Szavazatai és indoklásai között csak elvétve találtuk nyomát a Fidesz retorikájára, valamint az erdélyi magyarság EU-val szembeni bizalmatlanságára rájátszó kampányszlogeneknek (elhibázott EU-s döntések, túlburjánzó EU-s bürokrácia, „káros” zöld ideológia, visszatérés az EU „gyökereihez”, változás és az „emberközpontú” közpolitikák szükségessége, stb.).

Ez a kettős beszéd, úgy tűnik, szándékos: miközben az EP-ben hangsúlyos külkereskedelemről, a Brüsszelben zajló vitákról, döntésekről, a két magyar EP-képviselő voksairól a legritkább esetben jelenik meg információ az erdélyi magyar sajtóban, Winkler Gyula maga sem igyekszik ezt a hiányt pótolni magyar nyelvű közösségi oldalán. 

Winkler angol nyelvű, nemzetközi közönségnek szóló Twitter-oldalán, valamint a hivatalos, magyar nyelvű Facebook-oldalán megjelenő témák, információk, hangvétel között akkora a különbség, hogy a figyelmetlen szemlélő 

akár azt is gondolhatná, két különböző politikusról van szó. 

Az egyik oldalon egy Brüsszelben jól beágyazott, negyedik mandátumát töltő technokrata beszél, aki 2007 óta képviseli az erdélyi magyarságot az Európai Parlamentben. A másikon a választók – sokszor valós és jogos –  elégedetlenségére, félelmeire rájátszó populista politikus kampányol. Olyan témákkal, amelyek nem feltétlenül EP-hatáskörök, de legalább úgy vannak megfogalmazva, hogy azokat számon kérni sem igazán lehet.

Kizárólag az RMDSZ kommunikációjára hagyatkozva az átlagos szavazóknak kevés fogalmuk lehet arról, hogyan néz ki egy EP-képviselő munkája. Még kevesebb információ áll rendelkezésre arról, hogy Winkler és Vincze pontosan mit is csinált az utóbbi 5 évben Brüsszelben.

Éppen ezért célunk egy valamennyire átfogó képet mutatni a két EP-képviselő 2019-2024 közötti mandátumáról. Munkánk során az Európai Parlament oldalán elérhető, részletes anyagokat – a témák ismertetőit, a szavazásokról szóló információkat, illetve Winkler és Vincze oldalán az egyes szavazások indoklásait – vetettük össze a két EP-képviselő hivatalos, angol nyelvű X/Twitter-oldalával (itt és itt), magyar nyelvű Facebook-oldalával (itt és itt), valamint az ugyanitt megosztott sajtóanyagokkal. 

A két RMDSZ-es képviselő számszerűsíthető teljesítményét a Panorama, a Politico és a WWF összeállításai segítségével helyeztük tágabb kontextusba.

Az anyag mennyisége hatalmas, ezért szűrnünk kellett: Winklernek és Vinczének eleve csak a legutóbbi mandátumát tekintettük át. Másrészt szelektáltunk a témák között, a magyar nyelvű kommunikációjukat például csak a választási kampány időszakában néztük tüzetesen át. Így csak a legfontosabb témákat tudjuk bemutatni, gyűjtésünk tehát messze nem teljes.

A két politikustól interjút is kértünk: többek között arra szerettünk volna rákérdezni, hogy mit tartanak mandátumuk legfontosabb eredményének, és miért válik szét ennyire élesen az EP-ben végzett munkájuk attól, ahogyan erről a munkáról a választóiknak beszámolnak a kampány idején. 

Sűrű kampányprogramjára hivatkozva sem Winkler, sem pedig Vincze nem fogadta el a felkérést. Winkler Gyulától június 11-én, két nappal a választások után kaptunk volna fél órát, de mivel ez a téma a választások után már nem aktuális, ezért ezt a felajánlást nem fogadtuk el.

Winkler mandátuma számokban 

Ha pusztán a számokat nézzük, akkor Winkler Gyula teljesítménye EP-képviselőként nem kiemelkedő, de távolról sem a legrosszabb sem az országos, sem az európai mezőnyben. 

Winkler az Európai Néppárt (EPP) frakciójának tagjaként két jelentést terjesztett elő előadóként, vagyis raportőrként (EU-szlengben raporteur). Az Európai Parlamentben az előadók kiemelt szerepet játszanak, ugyanis az általuk összeállított, szakértőkkel és az érdekelt felekkel való konzultáción alapuló jelentéseket – miután a szakbizottságokban elfogadják – a plenáris ülésen is megtárgyalják és szavaznak róluk. Egy fontos téma nagy felelősség, és komoly láthatóságot biztosít a jelentést készítő EP-képviselőnek.

A jelentések kidolgozása során szintén fontos szerep hárul az árnyékelőadókra (shadow raporteur). Az árnyékelőadókat a képviselőcsoportok nevezik ki, ők követik nyomon az eljárást, és azon dolgoznak, hogy a jelentés elfogadható legyen az általuk képviselt frakció számára. Winkler árnyékelőadóként négy jelentésen dolgozott az elmúlt öt évben.

Ezen kívül három véleményt terjesztett elő előadóként, nyolc állásfoglalási indítványa volt és további három, szóban megválaszolandó kérdést nyújtott be. 

Nem kiemelkedően jó, de nem is sereghajtó

Ezekkel a számokkal Winkler nem tartozik a legaktívabb romániai EP-képviselők közé: a liberális Siegfried Mureșan vagy REPER-es Ramona Strugariu tíz-tíz jelentést terjesztett elő előadóként. Winkler RMDSZ-es kollégája, Vincze Lóránt is hét jelentésen dolgozott előadóként. Ugyanakkor 11 romániai EP-képviselő – köztük olyan nevek, mint Dacian Cioloș vagy Traian Băsescu – egyetlen jelentést sem terjesztett elő.

Family photo of @EP_Trade #INTA at the end of the 9th term of @Europarl_EN.
Thank you for everything, dear colleagues, it was a fantastic journey!#trade pic.twitter.com/Q26e2c5CGM

— Winkler Gyula (@IuliuWinkler) April 24, 2024

A számokon alapuló statisztikák nem mindig tükrözik hűen egy-egy képviselő munkáját, valós befolyását az Európai Parlamentben. Gazdasági/külkereskedelmi szakemberként Winkler az EP egyik fontos bizottságának, a Külkereskedelmi Bizottságnak (INTA) volt az alelnöke. A külkereskedelem az EP ötödik legfontosabb témaköre volt a most lejáró ciklusban több mint 250 kezdeményezéssel. Ezek közül az Európai Néppárt 91-ben játszott vezető szerepet a Politico összeállítása szerint. 

Kemény nyilatkozatok Kínáról

Winkler ezen kívül tagja volt a Kínai Népköztársasággal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségnek (D-CN), így a külkereskedelem mellett nagyon sok Kínával kapcsolatos megszólalást, témát találtunk a Twitter-oldalán. Mivel az EP-ben a lobbitevékenységeket is rögzítik, tudjuk azt is, hogy az INTA tagjaként Winkler többször is találkozott kínai delegációkkal, illetve részt vett Kína-témájú beszélgetéseken. 

Itt kiemelendő, hogy bár a Political Capital egy friss elemzése szerint a Fidesz-képviselők az ukrajnai háború kezdete után látványosan Moszkva és Peking pártjára álltak, ennek a pálfordulásnak Winkler nyilatkozataiban nem találtuk nyomát. Bár Oroszországot nem igazán kritizálja közvetlenül, Winkler nemrég megosztotta Roberta Metsola EP-elnök bejegyzését Alexander Navalnij halálhíréről.

The world has lost a fighter whose courage will echo through generations.

Horrified by the death of Sakharov Prize laureate Alexei Navalny.

Russia took his freedom & his life, but not his dignity.

His struggle for democracy lives on.

Our thoughts are with his wife & children. pic.twitter.com/JMSAkLpb0T

— Roberta Metsola (@EP_President) February 16, 2024

Az itthon óvatosan nyilatkozó, folyton egyensúlyozó Winkler 2022 áprilisában – tehát két hónappal az ukrajnai orosz agresszió kezdete után – az euroatlanti diskurzussal összhangban számon kérte Kínán az orosz agresszió támogatását, hogy nem érvényesülnek az emberi jogok at az ujgur kisebbség lakta Hszincsiang tartományban és Tibetben, a demokrácia eltiprását Hong Kongban. (Ezek a nyilatkozatok egyébként összhangban vannak az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyen-nek és a Néppártnak az üzeneteivel).

While clearly poor results for summit, it’s good to see a direct & outspoken EU
With @EPPGroup, I call for a responsible #China in affairs
given #trade dynamics, important to restart HED & tackle structural market issues
#sanctions against MEPs must be swiftly removed pic.twitter.com/3nQbuKe79z

— Winkler Gyula (@IuliuWinkler) April 6, 2022

Korábban, 2021-ben a Külkereskedelmi Bizottság (INTA) részéről társjelentéstevőként olyan véleményt fogalmazott meg az EU-Kína stratégiához, mely felszólítja Kínát az emberi jogok tiszteletben tartására. Szóvá teszi az ujgur kényszermunkatáborokat, az emberi jogok megsértését Hong Kongban, sürgeti a Tajvannal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését, és szóvá teszi az olyan – értelemszerűen kínai – beruházásokat, amelyek veszélyeztethetik az EU biztonságát és közrendjét.

Szankciók, ipari kémkedés, szabotázs

„A(z EU-Kína – szerk. megj.) jelentés nagyon fontos, mert tisztázza és megszilárdítja az EU álláspontját a Kínával való stratégiai jelentőségű kapcsolat terén. Felszólítjuk a Bizottságot, hogy javítson a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban egyre nyilvánvalóbbá váló egyenetlenségeken. (…) 

Az EU és Kína közötti beruházási megállapodás ratifikációs folyamata nem kezdődhet meg addig, amíg az európai parlamenti képviselők és az uniós intézmények elleni kínai szankciókat fel nem oldják. Bár a kölcsönös szankciók miatt az EU és Kína politikai és diplomáciai kapcsolatai sajnálatos módon mélypontra süllyedtek, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok egyre erősödnek. (…)” – indokolta meg Winkler az EU-Kína stratégiára adott „igen” szavazatát.

2023-ban a Kína által az Európai Unió kritikus infrastruktúrájára gyakorolt befolyás biztonsági és védelmi vonatkozásairól aztán egy további véleménynek is előadója az INTA részéről. Ebben szó van az a 2022-ben rekordnagyságú, közel 400 millió euróra rúgó külkereskedelmi hiányról Kínával szemben, valamint arról, hogy egyes ágazatokban egyre nagyobb a függés Kínától. 

Felveti, hogy nem világos, milyen érdekek húzódnak meg a harmadik országbeli – és nyilván EU-s – kritikus infrastruktúrákba irányuló beruházások mögött, és ezeket szorosan figyelemmel kell követni. Azt is szóvá teszi, hogy egyre több uniós székhelyű vállalkozás válik zsarolás, ipari kémkedés, szabotázs vagy adatlopás célpontjává úgy, hogy a támadások nagy része Kínából érkezik.

