Aki régóta követi az Átlátszó Erdélyt, valószínűleg találkozott már a magyar kormány támogatáspolitikájáról, a határon túli magyar közösségekbe irányuló különféle támogatásokról, valamint a Bethlen Gábor Alap által kiosztott pénzekről szóló anyagainkkal.

Talán az is feltűnt, hogy két éve nem közöltünk összefoglalókat a Bethlen Gábor Alap támogatásairól. Ennek jó oka van: bár a BGA honlapján, a bizottsági határozatok között továbbra is elérhetőek a támogatásokról szóló döntések, ezek összesítését egyre problémásabbnak láttuk.

Az történt ugyanis, hogy néhány éve a bizottsági határozatok között feltűntek a korábbi határozatok módosításai. Ezek lényegében korábbi bizottsági döntéseket bírálnak felül, gyakran az eredetileg megítélt pénzösszeget is módosítják. 

Annyit módosítgatják, hogy alig lehet követni

Az utóbbi években ezek a módosítások annyira gyakorivá váltak, hogy problémássá vált az egyes támogatási döntések követése. Amellett, hogy az egyes döntések esetében nehéz megmondani a megítélt összeget, a támogatások összesítését – tehát azt, hogy Erdélybe összesen mennyi támogatás érkezett egy adott évben – sem lehet pontosan kiszámolni a bizottsági döntések alapján.

Így más forráshoz folyamodtunk: a Bethlen Gábor Alap által évente elkészített, és az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága elé terjesztett beszámolókban közölt sarokszámokra támaszkodva dolgoztunk.

A 2023-as beszámolóból kiderül, hogy 81 milliárd forint (körülbelül 200 millió euró) összegben hagyott jóvá támogatásokat az alap felett rendelkező, négytagú Bizottság. Ebben az összegben benne vannak 

• a jogszabály alapján nyújtott normatív támogatások (ezek közül a legfontosabb a Szülőföldön magyarul program, ismertebb nevén az oktatási-nevelési támogatás);
• az általában nem túl magas keretekkel rendelkező nyílt és a meghívásos pályázatok; 
• valamint a legérdekesebb tételnek számító, egyedi döntés alapján nyújtott támogatások.

Egyedi döntések: így kapnak pénzt a csókosok

Az egyedi döntés alapján nyújtott támogatások azért tarthatnak számot kiemelt érdeklődésre, mert ezek esetében nem a Bizottság, hanem a Miniszterelnökség hozza meg a támogatási döntést. Egybehangzó értesüléseink szerint a nagyobb összegű döntéseket maga Orbán Viktor miniszterelnök hagyja jóvá (noha forrásaink más-más összegeket emlegetnek küszöbértékként). 

Akár Orbán dönt, akár nem, az biztos, hogy ezek azok a támogatások, melyekről politikai döntés születik, és melyekre a Miniszterelnökség forrást biztosít, a BGA pusztán lebonyolítója ezeknek a projekteknek. A BGA beszámolója így fogalmaz ezekről a támogatásokról: 

„Az egyedi támogatások eljárásrendjüket tekintve a pályázati rendszeren kívül biztosított, a támogatandó cél speciális körülményeit, finanszírozási szükségleteit kiemelten kezelő támogatások. (…) A támogatási kérelmek Államtitkársághoz kerülnek benyújtásra. Az Államtitkárság a szakmai javaslatával ellátott kérelmet továbbítja az Alapkezelő részére a döntéshozatal előkészítése, a támogatási ügylet lebonyolítása céljából.”

A tavaly megítélt támogatásoknak bőven több mint fele, 52 milliárd forint (127 millió euró) volt ilyen „pályázati rendszeren kívül biztosított” támogatás. Ez az összeg valamivel több, mint az utóbbi két év 30-40 milliárdja, azonban messze elmarad a 2020-as csúcstól: ebben az évben 117 milliárd forintot osztottak ki „rendszeren kívül”. Így is a tavalyi össztámogatás 63 százalékát teszi ki az egyedi döntések.

Vége a szűkös éveknek?

A 2018-as, majd 2020-as bőséget két szűk esztendő követte: a pályázati rendszerre rálátó forrásaink szerint „elzárták a pénzcsapot” – erről az Átlátszó Erdély itt írt. Úgy tudjuk, ebben az időszakban a magyar kormány ugyan támogatta a már megkezdett ingatlanfejlesztési projekteket, de új, milliárdos nagyságrendű projektek nem indultak (erről az időközben elhunyt Potápi Árpád államtitkár is beszélt 2023 márciusában). 

A mélypont 2022-ben jött el: ekkor nagyjából 40 milliárd forintnyi támogatásról született döntés. Igaz, ennek a háromnegyede, 31 milliárd egyedi döntésekre ment.

A Bethlen Gábor Alap kiadásai, az alap által összeállított éves jelentések alapján. Az összegek millió forintban, és a kurzorral a grafikán további adatok jelennek meg.

A BGA éves beszámolóiban közölt sarokszámokon jól látszik, 2023-ban a támogatások újból növekedtek. Az egyedi támogatások összege növekedett leginkább, 22 milliárd forinttal. De az össznövekedésbe belejátszik 18 milliárd forinttal az is, hogy az oktatási-nevelési támogatás összege majdnem megötszöröződött: a korábbi, diákonkénti 22 400 forintról százezer forintra emelkedett.

Az oktatási nevelési támogatást tavasszal kell megpályázni, és ősszel kapják kézhez a szülők. Célja a magyar iskolaválasztás ösztönzése és a magyar nyelvű oktatás megerősítése a külhoni területeken. Összege a 2022-es 5 milliárd forintról tavaly 23 milliárdra (56 millió euróra) nőtt, erről az emelésről is a Miniszterelnökség döntött.

