíltan kintről nem támogatták a Néppártot soha. 2012-ben még igen, politikailag. De anyagilag csak az EMNT-t támogatták.

„S ezek nem elsikkasztották vagy ellopták a pénzt, hanem elba**ták. A Néppárt, az akkori vezetők. Sok pénz volt. Az eredmény nem jött” – mondja egy anonim forrás.

Toró ezt másképp látja: „Soha nem volt sok pénz. Aki ebből akart meggazdagodni, mert azt olvasta az újságban, hogy a politika közelében sok pénzt lehet keresni, az ide sem jött, vagy gyorsan elment (volt ilyen is az elején).”

A pénzügyeket nem kötötték mindenki orrára, nem volt átláthatóság a rendszerben, állítják forrásaim. A helyi vezetők nem sokat láttak a pénzügyekből. Arra a kérdésre, hogy mit tud mondani a pénzügyekről, Nagy Pál azt nyilatkozta:

„Nem igazán volt rálátásom a pénzügyekre, de nem is lett volna ez baj, ha nem azt éreztük volna, hogy a civil része, az eredeti célja a rendszernek egyre inkább háttérbe kerül. Eredeti cél az autonómia-küzdelem volt és a Fidesszel kötött partnerség alapján a honosítás. Ebből nem sok maradt, valószínű paradigmaváltásra lenne szükség ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk tovább működni.”

A Néppárt az állat, amelyik felfalta az anyját

Egy forrásunk meséli: „Tulajdonképpen létrejött az EMNT, majd létrehozták a Néppártot. Teljes jóhiszeműséggel, teljesen jó elképzelésekkel. De valahogy a párt működési rendszere olyan lett, mint egy külön állat. Ette meg a saját anyját, vagy apját, aki létrehozta. Tehát vette el az életterét, az embereket, satöbbi.”

Nagy Pál szerint az EMNT ereje egyre csökkent, és ahelyett, hogy lett volna egy normális szimbiózis a két szervezet között, nagyon háttérbe szorultak az EMNT céljai. „Csináljátok a honosítást, mert ez az úgymond feladat, mert ezért jön a zsé, de a párt meg kell erősödjön, mert jönnek a választások, s eredményt kell csinálni.” És mindig ez volt, hogy jönnek a választások, jönnek a választások, de az eredmények nem jöttek. „Az emberek elmentek tőlünk, de az eredmények, szavazatok nem jöttek.”

A rossz vezetés, rossz humánmenedzsment, a párt-EMNT konfliktus miatt rengeteg nagyon jó közösségi ember eltávozott ebből a társaságból, akik azóta is megállják a helyüket, folytatja Nagy. „Itt hagyta például a rendszert Portik Vili, aki most Vásárhelyen az alpolgármester, Gergely Balázs, Tőkés László unokaöccse, a Kolozsvári Magyar Napok kitalálója, Püsök Csaba lelkész, Bákai Magdi, Kovács Lehel, Háromszékről Sánta Imre lelkész, Ütő Gusztáv, Bardócz Csaba lelkész, Szabó Tünde, Marosvásárhelyről Jakab István, Cseh Gábor, Kali István, Kolozsvárról Sánta Levente, Soós Sándor, Fall Sándor, Szabó László, Csigi Levente, Szabó Lilla, Király Melinda, Szász Péter, s így sorolhatnám hosszan az ismertebb neveket. Jó emberek, jó arcok. Eltávoztak emiatt. Így lassan elfogytunk.”

Egy másik forrásom megerősíti, az említettek többsége valóban a párton belüli döntéshozási módszerek és az alacsony hatékonyság miatt hagyta ott a csapatot. „A pártra mindvégig jellemző volt, és ma is az, hogy csak egy szűk kör – Tibi és Csomi bizalmasai – döntenek folyamatosan, levegőnek nézve a mindenkori elnökségi tagokat. Azok, akik nagyobb határozottsággal álltak ki a saját véleményük mellett, és meg tudtak volna erősödni a mindenkori pártelnökségben, azokat rendre – valószínűleg pozícióféltésből – kiszorították vagy kikezdték, vélt vagy valós okokból. Ezt rossz volt látni.

Az is tény, hogy az EMNT miatt senki nem távozott a csapatból, a párt miatt viszont sokan, közülük megbecsült széki, megyei vezetők, véleményformáló és valódi közösségépítő személyiségek. Ezekért nagy kár. Ők lehettek volna az EMNT-nek, a mozgalomnak sőt, akár a pártnak is zászlóvivői. Sajnos a négyévenkénti kampányok során is rendre olyan jelöltek kerültek elő, akik nem minden esetben azonosultak a közös értékrenddel, nem értették az EMNT szerepét, kikezdték a korábban már a rendszerben dolgozó széki vagy megyei, netán országos vezetőket, és a párt vezetősége ilyenkor mindig az adott jelölt mellé állt – nem számított a régi bajtársiasság, az addigi lojalitás. Emiatt érezték sokan azt, hogy a pártszempont elsődleges, sőt, inkább kizárólagos. Ezt kevesen tudták elfogadni az évek során, főleg Székelyföldön.”

„Történelmi lehetőséget szalasztottunk el”

A váradi Toró-Sziszi-Csomortányi féle vezetés nem érti a székely népléleket, állítja Vinczellér és még néhány székelyföldi EMNT-s. „Váradról meg akarják oldani az egész Erdély sorsát úgy, hogy nem csinálnak semmit. Csak nagyzolnak, «létrehozunk műhelyeket, s stratégiákat, s izé». De hogy talpaljál, s menjél, s értsd meg, hogy ez miért történik, s hogy s mint, s hogy végigjárd az összes falut, s mindent tudj, az már nem. A munka büdös, de jól esnek a pozíciók.

Nem tudtak megfelelni a Viktor által elvárt feladatnak, hogy építsenek fel egy olyan rendszert, ami alternatíva az RMDSZ-re. Mert neki is jobb lett volna, ha van egy oszd meg és uralkodj helyzet, és a versenyhelyzet jót is tud szülni normális esetben. Nem volt képes ez a társaság ezt fölemelni erre a szintre.

Pedig Jenőt ugye levette, s elvitte az Orbán a Nemzetstratégiai Intézethez, hogy szabad legyen a pálya. Azt mondta, hogy «Leveszem, s rakjátok össze az MPP-t és a Néppártot», ezt a feladatot adta Torónak egy bálványosi találkozón. Persze, igazságtalan lenne, ha azt mondanánk, hogy «bezzeg, nem tudta ezt se összehozni», mert ez nagyon nehéz, hosszú folyamat. A nemzeti oldalt nem sikerült egyesíteni, olyan sok mély ellentét volt. S ezért mind a kettő szépen elporladt.

Most összeálltak, de ez most már régen késő, mert az utóbbi 5 évben sokan visszahúzódtak, kiléptek. Ott maradtak a megélhetési politikusok, akik nem feltétlenül rosszak, nem feltétlenül buták, sőt. Csak alkalmatlanok arra, hogy egy szervezetet fölépítsenek és eredményt is elérjenek. Kényelmesen mindenki tolja a saját kis izéjét, az egyiknek fizetés, a másiknak politikai poszt, a harmadiknak szolgálati autó, a negyediknek parlamenti képviselőség, s ez lett az eredménye, ide jutottunk.

Én azért vagyok rájuk mérges, mert egy történelmi lehetőséget szalasztottunk el.

Ennek az inkompetenciának az eredménye, hogy tizenéves munka mehet a kukába. Nem tudtak harcolni az embereinkért, mert erodálódtak, tíz év alatt elvesztették a pozícióikat.”

Nincs tárgyalóembere a nemzeti oldalnak

Vinczellér folytatja: „Az inkompetenciát mutatja Toróék részéről, hogy amikor persona non grata-nak kiáltották ki Csomortányit, a kézlendítéses története miatt, nem voltak képesek levenni őt onnan, valamilyen formában. Ugye, ha nem tárgyalnak egy pártelnökkel odaát, akkor az nem jó. Nem fogadta őt senki. Ez komoly. Tudom, mert próbáltuk bevinni, és melléje is álltunk, nagy bolondul.

A szervezet részéről hiba volt, és ebben én is hibásnak érzem magam, hogy nem vettünk le egy kompromittált személyt, hogy legyen, aki tárgyaljon magyarba’. Ez a mostani helyzet annak is az eredménye, hogy nem volt, aki tárgyaljon. Nem volt tárgyalóember.”