Étel- és italutánzatok: EU-Kína egyezség az eredetmegjelölésről

A politikai nyilatkozatokon túl Winkler a földrajzi jelzésekről szóló EU-Kína határozatnak volt a jelentéstevője. Ez azért fontos, mert ez az első külkereskedelmi egyezmény az EU és Kína között. Lényege, hogy első körben 100, később 175 európai agrárélelmiszer és ital – köztük a hazai Rékási, a küküllőmenti, a Murfatlar, a Dealu Mare borok, a Zetea pálinka és a szebeni szalámi – élvez oltalmat a kínai piacon a termékutánzatokkal szemben, és ugyanez érvényes hasonló számú kínai termékre az európai piacon.

Hogy miért fontos a megállapodás Kína és az EU között, azt Winkler Gyula így magyarázta:

„Elsősorban azért, mert megvédik a megállapodásban szereplő termékeket a termékutánzatoktól a kínai piacon. Másrészt kiemelt fontosságú gazdasági szempontból, hiszen a Kínába irányuló európai agrárélelmiszeri export értéke közel 15 milliárd euró. Harmadrészt pedig politikai jelentősége is van, hiszen ez az első kereskedelmi megállapodás az EU és Kína között. Ez az egyezmény segíthet a két fél bizalmának visszaépítésében, olyan körülmények között, hogy hónapok óta globális kereskedelmi háború zajlik.”

The facts and info about GI Agreement https://t.co/htcmpjINBd

— Winkler Gyula (@IuliuWinkler) November 12, 2020

Ha nevesítik a Fideszt, Winkler hangja ellágyul

Mindezek fényében némileg meglepő, hogy Winkler nem szavazta meg azt a különbizottsági jelentést, amely az Európai Unió demokratikus folyamataiba történő külföldi beavatkozással foglalkozik. A különbizottság munkájában részt vállaló Winkler indoklásából az derül ki, hogy bár a jelentés

• feltárja az EU és tagállamai számos kiskapuját és hiányosságát;
• beazonosít olyan dezinformációs kampányokat, célzott hackertámadásokat, hibrid fenyegetéseket, amelyeket tekintélyelvű hatalmak – köztük Oroszország, Kína – az európai demokratikus társadalmak alapjainak megtámadására használnak;
• olyan megoldásokat javasol, mint jogalkotási és gazdasági intézkedések, médiaműveltség megerősítése, a dezinformációs kampányokban résztvevő szereplőkkel szembeni szankciók, a politikai tevékenységekre szánt külföldi adományok betiltása.

Mi több, Winkler maga is dolgozott a jelentésen, konkrét gazdaság- és kereskedelempolitikai javaslatokkal erősítette meg. Csakhogy a jelentés nevesíti többek között a magyarországi Fideszt és a Jobbikot mint a Kremlhez közel álló pártokat – az EP-képviselő emiatt nem támogatja a jelentést. 

A jelentés „aránytalan módon kezeli az Európai Unió tagállamait és ezek közül igen megkérdőjelezhető módon veszi górcső alá Lengyelországot és Magyarországot, illetve a nyugat-balkáni országok közül Szerbiát. Mi több, Magyarország esetében a kárpát-medencei magyar közösségekre is nagy általánosságban utal a jelentés mint a káros félretájékoztatásban szerepet játszó entitásokra. Ez számomra elfogadhatatlan” – áll az írásos indoklásban.

Szintén nemmel szavazott Winkler „Az uniós jog és az LMBTIQ-személyek jogainak megsértése Magyarországon a magyar Országgyűlésben elfogadott jogszabályváltozások következtében” című európai parlamenti állásfoglalási indítványra, melyet 2021 júliusában fogadott el az EP.

Winkler azért szavazott nemmel, mert szerinte ez Macron „kulturális csatája” néhány keleti uniós tagállam ellen, másrészt szerinte a kérdés tagállami hatáskör. Harmadrészt joggal értetlenkedik:

„miért van az mindig, hogy bizonyos kisebbségi jogok esetében az Európai Bizottság készen áll feszegetni a saját hatásköreinek a szubszidiaritás által lefektetett határait, míg a hagyományos kisebbségi jogok esetében rendületlenül és ismételten a tagállami hatáskörök sérthetetlenségére hivatkozik?”

Largely an @EPPGroup driven #CAP reform in favor of small farmers, #youngfarmers and realistic, feasible transition goals & instruments https://t.co/h16rl3L7Z0

— Winkler Gyula (@IuliuWinkler) October 24, 2020

Igen az új közös agrárpolitikára (KAP), Nem a Farm to Fork stratégiára

Az új, 2023-2027-es időszakra vonatkozó közös agrárpolitikai javaslatcsomagot megszavazta Winkler. „Az új KAP elismeri a családi gazdaságok alapvető szerepét, mely így a fenntarthatóság fő támasza” – indokolta döntését az EP-képviselő 2021 novemberében, hozzátéve, hogy a tagállamok dolga a stratégiai tervek kidolgozása. „A romániai nemzeti stratégiai tervnek csökkentenie kell a bürokráciát, előtérbe kell helyeznie a családi gazdaságok versenyképességét, és a vidéki közösségek újraélesztését” – így Winkler.

A politikus azonban a Farm to Fork stratégiát leszavazta 2021 októberében. Az European Green Deal fontos részét képező stratégia az élelmiszer-termelés minden szakaszára kiterjed, a mezőgazdasági termeléstől a feldolgozáson és forgalmazáson át a fogyasztásig azzal a céllal, hogy fenntarthatóbb, egészségesebb és ellenállóbb élelmiszer-rendszereket hozzon létre.

„Nem támogatjuk a hamis zöldítést (…) a F2F stratégia nem veszi figyelembe a romániai mezőgazdaság realitásait, és a kelet-európai mezőgazdasági szektor jellegzetességeit. A romániai mezőgazdászok felelősen cselekednek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében, és egy fenntartható és erős mezőgazdasági szektor megvalósításáért” – így az indoklás, melyből azonban nem derül ki, hogy miért hamis zöldítés ez a javaslat.

A természet-helyreállítási rendelet tönkreteheti a mezőgazdaságot?

Szintén nemmel szavazott Winkler a természet-helyreállítási rendeletre (ezt a rendeletet egyébként az egész Néppárt ellenezte), noha azt olyan vezető zöld szervezetek, mint a WWF vagy a Birdlife, hatalmas lehetőségként értékelték, és azt az EP aztán el is fogadta. 

A rendelet előírja, hogy a tagállamok 2030-ra visszaállítsák a jó ökológiai állapotot a rendelet hatálya alá tartozó élőhelyek – például erdők, gyepek, vizes élőhelyek – legalább 30 százalékán, 2040-re minimum 60 százalékán, 2050-re pedig legalább 90 százalékán. 

Nemzeti tervekben kell részletezniük, hogyan fogják teljesíteni a kitűzött célokat. A rendeletbe egy vészféket is beépítettek, ha az előírások teljesítése rendkívüli körülmény miatt veszélyeztetné az EU élelmezésbiztonságát.

We believe climate change is the biggest challenge of our generation, & we must get it right.

This also means criticising legislation when it is not up to our standards.

This is the case with the #NatureRestoration Law: it should be rejected.

Read why: https://t.co/6er2DsqCtM pic.twitter.com/KMzb18mGd1

— EPP Group (@EPPGroup) July 7, 2023

„Nem támogattam szavazatommal a természet-helyreállítási rendeletet. Az RMDSZ támogatja a biológiai sokféleség megőrzését, a természet védelmét és az európai klímacélok elérését, viszont az Európai Bizottság javaslata erre nem alkalmas. Az EB folytatja az elmúlt két év alatt elkezdett túlszabályozást, a környezetvédelem területét érintően már több mint harminc jogszabályt fogadtak el négy év alatt. 

A javaslatok ezúttal az európai gazdákra rónak terheket. A jogszabály a mezőgazdasági területeket az 1950-es éveknek megfelelő méretre zsugorítaná, amely negatív hatással lenne a vidékre, a gazdákra és családjaik megélhetésére. (…) Amennyiben életbe léptetik a jogszabályt, az tönkreteheti a mezőgazdaságot, veszélyezteti az élelmezésbiztonságot, az árak emelkedéséhez és inflációhoz vezet. Európa nehéz helyzetben van, nem kísérletezhetünk (…) 

A Bizottság terve nem tartalmaz finanszírozási keretet, a KAP forrásait csoportosítaná át az új célokra. A tagállamoknak Nemzeti helyreállítási terveket kellene bemutatniuk az EB-nek, megvalósításukhoz vállalva a saját források biztosítását. Ez elfogadhatatlan, aki szabályt javasol, az a megvalósítás pénzbeli forrásait is köteles megnevezni” – áll Winkler indoklásában. 

Szívesen olvastunk volna pár adatot arról, hogy 1950-ben hány hektáron gazdálkodott hány ember, ehhez képest mi a helyzet a 2020-as években. Vagyis mielőtt elkezdenénk félteni a hasunkat és a kisgazdák megélhetését, tudjuk meg, Románia konkrétan mekkora területen kellene felhagyjon a gazdálkodással, ha egyáltalán fel kellene hagyjon.

Igen oda, ahol van pénz: az Igazságos Átmenet Alapra

Az Igazságos Átmenet Alap viszont megkapja Winker támogatását. Ennek az alapnak a célja, hogy támogatást nyújtson a klímasemlegességre való átállás folyamatából adódóan súlyos társadalmi-gazdasági kihívásokkal szembesülő területeknek. A 17,5 milliárd eurós Igazságos Átmenet Alap elő fogja segíteni az európai zöld megállapodás végrehajtását, amelynek célja, hogy az EU 2050-ig klímasemlegessé váljon. 

„Az Igazságos Átmenet Alap biztosítja azon EU-régiók gazdasági, társadalmi és ökológiai átállását, melyek jelenleg a szénkitermeléstől és hasonló tevékenységektől függnek. A Romániának kiutalt pénz a zsíl-völgyi és más, hasonló területek számára biztosítja az elviselhetőbb és hatékonyabb átállást a klímasemlegességre” – indokolta Winkler a szavazatát.

Mit nem találtunk Winkler Gyula nemzetközi kommunikációjában?

• Kisebbségi jogokról az utóbbi években angolul nem kommunikált – egészen pontosan 2021 januárjában fedeztük fel a legutolsó Twitter-bejegyzést a Minority SafePackről. 

Action for ethnic minority rights started in Europe way before the @EU_Commission was even created. Will not stop now! https://t.co/OJVLHMvKVn

— Winkler Gyula (@IuliuWinkler) January 21, 2021

• Legutóbb 2020 októberében posztolt arról, hogy a 2019-es választások után az EU közelebb került a polgárokhoz – ezek szerint mégsem volt ez a nyitás annyira sikeres, ha 2024-ben a választási kampány egyik fő témájává lett?

.@IuliuWinkler from the @EPPGroup speaks about the @Europarl_EN and #GlobalTrade at #EIF20. pic.twitter.com/DeGWqgSqWh

— Martens Centre (@MartensCentre) October 27, 2020

• Egyetlen olyan, 2019-es megosztást találtunk, mely az RMDSZ egyik kampánytémájához, a medvekérdéshez valamennyire kapcsolható. A jelenleg „Ne védje jobban az EU a medvét, mint saját állampolgárait!” szlogennel kampányoló Winkler ehhez annyit fűz hozzá, hogy a régióknak személyre szabott EU-kezdeményezésekre van szükségük. A kiemelt idézet alapján Borboly Csaba sem tűnik annyira véresszájúnak, mint magyar nyelvű Facebook-bejelentkezéseiben.