Tavaly az oktatási-nevelési támogatás az össztámogatás több mint 28 százalékát tette ki. Összeadva a Miniszterelnökségen születő egyedi döntések 63 százalékos arányával az látszik, hogy a BGA által utalt támogatások

bő 90 százalékáról nem a BGA dönt. 

A határon túlra szánt támogatásoknak a tizedéről sem dönt az a szervezet, ahol elméletileg a legtöbb tudás és tapasztalat halmozódott fel a határon túli közösségek önszerveződéséről, civil szférájáról, intézményes igényeiről. A támogatások túlnyomó többsége egyedi intézményes szereplőkhöz, nagy beruházásokhoz irányul, illetve az oktatási-nevelési támogatás több mint kétszázezer egyéni igénylőjéhez. 

Az alulról jövő kezdeményezésekre, a kisebb közösségek önszerveződésére alig jut pénz. A rájuk szánt támogatások táblázataiból az látszik, hogy a határon túli civilek működésre fél-másfél millió forintot kaptak, programjaikra pedig alig 300-600 ezer közötti forintot úgy, hogy a pályázatoknak eleve csak a kétharmadát támogatták. Ezeknek az összegeknek a nagyságrendje sok-sok éve változatlan, miközben a forint értéke a felére csökkent az elmúlt tizenöt évben.

Keresünk ezer szabad erdélyi embert

Baj van. Szeptemberben muszáj volt a vésztartalékainkhoz nyúlnunk. Ezért keresünk ezer szellemileg és anyagilag független személyt, aki segíti az Átlátszó Erdélyt oknyomozó műhelyként fenntartani.

Ami az egyedi döntések területi megoszlását illeti, 

nincsenek meglepetések: Erdély a közel 25 milliárdos összeggel (61 millió euró) magasan vezet, a vajdasági (5,3 milliárd, 13 millió euró) és felvidéki (5,3 milliárd) összegek enyhén emelkedtek 2023-ban. A növekvő trend Kárpátalján hangsúlyos még, érthető módon. Ebbe a régióba összesen 8,8 milliárd forintot (21,5 millió eurót) ítéltek meg.

A Bethlen Gábor Alap kiadásai területi bontásban, az alap által összeállított éves jelentések alapján. Az összegek millió forintban, és a kurzorral a grafikán további adatok jelennek meg.

A BGA 2023-as beszámolójából kiderül még, hogy a 2022 decemberében visszavont erdélyi meghívásos pályázat miatt kiesett forrásokat pótolták. (A sok intézményt kínos helyzetbe hozó döntésről a Transtelex itt számolt be). Tavaly januárban ismét meghirdették a kiírást 280 millió forintos kerettel, melyre 139 szervezetet hívtak meg. 

Augusztusban aztán meghirdették a „rendes” pályázatot az erdélyi nemzeti jelentőségű programok támogatására 681 millió forintos keretösszeggel. Ebből összesen 638 millió forintot ítéltek meg 162 pályázatra.

Miért fontos a Bethlen Gábor Alap?

Bár a magyar kormány több minisztériumának is van határon túli támogatásokra szánt költségvetési előirányzata, ezek nem jelentős összegek. A legnagyobb, határon túli támogatásokat folyósító alap a Bethlen Gábor Alap. A határon túlra szánt pénzek túlnyomó többsége a BGA-n keresztül érkezik.

Erdélyben a külügyminisztériumi forrásokat elosztó Pro Economica Alapítvány a magyarországi támogatási rendszer másik számottevő szereplője. Ez az alapítvány mintegy 100 milliárd forintot (kb. 250 millió eurót) osztott ki az évek során Erdélyben különféle gazdaságfejlesztési programokra. 

A Pro Economica idén szeptemberben nyitotta újra támogatási programját tízmilliárd forintos kerettel. Az alapítvány évekig takaréklángon üzemelt, ugyanis a magyar kormány nem tudott megegyezni a románnal a gazdaságélénkítő pénzekről. 2020 márciusában a román külügy arra kérte a magyar kormányt, hogy kössenek egyezményt a Romániába irányuló gazdasági támogatásokról.

The post A csókosok és a diákok a határon túli támogatások legfőbb célcsoportja appeared first on Átlátszó Erdély.

Jó, tudjuk, hogy ez nem egy hatalmas oknyomozó anyag. És azt is tudjuk, hogy a pápa és látogatása szent és tabu. Nem illik vele foglalkozni. És az emberi végtermék is az, azzal sem illik foglalkozni.

De véletlenül belebotlottunk egy dokumentumba, amiben érdekes számokat találtunk, és röviden megosztanánk ezeket kedves olvasóinkkal. Már azokkal, akik szeretik a számokat, és katolikus hitük nem tiltja, hogy pápával kapcsolatos számokat lássanak.

Még mielőtt a lényegre térnénk, fontos tisztázni, hogy a 2019-es csíksomlyói pápalátogatásról beszélünk, nem más látogatásáról. Vágjunk bele!

Ezeket a tételeket a megyei tanács egyik dokumentumában találtuk.

Röviden:

VIP-konténer bérlése 5700 lej, LED-kivetítő bérlése 14 270 lej. VIP-pek kóborkutyát simogatnak a LED-képernyőn: megfizethetetlen.

Kerítés bérlése 61 344 lej, azaz akkori árfolyamon 13 ezer euró. Drága, de hasznos ez a gettókarám, hogy elválhasson a szar a májtól. Bocsánat, akarom mondani az ocsú a búzától.