Egy anonim forrásunk kiegészíti a gondolatot:

„Torót ugye már kinézték onnan, leamortizálódott. Volt egy olyan lehetőség, hogy megalakult az EMSZ, és akkor tárgyal Mezei. Aki ő is egy leírt személy volt, de most még el is ítélték, le kellett mondania. S most megint Csomortányi lesz a tárgyaló, ő kell, hogy továbbvigye mint társelnök. Így az EMSZ maradt tárgyalóember nélkül kifelé, egy fajsúlyos valaki nélkül. Mert ugye Torót leírták, Mezei ment a levesbe, a püspök (Tőkés László – szerk.) is rengeteget vesztett a súlyából, és maradt Csomortányi. Nem maradt egy fajsúlyos ember, akit komolyan vesznek, aki tudjon tárgyalni, akár egy ilyen esetben is, ami most megtörtént.”

Vinczellér szerint ez 2020-ban már meg volt mondva, hogy „vagy viselkedsz, vagy nem adok pénzt”. Amikor későre írták alá a támogatás-kiegészítést. „Látták, hogy meg lehet csinálni, és nincs akivel tárgyalni. S most jött ez a 2023-as. Ez az inkompetencia ára.”

A párt egyik óriási hibája, hogy létezésének szinte 12 éve alatt nem épített fel új arcokat, vélik forrásaink. Ugyanazok hozzák a döntéseket és járják Pestet, mint 12 éve. Ezt meg kellett volna haladni. Voltak jó, harmincas középvezetők, akik ifjúsági szervezetekben szereztek tapasztalatot, és nem kerültek helyzetbe. „Most is vannak talpraesett fiatalok, nekik kell ténylegesen is teret adni. Elvinni tárgyalásokra, helyzetbe hozni őket, feladatokat adni. És: politizálni kell. Ehhez dolgozni kell, és folyamatosan képezni a politikusjelölteket. Valahogy nem sikerült erre rászoktatni mindazokat, akiket akár az országos, akár a középvezetésbe beemeltek. Komoly befektetett munka nélkül pedig nincs eredmény, tudjuk. Ez a párt létezése óta így van, gyakran volt a belső ellenzék kritikája, és inkább azt szüntették meg, minthogy a pártot ténylegesen működtették volna.”

„Viktor azért engedte el a mi kezünket, mert a mi vezetőink balf**ok voltak”

Vinczellér állítja, úgy érzik, hogy ez igazságtalan. „Az EMNT a Fidesz által rábízott feladatot becsülettel teljesítette azért a pénzért. De az általa létrehozott párt háttérbe szorította, és ezért is vesztettük el ezt a megbízást. Azért vették el az EMNT-től, mert egy olyan pártot működtetett, amelyiknek nem voltak eredményei. Mert ha jött volna székelyföldi eredmény, hogy mondjuk megszerezzük felét a szavazatoknak, akkor az létjogosultságot ad annak a pártnak. Így viszont logikus, hogy a Semjén-féle vonal erősödött, azzal, hogy «csak az RMDSZ, csak az RMDSZ», és be kell jutni a parlamentbe stb, stb.”

Egy anonim forrásunk mondja: „Megértem Orbánéknak ezt a mostani döntését. Nem értek egyet vele, de megértem. Ha látod, hogy egy gyereknek adod a pénzt, s segíted, de ő folyton megbukik, akkor egy idő után nem adsz többet. Ha hülye vagy, kicsi fiam, hát hülye vagy. De a másik, az milyen ügyes, mindig tanul, mindig tízeseket hoz, akkor vele foglalkozol. Az RMDSZ mit hozott? Sikerélményt hozott a magyar kormánynak. S ez kellett. Mert mi nem tudtunk. Mert ez a fiú egy balfa** tanuló volt, s a másik, a nagyobbik fiú ügyes volt, stréber volt, s kész.

Kezdetben megvolt az ideológiai kapocs, talált minden. Minden megvolt, egy húron pendültünk, a vezérfonal az jó volt. Csak ha te balfa** vagy, el kell engedjük a kezedet, ez van. Ennek isszuk a levét. Ezért ment így lefele az egész. Közben Kelemen Hunor meg váltott, nem olyan volt, mint Markó Béla, leült, tárgyaltak, s egy csomó mindent össze is hoztak.

Érdemes megnézni, hogy milyen logika mentén működik a kinti sztori. Annak ellenére, hogy én még mindig értékelem Viktor politikai éleslátását, sok mindenben egyetértek vele, sok mindenben nem (de a feleségemmel sem értek mindig egyet), és őt tartom a legalkalmasabbnak Magyarország vezetésére. Úgy látom, hogy azért engedte el a mi kezünket, mert a mi vezetőink balfa**ok voltak. Ahelyett, hogy azt próbálta volna kisíbolni, hogy legyen egy új friss erő, amelyik nemzeti érzelmű. Ezt a vonalat meg lehetett volna erősíteni az RMDSZ-szel szemben.”

„Az egypártrendszer sose jó. S föntről meg ránk erőszakolják most” ‒ mondja ki sokak fájdalmát Vinczellér. „Ez visszás. Mert a helyközi választásokon csak a helyi közösségek kellene, hogy megmondják, hogy ki képviselje őket.”

Toró cáfol

A balfa**sággal és inkompetenciával vádolt Toró T. Tibor, akit panaszos forrásaink a támogatás elvesztésével okolnak, nyilván gyökeresen másképp látja az egészet. Cáfolja forrásaink állítását, miszerint beismerte volna, hogy az ő hibájuk, és hogy belementek volna a összeolvadásba az Eurotrans Alapítvánnyal.

„Ennek az állításnak éppen az ellenkezője az igaz: tárgyalásaink során világosan megfogalmaztuk, hogy számunkra mind erkölcsileg, mind politikailag elfogadhatatlan egy értékalapú politikai közösség tagjait kiszolgáltatni az ennek a közösségnek az ellehetetlenítésére törekvő politikai aktivisták kénye-kedvének. Mert egy ilyen «beolvadásnak» ez lenne a vége, Budapest minden ígérete és jóhiszeműsége ellenére.”

Balról jobbra: Toró T. Tibor, Csomortányi István, Németh Zsolt. Kép forrása: Toró T. Tibor Facebook-oldala.

A támogatásért és annak megfelelő mértékéért minden egyes évben meg kellett vívniuk a maguk harcát Budapesten, állítja Toró. „Ez – a magunk «inkompetens» módján – 12 évig mindig kielégítően sikerült. Most először nem.”

Egyetért azzal az állítással, hogy a döntés rendkívül igazságtalan azokkal szemben, akik hittel és becsülettel dolgoztak éveken át egy jó ügyért. De ez nemcsak az EMNT, hanem a Néppárt munkatársaira egyaránt igaz.

Nincs külön ENMT és Néppárt

Toró kikéri magának: „Hamis a tétel: nincs «mi» és «ők». Az EMNT és a Néppárt mindig is egy csapat volt. «Mi» hoztuk létre a mozgalmat is és a pártot is, és ha elrontottunk valamit, «mi» rontottuk el. Most is egy csapat vagyunk: számos politikus társammal együtt részt veszünk az EMNT döntéseinek kialakításában, mint ahogyan számos EMNT-tisztségviselő, élükön Tőkés László elnökkel meghatározó szerepet játszanak a Párt döntéseiben. Egy célért dolgozunk, csak más eszközökkel.”

Egy anonim forrásunk megerősíti Toró gondolatát: „Aki azt mondja, hogy «létrejött az EMNT, és létrehozta a Néppártot», az félrebeszél. Ez nem úgy volt, hogy leesett egy kő, és meg volt alakulva az EMNT. Emberek alapították és szervezték meg az EMNT-t, és egy lépéssel továbblépve ugyancsak ők alapították meg a Néppártot, ugyanannak a gondolatnak a nevében. Az EMNT és a Néppárt egyazon szervezet, egyazon céllal. Nem lehet különválasztani a civil vonalat a politikaitól. A civilek közül mindenkinek volt politikai szerepe. Nem az volt, hogy voltak a pacifista civilek, s jött az ordas farkas Párt, és elvette a koloncot, és haltak étlen szegények. Ilyen képet festeni hülyeség.

Tehát mikor valakik arról beszélnek, hogy «Létrejött az EMNT, és mi létrehoztuk a Néppártot», az a «mi» egy nagy humbug. Azok az EMNT-t sem hozták létre. Azok betársultak, meghívásos alapon eljöttek. Akartak dolgozni az EMNT-ben, mert látták értelmét. S aztán előbb-utóbb elkezdték félteni a saját munkájukat.”

Nincs kicsinálás, de van

Toró cáfolja, hogy megpróbáltak volna bárkit is kicsinálni, akár Sándor Krisztinát, akár Tiboldi Lászlót. Voltak konfliktusaik, de idegen tőle a kicsinálás intézménye, állítja.

Arra a vádra, hogy nem értik Váradról a székely népléleket, Toró így reagál: „Rendszerváltozás utáni politikusi életemet folyamatosan ez a székely–nem székely szembenállás keserítette, alkotó energiáim kelleténél több részét kellett ennek a mesterségesen szított konfliktusnak a menedzselésére fordítanom. Temesvári képviselőként túl «székely» voltam, a Székelyföldön pedig örökké «homoki» magyar.”