Regions need EU initiatives taylored to their specific needs and situation. Happy #NationalWildlifeDay! https://t.co/Ml9TG6SEc3

— Winkler Gyula (@IuliuWinkler) September 5, 2019

• Ugyan találtunk néhány utalást a túlburjánzó EU-bürokráciára és a szabályozási szünetre Winkler nyilatkozatai között, azonban ez marginális téma a Twitter-megosztásai között – itt például Manfred Weber Néppárt-elnök hasonló nyilatkozatát osztotta meg.

One year ago, the EPP spoke about a moratorium on a new bureaucratic burden. About an effective EU external border control. About the concerns of farmers, about competitiveness and jobs, about an industrial deal for Europe. Today, everybody can see the EPP was right! #EPP2024 pic.twitter.com/l7QD85fuHs

— Manfred Weber (@ManfredWeber) March 7, 2024

Noha több zöld témájú javaslatot is kritizált Winkler (ezek közül néhány kifogást fennebb lehet olvasni), az egyik fő kampányüzenetről, az “ideológiák által vezérelt döntéshozásról”, “erőltetett zöld átmenetről” nem találtunk bejegyzést.

Az európai parlamenti választásról és a választási kampányról szóló sorozatunkat az Internews támogatta az Expanding Production of Independent Content (EPIC) programban. A program romániai koordinátora a bukaresti Független Újságírásért Központ – Centrul pentru Jurnalism Independent (CJI). A cikkekben szereplő állításokért se az Internews, se a CJI nem vonható felelősségre, azokért kizárólag az Átlátszó Erdély felel.

The post Winkler Gyula mesebeli megkettőződése appeared first on Átlátszó Erdély.

A székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Szakközépiskola Hargita megye egyik legnagyobb szakképző intézménye. Profilja a textil-, fodrászat, elektronika, sport, fa- és építőiparhoz kapcsolódik, jól képzett szakmunkásokat és technikusokat nevel ki.

A székelyudvarhelyi Matplastnál – az egyik a legfontosabb műanyag fröccsöntőszerszámok és színesfém öntőformák gyártására szakosodott romániai cégnél – például megtudtuk, hogy az iskola több tanulója, akik itt gyakorlatoztak, és megtetszett a munkához való hozzáállásuk, ösztöndíjat kapott a cégtől, és később is szívesen foglalkoztatnák őket. A város fiatal sportolóinak is nagy százaléka itt tanult, vagy jelenleg is tanul, hiszen az iskola évek óta sportosztályt is indít minden évfolyamon.

„Célunk általános műveltségű, az európai elvárásoknak megfelelő szakmai tudással és képesítéssel felruházott fiatalokat nevelni, ugyanis a mai társadalomban és az állandóan fejlődő gazdaságban csak a jól képzett, az új technológiákat is használni képes fiatalok fognak érvényesülni” – írja magáról a szakközépiskola.

Éppen ezért a jelenleg 500 diákot tanító intézmény folyamatosan pályázik eszközökre, hogy tartsa a lépést a technológiával. Nagyon profi a CNC-marógépes laborja, vannak számítógépei, 3D nyomtatója, vezetett végig a laborokon ottjártamkor Feleki Csaba, az iskola igazgatója.

Az épületnek is létfontosságú, hogy a mostani elvárásoknak megfeleljen, tudjon normális lehetőséget biztosítani a tanuláshoz, mondta az igazgató. Ez jelenleg nem adott, még ha komolyabb problémák nem is voltak, mert házon belül próbálták karbantartani.

De 2021 telén tapasztalták, hogy a fűtésrendszerük annyira elavult, hogy amikor a nagy hidegek voltak, 13 fok fölé sem ment a hőmérséklet az osztálytermekben, fáztak a gyerekek, mondta az igazgató. Nem is csoda, tette hozzá, hiszen 1977-ben adták át az épületet, és a 2002-es ajtó- és ablakcserén kívül más felújítás nem történt.

Elsült a pályázati rajtpisztoly, de…

2018 februárjában sikeresen pályázott a város, így „Európai Uniós forrásokból, majdnem 13 millió lejből újul meg a Bányai János Szakközépiskola épülete” – számolt be a székelyudvarhelyi városháza 2021 januárjában, amikor úgy tűnt, kivitelezési fázisba kerül a korábbi nyertes pályázat.

Hogy pontosan milyenek is a jelenlegi állapotok, mi fér bele a sikeresen elnyert pályázati összegbe, és miért csupán idén indul a beruházás – hisz több csíkszeredai szakközépiskolában, amelyek ugyanekkor pályáztak, már be is fejezték a munkálatokat –, Feleki Csabától, az újonnan kinevezett igazgatótól érdeklődtünk.

Az igazgató nem tudta, miért nem kötötték meg korábban a szerződést. Tervezési okokra, vagy a kommunikáció hiányára tippelt, illetve arra, hogy az egyik közbeszerzésből kizárt pályázó megtámadta a licitet, de úgy tűnik, „sínen van a művelet, a hivatal már megkötötte a szerződést” a kivitelezővel, a bukarestiNiliten nevű céggel.

2018 februárjában pályáztak, 2019-ben megkötötték a szerződést, 2020-ban készült el a műszaki terv, és 2021-ben írták ki a közbeszerzést, aminél történt egy fellebbezés, „ez értelemszerűen hátráltatta a folyamatot”, mondta el megkeresésünkre Zörgő Noémi, a városháza sajtószóvivője.

A munkagépek hónapokkal később sem érkeztek meg a Bányai udvarára.

Mint kiderült, a Niliten először hiába nyerte meg a közbeszerzést. Ugyanis a hivatal kizárta a helyi Viaductot azzal az indokkal, hogy egy korábbi, más intézménynél történt közbeszerzésen nem a szabályok szerint járt el. A Viaduct ezt a döntést megfellebbezte az Óvásokat Elbíráló Országos Bizottságnál (CNSC), és a bizottság hiába nem talált hibát a kizárásban, a cég ezt a döntést is megfellebbezte. A bíróság kimondta, hogy a közbeszerzési jegyzőkönyvet meg kell semmisíteni, az elutasított ajánlatot is ki kell értékelni, és ezt követően kell egy új jegyzőkönyvnek születnie, amely kimondja, hogy ki a nyertes.

Az ajánlatokat újraértékelték, áprilisban megkötötték a szerződést a már elsőre is nyertes Nilitennel, azonban továbbra is várni kellett a 15-ös kormányrendelet módszertanának elfogadására, amiről azt ígérték, kezelni fogja az infláció miatt „brutálisan elfutott” árakat és munkadíjakat. Kérdéses volt, hogy az elnyert 12 742 891 lejbe a jelenlegi anyagárak és bérek mellett mi fér bele.

Minden drágább és bonyolultabb az infláció miatt

„Időközben megjelent egy másik, a 64-es sürgősségi kormányrendelet, ami kimondottan az uniós pályázatokra, Udvarhely esetében a Bányai felújítására vonatkozik, és az infláció növekedése, az építőanyagok drágulása és a bérek emelkedése következtében szükséges költségvetésmódosítást szabályozza. A kivitelező kérvényezte az árak frissítését, folyamatban van a szerződés módosítása. Állandóan változik ez a törvényi szabályozás, de a jelenlegi alapján, ha az összeg nő is, az arányok maradnak, tehát az önrész 2 százalékban, az uniós források 98 százalékban fedezik a felújítást. Más pályázatoknál az összeg növekedése a város által kifizetendő önrészt terhelte. A jelenlegi helyzet alapján a pályázatban szereplő munkálatokat mind el lehet végezni. Ezt ma mondom, de hogy mi fog változni a törvényben a következő időszakban, amíg a kivitelezés történik, nem tudjuk” – magyarázta Zörgő Noémi sajtószóvivő, amikor június végén bejelentették: elkezdődött a Bányai János Műszaki Szakközépiskola két épületének felújítása.

Ugyanott építkeznek és tanítanak

„A bontási munkálatokat követően teljesen új víz- és szennyvízrendszere, új fűtési rendszere, új villanyhálózata lesz az iskolának. A 2A és 2B épületek a hőszigetelés mellett fotovoltaikus napelemrendszerrel is fel lesznek szerelve” – írták bejegyzésükben.

Mi még korábban, télen vettük szemügyre az akkor uralkodó állapotokat az iskolában az igazgatóval, aki személyesen is találkozott a munkálatokat elvégző Niliten képviselőivel. A cég szerette volna, ha a komplett épületet ki lehetne üríteni és átadni a munkálatok idejére, de az iskola vezetőtanácsa úgy látta, hogy ez akadályozná az oktatást.

Ezt a cég részéről is belátták, így először az iskola főépületének első és második emeletén, illetve a tetőtéren végzik a felújítást. Az iskola azért sem szeretett volna a tatarozás első fázisában kiköltözni a földszintről, mert ott van a titkárság, irodák, könyvelőség és a különböző laborok. Az első és második emeletről kilenc, körülbelül 30 fős osztály költözik ki, ezeknek már találtak helyet, így nem fogja befolyásolni a tevékenységet az építkezés.

Az építkezés nem lesi a tanévet, ezért az iskola vezetőségének a feladata, hogy megoldják a jelenléti oktatást a főépület két emeletének hiányában is. „Már elkezdtük a költözést, most éppen vesszük le a tablókat, az előzetes műveleteket elvégezzük, hogy mire érkeznek, minden legyen előkészítve”, mondta az igazgató, akinek először azt ígérték, hogy február végén már elkezdik felállványozni az épületet. Júniusban ez meg is történt.

Az esetleges hangzavar zavarhatja az oktatást, ismeri el kérdésemre az igazgató, „de ha a Bethlen Gábor Általános Iskolában is, ahol hasonló tevékenységek folytak, nem volt gond, akkor nem lesz gond itt sem”. Már megvannak a cég stratégiái, hogyan kell lezárni az épületet, hogy a gyerekek ne legyenek kapcsolatban a munkásokkal és a felújítási területtel, külön lehet majd választani a kettőt.

Felmerült annak a lehetősége is, hogy két váltásban járjanak a diákok, de mivel a szaklíceumokban nagyon sok vidéki diák van, ez nem kivitelezhető.

Már a korábban kicserélt ablakok is gyengén zárnak, de most új ablakokat és ajtókat is kap az iskolaépület, amelyet körbe is járunk az igazgatóval. A tablók hűlt helyét mutatja a folyosón, majd érdekességképpen Bányai János tablóját is. „Arra is gondoltam majd, hogy ezeket miniatűr verzióban kitesszük mondjuk az iskolamúzeumban” – mondja, majd be is vezet az említett, nemrég átadott múzeumba, ahol Hargita Nándornak, az előd, a Székelyudvarhelyi Állami Kő- és Agyagipari Szakiskolaegykori igazgatójának szobrai láthatóak. Egyelőre azonban a tanári fog ide leköltözni, amíg tart az iskola felújítása.