„Kapusbódé” bérlése 25 000 lej. Nem tudom, hogyan lehetne jobban lefordítani a „cabină paznic” kifejezést. Habár valószínűleg nem egy sima kis bódé, ha annyiból bérlik pár napra, amennyiből egy egész tömbházat lehetne egy hónapra kibérelni.

WC-bérlés 108 000 lej (közel 23 000 euró). Ebből 99 000 lej a népek vécéjének bérlése, és 9000 a pápai küldöttségé.

Ennyi. Vége a szennyes résznek. Egyébként a pápalátogatás gyönyörű, felemelő érzés volt, meg minden. Vagy nem. Mindenki másképp élte meg. Bővebb részletekért ajánlom két évvel ezelőtti A pápa nem velünk tart, hanem a szeretettel című anyagomat az UH-n.

A hatóságok minden bizonnyal sikerként élték meg a pápalátogatást, mert 33 613 lej (több mint 7000 euró) értékben osztottak érmeket és diplomákat csak az önkénteseknek.

És egy utolsó szám: a WiFi az eseményre 54 621 lejbe (több mint 11 500 euróba) került.

Kollégám mondja: reméli, hogy a jelszó „Dicsértessék!” volt.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Ennyire pisikakáltunk a pápalátogatáson appeared first on Átlátszó Erdély.

Hegedüs Csilla, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, volt kulturális államtitkár, a csíksomlyói búcsú UNESCO-pályázatának koordinátora és Novák Csaba Zoltán, aki az RMDSZ szenátoraként alelnököli a bukaresti parlament két házának közös UNESCO-bizottságát, ezen a héten válaszolt azokra a múltheti kérdéseinkre, amelyekkel többet szerettünk volna megtudni arról, miért szabotálta el a román kormány 2016-ban (és azóta is) a búcsú felkerülését a szellemi világörökséget védő listára, és mekkora eséllyel vehetik fel a zarándoklatot a közeljövőben.
Épp most, november 26. és december 1. között zajlik az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottságának évi ülésszaka, immár a második azóta, hogy a román kormány képviselője nem állt ki a búcsús pályázat mellett. Idén sem veszik fel az örökségvédelmi listára, mert a kormány idén sem terjesztette fel.

A kérdésünkre, hogy miért nem,

• a kulturális minisztérium úgy tett, mintha nem ezt kérdeztük volna;
• Hegedüs Csilla szerint egyetlen román kormánynak sem prioritás az erdélyi magyar közösség értékeinek bemutatása a nagyvilágban, amennyiben nem fűzi ehhez politikai érdek;
• Novák Zoltán szerint Románia szándékosan szabotálja a zarándoklat felvételét, mert az kisebbségi vonatkozású, a román állam- és nemzetépítéshez egyáltalán nem kapcsolódó kulturális jelenség.

Hogy ezt a kisebbségi vonatkozást miért nem hangsúlyozták a pályázatban,

arra is kitérő választ kaptunk Hegedüs Csillától. Szerepel a pályázatnak a búcsút leíró részében, hogy ez katolikus zarándoklat Csíksomlyóban, Csíkszeredában, ahol többségében magyarok élnek, írja Hegedüs, a szövegben viszont nem fedeztük fel annak tételes kiemelését, hogy ez a búcsú Romániában egy olyan őshonos közösséghez tartozik, amely most felekezetileg és etnikai-kulturális értelemben is kisebbségben él.
Meglátásunk szerint ez kiemelte volna a búcsú védendő jellegét, és tisztábban láttak volna a 2016-os ülésszak résztvevői is az ügyben, akik nem értették, miért Magyarország képviselője lobbizik érte, Románia képviselője pedig miért nem vállalja fel.

Fél évvel korábban biztosra vették a bukást

A búcsús pályázatot 2014-ben, Kelemen Hunor kulturális minisztersége idején nyújtották be az UNESCO-hoz, de amikor 2016 júliusában a pályázatot formai szempontok alapján elbíráló UNESCO-testület hiányosságot jelzett, már Kelemen se volt miniszter, és Hegedüs Csilla is távozott a tárcától. A jelzett (egyébként könnyen pótolható) hiányosság miatt sejtették, hogy a Cioloș-kabinet államtitkára nem fog kiállni a pályázat mellett fél év múlva, a döntő ülésen, ezért kezdték már akkor ostorozni a pályázatot gyakorlatilag visszavonó Cioloș-kormányt ‒ erősítette meg kérdésünkre Hegedüs Csilla.

Hogy miért nem bírálják a pályázatot azóta hanyagolásukkal folyamatosan szabotáló PSD-kormányokat,

erre a kérdésre Hegedüs Csilla érdemben nem válaszolt. Nem cáfolta a meglátásunkat, hogy a pályázatból valójában csak a kormánynak egyetlen, felelősséget vállaló mondata hiányzik, mégis azt válaszolta, a pályázat kiegészítését nem akarták másra bízni, mert „nem láttunk garanciát arra, hogy ha más foglalkozik egy újabb pályázat előkészítésével, akkor az ugyanazokat a szakmai kritériumokat fogja tiszteletben tartani, amelyeket mi”.
De az sem értelmezhető egyértelmű RMDSZ-stratégiaként, hogy addig fagyasztják a búcsús pályázatot, amíg ismét RMDSZ-es kerül a kulturális tárca fontos tisztségébe, hiszen Hegedüs és Novák is elmondta, hogy Novák többször interpellálta a minisztériumot a csíksomlyói búcsú szellemi világörökséggé nyilvánításának helyzetéről. Vagyis a meglévő parlamenti eszközeiket bevetették, hogy a tárca valamit mozdítson a pályázaton, de Novák Zoltán sem kapott érdemi választ a minisztériumtól.