Egy székely forrásom beszúr a székelykedő székelyeknek: „A vezetésben igyekeztek az egyensúlyt tartani a régiók között. Az más kérdés, hogy miért nem nőtt(ek) ki karizmatikus vezető(k) Székelyföldről. A vezetői pozíciókért a világon mindenütt meg kell küzdeni, természetes szelekció van. :)”

Nagy Pál jó emberek eltávozásával kapcsolatos vádját anonim forrásaim próbálják megcáfolni: „Rossz a diagnózis. Valóban sokan elmentek, de akik úgymond politikai okokból, azok politikusok voltak, nem civilek, tehát semmiképp sem a két szervezet rossz szimbiózisa miatt mentek el. A nagy többség személyes okokból vagy egyéni ambíciók miatt távozott.”

Kolozsvári forrásom szerint Gergely Balázs azért ment el, mert nem találta a helyét. Az lett a szervezeten és a párton belül, aki csak akart, ő találta ki magának a funkcióját. Kitalálta, hogy Toró legyen az elnök, és ő a politikai alelnök, míg Krisztina a civil alelnök. „De egyéni ambíciói voltak, s túl kicsi volt neki ez a játszótér. Elment Kolozsvári Magyar Napokat szervezni. Sánta Levente Gergely Balázsnak az uszálya, ugyanúgy Csigi Levente és Szász Péter. Ha Balázs ment, mentek ők is.

Soóskát kicsinálta Csomortányi a választásokkor, kolozsvári elnökjelölt volt, és egy szavazattal győzte le Csomortányi. Fall Sándor visszament újságot írni, mikor összejött a Főtér. Szabó Lacika valójában soha nem volt a rendszer tagja, ő az unitárius lobbinak a képviselője. Szabó Tünde azért ment el, mert szült, s a gyerekével akart lenni. Szabó Lilla nem ment sehova. Király Melinda a Néppárt alelnöke volt. Tehát politizált.”

Egy székelyföldi forrásom folytatja a sort: „Portik a párt vezetője volt Vásárhelyen. Ő azért ment el, mert Csomortányi személyesen is, és Sziszi segédletével is többször megalázta. Elnökségi ülésen. Rákiabáltak. Igazságtalanul. Ezt olyan módon tették, ami személyére volt sértő, túlment minden határon. Személyes bosszú jellege volt, meg minden.

Kali István eredményorientáltan karrierista, s ez a párt nem az, ahol nagy karriert lehet futni, átment az RMDSZ-hez. Jakab István beteg lett, alig tudták helyrerángatni, most sem aktivál sehol. Cseh Gábor nem ment sehová, idősebb, mint Tőkés, abbahagyta az egészet. Sánta Imre 2012-ben Toróval volt párban képviselőjelöltje a pártnak. Nem azért ment el, mert az EMNT és a Néppárt nem egyezett, hisz ő is ugyanúgy politizált.‟

A felsorolt emberek java politizált a pártban, tehát nem mehetett el amiatt, hogy a párt elnyomta a civileket, állítják forrásaim. Ez ellenben nem cáfolja meg teljesen Nagy Pál vádját, amely az EMNP–EMNT konfliktus mellett még két okot felsorolt: a rossz vezetést, és rossz humánmenedzsmentet.

A Fidesz változott: nemzetpolitika helyett haszonpolitika

Arra a vádra, hogy Orbán az itteni vezetők balfa**sága miatt engedte el a kezüket, Toró így válaszol: „Orbán Viktor rátermettségét köreinkben senki nem vitatja. Nekünk nem is vele, hanem a magyar nemzetpolitika jelenlegi irányítóival van vitánk az egypártrendszer áldatlan szerepéről és a politikai pluralizmus felette szükséges voltáról. Az ebből fakadó versenynek nem az esetleges budapesti utasítások, hanem a többségi román nemzetállami logika szab korlátot. Ezen belül viszont a politikai pluralizmus nemcsak jog, hanem a leghatékonyabb társadalomszervezési elv is. Addig folytatjuk ezt az elvi vitát, amíg meg nem győzzük partnereinket az általunk képviseltek elvi és gyakorlati érvényességéről.”

Egy forrásunk kiegészíti Torót: akkor sem voltak kevésbé balfa**ok a vezetők, amikor kapták a támogatást, tehát nem a sikertelenség a támogatás elvesztésének az oka, hanem az, hogy megváltozott a Fidesz elképzelése. Egy évtizeden keresztül sikertelenek voltak a Néppárt vezetői, mégis megkapták a Fidesz támogatását. Mert azt képviselték, amit a Fidesz helyesnek látott. A támogatást akkor veszítették el, amikor odaát elkezdték azt mondani, hogy „á, ez nem is fontos. Az RMDSZ kormányon van, nekünk eredmény kell, siker kell. Ha ezek a mi partnereink nem tudnak kialkudni kereskedelmi egyezményeket, közös kormányüléseket szorgalmazni, a rendszerben kapcsolatot teremteni a román kormánnyal, akkor támogassuk azokat, akik tudnak.”

„A Fidesz változott, az elvi szempontok helyét átvette az eredményorientált pragmatizmus – nem a nemzetpolitika, hanem a haszon. Ugyanez van Vajdaságban is, eltűntek az ellenzéki mozgalmak, és azt támogatja a Fidesz, aki összeállt a szerb ultranacionalistákkal egy kormányba. Opportunista elképzelés” ‒ állítja forrásunk.

A láncra kötött kutya a hátsó udvarban

Egy forrásunk szerint az változott 2015-ben, s emiatt kezdték el az RMDSZ-t támogatni, hogy Kelemen Hunor lett az elnök, s vele tudtak tárgyalni. Nem azért, mert 2014-ben szófogadatlan volt a Néppárt, és Szilágyi indult az államelnök-választáson. „A Reform Tömörülést is, és a Néppártot is egy sajátos funkcióért tartották. Arra, hogy regulázza az RMDSZ-t. Ő volt a kutya a hátsó udvarban, amelyik láncra volt kötve. Ugatott, nem ugatott, a láncot nem engedték el. De tudták mondani, hogy «RMDSZ, állj szépen be a sorba, mert a kutyát elengedjük.» Persze, nem vált be, mert az RMDSZ ennél ravaszabb volt, és a románoktól megkapta a támogatást, de azért még mindig ott volt a lehetőség, hogy borul a dolog.

Amikor Markó helyett Hunor lett az elnök, leültek és megbeszélték, hogy «Hát mi nem vagyunk ellenségek. Mi tudjuk azt nyújtani, amit ti akartok: jó viszonyt a román kormánnyal. Mi kormányozunk, mert minket a románok elfogadnak. Végül is a népnek is ez az érdeke.» A Fidesz egyet vigyorgott, s mondta, hogy «hát, lehet, hogy a népnek nem ez az érdeke, de nekem biztos az.»

És még 8 éven keresztül folyósította a támogatást mind a kettőnek. Hát miért, ha olyan nagyon balfa**ok voltak a vezetők? Miért? Hát azért. Ott létrejött egy gentlemen’s agreement, s az látszik is a Fidesz politikáján.”

Az RMDSZ ármánykodása

Arra a két kérdésemre, hogy miért szüntette meg a magyar kormány a Demokrácia Központok támogatását, és mekkora szerepe volt az RMDSZ-nek ebben a döntésben, Toró összevonva válaszol. A támogatás megszüntetésében szerinte két tényező játszhatott szerepet:

(a) Az egyik a magyar nemzetpolitika azon egyelőre ki nem mondott, de a döntések gyakorlatában tetten érhető doktrinája, hogy: „egy ország, egy kisebbségi szervezet”. A magyar nemzetpolitika irányítói szerint egyszerűbb és hatékonyabb a külhoni magyar ügy kezelése, ha ezt országonként csak egy szervezet vezetőivel kell egyeztetni.

(b) A másik az RMDSZ-vezérkar azon szándéka, hogy egyedüli birtokosa legyen az erdélyi magyarok képviseletének: ez a képviseleti monopóliumra való törekvés robbantotta szét az ernyőszervezet-jellegű szövetséget 2003-ban és jellemzi azóta is a mindenkori RMDSZ-vezetést Markó Bélától Kelemen Hunorig. Ebbe a szemléletbe nem fér bele sem a munkamegosztáson alapuló együttműködés, sem a közösségnek járó források valamilyen szintű megosztása.

Toró szerint az RMDSZ vezetői vélhetően már régóta szorgalmazzák a magyar nemzetpolitikát irányító illetékeseknél, hogy szüntessék meg azon politikai és szakmai szervezetek támogatását, amelyek nincsenek közvetlenül a saját politikai holdudvarukban.