Vannak ötletei, elképzelései arra, hogy mi lesz a megújulás után. Vezetése alatt a kapunál beléptetőrendszert alakított ki. „Infótanár vagyok, és az volt a problémám, hogy a gyerekek nem érkeztek időben az iskolába. Írtam egy applikációt, amivel monitorizáljuk, hogy mikor érkeznek, mikor mennek el a gyerekek. Minden pénteken a gép automatikusan elküldi az osztályfőnökeiknek a diákok heti mozgását. Érdekes, hogy még ők is odavannak érte. Feldobták azt az ötletet, hogy tovább kellene gondolnunk, hogy azok, akik nem késnek, megfelelően betartják az iskolaprogramot, részesüljenek valamiféle kreditrendszer alapján jutalomban, vagy kirándulni visszük majd őket, egy napot kivehetnek. Kitaláljuk” – magyarázza, miközben bekukkantunk a mosdóba, ahonnan szintén az 1977-es körülmények köszönnek vissza. „Még ha volt is minimális felújítás, ez már nem 2022-nek megfelelő, igényesebbek vagyunk már” – fogalmazott az igazgató.

Mennyi az annyi?

12,7 millió lejes beruházásról van szó, amiből 9 millió jut az iskola épületének felújítására. Ez teljes felújítást jelent a főépület esetében: villanyhálózat, fűtésrendszer, falak, padlózat, sorolja az igazgató. A 12 millióból fennmaradó részt, 3,7 milliót eszközök és bútorok beszerzése fordítják, erre azonban külön közbeszerzést kell, hogy kiírjon a város.

A főépületen kívül a központhoz tartozik egy szintén oktatásra használt melléképület, egy bentlakás, ami elég jó állapotban van, egy étkezde, két iskolaműhely, illetve egy tíz évig épült, tíz éve átadott csarnok, amelyet eredetileg uszodának terveztek, és amely hivatalos mérkőzések – kézilabda, kosárlabda, futsal – rendezésére is alkalmas. Az iskola után 36 évvel elkészült csarnok majdnem 2 millió euróból épült fel, a pálya mérete 24×44 méter, 199 ülő- és 91 állóhellyel rendelkezik, és utóbbiak száma bővíthető. Az épületben öltözők, raktárhelyiségek, fürdők, orvosi kabinet és ruhatár is van.

A felsorolt melléképületek felújítására más forrásokat kell keríteni. Tervben is van, ami az idei költségvetésében szerepel számukra, azt már a B épületre lehet költeni. Itt a táblákat és a villanyhálózatot szeretnék elsősorban cserélni. Már kértek is árajánlatokat idén elvégezhető fejlesztésekre.

A főépületben a líceumi, a másikban a szakiskolás osztályok lesznek, mert ők csak 3-4 napot vannak az iskolában, a többiben gyakorlatoznak, így kevesebb időt kell bent tölteniük, magyarázza az igazgató. Az udvar felújítása sem szerepel az uniós beruházásban, erre is stratégiát kell készíteniük, mondja az igazgató, aki szeretne majd egy műgyepes pályát is ide.

Ezerrel nyomják

„Félek attól, hogy mivel 2018-as pályázatról van szó, és az akkori árakhoz képest már volt infláció, hogyan fogja ezt tudja korrigálni a város, de ők megígérték, hogy kézben tartják” – reménykedett az igazgató februári látogatásunkkor.

Ahogy abban is, hogy a városháza is felügyeli a kivitelezést, ahogyan biztosították is erről. „Ha ennyi pénzt és energiát rászánunk, akkor jó lenne, hogy a következő 20-30 évben ne legyen probléma” – fogalmaz a beruházásról, melynek 2024 januárjáig kell elkészülnie.

„Ezerrel nyomják, itt vannak a villanyszerelők, ők már a földszinten húzzák a kábeleket, a felső emeleteken végeztek, míg a kőműves csoport már vakolja vissza a falakat a bontás után” – adott helyzetjelentést cikkünk publikálása előtt az igazgató. Elárulta, a város elöljárói folyamatosan ellenőrzik a munkálatokat, és ígéretet is tettek neki, hogyha az előre meghatározott ár és a valós szükséglet között lesz különbség, azt előteremtik az iskola számára.

The post Háromszor több idő megy el bürokráciára, mint az iskola tényleges felújítására appeared first on Átlátszó Erdély.

Van egy egyesületünk, aminek én vagyok az elnöke, habár két-három éve lobbizok, hogy váltsanak le, és ígéretet is kaptam már erre, többet is. Ez az egyesület kapott egy levelet, amin írja, hogy a PinkPost szállította ki, de én már startból láttam, hogy nem lesz olyan rózsaszín a történet.

A levél a banktól jött, és azzal kezdődik, hogy „NOTIFICARE”. Szépen vezeti be a rossz hírt: köszönik, hogy őket választottuk, és remélik, hogy minden ígéretüket teljesítették, és továbbra is szeretnék folytatni a „colaborare benefică”-t. A szokásos handabanda, amivel próbálják szépíteni a képet, amelyet a szerződésük kisbetűs részeinek cseleivel rendesen besaraztak az elmúlt években.

Aztán bő egy oldalon keresztül meséli, hogy nincsenek aktualizálva az adataink, és pénzmosás meg terrorizmus finanszírozása, meg minden szörnyűség, és letilthatják a számlánkat, ha nem intézzük el ezt az aktualizálást március közepéig. Menjek a bankkal egyet beszélgetni. „Actualizarea datelor presupune o discuţie cu banca.” Na!

Odamegyek a bankhoz, beszélek hozzá, de nem válaszol. Bemegyek.

Ül egy fiatalember az ajtóban, kérdi, hogy miben segíthet, odaadom neki a levelet. Nézegeti a számítógépet, s tesz fel butuska kérdéseket. Nyitottunk új számlát most januárban? Forintosat. Mondom, hogy nem tudok róla, elég furcsa lenne. Jaj, tényleg, az tavaly volt, s még ő csinálta. Kedves a srác, de látszik, fingja sincs, hogy mit kellene ezzel a levéllel kezdeni. Mondja, hogy meg fogja kérdezni, pontosan mit is kell eljárni azzal a levéllel.

Abban a percben véletlenül arra jár az igazgató, odajön kedvesen, kezet fogunk, kérdi, hogy mi járatban. Mondom, hogy kaptam a levelet. Igen, mondja, ez a Nemzeti Banknak a kérése, hogy aktualizálva legyenek az adatok. S mi lesz, ha nem aktualizáljuk, kérdem, levágják a számlát? Ők maguktól nem, mondja, de ha a Nemzeti Bank kéri, akkor kötelesek lesznek lezárni. Tehát meg kell csinálnom.

Át kell mennem a bíróságra, és kérnem egy igazolást, hogy az egyesület működik, mondja. Ott tudják, hogy milyet. Pár perc az egész.

Megköszönöm, s nagy lelkesen nekilendülök a bíróságnak.

Útközben gondolkodom, mekkora marhaság ez az egész egyesületes bürokrácia. Tavaly ugyanezért a pénzmosásos-terrorizmusos badarságért egy másik hatalmas kört kellett futnunk. Kitalálták odafent, hogy minden egyesület közjegyzőnél kell, hogy bevallja, hogy kik az egyesület valós haszonélvezői. „Beneficiarii reali”.

Adtak erre egy olyan rövid határidőt, hogy megijedtem, s elmentem gyorsan egy közjegyzőhöz. Már-már nagyon ott volt a határidő, de a közjegyző még nem tudta, hogy neki mit is kellene írnia ebbe, mert nem közölték ki ennek a módszertanát. Mondta, hogy nyugodjak meg, meg fogják hosszabbítani a határidőt többször is. Aztán a határidőt meghosszabbították, a közjegyzőnél lefutottuk a kötelező köröket, meglett a papír.

De senki nem tudta, mit kell vele csinálni, hova kell leadni. Barátom, aki jogot végzett, elkezdte futni a köröket, hogy vajon hova kell leadni, a bíróságra, ahova be lettünk jegyezve, vagy a fináncokhoz, vagy a cégbíróságra? Sehol nem tudtak róla, hogy náluk kellene leadni. Végül valahol ráakadt egy nyomra, s elküldtük ajánlott levélben a minisztériumnak. Hogy megkapták-e, vagy meg voltak-e vele elégedve, fogalmunk sincs. Olyat is hallottam, hogy aztán lefújták ezt a projektet, de ez sem biztos.

Olyan, mintha egy halom papírt és egy adag pénzt bedobnál egy mély kútba, s várnád, hogy mi jön ki belőle, szívecskék vagy bilincs.

Nem jön semmi évekig, de meg sem nyugodhatsz, mert lehet, hogy egyszer, öt év múlva, meglepetésszerűen a kést belerakják a hátadba, mert neked nemtudommilyen elmaradásod volt. Ilyen a román állam, nem jelez vissza soha semmit, s egyszer csak, 5 év múlva, mielőtt elévülne az ügy, pontban karácsonykor kapsz egy levelet, hogy volt egy elmaradásod, erre a büntetés ennyi, a büntetésre az ötéves kamat ennyi, s nézed, hogy idén nem marad pénzed karácsonyi ajándékokra.

Elmélkedés közben megérkezem a bíróságra. Előttem egy ismerősöm áll a sorban. Nem tudom, milyen témában jár ott, csak azt látom, hogy próbálnak megoldást keresni a problémájára, de kilátástalan a dolog. Hosszú perceken keresztül gondolkodnak, de nem kapnak egy megoldást. Amit meg lehetne szerezni, az nem segít, ami segítene, azt nem lehet megszerezni. Csodálatos ország!

Odakerülök én az ablakhoz. A néni nagyon kedves és segítőkész, mondja, hogy ki kell tölteni egy űrlapot, amihez kell egy dossziészám, amit akkor adtak, mikor bejegyeztük az egyesületet, aztán ki kell fizetni a polgármesteri hivatalban 4 lej bírósági illetéket, aztán ezt be kell adnom, és másnap délre kész is van a papír, amivel mehetek a bankba.

Mondom is a néninek, kedvesen mosolyogva, hogy ugye, most szívatnak. Nem ők, hanem az állam, teszem hozzá, nehogy magára vegye.

Na, de honnan tudjam ott helyben a dossziészámot? Ahhoz elő kellene venni az egyesület dossziéját, amit az ember nem visz magával, mikor a bankba hívják. A néni nagyon rendes, felajánlja, hogy kikeresi ő azt a számot. Meg is találja pár percen belül, jön vele, azt fel is írjuk.

Kitöltöm az űrlapot, felajánlja a hölgy, hogy most elveszi az űrlapot, és ráér a 4 lejes papírt hoznom később is. Mert a polgármesteri hivatalban nagy sor lesz, mondja. Egy életem, egy halálom, teljesen mindegy, hogy mikor állom ki a sort a hivatalnál, most még időm is több van, ezért átvonulok oda.

Hát tényleg sor van a hivatalnál, kilóg az épületből. Körülbelül 15-20 emberes sort kell kiállni a kapun kívül, még 10 embernyit a kapun belül, aztán egy kisebb, 4-5 embernyi sor van a kasszáknál is.