Mire elég a parlamenti jelenlét?

A parlament UNESCO-bizottságának, amelynek Novák az egyik alelnöke, „egyfajta közvetítő jogköre van csupán, véleményeket fogalmaz meg, tematizálhat, támogathat bizonyos kérdéseket”, magyarázta a szenátor, aki tájékoztatta bizottságbeli kollégáit a búcsús pályázat helyzetéről, a pályázati dokumentáció összeállítása után a jelölés és annak fenntartása viszont a kulturális minisztérium feladata.
„Szerencsés esetben el tudom érni, hogy a bizottság pozitív álláspontot fogalmazzon meg a búcsúval kapcsolatosan, hogy felvállalja azt, és egyfajta kulturális lobbival nyomatékosítsa ennek fontosságát. Interpellációkkal és más politikai eszközökkel közvetíteni tudok a minisztérium és a búcsút felterjesztő szervezetek között” ‒ válaszolta kérdésünkre Novák, aki cáfolta, hogy részt vett volna annak a kormányközi UNESCO-bizottságnak a tavalyi ülésén, amelyen a Románia által felterjesztett márciuskát szellemi világörökséggé nyilvánították (az UNESCO honlapján, a résztvevők listáján pedig ott a neve). A most zajló idei ülésen sem vesz részt, mert a bizottság nem őt jelölte ki.

Magyarországgal közösen?

Hegedüs Csilla nem lát rá esélyt, hogy Magyarország vagy esetleg Románia Magyaroszággal közösen terjessze fel ismét a csíksomlyói búcsút, mert a „felterjesztő országnak annak az országnak kell lennie az UNESCO világörökségi szempontrendszere szerint, amelynek a területén található a felterjesztendő szellemi kulturális örökség-érték”.
Novák Zoltán árnyalatnyival bizakodóbb csak. Szerinte „ha Romániában lenne hajlandóság ezt felvállalni, akkor nem is lenne szükség magyarországi közbenjárásra”, de nem zárja ki, hogy „egy esetleges pozitív konstelláció esetén akár közös projekt is szülessen”.

Nem lehetne betiltani a csíksomlyói búcsút,

ha felkerülne az UNESCO szellemi örökséget védő listáját, válaszolta Hegedüs Csilla a kérdésünkre, hogy mit jelent az UNESCO-védelem a nyilvánvaló PR-érték mellett. Megismertetné a világgal a ferences rend és a római katolikus egyház több száz éves értékteremtő munkáját, és ezzel a vallási hagyománnyal az erdélyi magyarságra is nagyobb figyelem fordulna, állítja Hegedüs Csilla és Novák Zoltán is.
Címlapfotó: Erdély László

The post Csíksomlyó UNESCO-fiaskója: válaszoltak az RMDSZ politikusai appeared first on Átlátszó Erdély.

Az ülést rögzítő videó- és hangfelvételekből egyértelmű, hogy Oprean államtitkár, aki 2011-ig katonai pályán mozgott, nem akarta, hogy a csíksomlyói búcsú felkerüljön az UNESCO világörökségi listájára. Hogy ez a saját döntése volt, vagy utasítást hajtott végre, valószínűleg sosem derül ki, mindenesetre Alexandru Oprean már két éve kulturális államtitkár volt, amikor Dacian Cioloș és technokrata csapata átvette a kormány irányítását 2015 végén. (Opreant 2018. március 26-án mentette fel államtitkári tisztségéből Viorica Dăncilă kormányfő.)
Hegedüs Csilla, a csíksomlyói dosszié koordinátora idén november elején ismét felrótta Dacian Cioloș-nak, hogy kormánya elkaszálta a búcsús pályázatot. Ezúttal az RMDSZ angol nyelvű PR-portálján, a transylvanianow.com-on megjelent cikkében értékeli úgy, hogy a román szakértői kormány fenyegetésnek tekintette a magyar zarándokokat.

Az UNESCO-fiaskó óta eltelt két évben azonban Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke egyszer sem rótta fel az azóta regnáló szociáldemokrata kormányoknak, hogy miért nem terjesztették fel ismét a pályázatot.

Arra voltunk kíváncsiak, mi történt az ominózus ülés óta eltelt két évben a csíksomlyói búcsú dossziéjával, és mire lehet számítani a közeljövőben. Az UNESCO illetékes kormányközi bizottsága idén november 26-án ül össze Mauritiuson, a felterjesztett pályázatok listája nyilvános, azon Románia nem szerepel. Kérdésünkre a kormányközi bizottság sajtószolgálata megerősítette, hogy a román kormány egyetlen további lépést sem tett 2016 óta a búcsú felterjesztése érdekében.

Megkerestük a román kulturális minisztériumot is pár egyszerű kérdéssel:

• ha felterjesztette a csíksomlyói búcsút, mikor tette ezt,
• ha nem, miért nem, és mikor áll szándékában újra nevesíteni az UNESCO világörökségi listájára.

A minisztérium úgy tett, mintha nem ezt kérdeztük volna, és azt válaszolta, amit az UNESCO honlapjáról eddig is tudtunk: hogy a pályázat nem teljesítette az elbírálás R5-ös jelzésű feltételét (azaz hiányzik belőle a fentebb részletezett mondat a hazai lista frissítéséről), és hogy a szellemi örökséget őrző hazai bizottság ajánlja (!), hogy a dossziét az UNESCO testületének egy jövőbeli ülésén újból elemezzék. Vagyis a minisztérium válaszában úgy tett, mintha nem ő lenne az ügyben eljáró aktor, mintha nem ő kellene kiegészítse és újra felterjessze a pályázatot.