„Ha csak feleannyi energiát fordítanának Bukarestben az erdélyi magyarok stratégiai kérdéseinek képviseletére, mint amennyit arra fordítottak Budapesten, hogy a saját magyar ellenzéküket itthon ellehetetlenítsék, akkor valószínűleg előrébb járnánk az autonómia ügyében is” ‒ teszi hozzá Toró.

Arra a kérdésre, hogy párton belül elemezték-e ki a saját hibáikat, és melyek voltak azok, Toró többek között azt válaszolta: „Nem vettük észre idejében, hogy a szervezeti létjogosultságunkat megkérdőjelező politikai ellenfelünk, aki paradox módon szövetségesünk kell(ene) legyen az immár 100 éve a közösségi létünkre törő román állampolitikával szemben, hamis érvekkel milyen hatékony lobbimunkát végez Budapesten. Nem voltunk elég hatékonyak ezek ellensúlyozásában.”

Arra a kérdésre, hogy a magyar kormány tévedett-e, azt mondja, hogy „Szerintem, akik ezt a döntést a budapesti íróasztalnál előkészítették, majd meghozták, jobban figyeltek az ellenérdekelt lobbi hamis propagandájára, mint a mi érveinkre, hogy az «egy ország, egy érdekvédelmi szervezet» doktrína alkalmazása Erdélyben nem életszerű és következményei is beláthatatlanok. Nem fogunk lemondani arról, hogy a közösen vallott nemzetpolitikai stratégia keretében ezt bebizonyítsuk és a megfelelő korrekciókat kitaláljuk.”

A magyar kormány is és az Eurotrans is mélyen hallgat

Írtam egy levelet négy egyszerű kérdéssel, elküldtem Semjén Zsolt és Potápi Árpád minisztériumi oldalán található címére. Főleg arra voltam kíváncsi, hogy mivel magyarázzák a támogatás megvonását, és miért a Demokrácia Központoktól vették el a pénzt, nem pedig az Eurotrans-tól.

Az anyag összeállításának pillanatában a számláló azt mutatta, hogy levelemet 63-szor olvasták, és automatikus választ is kaptam, hogy levelemet megkapták. De eddig nem válaszoltak még rá. Ha megteszik, frissítem az anyagot.

Szerettem volna számok segítségével megvizsgálni, hogyan alakultak a Demokrácia Központok és az Eurotrans számai párhuzamosan, hogyan vált az Eurotrans piacvezetővé. Az EMNT-sek első kérésemre átküldték a számaikat. Az Eurotrans ellenben nem volt erre hajlandó.

Az Eurotrans-nak küldött levelemben a statisztikáikról érdeklődtem: hány honosítás, hány dosszié, hány begyűjtött szavazat, hány alkalmazott, stb. Azt is megkérdeztem, hogy mit gondolnak, miért rájuk esett a választás és nem a Demokrácia Központokra, mivel érdemelték ezt ki, vagy mi volt ennek a politikai oka.

Levelemet 16-szor nyitották meg, de nem válaszoltak rá. Hogy azért, mert szégyellik a számokat, amiket produkáltak, vagy azért, mert szégyellik elmondani, hogy miért ők kapták a megbízást, nem tudhatjuk.

Kell-e tárgyalni az Eurotrans-szal?

Egy forrásunk panaszolja: „Ez van, hogy egy tollvonással elvették, azt mondták, tárgyaljátok meg az Eurotrans-szal. Nagyon jól ki van találva, ők nem veszik el a feladatot, csak az itteniekre bízzák, hogy vonják össze a dolgot. S úgy döntött az EMNT vezetése, hogy nem tárgyal az Eurotrans alapítvánnyal. Ez óhatatlanul azt fogja hozni, hogy lesznek kollégák, akik átmennek hozzájuk, hogy megőrizzék a munkahelyüket, a többi meg megy a szeme világába.”

Az alkalmazottakkal és az esetleges Eurotrans-os tárgyalásokkal kapcsolatos kérdésekre Sándor Krisztina ezt válaszolja:

A 2022 decemberi munkatársaink száma 68 fő (ebből 17 részmunkaidős). Az Eurotrans Alapítvánnyal nem tárgyalunk sem munkatársak, sem irodák átadásáról. Ahogy az Eurotrans az RMDSZ-hez köthető alapítvány, mi is egy értékközösséget alkotunk az Erdélyi Magyar Néppárttal, illetve jogutódjával, az Erdélyi Magyar Szövetséggel.

Az Eurotrans Alapítvánnyal való tárgyalásnak részünkről csak úgy lett volna értelme, ha mindkét szervezetnek megmarad külön-külön az anyagi támogatása. Ilyen helyzetben lehetett volna tárgyalni a két hálózat esetleges együttműködéséről, hatékonyabbá tételéről. Anyagi támogatás hiányában az Eurotrans-szal való tárgyalás egyértelmű besorolás lett volna az ő hálózatukba – ami az említett politikai szembenállás miatt nem életszerű.

Arra a kérdésre, hogy kellene-e tárgyaljon az EMNT/P az Eurotrans-szal, vagy mit kellene, hogy tegyen, hogy az alkalmazottaknak jó legyen, Nagy Pál válasza:

„Nem is értem, a kérdés hogyan vetődhet így fel, hiszen:

1. Már nincs is olyan, hogy EMNP. Az EMSZ-hez pedig az EMNT-nek egyelőre nem látom, mi köze lenne.
2. Az Eurotrans-szal az EMNT-nek van létjogosultsága tárgyalni, nem valamiféle pártkatonáknak.

Szerintem startból nem szabad elutasítani a tárgyalást az Eurotrans-szal. Két szempontból sem. Politikai szempontból, azért nem utasítod el, mert ha elutasítod, onnantól kezdve az van, hogy fel volt ajánlva neked a lehetőség, és nem éltél vele. Akkortól te vagy a hibás, hogy saját embereid utcára kerültek. Emberi szempontból azért kell elfogadni, mert van néhány tíz ember (nem tudom pontosan, mekkora maradt a hálózat), akiknek éveken keresztül ez volt a megélhetése, így kötelességed, hogy leülj tárgyalni, s megnézd, hogy tudsz-e a saját embereiden segíteni. S a tárgyaláson dől el, hogy ha esetleg olyan feltételeket támasztanak, akkor felállsz, s azt mondod, hogy bocs, én akkor elmentem.

De hogy le sem ülsz, az szerintem hiba. Merthogy nem ellenségről van szó. Vannak az életben olyan helyzetek, amikor azt mondja az ember, hogy «nem tárgyalok», de ebben az esetben politikai és emberi meggondolásból is le kellene ülni, hogy lássuk, mit akar a másik. Van-e megoldás?

Azt most félre kell tenni, hogy a rendszerünk alól a magyar állam kivette a lábakat, és pofára estünk. Attól még a szolgáltatás, a hálózat, ha megmarad, még mindig a közösségünknek tud segíteni. Nézzük meg, hogy hozzá tudunk-e járulni. Ha a tárgyaláskor azt mondják, hogy «nincs szükségünk rátok és kész», akkor azt tudjuk mondani, hogy mi megtettük a lépést, visszautasítottatok, ez van. Akkor már áldozat vagy. De így, ha nem is próbálsz meg lépni, akkor nem áldozat vagy, hanem balek.

Az EMNP helyett létrejött EMSZ-nek semmi köze nem szabad legyen az EMNT-hez, sem a hálózathoz. Vezetői meg jobb, ha nem is tesznek semmit az irodák érdekében, mert ebbe a fene nagy tenniakarásba bukott bele a rendszer. A legfontosabb lépés részükről az lehetne, hogy elmenjenek becsületes munkát találni, ne akarjanak élősködni a civil szférán.”

Tiboldi László picit másképp látja az Eurotrans-szal való tárgyalás kérdését:

„Nem életszerű a felajánlott Eurotrans-szal való tárgyalási lehetőség, sem az EMNT vezetése, sem a hálózatban dolgozó kollégák nem vállalnák ezt a csupán elméletben, kommunikációs fogásként jól eladható, kiszolgáltatott helyzetet teremtő, megalázó, maximum átmeneti státusszal kecsegtető, elegánsan kommunikált «kegyes megoldást».”

Toró szerint az teljességgel egyéni döntés kérdése, hogy az irodák felszámolásával a fizetés nélkül maradt munkatársak beállnak-e a másik szövetség holdudvarába tartozó szervezet munkaközösségébe. „Nincs sem szándékunk, sem eszközünk megakadályozni, ha valaki abban a szervezeti keretben kívánja folytatni a munkáját. De én eddig nem tudok ilyen esetről.”

Nagy Pál tud ilyen esetről, és felháborodott: „Meg sem kérdezték a munkatársakat. Udvarhelyen mindhárom kolléganő vállalná, mert szerették, amit csináltak, még ha éhbérért is. És annyit csalódtak a rendszer vezetésében, hogy nem látják miért ne folytathatnák a konzulátus által is elismert munkájukat.”