Főleg öregek, a covidnak legkitettebb emberek állnak a sorban, egymás hegyén-hátán,

semmi távolságtartás, semmi rend, mindenki mászik a másik hátára, mert félti a helyét. A hangulat hol kabaré, hol tragédia. Mikor jön egy-egy ember, és megkérdezi, hogy miért állunk sorba, jókat mulatunk. „Lisztért, néni drága!” „Tejért állunk, én már reggel ötkor kijöttem ide a kisszékemmel, kezicsókolom.” „Azért állunk, csókolom, hogy elvegyék a pénzünket. Mert nem veszik el, ha nem állunk sorba, tetszik tudni?” Nagy a jókedv.

De mikor jön valaki, és előremegy a sorban, azzal az érvvel, hogy ő más részlegre jött, vagy csak megkérdezne valamit a kapustól, akkor vért kíván a nyugdíjas-hadsereg. Főleg az előttem álló öregember vérszomjas, nem engedne előre senkit. Én mondom mindenkinek, hogy menjen előre, ha más dolga van, a bácsi folyton mutatja nekem felháborodva, hogy: ni, ugye, hogy ez is bentmaradt, az is bentmaradt, mi pedig állunk sorba, bezzeg. A városházi alkalmazottakat sem engednék be szívesen sorbanállás nélkül. Kicsit olyan a hangulat, mint amikor Nyuszika próbál elmenni a bezárt bolt előtt álló sor mellett, és folyton tolják hátra, mire kijelenti: „Jó, akkor ma sem nyitok ki”.

Ezen a három soron plusz egy tabletes hőmérésen kell átvergődnie az embernek, mire kifizetheti a 4 lejes illetéket. Nekem egy órámba került ez.

Hogy ez sok vagy kevés, nem tudom, mindenki döntse el. Nekem nem túl nagy az órabérem, nem tudom, hogy pontosan mennyi, de ejsze van vagy 3-4-szerese ennek a négy lejnek.

Tehát ami itt történik, az baromi nagy pazarlás, nekem ez a 4 lej 20 lejbe kerül.

Miért nem lehet rakni egy automatát a bírósághoz, amin megnyomsz egy gombot, odaérintesz egy bankkártyát, s kijön a cetli? Vagy egy kártyaolvasót az ablakhoz, s egyetlen érintéssel meg van oldva az illetékfizetés?

Jó, megvan az illetékbefizetést igazoló papír, visszaviszem a bíróságra. Az egyetlen jó dolog ebben a küldözgetésben az, hogy gyalogolni kell, ami jót tesz az egészségnek, és szeretném gyakrabban is, csak nem nagyon van rá időm a sok elfoglaltságom miatt. Persze, szívesebben gyalogolnék egy szép tájban, mint a bank-bíróság-városháza háromszögben.

Másnap délben nem tudok visszamenni a bíróságra a papíromért, mert terepen vagyok cégügyben, harmadnap nem megyek a városba, jön a hétvége, s az új hét. Hétfőn van egy órácskám, beszaladok a papírért, megvan, ideadják, köszönöm szépen.

Átmegyek a bankba, azaz átmennék, de a bank előtt a szokásos sor araszol. Beállok.

Mintha semmi mozgás nem lenne, évszázadoknak tűnik, mire egy-egy ember kijön. Szerencsém van, hogy a sorban állók közül is többen megunják a várakozást, s elmennek, mert dolguk van. Így előbbre és előbbre kerülök. A sorban mindenki a sorról beszél, senki sem pozitívan.

Mire beérek a bankba, úgy eltelik az idő, hogy tíz percem sem marad, amíg el kell húznom. Állok az ajtóban, immár a belső oldalon, és nézem, hogy egy bácsi, aki előrekérezkedett röviden megkérdezni valamit, már jó öt perce nyaggatja a bankos csajt, aki már ötödször ismétli el neki ugyanazt, hiába.

Miközben azon gondolkodom, hogy menjek-e oda és szóljak neki, hogy ha ezt sokáig szeretné folytatni, akkor legyen szíves és álljon sorba, ismét arra sétál az igazgató. Ismét odajön hozzám, és nagyon kedvesen megkérdi, hogy sikerült-e elintézni a papírt. Mondom neki, hogy igen, habár nem olyan könnyen, mint ahogy ő mondta. És most az a nagy kérdés, hogy öt perc alatt el tudom-e itt intézni az adatfrissítést. Nem fogom tudni, mondja, ez egy félórás procedúra.

Jöjjek vissza délután fél négy után, olyankor kevesebben vannak.

Megköszönöm és elhúzok. Rohanok, hogy érjek el a másik helyszínre időben. Közben veszek egy perecet is, mert nem sok időm volt ma még enni. A bankhoz vissza kell térnem egy másik nap. Délután nem tudok jönni, olyankor már otthon vagyok a gyerekekkel, és csak ezért bejönni a városba, még egy órát utazni ezért nem érdemes. Inkább kiállok még egy sort.

Idegesítő, hogy fizetjük az online bankinget, havi 29 lejt, amit szinte semmire nem használunk, azon kívül, hogy egy évben egyszer-kétszer kiszedjük a számlakivonatokat. És ilyenkor állhatunk sorba, mert ezeket a bürokratikus butaságokat nem lehet online megoldani.

Oknyomozó újságíróként furcsának tűnik ez az egész. Mert az igazságügyi minisztérium hetente aktualizálja az adatbázisát az egyesületekről itt: http://www.just.ro/registrul-national-ong/ . Ez teljesen nyilvános, mi is használjuk. Pdf és Excel-táblázatokban szerepelnek az alapítók, a jelenlegi tagok, minden információ, amit ráírtak nekem a bíróságon arra a papírra.

Továbbá a pénzügyminisztériumnak teljes nyilvántartása van arról, hogy melyik egyesület mekkora pénzt forgatott meg az elmúlt években.  Tehát a Nemzeti Bank, azaz az állam bankja lazán letölthette volna ezt az állami adatbázist, és egy kis scriptet végigfuttatva ki tudta volna szűrni belőle azokat az egyesületeket, akiknél bármilyen változás állt be az elmúlt évben, években. Vagy azokat, akik akkora forgalmat bonyolítottak le, hogy pénzmosás- vagy terrorizmus-gyanúsak.

Békén hagyhatta volna azt a sok ezer kis egyesületet,

akinek tagsága és mindene változatlan az alapítás óta, tehát nincs amit aktualizálniuk. De azokat is, akiknek az éves forgalmuk nincs akkora, hogy a pénzmosásnak még csak a gyanúja is felmerüljön, de akkora sincs, hogy abból egy fél terroristát meg tudjanak fizetni egy fél órácskára.

Valószínű, hogy akik pénzt mosnak vagy terrorizmusban utaznak, azok tudják, milyen adatot hogyan frissítsenek, hogy ne lehessen elkapni őket. Mi pedig a becsületes kis egyesületeinkkel járjuk a felesleges utakat, sok százezer munkaórát pazarolva el feleslegesen. A mi időnkből, a bírósági alkalmazottak munkaidejéből, a városházi alkalmazottak munkaidejéből és a hivatal előtt sorban álló nyugdíjasok szabadidejéből, végül pedig a bank előtt sorban álló emberek és a banki alkalmazottak idejéből. Ha azalatt a fél óra alatt, amíg velem aktualizál, a banki alkalmazott kiszolgálna 5-10 embert a kisebb problémáikkal, elfogyna a sor a bank elől, vagy felére csökkenne.

Több mint százezer egyesület van az országban. A húszezer alapítványt és másfélezer föderációt nem számolom, maradjunk a százezernél, hogy kerek szám legyen. Ha csak az aktualizálás fél órát tart, az akkor több mint ötvenezer óra csak a banki alkalmazottak elpazarolt idejéből. Ha úgy számoljuk, hogy én eddig 3-4 órát áldoztam erre, s még 1-2-t fogok, akkor az kb. 5 óra. Lehet, hogy más hamarabb megússza, vegyünk átlagnak 2-3 erre pazarolt órát.

Az akkor is 200 000 – 300 000 óra országos szinten. Teljesen feleslegesen kidobva.

Emlékeznek kedves olvasóink arra az időszakra, mikor a határon mindenkinek minden csomagját átkutatták, és mindenkit bűnözőként kezeltek? Oszt eljutottunk oda, hogy manapság az ártatlan átlagpolgárnak csak épp ránéznek a csomagtartójára, vagy még annyi sem, csak intenek, hogy mehet. Mert eljutottak oda, hogy előre gondolkodnak, és előre tudják, hogy kit kell megállítani, kivel lesz a baj.

A Nemzeti Banknál mikor jutnak el ide? Nem hiszem, hogy ők ránézve egy egyesület számaira és adataira ne látnák egyből, hogy az gyanús-e vagy sem. S akkor miért járatnak mindenkit? Az a cél, hogy legyen elfoglaltságunk? Kell járatni az embereket, hogy ne legyen idejük élni, vagy ne legyen idejük gondolkodni?

Mire jó ez?

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post A Bermuda-háromszög semmi! A bank-bíróság-városháza háromszögben a szabadidőd is eltűnik appeared first on Átlátszó Erdély.

Sokadjára jelent meg az a hír július közepén, hogy Györke Zoltán újból visszaperelte magát Kolozs megye alprefektusi tisztségébe. A kedvező javadalmazáson túl miért ragaszkodik valaki egy végrehajtói tisztséghez egy kívülről frusztrálónak tűnő rendszerben, mint a romániai közigazgatás? Mivel érvel, hogy a bíróság mindig neki ad igazat, és mivel érvel az őt időnként leváltó kormány?

Prefektusi, alprefektusi tisztségbe politikai alapon neveznek ki embereket az olyan sűrűn cserélődő kormányok, hogy mára már a közigazgatást irányító miniszter nevét se jegyezzük meg, nem hogy egy-egy megye prefektusáét, főként nem alprefektusáét. Györke Zoltán nem azért perelt, hogy megjegyezzük a nevét, bár ez is sikerült.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Az uniós csatlakozáskor kivajúdott, azóta kihalóban lévő reform egyik utolsó mohikánjaként próbálja demonstrálni, hogy Romániában is lehetne professzionális a közigazgatás. Ki lehetne nevelni az adminisztratív ügyeket profin intéző, a polgárok érdekére fókuszáló hivatalnokréteget, amelynek tagjai olyan pártsemleges és előre látható életpályát futnának be, mint például a bírók az igazságszolgáltatásban.

Mi ennek az akadálya? Miért ellenérdekelt nagyjából az összes párt? Hogyan keveredik a politika és az adminisztráció? Egyáltalán mi a prefektus és az alprefektus dolga? Miért folyhat zavartalanul az Untold? Kell-e latin felirat Kolozsvár helységnévtábláira, vagy Iorga-tábla a Mátyás-szoborra? A pereiről akartuk kérdezni Györke Zoltánt, végül a helyi kényes ügyek is terítékre kerültek. A vele folytatott hosszas és csapongó beszélgetést szerkesztett formában közöljük.

Györke Zoltán 2008-tól tagja a közalkalmazottak elit csoportjának, a magas rangú köztisztviselőkének. 1998-tól készült nagyon tudatosan közigazgatási pályára. Előtte három évig matematikát tanított Margitta közeli falvakban, de a radikális pályaváltás érdekében, 28 évesen újra beiratkozott az egyetemre. Ezúttal a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemre, a politológia karon működő közigazgatási karra.