Tavaly Románia sikeresen íratta fel az UNESCO szellemi örökséget védő listájára a márciuskát és a március elsejei népszokásokat közösen Bulgáriával, Macedóniával és Moldovával. A testület honlapja szerint a romániai küldöttségnek 2017-ben Novák Csaba Zoltán, az RMDSZ szenátora is tagja volt.
A szenátor tagja a bukaresti parlament két házának közös UNESCO-bizottságának, amelynek harmada utazott el tavaly Dél-Koreába, az UNESCO-nak arra az ülésére, ahol felvették a márciuskát a szellemi örökség listájára. (Érdekes módon a hazai szellemi örökséget őrizni hivatott kormánybizottság 21 tagja, vagyis feltételezhetően a szakértők közül egy sem kapott helyet a Dél-Koreába kiutazott román küldöttségben.)

• A pályázati anyagban nem evidens és egyáltalán nem szembeszökő, hogy a csíksomlyói búcsú alapvetően kisebbségi kulturális-vallási esemény. Azt hangsúlyozza a pályázat, hogy római katolikus, az elsikkad, hogy egy túlnyomó többségben ortodox országban zajlik. Az csak nagyon alapos olvasással derül ki, hogy a zarándokok többségben magyarok egy túlnyomó többségben románok lakta országban. Miért nem emelték ki egyáltalán a csíksomlyói búcsú alapvetően kisebbségi – és mint ilyen, különösen védendő – jellegét a pályázatban? A kormányközi bizottság ülésén is mindenki értette volna, miért érvel Magyarország a felvétele mellett, és miért olyan hanyag Románia hozzáállása. Valószínűleg nem kavarta volna meg az ügy az ülés többi résztvevőjét, akik Románia álláspontját úgy értelmezték, hogy visszavonja a pályázatot. Látványosan nem értették, miért Magyarország lobbizik a zarándoklat felvétele mellett, miután Románia elfogadta az értékelő bizottság döntését, és mi áll amögött, hogy nem a pályázó, hanem egy másik ország akarja felvétetni a zarándoklatot az UNESCO listájára.
• Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke már 2016 augusztusában felrótta a Cioloș-kormánynak, hogy vissza akarja vonni a búcsús pályázatot. Ennek mi volt az alapja? Önök már akkor látták a pályázatokat elbíráló bizottság jelentését, amely a pályázati anyag kiegészítését kéri?
• Mit tud arról, hogy a kormányközi bizottság következő, 2017-es ülésén Románia miért nem nyújtotta be a csíksomlyói búcsú pályázatát, amelyből gyakorlatilag már csak egy mondat hiányzott? (Meglátásunk szerint az a mondat, amelyben a román kormány a kulturális minisztériumon keresztül és a Szellemi Kulturális Örökség Országos Bizottsága révén vállalja, hogy frissíti a szellemi kulturális örökség hazai listáját.)
• Mit tud arról, hogy a kormányközi bizottság idei, november 26-án kezdődő ülésszakára Románia miért nem nevezte az UNESCO-listára a csíksomlyói búcsút? A nevezések listája már nyilvános, Románia idén nem javasolt semmit felvételre.
• Az érthető, hogy ön miért ostorozza a Cioloș-kormányt, hisz annak az államtitkára kaszálta el a csíksomlyói búcsú pályázatát. Az utána következő PSD-kormányokat miért nem bírálja azért, mert azóta sem terjesztették fel a pályázatot?
• Mit gondol, mikor lesz rá esély, hogy Románia újra UNESCO-listára jelölje a csíksomlyói búcsút?
• Mit gondol, van-e esély arra, hogy a csíksomlyói búcsút Románia Magyarországgal közösen vagy egyedül csak Magyarország terjessze fel az UNESCO-hoz olyan alapon, hogy ez jellemzően a magyar kultúrkör meghatározó vallási eseménye?
• A PR-érték mellett milyen gyakorlati védelmet kap a csíksomlyói búcsú azzal, ha felkerül a kulturális örökség UNESCO által legitimált listájára?

Megkerestük Novák Csaba Zoltán szenátort az alábbi kérdésekkel, de a cikk publikálásáig nem kaptunk rájuk választ. Ahogy az RMDSZ politikusai válaszolnak, frissítjük a cikket.