“A köszönet nem politikai kategória”. De a rossz szájíz az

Arra a kérdésre, hogy hogyan fogadták az irodákban a hírt, és milyen most a hangulat, hányan dolgoznak és mi lesz velük, nem felhőtlen lelkesedéssel válaszolnak:

Nagy Pál: „Hát mit mondjak, nem esett jól, annak ellenére, hogy pár éve «várjuk» ezt a lépést. A hangulat nem túl rózsás, ami nem csoda. Rossz megtapasztalni, hogy igaz a mondás: a hála/köszönet nem politikai kategória. Három kollégánk dolgozik (még pár napig) fizetett alkalmazottként. Majd kiderül, hogy mi lesz velük. Igyekszünk nekik képzettségüknek, tapasztalatuknak megfelelő munkahelyet keresni. Hogy hogyan tovább, nem tudom még. Nem tartom kizártnak, hogy helyi szinten az Eurotrans-os vezetés is értékeli az itt kifejtett munkát, a kollégák tapasztaltságát, és érdemesnek tartja majd beszélni a helyzetről.”

Tiboldi még kevésbé optimista: „A csíkszeredai EMNT Demokrácia-központ március végével teljesen bezár, 3 jelenlegi alkalmazottunknak szűnik meg a munkaviszonya és mindenki megpróbál máshol munkát találni. Az Eurotrans nem fog senkit átvenni, az az opció egyébként sem merült fel a kollégáinkban, hogy Eurotrans-os alkalmazottak legyenek, nem életszerű ez a médiában is elegánsan kommunikált «kegyes megoldás».

A munkatársak tudomásul vették a kialakult helyzetet, mindenkiben egy keserű szájíz marad a több mint 12 év elkötelezett, önzetlen, segítőkész szolgálat után, amelyet szakszerűen végeztek a felkészült kollégáink.

Egy politikai döntés áldozata lett a teljes EMNT Demokrácia-központ hálózat, amelynek sikertörténete már a kezdetektől nagyon szúrta a szemét a kizárólagossághoz szokott másik tábornak.”

A remény soha nem hal meg, és minden kudarc tekinthető kihívásnak, de fontos kimondani: “Elkúrtuk!”

Forrásaim szerint ha él még a Fidesz–EMNT stratégiai partnerség, amit még az elején kötöttek, erre hivatkozva lehetne kérni a tevékenység folytatását. Vagy felbontják ezt a partnerséget? – kérdik.

Sándor Krisztina válaszol ezekre a kérdésekre. Az együttműködési megállapodást 2010-ben a magyar kormánnyal, pontosabban az akkori külügyminisztériummal (ide tartoznak a konzulátusok) és közigazgatási minisztériummal kötötte az EMNT, határozatlan időre. Az együttműködés hivatalos felbontására nincs szükség. Azon dolgoznak, hogy az eddigi hálózatműködtetési tapasztalataikra hivatkozva további feladatokat lássanak el, akár a magyar kormányzat megbízásából, akár más – a céljaikkal és elveikkel egyező – megkeresésre.

Arra a kérdésre, hogy lát-e esélyt arra, hogy vissza lehessen fordítani a döntést, Krisztina azt válaszolja, hogy reménykednek a döntés megfordításában és tesznek is érte. További tárgyalásokat kezdeményeznek a kormány illetékeseivel, akár az eddigi tevékenység folytatására, akár más feladatok ellátására vonatkozóan. Az irodahálózatot és a munkatársak számát anyagi okokból a minimálisra csökkentik. Ezt is fokozatosan teszik, elvégezve és befejezve az elkezdett munkákat. „Az EMNT idén húszéves. Céljai nem változtak az alakulása óta. Az autonómia ügye mellett vannak kisebb-nagyobb projektek, amelyeket folytatunk. A folyamatos változásra és átalakulásra különösen ezekben az időkben egyre nagyobb igény van, és most itt van erre egy lehetőség számunkra is. Így fogom fel a történéseket, és megyünk tovább.”

Nagy Pál nem ennyire derűlátó: „A jövőt nem látom. Talán Tőkés László mellett még mindig fel tudna sorakozni egy ügyes kis csapat, a meglévő irodahálózatnak egy része biztosan fenntartható lenne, van egy csomó eszköz, autók, s ki tudja még mi. Ha ezeket nem nyúlja le a Csomortányi-féle párt, akkor van mire alapozni, hisz tudás, tapasztalat az van. Már csak motiváció kellene. Sajnos az erdélyi magyar közösségnek még rengeteg megoldandó problémája van, amivel kell és érdemes foglalkozni. Már csak az a kérdés, hogy ki és mit vállal fel belőlük.”

Toró szerint szívszorító volt ezt a folyamatot így lezárni, és látni, hogy a váratlan felszámolás ellenére a csapat elsöprő többsége hogyan tekint vissza az elmúlt évtizedre. Az EMNT folytatja megalakulásakor felvállalt és soha fel nem adott – legfeljebb a honosításban vállalt szerepe által a nyilvánosságban kissé elhomályosult – küldetését: mozgalmi és civil eszközökkel képviselni az erdélyi magyarok belső önrendelkezéshez való jogát, megjeleníteni a közösségi akaratot. „Célkitűzéseink természete és komplexitása olyan, hogy számunkra nincs alternatívája a magyar kormánnyal való együttműködésnek, bármennyire is rosszul esik most egy ilyen döntés. Én ezt a helyzetet inkább kihívásnak tekintem.”

„A forgalmasabb irodákat igyekszünk még egy ideig fenntartani. Az EMNT-nek, a széki és a megyei szervezetekkel közösen sok rendezvénye volt országszerte, emellett olyan kiemelt projektek is, amelyeket folytatni szeretnénk. A szervezet tovább él. A küldetése változatlan” – mondja Sándor Krisztina.

Toró választásokra készül: „Az EMSZ pedig halad tovább a szervezetépítés útján. Az EMNT demokráciaközpont-hálózata komoly hátországot jelentett, de az önkormányzati választásokon való sikeres szereplésnek nem ez a legfontosabb feltétele, hanem a hiteles jelöltek megtalálása, akiknek van ajánlatuk közösségük problémáira és ezt el is tudják juttatni a választópolgárhoz, továbbá a mozgósítás. Azon vagyunk, hogy az eddig tanultakat jobban ültessük a gyakorlatba, mint eddig tettük.”

Nagy Pál sáros bakanccsal sétál végig Toró politikai pasztelljén: „Az EMSZ-ben már most dúlnak a belharcok. Háttértámogatás és hiteles emberek nélkül maradtak. Mégis milyen sikerekre számítanak? A parasztvakítás már nem fog működni! Miért nem lehet legalább egyszer őszintén kimondani: «elkúrtuk»?!”

The post Viktor azért engedte el a kezünket, mert a vezetőink balfa**ok voltak appeared first on Átlátszó Erdély.

A magyarországi parlamenti választások voltak az év eddigi legfontosabb történése Erdélyben, erről az időközben kirobbant ukrajnai háború sem tudta elterelni a figyelmet.

Az Átlátszó Erdély hónapok óta követi a kampányt: a magyarországi támogatások alakulását, a túlnyomórészt magyar kormány által finanszírozott erdélyi magyar médiatérben uralkodó diskurzusokat, valamint az ellenzéki pártok miniszterelnök-jelöltjének, Márki-Zay Péternek a látogatását.

Írtunk arról, hogy politikaközeli, a magyar kormány által finanszírozott szervezetek egymással versenyezve gyűjtik a levélszavazatokat. Dokumentáltunk olyan incidenseket, melyek megkérdőjelezik a választások tisztaságát, és feltártuk a Marosvásárhely melletti, megégetett levélszavazatok körüli gyanús körülményeket.

Közönségtalálkozónkon erről a monitoring projektünkről beszéltünk, és válaszoltunk olvasóink kérdéseire. Meghívottaink: Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke, Banuta Zsófia, az Unhack Democracy társalapítója és ügyvezetője, valamint Kiss Tamás szociológus.

The post A nagy levélszavazat-vadászat. Magyarországi választások Erdélyben appeared first on Átlátszó Erdély.

A dán Silba – Initiative for Dialogue and Democracy választások megfigyelésével foglalkozó civil szervezet két megfigyelő-csoportja a Kolozsvári Főkonzulátuson, valamint az EMNT által működtetett kolozsvári Demokrácia Központban tartózkodott a választási kampány finisében és a választás napján, április 2-án és 3-án. Az általuk írt gyorsjelentés (letölthető itt) legfontosabb állításait összegezzük.