Előtte Nagyváradon többedmagával megalapította az első egyetemi diákszövetséget, részt vett a posztkommunista rezsim elleni tüntetéseken, és tagja lett a Polgári Szövetségnek (Alianța Civică). Antikommunista meggyőződései miatt először a Nemzeti Parasztpártba iratkozott be, de a párt 2000-ben kiesett a parlamentből, utána szét is esett. Ifjú liberálisok hívására 2002-ben lépett be a szintén jobboldali Nemzeti Liberális Pártba (PNL), mondta az Átlátszó Erdélynek.

Hogy miért nem az RMDSZ-be?

Nemcsak azért mert, románul végezte az iskoláit, és román környezetben szocializálódott. Akkoriban meg volt győződve róla, hogy a nemzetiségi problémákat húsz éven belül megoldják, az RMDSZ teljesíteni fogja a programját, ő pedig nem akarta a karrierjét egy fölöslegessé váló etnikai párthoz kötni. Abban az előfeltevésében, hogy a kisebbségi problémák belátható időn belül megoldást nyernek, teljes mértékben tévedett, és ezt el is ismeri.

Közigazgatási karrierjének első négy éve köthető párttagsághoz, amikor olyan pozícióba került, amelyet magyar ember Romániában azóta sem töltött be (valószínűleg előtte sem sokan). 2004-ben lett a PNL színeiben megválasztott Marius Nicoară Kolozs megyei tanácselnök személyes tanácsosa, a következő évben pedig előlépett az országos adminisztrációba: kabinetigazgató lett a belügyminisztériumban.

Gyors előmenetelét szakképesítésének és szervezőkészségének tudja be Györke Zoltán. A 2004-es önkormányzati választásokra ő alakította ki a helyi PNL és PD szavazókörzetekre lebontott aktivistahálózatát, amelynek a pártok szerint nagy szerepe volt Emil Boc és Nicoară választási sikerében. Mivel a PNL helyi vezetői tudták, hogy adminisztrációra szakosodott, Marius Nicoară kinevezte személyes tanácsosává. A megyei tanácsnál Györke csak hat hónapot töltött, mivel egyik korábbi tanára elhívta Bukarestbe a közigazgatást irányító minisztériumba, amely Romániában hagyományosan a belügyminisztérium.

Itt a Tăriceanu-kormány egyik kabinetfőnökeként a közigazgatási reform kidolgozása volt az egyik feladata, miközben az ország az uniós csatlakozásra készült. Ő és az ezzel megbízott államtitkár honosította meg a városmenedzseri tisztséget a közigazgatási rendszerben, és gyakorlatilag ők készítették elő a decentralizációs törvényt és a prefektusok új jogállására vonatkozó törvényt.

Az addig betöltött funkcióinak egyike sem volt köztisztség, magyarázta Györke, hanem megbízási szerződés alapján töltötte be őket. A köztisztviselők külön jogállással rendelkeznek. Többségük végrehajtói pozíciót tölt be, kisebb részük vezetőit, mint például az irodavezetők, osztályvezetők, igazgatók úgy a központi, mint a helyi adminisztrációban. Még kisebb részük pedig magas rangú köztisztviselőnek számít, mondta Györke, és elmagyarázta, hogy ez mit jelent.

A professzionalizálódás

Meglátása szerint a 2004-es NATO-csatlakozáshoz támasztott feltételek segítették leginkább a romániai közigazgatási rendszer professzionalizálódását. Meg kellett szokni a szabályok betartását, és új intézmények jöttek létre, például ekkor épült ki a katasztrófaelhárítás (ISU) intézményi rendszere.

A csatlakozási tárgyalások során már Adrian Năstase megígérte nyugati partnereinek, hogy mentesíti a pártpolitikától a prefektusi és alprefektusi tisztséget, illetve a minisztériumok főtitkári és főtitkárhelyettesi tisztségeit. Az ő kormánya fogadta el az erre vonatkozó törvényt, a Tăriceanu-kormány pedig kibővítette, és elkezdte működtetni a csoportot.

Törvény szerint 2006. január 1-től minden prefektus és alprefektus magas rangú köztisztviselő kellett volna legyen. Azaz nem lehetett párttag, el kellett végeznie a bukaresti Nemzeti Közigazgatási Intézet (Institutul Național de Administrație) egy éves képzését, és versenyvizsgáznia kellett egy magas rangú köztisztviselői állásra. Így lett 2008-ban Kolozs megyei alprefektus Györke Zoltán is: kilépett a PNL-ből, és versenyvizsgázott a tisztségre.

Az elitnek szánt csoport létrehozásakor a hatalom és az ellenzék megegyezett arról, hogy a hivatalba lépő új kormány a leváltani kívánt prefektusok és alprefektusok tapasztalatát is felhasználja. Vagyis akit nem tart meg addigi tisztségében, magyarázta Györke, azt kormányzati felügyelővé (inspector guvernamental) nevezi ki.

Györke szerint be is indult a magas rangú köztisztviselőknek ez a vetésforgója, kezdett természetessé válni a csoporttagok mobilitása a különböző tisztségek között. De már akkor sem versenyvizsgázott mindegyik prefektus és alprefektus a tisztség elnyeréséért, sokan inkább politikai kinevezettek maradtak.

Politikai kinevezéssel a funkciót meg lehet szerezni, de a magas rangú köztisztviselői státust nem, hangsúlyozta Györke. A státust viszont az elveszíti, akit úgy váltanak le az említett tisztségek valamelyikéből, hogy nem nevezik ki másik olyan tisztségbe, amely szintén magas rangú köztisztviselői státust biztosít.

Politikai alapon legfeljebb hat hónapra lehet kinevezni valakit, majd ezt hosszabítgatni. De amíg egy ilyen állást csak politikai megbízással tölt be valaki, addig az az állás betöltetlennek számít, és az említett képzést elvégzettek versenyvizsgával bármikor elnyerhetik. Illetve nem bármikor, hanem amikor versenyvizsgát írnak ki rá.

A visszapolitizálódás és hátrányai

A 2008-as versenyvizsga nyertesei közül többen már nyugdíjba mentek, vagy leváltották őket, vagy lemondtak arról a tisztségükről, amely biztosította a státust. Azóta nagyon kevesen kerültek be a csoportba, mert legalább tíz éve szándékosan nem szerveztek ilyen versenyvizsgát, magyarázta Györke. Nagyjából az összes párt el akarja sorvasztani ezt a státust, mert azt tartják a saját érdeküknek, hogy ha ideiglenes jelleggel is, de inkább ők nevezik ki a tisztségek betöltőit.

Mára mindössze pár prefektusnak, alprefektusnak, minisztériumi főtitkárnak van magas rangú köztisztviselői státusa: a 241 tisztség közül 194-et lát el ideiglenesen megbízott személy, közölte Györke.

Ezekbe a tisztségekbe a pártok helyi, megyei vezetőinek a megbízható embereit szokták kinevezni, gyakran szakvégzettség és minimális közigazgatási tapasztalat nélkül. Gyakran az ágazati miniszter sem ismeri őket, nemhogy a miniszterelnök.

Elméletileg a törvény korlátozza az ideiglenes kinevezéseket: hat hónap után ki kell írni a versenyvizsgát. Ennek ellenére például a Műszaki Egyetem egy professzora öt évig lehetett Kolozs megye prefektusa ideiglenes kinevezéssel, amit hat havonta meghosszabbítottak.

A prefektus legfontosabb feladata, hogy ellenőrzi a helyi és megyei önkormányzatok határozatainak törvényességét, és azokat, amelyeket törvénybe ütközőnek vél, megtámadja a közigazgatási bíróságon. Az alkotmány szerint ő vezeti a megyei dekoncentrált kormányintézeteket is, mint a tanfelügyelőség, közegészségügyi igazgatóság, stb. Ezeket ténylegesen a saját igazgatójuk vezeti, a prefektus nem tudna a gyakorlatban ennyi intézményt irányítani, de lehet hatása rájuk, magyarázta Györke. Tüntetésekkor pedig bizonyos törvényi feltételek teljesülése esetén a prefektus vagy a helyettese adja ki a beavatkozási parancsot a csendőrségnek.

A mindenkori kormánypártnak az az érdeke, hogy a megye prefektusa az illető párt polgármestereinek, önkormányzati többségeinek határozatait ne támadja meg, a kormánypárti vezetésű települések munkáját úgymond ne hátráltassa, csak az ellenzéki vezetésű önkormányzatokéit. Ezért kormányra kerülve már egyetlen párt sem támogatja, hogy a prefektusok pártfüggetlen szakemberek legyenek, így nem írtak ki versenyvizsgát erre a tisztségre már egy évtizede.

[wp_ad_camp_1]

Az is előfordul, mesélte Györke, hogy adott megyében a prefektus nem ellenőrzi az önkormányzatok határozatait, mert esetleg nincsen rá megfelelő kapacitása. Az önkormányzatok törvénytelen dolgokat is megszavazhatnak, a határozatokat pedig végrehajtják. Például egy település költségvetésének jogi formája szintén önkormányzati határozat, amelybe a polgármester vagy az önkormányzati többség belefoglalhat szabálytalan költségeket, kifizetéseket.

Valójában az állampolgárok is megtámadhatják a bíróságon ezeket a határozatokat. A különbség az, hogy ha a prefektus támadja meg a határozat beküldésétől számított fél éven belül, akkor a határozatot nem szabad végrehajtani, amíg a bíróság jogerősen ki nem mondja, hogy törvényes. Ha magánszemély támadja meg, akkor a határozat mindaddig érvényes és végrehajtandó, amíg a bíróság jogerősen ki nem mondja, hogy törvénytelen.

Györke szerint a román közélet a politikusoktól a sajtóig elfogadta, hogy az a normális, ha a prefektusok gyakorlatilag politikusok. Holott a közigazgatásnak és az állampolgároknak is az lenne jó, ha ők pártfüggetlen szakemberek volnának.

(Sőt nemcsak a prefektusok: a koronavírus-járvány elején látványos volt, hogy több megyei közegészségügyi igazgatóságot és egyes kórházakat nem hozzáértők vezettek. Őket egyértelműen meghaladták azok a feladatok, amelyekkel a járványhelyzetet kezelni kellett volna: járványtani vizsgálatok, kontaktkutatás, tesztelés megszervezése és végrehajtása, védőfelszerelések beszerzése idejében és elégséges mennyiségben, kórházi alkalmazottak és páciensek mozgásának hatékony megszervezése úgy, hogy fertőzöttek és nem fertőzöttek ne keresztezzék egymás útvonalát, stb.)

[wp_ad_camp_2]

Györke a saját karrierjét magas rangú köztisztviselőként képzelte el. Úgy érezte, erre szakképzettsége és kormányzati tapasztalata is alkalmassá teszi. Mivel 2008-ban épp az egyik Kolozs megyei alprefektusi tisztség volt betöltetlen, ezért ő versenyvizsgával azt pályázta meg, és el is nyerte. Az elsők között, a 2009-es kormányváltással vált kormányzati felügyelővé, ilyenként a Kolozs megyei polgármesteri hivatalok sürgősségi helyzetekre vonatkozó dokumentációit ellenőrizte. Ebben a periódusban írta meg és publikálta doktori disszertációját A Kolozs megyei prefektúra a két világháború között címmel.