• Amikor úgy döntött, hogy részt vesz az  UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottságának 2017-es ülésszakán Dél-Koreában, tudta, hogy Románia nem fogja felterjeszteni a csíksomlyói búcsú pályázatát, amelyről a román kormány képviselője oly könnyen lemondott egy évvel korábban? Ha tudta, milyen céllal utazott a dél-koreai Jeju szigetére, az ülés helyszínére?
• Önnel együtt öt honatya utazott Dél-Koreába, a bukaresti parlament két házának közös UNESCO-bizottságának harmada, egy bukaresti egyetemi oktató és a kulturális minisztérium egy tanácsosa. Reménykedett abban, hogy meg tudja győzni a román küldöttséget, hogy a helyszínen terjesszék fel UNESCO-listára a csíksomlyói búcsút, amelynek pályázatából egy évvel korábban is gyakorlatilag csak egy mondat hiányzott?
• Mit gondol, Románia miért nem terjesztette fel a búcsút úgy, hogy az UNESCO kormányközi bizottságának 2017-es ülésén ismét napirendre kerüljön?
• Az idei nevezések listája már nyilvános, Románia ezen egyetlen nevezéssel sem szerepel. Mit gondol, miért tartja vissza Románia idén is a csíksomlyói búcsú pályázatát, amelyet könnyen ki lehetne egészíteni azzal a mondattal, amelyet az UNESCO pályázatértékelő bizottsága két évvel ezelőtt hiányolt?
• Ön milyen következtetéseket vont le az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottságának 2017-es, öt napos ülésszakából? Mekkora eséllyel kerülhet a csíksomlyói búcsú UNESCO-listára ebben az eljárásban?
• Mit gondol, mikor lesz rá esély, hogy Románia újra UNESCO-listára jelölje a csíksomlyói búcsút, és mit tud ön tenni ennek érdekében a parlament UNESCO-bizottságában?
• Miért nem vesz részt a kormányközi bizottság idei ülésszakán Mauritiuson? A román parlament UNESCO-bizottságának négy tagja idén is ott lesz a 800 résztvevő között, bár Románia idén nem terjeszt fel semmit az UNESCO szellemi kulturális örökséget védő listájára.
• Mit gondol, a román küldöttségben miért nem szerepel idén sem senki a minisztériumnak a Szellemi Kulturális Örökség Megőrzéséért 2014-ben létrehozott szakbizottságából?
• Ön szerint a PR-érték mellett milyen gyakorlati védelmet kap a csíksomlyói búcsú azzal, ha felkerül a kulturális örökség UNESCO-listájára?
• Mit gondol, van-e esély arra, hogy a csíksomlyói búcsút Románia Magyarországgal közösen vagy egyedül csak Magyarország terjessze fel az UNESCO-hoz olyan alapon, hogy ez jellemzően a magyar kultúrkör meghatározó vallási eseménye?

The post UNESCO-fiaskó: egyedül Cioloșék lelkén szárad Csíksomlyó sara? appeared first on Átlátszó Erdély.

„Nem tudom, hogy naiv vagyok-e, de itt valami nagyon furcsa dolog zajlik. A felterjesztést benyújtó állam elfogadta az értékelő bizottság ajánlását, most pedig egy másik állam ellenkezik. Ez különös, és nem tudom, naiv vagy bolond vagyok (…). Tisztázzuk, mi folyik itt a háttérben”

– szólalt fel értetlenkedve Saint Lucia, egy karib-tengeri parányi szigetállam képviselője.

Ezek a mondatok Addisz-Abebában, az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága ülésén hangzottak el, miután mindenki meglepődött azon, hogy – miután a csíksomlyói búcsú ügyében a román kormány képviselője minden további nélkül elfogadta a számukra látszólag kedvezőtlen ajánlást – a magyar kormány OECD-UNESCO nagykövete szokatlanul vehemensen, gyakorlatilag mindenkivel szembemenve próbálta kicsikarni a bizottság pozitív döntését.

Minderre azokból a hangfelvételekből lehet következtetni, amelyeket a napokban töltöttek fel az UNESCO honlapjára a szervezők, és amelyeket most közzéteszünk.

Négy év, négy kormány, sok kanyar

Az etióp főváros központját uraló United Nations Economic Commission for Africa Conference Centerben lezajlott vita az utolsó, de valószínűleg nem végső állomása annak a viszontagságos útnak, amit a csíksomlyói búcsú azóta bejárt, hogy 2012-ben Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kulturális miniszterként felterjesztette az UNESCO-listára.

A felterjesztés után nem sokkal az Ungureanu-kormány megbukott, a Victor Ponta által vezetett kormány pedig hanyagolta a kezdeményezést: a kulturális tárca nem küldött el időben az UNESCO-nak egy sor, technikai jellegű kiegészítést. 2014 márciusában az RMDSZ is belépett a harmadik Ponta-kormányba, a kulturális minisztérium élére visszatérő Kelemen Hunor pedig ismét beterjesztette a kezdeményezést. A pályázatot 2015 májusában iktatták az UNESCO honlapja szerint.

A negyedik Ponta-kormányt 2015 novemberében Dacian Cioloş szakértői kormánya váltotta, Csíksomlyó ügye pedig látszólag egyenesbe került: az UNESCO illetékes bizottsága 2016 júniusában formai szempontból rendben levőnek találta a pályázatot.

Valami történt

Hogy a színfalak mögött mi történt, nem világos. Mindenesetre 2016 augusztusában az RMDSZ elnöke támadást intézett a Cioloş-kormány ellen többek között azt állítva, hogy az visszavonná a csíksomlyói búcsú pályázatát. „Néhány hónapja a román külügyminisztérium és a kulturális tárca azon dolgozik, hogy a szakemberek által összeállított, minden érdekelt fél beleegyezését és támogatását élvező indítványt, dossziét visszavonja” – jelentette ki Kelemen Hunor egy pódiumbeszélgetésen.

A dosszié visszavonásáról szóló állítást az RMDSZ a Facebookon és a teljes erdélyi magyar sajtóban terjesztette, ezzel egyértelműen az őszi parlamenti választásokra hangolt.

Az RMDSZ-elnök nem részletezte, honnan származik ez az értesülés, ahogy az is rejtély, hogy miért döntöttek úgy, hogy nyilvánosság elé lépnek ahelyett, hogy a háttérben, csendesen próbálnák meggyőzni a minisztériumot, álljon a projekt mögé.