Április 2-án vegyes, de általában rossz kép alakult ki a választás menetéről – írják a megfigyelők. A legsúlyosabb kihágásokat az EMNT-nél tapasztalták, ahol urna helyett egy kartondobozba gyűjtötték a levélszavazatokat, a személyes adatokat tartalmazó nyomtatványokat mindenki számára látható helyen tartották, a különféle erdélyi településekről összegyűjtött levélszavazatokat pedig egy mindenki számára könnyen hozzáférhető helyen, a szavazóhelységben elhelyezett hűtőn tárolták. Míg a Silba felügyelői jelen voltak, a szavazást csak egy személy felügyelte, állításuk szerint azért, mert nem számítottak sok szavazóra.

A főkonzulátuson sokan mindenki szeme láttára szavaztak

Az, ahogyan a levélszavazatokat a főkonzulátuson kezelték, szintén komoly aggodalmakra ad okot a választások tisztaságát illetően. A dán megfigyelők megjegyezték, az ott voksolók közül sokan nem léptek be a szavazófülkébe a szavazólap kitöltésekor, hanem mindenki szeme láttára szavaztak.

„Ez ugyan nem ellentétes a magyarországi választási törvénnyel, azonban a jó demokratikus gyakorlatok normatív szempontjából nagyon problematikus” – értékelt a Silba. Hozzátették, hogy volt ugyan felügyelő, aki arra bátorította a szavazókat, hogy használják a szavazófülkéket, azonban a szavazást felügyelő kollégák közült ezt nem mindenki tette meg.

Pecsét helyett gyorskötözővel lezárt urna

A konzulátuson található szavazóurnák sem voltak megfelelőek: gyorskötözőkkel voltak lezárva, és nem volt rajtuk pecsét. Ugyan végig három személy is felügyelte a választások menetét, de voksolási protokoll nem volt.

A levélszavazatok összegyűjtésében az EMNT és az Eurotrans Alapítvány segédkeztek – ők azonban nem mozgóurnákba, hanem kartondobozokba gyűjtötték a borítékokat. „Az a gyakorlat, hogy civil szervezetek gyűjtik a levélszavazatokat, önmagában problematikus, ez ugyanis a magyarországi hatóságok feladata. Az a mód, ahogyan ezek a civil szervezetek a szavazatokat kezelték, szintén kritizálható” – így a Silba.

Megfigyelésük szerint a választások integritását leginkább az sértette, hogy egyes személyek több levélszavazatot is bedobtak az urnába. „Amikor egy öreg a felesége, majd egy nő a fia nevében is leadta a szavazatot, megkérdeztük a konzult, ez hogyan lehetséges. Azt a választ kaptuk, hogy mások által kitöltött levélszavazatot be lehet hozni, ha az iratokat a konzulátusra való érkezés előtt kitöltötték, a borítékot pedig lezárták” – idézi a párbeszédet a jelentés.

Egy személy többször szavazhat?

A közvetítőknek nem kellett igazolniuk a levélszavazatokat kitöltő személyek személyazonosságát, és felhatalmazás sem kellett más személy helyett dobni az urnába a levélszavazatot – jegyezték fel az általános gyakorlatot a megfigyelők.

„Még ennek a két feltételnek a betartásával is nagyon problémás lenne ez a gyakorlat, mivel lehetővő teszi, hogy egy személy többször szavazzon. Amennyiben ez rendszerszintű, számottevően befolyásolhatja az eredményeket” – hívták fel a figyelmet a dán megfigyelők.

A levélszavazatok megszámolása alkalmával szintén talált hiányosságokat a Silba: az urnákat asztalokra ürítették, majd a borítékokat kartondobozokba csomagolták, és ragasztószalaggal lezárták. A dobozokat egy olyan széfbe helyezték, melynek egy kulccsal zárható külső ajtaja, valamint egy kóddal és riasztóval ellátott belső ajtaja van.

„Csak a főkonzul, a biztonságért felelős konzul, valamint a „budapesti szőke nő”-ként emlegetett személy (akiről azt feltételezzük, hogy az Országos Választási Hatóság képviselője) mehet be a széfbe, minden belépést feljegyeznek. Azonban nem kaptuk meg ezt a listát” – írják a Silba megfigyelői, akik azt is megjegyezték, hogy a szavazatszámlálás közben a szobába beengedtek egy ragasztószalagot hozó nőt.

Karton szavazófülkék, a falak fölött könnyen átlátni

Április 3-án a Demokrácia Központban nem sok változott az előző naphoz képest: talán csak az volt a különbség, hogy a vidékről összegyűjtött levélszavazatokat előző este leadták a főkonzulátuson. A főkonzulátuson megjelentek azok a magyarországi szavazók, akik ide jelentkeztek át. Délután 16 óra körül mintegy kéttucatnyi átjelentkezett voksolt Kolozsváron – az ő esetükben sem volt megfigyelhető a protokoll betartása.

A főkonzulátuson kétszer annyi szavazólap állt rendelkezésre, mint amennyi átjelentkező szavazó volt. Ez szintén problémás lehet, jegyezték meg a megfigyelők. Bár kérték, a Silbának nem adtak másolatot szavazók listájáról, azzal az indokkal, hogy a lista személyes adatokat tartalmaz (Update 16:25 6.04.2022 – tévesen állítottuk hogy a megfigyelőnek nem mutatták meg a szavazók listáját, ezt a mondatot a Silba kérésére javítottuk). A szavazás titkosságával kapcsolatban is problémák merültek fel: a szavazófülkék kartonból készültek, könnyen át lehetett látni a falakon.

Sietve számoltak, a folyosón hagyták a levélszavazatokat

A levélszavazás vasárnap is nagyrészt mindenki szeme láttára történt – áll a jelentésben. Szintén fennállt az a probléma, hogy egyesek több borítékot is bedobtak az urnába, ezt a konzulátus jelenlevő munkatársai nem akadályozták meg.

A borítékok megszámolása ugyanúgy történt, mint előző nap, azzal a különbséggel, hogy jobban siettek. Miután a levélszavazatokat megszámolták és kartondobozokba helyezték, nem a széfben helyezték el, hanem a konzulátus egy folyosóján tárolták. A folyosóról nyíló szoba kamerái rongyokkal voltak letakarva, jegyezte meg a jelentés.

Címlapfotó: Levélszavazatok a Kolozsvári Főkonzulátuson. A kép forrása Antal Géza, a Kolozs megyei RMDSZ ügyvezető elnökének Facebook-oldala

Ez az anyag a 2022 áprilisában sorra kerülő magyarországi választásokról szóló projektünk része. A projektet az Investigative Journalism Europe (IJ4EU) valamint az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége támogatta. Az itt megjelenő vélemények, következtetések a szerzők álláspontját mutatják be, azok nem feltétlenül tükrözik a projekt finanszírozóinak az álláspontját.

The post „Vegyes, de általában rossz kép” – dán megfigyelők a levélszavazásról appeared first on Átlátszó Erdély.

Több hónapig tartó hangolás után a héten teljesen kampányüzemmódba váltott az RMDSZ és az EMNT. A két szervezet politikusainak a facebookos tevékenységét végignézve az az érzésünk támad, mintha ezek az erdélyi tisztségviselők egy „éles” választási kampányban a saját mandátumaikért küzdenének – pedig csak a levélszavazatok összegyűjtése folyik.

Állításuk szerint az összegyűjtött levélszavazatokat vagy a kolozsvári és csíkszeredai konzulátusra, vagy pedig egy magyarországi választókörzetbe juttatják el. Ezt azonban nehéz ellenőrizni: a borítékok átvétele az esetek többségében teljesen informálisan történik, a szavazók csak ritkán kapnak átvételi elismervényt, általában visszajelzés sem érkezik arról, hogy szavazatukat bedobták az urnába.

Nem törvénytelen a segítségnyújtás – csak nem tiszta, mit fed

Ezt a „segítségnyújtást” a magyarországi választási törvény megengedi. Azonban nem határozza meg pontosan, mi fér bele ebbe a segítségnyújtásba, és mi az, ami már sérti a szavazás titkosságát.

Mivel az RMDSZ és az EMNT szerepvállalása nem átlátható, felveti a választási visszaélés gyanúját. Hogyan is lehetne a korrekt, pártatlan közvetítőt látni azokban a szervezetekben, amelyeket a jelenlegi magyar kormány finanszíroz, amelyek az utóbbi hónapokban a Fidesznek kampányoltak, és amelyeknek a vezetői egy percig sem titkolják politikai opciójukat?

Fontos hangsúlyozni, hogy jelenleg nincsenek bizonyítékaink arra, hogy akár az Eurotrans Alapítvány irodáiban, akár a Demokrácia Központok hálózatában szervezett választási csalás történne. Azok a gyanús esetek, amelyek a levélszavazás során eddig a tudomásunkra jutottak, nem kötődnek feltétlenül valamelyik szervezethez, és inkább túlbuzgóságból elkövetett visszaéléseknek tűnnek.