A magas rangú köztisztviselők csoportját nemcsak adminisztratív, hanem politikai eszközökkel is megpróbálták szűkíteni. Az ilyen irányú törvényjavaslat ellen a csoport tagjai sikeresen lobbiztak. 2018-ban viszont a nagy többséggel megszavazott, új közigazgatási törvénykönyv visszapolitizálta volna ezeket a tisztségeket, ám az Alkotmánybíróság az egész kódexet alkotmányellenesnek nyilvánította elfogadásának módja miatt.

Victor Ponta 2013-ban költségmegtakarítás címén szüntette volna meg a kormányzati felügyelői tisztségeket. Azt akarta, hogy takarékosságból minden közintézményben az állások 4 százalékát számolják fel, a kormányfőtitkárságon pedig ezt a négy százalékot a több mint ötven kormányzati felügyelői poszt tegye ki. Egyetlen nap alatt mondtak fel a felügyelők túlnyomó többségének. Három-négy személy maradt meg ebben a tisztségben, de ez is csak utólag derült ki, mesélte Györke Zoltán.

A perek

Az elbocsátott kormányzati felügyelők bíróságon támadták meg a posztjukat megszüntető rendeletet, de nem mindenki vitte végig, illetve nem mindenki nyerte meg.

A köztisztviselői jogállás része, hogy őket nem lehet egyszerű alkalmazottakként elbocsátani az állásukból, ha az megszűnik. Köztisztviselőket kirúgni csak fegyelmi eljárással lehet, vagy szakmai hozzá nem értés miatt. Ha létezik más, betöltetlen köztisztviselői állás, akkor a felmondás után 30 napon belül kérhetik, hogy oda nevezzék ki őket. Ez a jogosultság biztosítja a stabilitást a köztisztviselői karrierben, vagyis a motivációt arra, hogy a hivatalnokok képezzék magukat és maradjanak a pályán, mert intézmények átszervezésekor sem maradnak állás nélkül, magyarázta Györke.

2013-ban tudta, hogy az egyik Kolozs megyei alprefektusi tisztség jogilag betöltetlen, mert politikai alapon kinevezett személy töltötte be ideiglenes megbízással, nem versenyvizsgával és végleges kinevezéssel. Ezért ide kérte az áthelyezését, de a kormányfőtitkárság válaszra sem méltatta, így Györke pert indított. A bíróságon arra hivatkozott,

• hogy az ő menesztésük több törvényt is megszegett,
• hogy a kormányfőtitkárság átszervezése valójában nem történt meg, azt csak ürügyként használták ahhoz, hogy őket elbocsáthassák;
• nem ajánlottak fel nekik más magas rangú köztisztviselői pozíciót.

Közel két év pereskedés után, 2015-ben a bíróság jogerős ítélettel kötelezte a kormányt, hogy nevezze ki Kolozs megyei alprefektusnak. Addig egyéni vállalkozói státusban dolgozott független közigazgatási szakértőként, mondta Györke.

Közben a kormányfelügyelői posztokat felszámoló rendeletet az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta, így a kormányfőtitkárság vissza kellett illessze azokat az álláskeretébe. Visszavették mind az ötven kormányzati felügyelőt, de érdemi megbízásokat csak elszórtan kaptak, magyarázta Györke. Most nagyjából harmincan vannak, közülük tíznek a képességei, adminisztrációs tapasztalata és képzettsége idén áprilisig parlagon hevert. Akkor bízta meg őket a fejlesztési és közigazgatási miniszter azzal, hogy ellenőrizzék a megyékben a minisztérium büdzséjéből finanszírozott helyi projekteket, azok szabályosságát, a kivitelezésük tényleges állapotát.

Feladatokat, hatásköröket a miniszterek, illetve a kormányfőtitkár adhat a kormányzati felügyelőknek. Kérdésünkre, hogy milyeneket, Györke olyan gyakorlati példákkal válaszolt, mint autópálya-szakaszok vagy a beígért regionális kórházak megépítésének irányítása, azaz olyan menedzsment-feladatok, ahol jól kell ismerni a vonatkozó törvénykezést, az adminisztrációs eljárásokat és az uniós finanszírozási rendszereket.

Ő több kormányváltást is megélt alprefektusi tisztségében egészen 2019-ig, amikor az aktuális kormánypárt helyi szervezete saját emberét helyezte pozícióba ideiglenes megbízással. Egy 2019 februári kormányhatározattal pedig Györke Zoltánt ismét kormányzati felügyelővé nevezték ki. Ő akkor nem megsemmisíteni, csak felfüggesztetni akarta a kormányhatározatot, így még két hónapig volt ideiglenesen alprefektus, de a felfüggesztés nem járt sikerrel.

Kormányzati felügyelőként közel egy évig nem kapott semmilyen hatáskört, és ezt megalázónak tartotta. Ezért fél év után Györke ismét perelt. Ezúttal az őt leváltó kormányhatározat megsemmisítését kérte arra hivatkozva,

• hogy azt szabálytalan módon hozták meg,
• hiányzik belőle a jogi és a ténybeli indoklás,
• őt pedig nem a törvényben kifejtett célokkal és feltételek között helyezték át.

Mivel ebben a perben is fellebbezett a kormány, a sajtóbeszámolókból úgy tűnt, hogy Györke sokadjára perel az alprefektusi tisztségért. Ezt idén júliusban másodjára perelte vissza.

Tudomása szerint most ő az egyetlen magas rangú köztisztviselő, aki perrel tartotta meg ezt a státusát. Egy korábbi kollégája 2013-ban nyert hasonló pert, ő azóta nyugdíjba vonult. Beiktatása után persze a kormány bármikor leválthatja, mondta Györke, de csakis jogi és ténybeli indoklással, a törvény betartásával.

Az első perében kártérítésként megkapta a két évig kiesett fizetését, most pedig meg fogja kapni a kormányfelügyelői és az alprefektusi fizetés különbözetét és a bírósági költségeket. Ezt a közpénzt racionálisabban is elkölthette volna a kormány, fogalmazta meg Györke, például arra, hogy reálisan igénybe veszi a még létező magas rangú köztisztviselőinek a szakértelmét. A politikai alapon kinevezetteknél pár hónap is elmehet arra, hogy beletanuljanak a feladataikba.

A prefektusok nem a kormánynak fontosak,

állítja Györke, ezért nem helytálló azzal érvelni a tisztség visszapolitizálása mellett, hogy a pártpolitikai vonalon is felelősségre vonható prefektusok hatékonyabban hajtanák végre a kormányprogramot. Ugyanis

• a párttagság egyáltalán nem garantálja, hogy az így kinevezett prefektus érti, mi folyik a közigazgatásban;
• köztisztviselőként kötelezően végre kell hajtania felettese utasítását, főként a kormány programját, míg helyi politikusként kibújhat egy ilyen kötelesség alól;
• a miniszterelnökök az általuk kinevezett prefektusok felét sem ismerik, magyarázta Györke.

A prefektus hordozza körbe a kormányfőt vagy minisztert, ha az a megyébe látogat, de a prefektus személye sokkal inkább a pártok megyei szervezetei számára fontosak. A prefektusok jogilag a kormányt képviselik, azonban de facto inkább a megyei pártszervezetet, véli Györke, vagy épp a megyei pártelnök személyes érdekeit.

Akkor volna jogilag is értelme a megyei pártszervezetekre bízni a prefektusok és a dekoncentrált intézmények vezetőinek kinevezését, ha mindegyik párt megyei szervezetében szakértők kisebb hadát találnánk, véli Györke. Pártonként legalább egy kiváló jogászt, közgazdászt, közigazgatási, egészségügyi, oktatási szakembert.

De a pártokra jelenleg nem az jellemző, hogy a területi szervezeteik szakértőket koncentrálnának maguk köré, vagy igyekeznének képezni a saját gárdájukat, utalt Györke a Salat Leventével készített interjúnkra, ahol a politológus egyetemi oktató azt rótta fel az RMDSZ-nek, hogy elhanyagolta kádereinek a képzését és választóinak a nevelését.

A szakemberhiány az összes pártnál látványos gond a legfelső, kormányzati szinteken is, mondta Györke, és akkor miért pont a prefektusaikkal lennének igényesebbek a pártok.

Teljes mértékben egyetért Filon Morar román diplomata nemrég közzétett véleményével, aki szerint a hivatásos köztisztviselőknek nem kellene végrehajtaniuk azt, ami ellentétes a közérdekkel, és nem kellene őket puszta eszközként kezelni.

Az is gond szerinte, hogy miután a kormányfő megkapja a kinevezendő prefektus nevét, a csapata nem ellenőrzi, ki az illető, és mi jogosítja fel a prefektusi vagy alprefektusi tisztség betöltésére. Minimális ellenőrzésen persze átesik, hogy elítélt mégse kerülhessen oda, mondta Györke, de szakmai kritériumok nincsenek. A kormány kinevezi, akit a területi szervezet javasolt, mert a pártszervezet érdekeit ez szolgálja.

Prefektus és alprefektus általában úgy lett valaki

az elmúlt 11 évben, hogy kisvárosok, községek meghirdette posztra versenyvizsgázott, a vizsgaeredmény alapján pedig a település polgármestere köztisztviselővé nevezte ki. A prefektusi kinevezéshez felsőfokú végzettséget kellett még felmutatnia, illetve öt év munkatapasztalatot bármilyen területen, nem feltétlenül az adminisztrációban, magyarázta Györke.

Azért is érveltek sokan, például az RMDSZ is a tisztség visszapolitizálása mellett, hogy ne kelljen ezt a színjátékot minden esetben eljátszani úgy, hogy a legtöbb szereplő tisztában van a folyamat színjáték jellegével.

Györke szerint az lenne korrekt, ha a bukaresti központi szakbizottság ismét szervezne végre versenyvizsgát a magas rangú köztisztviselői tisztségek elnyerésére. Mikor ő tagja volt ennek a bizottságnak 2008-ban, akkor idegennyelvből, adminisztratív és jogi szakismeretekből kellett vizsgázni. Később hirdettek még versenyvizsgákat főleg minisztériumi főtitkári tisztségekre, de prefektusi és alprefektusi tisztségekre nem.

A bizottság még létezik, de nincs politikai akarat a működtetésére, mondta Györke. Az új közigazgatási törvénykönyv előírja, hogy 2020-2021-ben versenyvizsgát kell hirdetni az összes ilyen tisztségre, amelyet jelenleg nem versenyvizsga alapján töltenek be a kinevezettek, de ezt a járványhelyzet miatt valószínűleg el fogják halasztani.

Györke maga pedig azért perelt, hogy ne veszítse el a magas rangú köztisztviselői státust biztosító állását. Mert ha nem lehet versenyvizsgázni, nem tudja más módon visszaszerezni a státust, miután leváltják őt egy politikai kinevezett kedvéért. Alapvetően szereti a közigazgatási pályát, felnőtt fejjel, annak tudatában választotta, hogy a konkrét állása és a munkaköre a törvény alapján bármikor megváltozhat.