Sajtóérdeklődésre akkor a kulturális tárca nem adott egyértelmű választ az RMDSZ vádjaira: „Románia nem tagja a fent említett kormányközi bizottságnak, ezért a kulturális minisztérium nem vehet részt a döntéshozatalban, valamint az UNESCO illetékes testületei keretében rendezendő szavazásban” – válaszolt a Krónika megkeresésére Andrei Diaconescu főtitkár.

Ne maradj le semmiről: iratkozz fel az Átlátszó Erdély hírlevelére!

De hogyan dolgozik az UNESCO?

Mielőtt rátérnénk a vitára, nézzük meg, hogyan is dolgozik az UNESCO. A felterjesztett és formai szempontból rendben levő projektek egy értékelő bizottság elé kerülnek. Ez a bizottság magát az iratcsomót – tehát nem magát a bejegyzésre javasolt elemet, hanem annak a leírását – értékeli különféle szempontok szerint. Vagy elfogadásra javasolja a projektet, vagy pedig azt visszautalja a felterjesztést benyújtó államnak, hogy dolgozzon még a dokumentáción. Az elutasítás nem különösebb tragédia: a kibővített iratcsomók a következő évben ismét sorra kerülnek.

A minket érdeklő ülésre 37 projektet nyújtottak be; ezek több mint felét, 19 dossziét visszautalásra javasolta az értékelő bizottság. A visszautalandó projektek között ott volt mindkét romániai projekt: a csíksomlyói búcsú, valamint a moldovai faliszőttesek iratcsomója, melyet Románia a Moldovai Köztársasággal közösen terjesztett fel.

Szinte minden pályázat az R5-ös kritérium miatt bukik el

A legtöbb visszautalásra javasolt projekt esetében formai kifogás merült fel. Ahhoz, hogy egy pályázat teljesítse az UNESCO-bürokrácia által R5-ösként jelölt kritériumot, a dossziéban bizonyítania kell azt, hogy 1. a felterjesztésre kerülő elem szerepel az adott ország Szellemi Kulturális Örökségének jegyzékében, 2. ez a jegyzék az érintett közösségek bevonásával készül, 3. ezt a jegyzéket rendszeresen frissítik.

Az értékelő bizottság javaslatai az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága elé kerülnek: itt a bizottság 24 tagja megvitatja a javaslatot, meghallgatja és kérdéseket tesz fel a felterjesztő ország képviselőinek, és a válaszok függvényében vagy eredeti formájában fogadja el az értékelő bizottság javaslatát, vagy pedig módosítja azt.

A bizottságot könnyű meggyőzni

Az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottságában mindenki szerfelett udvarias, kínosan kerülik a konfrontációnak még a látszatát is. Arra törekednek, hogy „konstruktív, kompromisszumra hajló párbeszéd” és „példás nemzetközi együttműködés” végén a „konszenzus szellemében” döntsenek a felterjesztett projektekről. Minden pozitív döntést vastaps kísér, és minden felszólaló legalább kétszer megköszön mindent.

A bizottsági meghallgatáson a felterjesztő országok az esetek túlnyomó többségében természetesen megvédik projektjüket, illetve szóban pótolják a hiányosságokat. Ennek köszönhetően a bizottság rendszerint arra hajlik, hogy a projekteket akár az értékelő bizottság ajánlása ellenében is felvegye a jegyzékbe. Az addisz-abbebai ülésen a 37, vitára felterjesztett projekt közül végül nem 19-et, hanem csak négyet utaltak vissza a felterjesztőnek.

Ne maradj le semmiről: iratkozz fel az Átlátszó Erdély hírlevelére!

A Szijjártó-nyilatkozat csak fokozhatta a feszültséget

Azt nem tudjuk, hogy a román kulturális tárca képviselője, Alexandru Oprean államtitkár – aki egyébként önéletrajza szerint katonai pályáról, a védelmi minisztériumból „nyergelt át” a kulturális tárcához – milyen mandátummal érkezett Addisz-Abbebába.

Akár szabotálni tervezték, akár nem, azt joggal lehet feltételezni, hogy a Cioloş-kormány számára nem volt prioritás a csíksomlyói búcsú ügye. A kormány hozzáállásának biztosan nem használt az RMDSZ-elnök augusztusi vádaskodása, ahogy a parlamenti választási kampányok idején már hagyományosnak számító magyar-román nekifeszülés sem.

Az alapvetően feszült hangulatot csak fokozhatta a november 30-án, tehát egy nappal a kérdéses ülés előtt megjelent hír, miszerint Szijjártó Péter magyar külügyminiszter letiltotta a magyar diplomatákat a román december elsejei fogadásokról.

Még egy fontos részlet, mely valószínűleg befolyásolta az erőviszonyokat Addisz-Abebában: Magyarország tagja az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottságának, Románia viszont nem. Ez konkrétan annyit jelent, hogy míg Románia képviselőjét csak meghallgatták az ülésen, addig Magyarország a 24 ország képviselőjéből álló testület szavazattal bíró tagjaként elvileg jóval nagyobb lobbierővel bírt.

Románia felcserélte volna a sorrendet

Végül december 1-én, valamikor kora délután került sorra a 10.b.25-ös, valamint a 10.b.26-os napirendi pont: a csíksomlyói búcsú, valamint a moldovai faliszőttesek dossziéja. Az, hogy valami készül, már abból is sejthető volt, hogy a román fél kérte a két napirendi pont felcserélését, tehát azt szerette volna, ha először a moldovai faliszőtteseket tárgyalnák, és csak azután a csíksomlyói búcsút. Ezt azonban a bizottság tagjaként Magyarország leszavazta.