Ugyanakkor az RMDSZ és EMNT mellett számos más szervezet, akár magánszemély gyűjti a levélszavazatokat. Nem ritka, hogy egyes falvakban az egyházhoz adják le a borítékokat, vagy valamelyik szomszéd viszi azokat be a konzulátusra. Háromszéken például a Bertis üzlethálózat is beszállt a gyűjtésbe: a levélszavazatokat a kasszáknál lehet leadni.

Pár tucat levélszavazat érkezett a Demokrácia Központokhoz

A négy évvel ezelőtti parlamenti választásokhoz képest annyi változás történt, hogy most már nem jellemző az, hogy az Eurotrans és a Demokrácia Központok címeire kérik a választók a levélcsomagokat.

„Idén néhány irodánkba érkezett még pár tucat, az ügyfelek megbízásából, és azokat javarészt ki is osztottuk. Természetesen ezek elérhetőséget is bíztak ránk, így tudtuk őket értesíteni. Jelenleg összesen kettő ilyen szavazócsomag várja még tulajdonosát egy-egy irodánkban” – válaszolta kérdésünkre Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető igazgatója. Az Eurotrans annyit válaszolt erre a kérdésünkre, hogy nem érkeztek címeikre levélcsomagok.

A konzulátusok látványosan keveset kommunikálnak

Miközben Erdélyben mindenki teljes gőzzel gyűjti a levélszavazatokat, és sokszor kifejezetten arra kérik a szavazókat, hogy ne a konzulátusokra vigyék a borítékokat, a kolozsvári és csíkszeredai konzulátusok látványosan keveset kommunikálnak a Facebookon. Cikkünk írásának a pillanatában 1-2 fizetett kampányuk fut a választási tudnivalókkal.

Az az információ, miszerint a levélszavazatokat a konzulátusokon személyesen is le lehet adni, megjelenik ugyan az oldalon, de nem hangsúlyosan. Figyelmesen kell végiggörgetni és elolvasni a bejegyzéseket ahhoz, hogy rábukkanjunk. Ez azért különös, mert a szavazás legbiztonságosabb módja a szavazatok személyes eljuttatása a konzulátusokon található urnákba.

A csíkszeredai főkonzulátus tavaly december végétől mintegy 14,4 ezer lejt (2900 euró) költött Facebook-hirdetésekre. A választásokkal kapcsolatos hirdetések csak februártól kezdtek el futni. A kolozsvári főkonzulátus ugyanebben az időszakban közel 11,8 ezer lejre (2385 euró) hirdetett, a reklámkampányok szintén februártól kezdődtek.

A konzulátusoknak elküldött kérdéseinkre a Külgazdasági és Külügyminisztérium sajtóosztálya válaszolt szűkszavúan. A facebookos kommunikációról ennyit tudtunk meg:

„Külképviseleteink a rendelkezésre álló felületeken megjelentetett információk tartalmával és azok megosztásával hívja fel a választópolgárok figyelmét mindazokra a lehetőségekre, amelyek biztosítják, hogy levélszavazataik határidőn belül beérkezzenek a Nemzeti Választási Irodába.”

Most az erdélyi magyarok sora köszönetet mondani

A főkonzulátusokkal ellentétben a két, könnyített honosításban besegítő szervezet – az RMDSZ-közeli Eurotrans Alapítvány, valamint az EMNT által működtetett Demokrácia Központok hálózata – már tavaly ősztől kampányol. Kezdetben regisztrációra és adataik frissítésére buzdították az erdélyi magyarokat, majd a regisztrációs határidő, március 9. és a borítékok megérkezése után elkezdték gyűjteni a levélszavazatokat.

Az Eurotrans Alapítvány hirdetéseiben nem is próbálja azt a látszatot kelteni, hogy a választások lebonyolítását független szervezetként segíti. A kreatívok túlnyomó többsége azt sugallja, hogy az erdélyi magyarság érdeke az, hogy a jelenlegi kormány folytassa munkáját. Számos kampányanyag emlegeti a magyarországi támogatásokat, megjegyezve, hogy most az erdélyi magyarokon van a sor, hogy segítsék a magyarországi kormányt.

Miközben Szijjártó Péter külügyminiszter és a magyar kormány más tagjai többször is szerepelnek a hirdetésekben, az ellenzék csak negatív kontextusban jelenik meg, ha egyáltalán.

Az Eurotrans Alapítvány az utóbbi három hónapban 247 hirdetést tett közzé összesen 23,7 ezer lej (4770 euró) értékben. Ennek az összegnek mintegy felét, 10,7 ezer lejt (2160 euró) az utóbbi 30 napban költötték el 119 hirdetésre. A kampány összköltsége azonban minden bizonnyal sokkal több ennél: a filmek, egyéb kreatívok elkészítése sem lehetett olcsó.

Az Eurotranshoz képest szerényen kampányolnak a Demokrácia Központok

Az RMDSZ ellenzéke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett Demokrácia Központok jelenléte a Facebookon jóval szerényebb. Ők az utóbbi három hónapban 3,65 ezer lejt (740 euró) költöttek hirdetésekre, amelyek között az ukrajnai menekültek megsegítésére folytatott kampányuk és több kisebb projektjük is szerepel.

A Demokrácia Központok szemlátomást kevesebb erőforrást tudnak megmozgatni az Eurotrans-hoz képest. Míg az utóbbi szervezet kifogástalan minőségű kisfilmekkel hirdet, addig a Demokrácia Központok mozgóképes anyagait híradókból vették át, reklámanyagaik többsége egyszerű grafika, és a magyar kormány tagjai sem tűnnek itt fel.

Ugyan fontos az online jelenlét, de a levélszavazatok begyűjtése nem a Facebookon folyik. A munka zömét az Eurotrans Alapítvány, valamint a Demokrácia Központok alkalmazottai végzik a két szervezet területi irodáiban. Ha figyelmesebben megnézzük ezeket az irodákat, rájövünk, miért szerepel sok hirdetésben az Eurotrans Alapítvány, valamint az RMDSZ egyetlen entitásként.

Egy légtérben a pártokkal

Az RMDSZ és az Eurotrans Alapítvány ugyan különálló jogi személyiség, de lényegében ugyanazt a szervezetet takarja. Az Eurotrans Alapítványt az RMDSZ hozta létre, kuratóriumi elnöke Nagy Zoltán, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kabinetfőnöke. Az Eurotrans irodahálózata nagyrészt egybeesik az RMDSZ területi szervezeteinek a címeivel.

Vagyis az Eurotrans és az RMDSZ területi alkalmazottai egy irodában, légtérben dolgoznak Erdély-szerte. Kérdés, hogy kampány idején hogyan tud elkülönülni a civil és a politikai aktivitás. Hasonló a helyzet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett Demokrácia Központ-hálózattal: ezek az irodák egyben az Erdélyi Magyar Néppárt területi szervezeteinek a székhelyei.

Hogy mennyire egybefolynak ezek a szervezetek, jól mutatja egy, az Átlátszó Erdély által megszerzett körüzenet, amelyet az RMDSZ egyik Kolozs megyei politikusa március 28-án küldött ki. Ebben arra buzdítja a kollégákat, „vegyék komolyan a feladatot”, ugyanis a négy évvel ezelőtti szavazatmennyiségnek csak 40 százalékát sikerült begyűjteni. „Ne adjátok se a papnak, ne vigyétek a konzulátusra! A megyei RMDSZ-hez jusson el!” – így az üzenet.

Egy nappal később, március 29-én újabb, ezúttal dicsérő SMS ment ki: „Köszönöm a munkátokat! A mai nappal 60 százalékon vagyunk. (…) A hátralevő napban az a dolgunk, hogy egyetlen szavazat se maradjon a megyében. (…) Húzzunk bele!”

Az SMS valós, de nincsen kvóta, amit teljesíteni kell

Antal Géza, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének az ügyvezető elnöke kérdésünkre megerősítette, valóban küldtek ilyen SMS-eket, és azok az RMDSZ választott tisztségviselőinek és belső testületi vezetőinek szóltak.

Rákérdeztünk arra is, van-e kvóta, amit a megyei RMDSZ-nek teljesítenie kell a levélborítékok összegyűjtésében, és ha igen, azt ki szabta meg. Antal szerint nincs olyan kvóta, amit a választásokkal kapcsolatban bárki is megszabott volna az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének.

A teljesítési kényszer nem csak a mozgósításon látszik. RMDSZ-es és EMNT-es tisztségviselők előszeretettel fotózkodnak a munkatársaik által összegyűjtött, vagy a konzulátusokon felállított urnákba bedobott borítékokkal.

Nincs kvóta, de célszámok azért vannak

A kvótára rákérdeztünk az Eurotrans-nál, valamint az EMNT-nél is. Az Eurotrans válasza: „Nincs egy előre meghatározott szám. 2018-ban közel 100 ezer személynek segítettünk a levélszavazatuk visszajuttatásában és a levélcsomag összeállításában. Ezeket a levélcsomagokat kivétel nélkül sikeresen eljuttattuk a Főkonzulátuskra vagy magyarországi határmenti szavazókörzetekbe. Az emberek igénylik ezt a segítséget, várhatóan ez a szám idén még nagyobb lesz.”