Azért sem hagyja el a pályát és a státusát, hogy bizonyíthassa a közigazgatási karrierben gondolkodó fiataloknak, hogy itt is lehet boldogulni tisztán szakmai alapon, a pártoktól egyenlő távolságot tartva.

Mi több, egy professzionális tisztviselői réteg a politikai hatalom egyik fékjeként képes a hatalmi visszaélések megakadályozására.

A pártfüggetlen köztisztviselők szerinte erősebbek, szabadabbak és hatékonyabbak az adminisztrációban, mint a pártpolitikai kinevezettek, mert nincsenek lekötelezve, nem kell szívességeket tegyenek azoknak, akik őket tisztségbe juttatták.

Györke úgy látja, a fiatalok – úgy a közigazgatási rendszeren belül, mint azon kívül – egyre érzékenyebbek a hatalmi visszaélésekre. Egyre többen hajlandók fellépni a visszaélések ellen és egyre eredményesebben, amit össztársadalmi szempontból is nagyon egészséges folyamatnak tart.

Az alprefektusok

helyettesítik a prefektust bármilyen feladatban, amelyet a törvény előír, vagy a prefektus rájuk ruház. Nincs külön hatáskörük, magyarázta a Kolozs megyei alprefektus, kivéve az intézmény működésével kapcsolatos néhány belső feladatot. Az a munkájuk, amelyről megegyeznek a prefektussal, hogy azt ők végzik el. Vagyis attól függ, hogy a prefektus mennyire bízik meg a helyettesében, és mennyit hajlandó átengedni a hatásköréből. Legtöbbször nem túl sokat, jegyezte meg Györke.

Sok múlik azon, milyen jól kommunikálnak egymással, mennyire ismerik fel a feladatukat és a személyes, illetve közös érdekeiket, és hogy kit, illetve mit képviselnek. Ettől függ, mennyire ellenőrzik a települések határozatait, támadják meg a törvényszéken az építkezési engedélyeket, mennyire veszik komolyan az ingatlanvisszaszolgáltatást, amely 30 éve megoldatlan kérdés Romániában, és Györke szerint Kolozs megyében is hanyagolják a feladatot.

Györke maga belső közigazgatási problémákkal foglalkozott. A polgármesteri hivatalok titkárainak munkáját segítette, ahol igényelték, és a titkárok elleni fegyelmi bizottságot vezette. A titkárok készítik elő a tanácsi határozatokat, és ellenjegyzésükkel biztosítják azok törvényes voltát. Azaz rajtuk is múlik, mi kerül egy-egy önkormányzat napirendjére, és ők jelentik a határozatok törvényességének első szűrőjét.

Györke két prefektus mellett dolgozott 2015-2019. között, és nem mindig érezte a fogadókészséget a munkája, szakmai tanácsai iránt. Úgy látja, a prefektusok sem feltétlenül hivatalnokként tekintenek magukra, inkább a politikai szerepre koncentrálnak, és ebben ő nem kíván résztvennni.

Egyes ügyek erősebben vetik fel a kérdést, hogy politikus vagy köztisztviselő legyen-e a prefektus,

véli Györke. Például arról sem szakmailag, egységesen, hanem különféle érdekek szerint döntenek, hogy megvont párttagságú helyi tanácsos mandátumát visszavonja-e a prefektus. Volt olyan, akit azonnal kitettek az önkormányzatból, és volt, aki hosszabb ideig megtarthatta a mandátumát.

Györke nem ápol politikai kapcsolatokat sem az RMDSZ, sem más párt színeiben tisztséget nyert politikusokkal. Természetesen ismeri az RMDSZ tisztségviselőit, szokott is egyeztetni velük, ha az ügy az ő illetékességi körébe esett, és szívesen fogadta a magyar polgárokat is meghallgatásra, ha felkeresték. Együttműködött a Musai-Muszáj mozgalommal, szimpatizál a kisebbségi ügyekkel, és igyekszik a megoldásukat a szabályok alapján, közigazgatási eszközökkel segíteni. Úgy véli, sokkal fontosabb volna ezeket a szabályokat ismernünk, mert hatékonyabb érdekérvényesítő eszközök, mint a kisebbségi létre hivatkozás.

Ott persze nem tud lépni, ahol politikai döntés születik. Magánszemélyként 2014-ben Bakk Miklósékkal közösen kezdeményezte, hogy töröljék el Kolozsvár román nevéből az 1974-ben hozzátoldott Napocát. A polgármester viszont nem írt ki helyi népszavazást az ügyben a dák-római kontinuitásra hivatkozva, holott még nem sikerült bizonyítani, hogy Napoca és Kolozsvár mint történelmi városi szerveződés között lett volna bármilyen kontinuitás.

Így Kolozsvár maradt Cluj-Napoca, a kezdeményezést alátámasztó történeti kutatásaiból pedig Györke Zoltán végül könyvet írt Napoca, o istorie recentă a Clujului – obsesia romanizării sub două regimuri politice 1974–2014 címmel (Napoca, Kolozsvár közelmúltbeli története – a romanizálás rögeszméje két politikai rezsim idején, 1974-2014. között), ezt 2017-ben mutatták be.

Kutatásai szerint a Napoca név megőrzésében Boc mellett Ioan Aurel Pop és más kommunista történészek is szerepet játszottak, a román pártok és közvélemény pedig politikai szimbólumként tekint rá. Ezután kolozsvári honatyáknak ajánlotta, hogy a parlamentben közösen javasolják törvényként a Napoca név törlését, de ezt végül politikailag teljesen esélytelennek látták.

A kényes politikai döntések nem mindig explicitek

Kolozsváron érzékeny téma, hogy mit keres az úgynevezett Iorga-tábla a Mátyás-szobor talapzata előtt. A műemlékvédelmi törvény szerint a szobrot eredeti állapotában kellett volna felújítani, vagyis felújítás után nem lett volna szabad visszatenni még a Funar-korszakban kitett táblát a Nicolae Iorgától vett idézettel.

Gheorghe Funar akkori polgármester arra hivatkozott, hogy ilyen táblát már a `30-as években kitettek a szoborra. A belügyminisztérium nem hivatalosan utasításba adta, hogy nézzenek utána a levéltárban, írt-e, mondott-e Iorga olyat, amit a tábla neki tulajdonít, de nem találtak rá bizonyítékot. Ennek ellenére a tábla most itt ott van, az ügy pedig lekerült a napirendről.

Györke a könyvében bizonyítékok alapján állítja, hogy Emil Boc polgármester egyfajta posztfunari diskurzust folytat. Például hevesen utasította el, hogy a polgármesteri hivatal visszatérjen Kolozsvár hagyományos címeréhez. A hivatal azóta is a Funar rendelte, nem egészen törvényesen rendszeresített, római eredetet túlhangsúlyozó címert használja. Györke úgy látja, Boc a helyi RMDSZ-szel tudott együttműködést kialakítani, nem a helyi magyarsággal.

Jogilag Kolozsvár háromnyelvű helységnévtáblái sem teljesen szabályosak: a szintén Ioan Aurel Poppal együttműködve kitett latin felirat (Municipium Aelium Napocense ab Imperatore Hadriano Conditum (117-138) nem felel meg a helységnévtáblák tartalmát és küllemét előíró szabályoknak. De amíg senki sem támadja meg a határozatot, amellyel elfogadták, addig a latin felirat is ott lesz a táblákon.

Az Untold, a Kolozsvár belvárosában meghonosodott technofesztivál is azért nőtt meg ennyire 2015-től, mert senki nem akarta megzavarni a Boc körüli szervezőgárdát különböző szabályok, például hangerősség-limitek betartásával. Ahogy a prefektus felelőssége lett volna megvizsgálni azt a határozatot is, amellyel a kolozsvári helyi büdzsé elindította a fesztivált.

A fesztivál második kiadásán már nem a helyi parancsnoknak számító prefektus, hanem a Bukarestből küldött csendőrtiszt irányította a rendfenntartó és katasztrófaelhárító egységeket. A központi irányítást a fesztivál mérete indokolja: akkorára nőtt, hogy több megyéből rendelik Kolozsvárra az Untoldot biztosító rendőri, csendőri, mentő- és katasztrófaelhárító egységeket. A mindenkori kormányok pártszínezettől függetlenül támogatták Emil Boc-nak ezt a kezdeményezését, és az évek során a helyi lakosoknak is kezdte megérni a fesztiválozók kiszolgálása.

Györke alprefektusként először szakbizottságot hozott létre a prefektúrán a felelős intézmények vezetőiből, műemlékvédelmi szakemberekből, a civil társadalom és az egyházak képviselőiből azzal a céllal, hogy törvényes eszközökkel előzzék meg nagy méretű koncertek szervezését a belvárosi műemlékek közvetlen közelében, de a polgármester nem volt ebben érdekelt.

Két évben is kiküldte a közegészségügy, illetve a környezetőrség embereit zajszintet mérni. Kiderült, hogy nemcsak a két mérés volt ellentmondásos, hanem a zajszintet érintő szabályozás is, amely egyébként is csak minimális büntetést tett volna lehetővé. Politikai akarat sincs úgy módosítani a törvénykezést, hogy az egyértelműbben védje a kolozsváriak csendhez, pihenéshez, közterület-használathoz fűződő jogait.

Egyedül a műemlékvédelmi törvénynek tudták érvényesíteni azt az előírását, hogy műemlékek közelében tartott megarendezvények jövedelmének 3 százalékát be kell fizetni a kulturális minisztériumnak. A minisztérium kiszámlázta az összeget, a fesztiválszervezők viszont elsőre nem fizették azt be, csak egy elveszített per hatására, tudtuk meg Györke Zoltántól.

[wp_ad_camp_3]

Györke magát soha nem tekintette politikusnak, alkatilag alkalmatlan rá, mondta. Nem szeret például beszédeket tartani. Ha a prefektus helyetteseként időnként mégis erre kényszerült valamelyik állami emléknapon, több napig kutatott hozzá az Egyetemi Könyvtárban.

Györke Zoltán most, bő két héttel a július 16-án jogerőssé vált bírósági ítélet után is még várja, hogy beiktassák hivatalába. A belügyminisztériumnak és a kormánynak nem áll szándékában leváltani tisztségéből Kolozs megye jelenlegi két alprefektusának egyikét. Őket politikai alapon nevezték ki a PNL, illetve a PMP támogatottjaként.

Azóta többször is ülésezett a kormány, legutoljára július 31-én, amikor Kovászna megyében nevezett ki alprefektust politikai alapon és ideiglenes jelleggel. Györke reméli, nem ismétlődik meg vele a 2015-ös helyzet, mert az nem jogállamra jelemző: a márciusi jogerős határozatot csak júliusban hajtották végre, miután felkérte a bíróságot, hogy kötelezze személyesen a miniszterelnököt és a belügyminisztert pénzbírságot fizetni minden nap késlekedésért.

Nyitókép: Györke Zoltán a Napoca név 20-21. századi történetéről írt könyvének bemutatóján 2017-ben. Fotó: Szabó Tünde

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post A magyar alprefektus, aki nem az RMDSZ-ben, hanem a korrekt bürokráciában hisz appeared first on Átlátszó Erdély.