Ezután az értékelő bizottság ismerteti a csíksomlyói búcsú pályázatával kapcsolatos ajánlását. Eszerint a pályázat minden tartalmi feltételt teljesít, egyetlen – formai – kifogás merül fel. A búcsú ugyan szerepel az országos Szellemi Kulturális Örökség jegyzékben, azonban a pályázat nem magyarázza el, hogyan frissítik ezt a listát, valamint hogyan vonják be az érintett közösségeket ebbe a munkába.

(Megkeresésünkre Hegedüs Csilla, a pályázat egyik felelőse elmondta, a felterjesztésben ugyan nem szerepel, máshol azonban részletesen le volt írva, ki és mikor vett részt a felterjesztésben, ezek csatolmányban részei voltak a dokumentációnak – ezt az ülésen kellett volna tisztázni.)

Különös színjáték kezdődött

A vita hangfelvételét hallgatva többször is az az érzésünk támadt, mintha Magyarország lenne a csíksomlyói búcsú felterjesztője. A bizottság többi tagjának nem kis meglepetésére Cséfalvay Zoltán hirtelen hiperaktívvá vált, összesen nyolcszor szólalt fel a búcsú védelmében – annak ellenére, hogy a felterjesztő román kulturális tárca képviselője már a kezdet kezdetén sem állt ki a pályázat mellett.

Cséfalvayval szemben Alexandru Oprean államtitkár összesen kétszer szólalt meg csíksomlyó-ügyben, mindkétszer röviden, meglehetősen bizonytalanul. Az értékelő bizottság pályázattal kapcsolatos kifogásaira az államtitkár ezt válaszolta:

„Ezzel az iratcsomóval kapcsolatban azt szeretném megemlíteni, hogy az UNESCO eljárásai a legfontosabbak, és ezeket teljes mértékben követni kell, ez a pályázat érdeke is. Románia elfogadja és tiszteletben tartja az értékelő bizottság határozat-javaslatát, minthogy az jogos.

Így talán tanácsos lenne időt és alkalmat adni, hogy a hiányzó információt pótoljuk az értékelő bizottság (kérésével) összhangban, hogy az elemet (vagyis a csíksomlyói búcsút) a lehető legelőnyösebb módon tudjuk bemutatni. És csak egy rövid megjegyzés: meglátják, hogy a következő pályázatban (ez a moldovai háziszőttes) a problémák nem ugyanazok. Ezen az elemen (a csíksomlyói búcsú) dolgozni kell, egy elmélyültebb tanulmányt (igényel), amikor a másik, háziszőttessel kapcsolatos iratcsomóhoz érünk, a bizottság látni fogja, hogy ott csak egy fogalmazási hibát kell tisztázni.”

A magyar képviselő túltolta a biciklit

A nyilatkozat második része válasz Magyarország UNESCO-nagykövetének az érvelésére, miszerint a román fél másik pályázata elvben ugyanazon a román kulturális örökség-listán van rajta, azonban ebben az esetben az értékelő bizottság nem a romániai, hanem a Moldova Köztársaságbeli lista frissülését kifogásolta.

Később, a vita során Cséfalvay Zoltán direkt kérdésére – hogy hogyan vesz részt a közösség a lista összeállításában, és hogyan frissítik ezt a listát – az államtitkár meglehetősen homályosan válaszolt:

„egy nagyobb tanulmány elkészítése szükséges, mert a listát ugyan frissítik, azonban egy ideje nem kaptunk frissített információkat. Ezért, és a közösség is, (nem érthető). Az értékelő bizottság határozat-tervezete méltányos, és azt tiszteletben kell tartani.”

A csíksomlyói projekt felterjesztőjének ravasz visszakozását figyelmen kívül hagyva Cséfalvay tovább próbálkozott: egy olyan módosító javaslatot próbált kezdeményezni, melynek elfogadása a búcsú UNESCO-listára való felvételét jelentette volna. Ekkor azonban a kimért, végtelenül udvarias bizottságnak elfogyott a türelme.

Ha a felterjesztő nem áll ki a projekt mellett, akkor miről is vitatkozunk? – kérdik többen felháborodva, politikai játszmát sejtve a háttérben. Az értetlenséghez pedig valószínűleg hozzájárult az, hogy sehol nem hangzott el, miért is érdekli Magyarországot a csíksomlyói búcsú ügye, ahogy az sem, hogy Románia hozzáállása miért annyira lagymatag. A zavar végül akkora lett, hogy az ülést tíz percre fel is függesztették.

A második, moldvai faliszőnyegekről szóló vita során aztán minden visszatért a rendes kerékvágásba: a felterjesztők tisztázták a bizottság előtt a félreértéseket, válaszoltak minden kérdésre, így gond nékül megszavazták a projekt felvételét az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség listájára.

Lehetett volna okosabban?

Egy nappal korábban a bizottság előtt volt egy sok szempontból hasonló felterjesztés: a Dominikai Köztársaság a merengue táncot vezette volna fel az UNESCO-listára, azonban a véleményező bizottság itt is az R5-ös kritériumra hivatkozva visszautalásra javasolta a dossziét.

A bizottsági tag, a merengue-ben szintén érdekelt Kuba azonban módosítót javasolt, közben a dominikai képviselő gyorsan kiosztotta a bizottság tagjai között a hiányzó dokumentációt, részletes magyarázatot adva minden felmerülő kérdésre. A módosítót végül gond nélkül megszavazták, a merengue pedig felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség listájára.

A tanulságot ki-ki vonja le saját maga.

Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.

Bankszámlánk:

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Csíksomlyó az UNESCO-ban: Magyarország frontálisan támad, Románia ravaszul kitér appeared first on Átlátszó Erdély.