„Nincs ilyen külső fél által meghatározott szám, nem is lehet normázni ezt a munkát, mert sok lehetőség van a levélszavazat visszajuttatására. A saját munkaszervezésünk szempontjából használunk célszámokat, mert így hatékonyabb, de ezek csak a belső folyamatokat segítik, és csak arra vannak hatással” – így az EMNT.

Évente 250-400 millió forint támogatásból működik a két irodahálózat

Úgy az Eurotrans Alapítvány, mint a Demokrácia Központok a magyar kormány – pontosabban a Miniszterelnökség – támogatásaiból működik. Szerződéseiket és elszámolásaikat adatigényléssel kértük ki. A Miniszterelnökség kérésünket részben teljesítette: nem küldte el az iratokat, de lehetőséget adott arra, hogy azokat egy betekintés során végiglapozzuk és kijegyzeteljük.

2017 óta az Eurotrans Alapítvány évente 250 és 400 millió forint (680 ezer-1 millió euró) közötti támogatást kapott a Miniszterelnökségtől, illetve a Bethlen Gábor Alaptól. Az alapítványnak 2020-ban 71 alkalmazottja volt, a támogatás legnagyobb részét a személyi juttatások teszik ki. 2020-ban például 212 millió forintot (578 ezer euró) tervezetek elkölteni erre a célra, dologi kiadásokra 120 millió forintot (320 ezer euró) különítettek el a költségvetésükben.

Az EMNT Egyesület nagyjából hasonló mértékű támogatásban részesül: 2017 óta 250 és 400 millió forint (680 ezer-1 millió euró) közt mozog a Miniszterelnökségtől kapott támogatás mértéke. Fontos megjegyezni, hogy mindkét szervezet a könnyített honosítás kezdete (2012) óta besegít a honosítási iratcsomók összeállításában. Az EMNT Egyesületnek utolsó publikus mérlege szerint 53 alkalmazottja volt. Pénzügyi terveikből az derül ki, hogy a személyi juttatások teszik ki a költségek legnagyobb részét: 2020-ban 179 millió forintot (486 ezer euró) irányoztak elő erre a célra, a dologi kiadások 62 millió forintra (168 ezer euró) rúgtak.

A levélcsomagok átvétele, átadása nagyrészt bizalmi alapon megy

Nem világos, hogy kapnak-e átvételi elismervényt azok a személyek, akik a levélcsomagokat az Eurotrans irodáiban, illetve a Demokrácia Központokban hagyják. Hogyan értesítik őket arról, hogy a levélcsomagjukat leadták, illetve eljutott valamelyik konzulátusra vagy az NVI-hez? A konzulátusok kiállítanak-e elismervényt a beérkező levélszavazatokról?

„Amennyiben igénylik az átvételi elismervényt, természetesen kapnak. De nem jellemző, mert az emberek bíznak az Alapítványban és munkatársaiban, és akik átadják nekünk a levélszavazatokat, biztosak abban, hogy mi időben eljuttatjuk a Főkonzulátusokra. Amennyiben a választópolgár a levélcsomag átadásakor megadja a telefonszámát, sms-ben értesítjük a leadásról” – válaszolta megkeresésünkre az Eurotrans Alapítvány kommunikációs irodája.

Sándor Krisztina ezt írta az átvételi elismervényekkel kapcsolatos kérdésünkre: „Nem kapnak elismervényt és visszajelzést sem arról, hogy szavazatukat eljuttattuk valamelyik konzulátusra. Ugyanúgy, ahogy a posta sem biztosít ilyesmit azoknak, akik bedobják szavazatukat a postai gyűjtőládába.” Sándor szerint az EMNT sem kap semmilyen elismervényt akkor, amikor átadják a levélcsomagokat.

Hogyan biztosítják a szavazás titkosságát?

Pontosan milyen utasításokat kapnak azok a munkatársaik, akik a levélszavazatok összegyűjtését végzik? Egy olyan helyzetben, amikor egy idős szavazó arra kéri az munkatársakat, hogy segítsen kitölteni a nyomtatványokat, hogyan biztosítják a szavazás titkosságát? – kérdeztük az Eurotrans Alapítványtól és az EMNT-től.

„Munkatársaink kizárólag a levélcsomag összeállításában és az azonosító nyilatkozat kitöltésében segítenek. Arra kérjük az embereket, hogy a szavazólapot maguk töltsék ki otthon. A levélszavazat csomagot úgy vesszük át, hogy abban már a szavazólapot tartalmazó lezárt belső boríték van” – így az Eurotrans.

„Munkatársaink csak az azonosító nyilatkozat kitöltésében és a borítékokba való csomagolásban segíthetnek és segítenek a hozzánk fordulóknak. Ha előfordul olyan ügyfél, akinek nincs még kitöltve a szavazólapja, vagy „népszavazólapja”, azt megkérjük, hogy vonuljon félre az e célból kialakított külön helyiségbe, vagy külön sarokba és ott végezze el a tulajdonképpeni szavazást.

Ugyanakkor az ügyfelek nagy többsége csak a levélszavazat visszajuttatásáért fordul hozzánk, tehát már kitöltött, lezárt szavazási levélcsomaggal jön hozzánk. Emellett sokaknak segítünk a módszertani eligazításban is: mi kerül a kisebb és mi a nagyobb borítékba, mert emiatt a korábbi években is sok volt az érvénytelen szavazat” – válaszolt Sándor Krisztina.

A főkonzulátusra akkor se vigyék, ha egyébként 180 méterre van az Eurotrans irodától

Feltűnő, hogy a hivatalos kommunikációban mindenhol azt hangsúlyozzák, hogy a borítékokat az Eurotrans Alapítványhoz, valamint a Demokrácia Központokhoz kell elvinni. Alig jelenik meg az az információ, hogy a szavazók a borítékokat közvetlenül is elvihetik Kolozsváron, illetve Csíkszeredában a konzulátusra, és ott bedobhatják a szavazóurnákba.

Kolozsváron például az Eurotrans Alapítvány irodája a Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 2 szám alatt, pontosan 180 méterre van a főkonzulátustól. Ennek ellenére az Eurotrans Alapítvány arra kér mindenkit, hogy a levélszavazatokat hozzájuk vigyék, ne a főkonzulátusra.

A személyes leadás azért fontos, mert minél több kézen megy keresztül a levélszavazat, míg a szavazótól az Nemzeti Választási Irodába elér, annál nagyobb az elméleti esélye a visszaélésnek.

„(…) Az Eurotrans Alapítvány online kommunikációjában a prioritás, hogy aki bizonytalan, igényeljen segítséget az azonosító nyilatkozat helyes kitöltésében és a levélcsomag összeállításában, valamint az, hogy vállaljuk a levélszavazatok eljuttatását a külképviseletekre a megadott határidőre. Csíkszeredai és kolozsvári lakosokat leszámítva kevésbé életszerű, hogy valaki akár több száz kilométert utazzon, hogy személyesen leadja a szavazatát. Ezért Szatmártól, Marosvásárhelyen keresztül Vajdahunyadig megkeresik munkatársainkat” – válaszolt az Eurotrans Alapítvány kérdésünkre.

„Az ügyfeleink elsöprő többsége nem Kolozsváron és nem Csíkszeredában fordul hozzánk, így számukra nem reális opció a konzulátusokon való személyes leadás. Ezért a szűkös hirdetési lehetőségeinket is az ügyfeleink többségének tájékoztatására fordítjuk. A postai visszaküldést kifejezetten nem ajánljuk az erdélyi választóknak, elsősorban azért, mert a választás napjáig be is kell érkezzenek a szavazatok a NVI budapesti címére (…) A konzulátusokra való leadást sokkal biztonságosabb módszernek látjuk, ezt több helyen megemlítjük, és minden irodánkból mi magunk is oda visszük a begyűjtött levélszavazatokat” – így Sándor Krisztina.

Címlapfotó: Levélszavazatokat visz a Kolozsvári Főkonzulátusra az RMDSZ egy munkatársa. Forrás: a Kolozs megyei RMDSZ Facebook-oldala

Ez az anyag a 2022 áprilisában sorra kerülő magyarországi választásokról szóló projektünk része. A projektet az Investigative Journalism Europe (IJ4EU) valamint az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége támogatta. Az itt megjelenő vélemények, következtetések a szerzők álláspontját mutatják be, azok nem feltétlenül tükrözik a projekt finanszírozóinak az álláspontját.

The post RMDSZ-től élelmiszerboltig: úgy gyűjtik a levélszavazatokat, mintha az életük múlna rajta appeared first on Átlátszó Erdély.